|

Megismétlődhet a román helyzet Kanadában is

Mint ismeretes, nemrégiben Romániában a parlament elé terjesztettek egy olyan javaslatot a legfelsőbb honvédelmi vezetők, mely szerint a légierő típusváltását egy gyors huszárvágással megoldhatnák, ha mindenféle tendereztetés nélkül megrendelnének 24 modernizált F-16-ost. Úgy tűnik, ez a haderőfejlesztési módszer újabb követőre talált Kanadában, ahol szintén nem indítanak beszerzési versenyt, hanem egyből megrendelik a nekik legjobban tetsző típust.

Azt remélhetőleg nem kell mondani, hogy ennek a konkurencia nem túlzottan örül. De nézzük a tényeket: a juharszirup szülőhazája jelenleg 103 darab első vonalbeli többfeladatú vadászbombázóval rendelkezik, melyek közül 72 CF-188A és 31 CF-188B (előbbi az F/A-18A, utóbbi az F/A-18B hivatalos helyi megnevezése, de sokszor hivatkoznak rájuk CF-18A és B néven). Ezen gépeket 1982 és 1988 között állították szolgálatba, vagyis a legrégebbi példányok közel harminc évesek, és a legfiatalabbak is átlépték a második ikszet. Továbbá a típus sem mai csibe már, és a modernizációs programok ellenére lassan elérkezik leváltásának órája.

A hagyományokhoz illően Kanada az Egyesült Államokhoz fordult, és nagy bőszen beszállt az 5. generációs Lockheed Martin F-35 Lightning II fejlesztésébe, melybe eleddig 160 millió dollárt feccölt fektetett, így a kanadai zászlócska is ott virít a Joint Strike Fighter nullszériás példányainak oldalán. Ezek után szinte természetesnek is vehetnénk, hogy a Hornetek leváltását célzó, 65 modern, új generációs, többfeladatú vadászbombázó megvásárlásáról szóló, nagyjából 9 milliárd dollár értékű szerződést lazán viszi a Lockheed. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű.

CF-188A Hawaii felett (Forrás) ,

Ugyanis a román esethez hasonlóan a konkurencia itt is szinte azonnal kifejezte nemtetszését amiatt, hogy gyakorlatilag semmibe vették őket és ajánlatukat. A különbség csak annyi, hogy jelen esetben a két nagy európai repülőgépgyártó helyett az Egyesült Államok egyik óriásvállalata, a Boeing jelezte: érdemes lenne megfontolni, hogy milyen megoldást kínálnak Kanadának az F-35 helyett. A cég már egy ideje erős lobbit folytat az országban, tehát plusz csalódás, hogy elvették az esélyeiket, ők azonban kitartóan reklamálnak.

A kanadai parlament állítólag már közel áll a végleges döntéshez, azonban a Boeing pártján álló politikusok erős fellépése talán még esélyt adhat a Super Hornetnek arra, hogy szembeszálljon az F-35-össel egy lehetséges tenderen. A Boeing álláspontja szerint egy verseny garantálná a lehető legjobb ár/érték arányt, és kiderülne, hogy Kanadának melyik típus felel meg a legjobban. Arra pedig, hogy az USA északi szomszédja már alaposan benne van a JSF fejlesztési programjában, az volt a válaszuk, hogy “azért ez nem egészen így megy.”

A lobbisták azzal próbálják jobb belátásra bírni a politikusokat, hogy előhúzzák a jól bevált gazdasági ellentételezés és munkahelyteremtés kártyáját: a Boeing szerint az F/A-18E/F megrendelése esetén több száz állás létesítésére lenne lehetőség Kanadában. Emellett azt is kiemelték, hogy a jelenlegi és az új típus közötti rés sem lenne akkora, mint az F/A-18A/B és az F-35 között, ami logisztikailag jóval egyszerűbb lenne.

13 hozzászólás “Megismétlődhet a román helyzet Kanadában is”

  1. SH-ra meg egy kis radar elnyelő máz kell.

    Én úgy látom eleve a légbe ömlői érdekes forma terv van benne talán egy visszintes S alak.

    Valamint szerintem nem minden nyugati államnak kell feltétlen 5.g gép kell.

    SH meg minden tekintetbe remek gép.

    Úgy néz ki hogy PAK_FA se lesz valami hiper alacsony érzékelhetőségű mostani formájában.

    Kínai masinákat meg lazán veri a SH.

    Valamin akár 30 millával is olcsóbb.

    Nem kell rá annyit várni mint az F-35-re.

  2. monyok: Tudtommal SH radar elnyelő mázat is kapott.

    muldr: Ez ugye mind szigorúan titkos. Meg honnan nézve. De ha rafale, EFnél figyeltek erre és töredékére szorították akkor SHnál is. neten is van róla cikk bőven.

    Ruszkik is ebbe az irányba mennek a Su35BM elvileg már a fenti kategóriában lesz. (Már csak AESA radar, rendes fegyverekre (meg még pár dologra) lenne szüksége és már aszondanám van olyan jó mint a szuper darázs.)

  3. [i]Hmm, nincs valami radarkeresztmetszet osszehasonlitas valahol?[/i]

    Minden rendszerben álló vadászgép RCS értéke és karakterisztikája szigorúan titkos. Kiszivárgott infók és becslések vannak, semmi más. A mendemondák szeritn a két legkisebb RCS értékkel bíró 4. gen gép az Superbug és a Rafale. De ezeket sem RCS-sel jellemzi hanem úgy, hogy a jellemző aspektus irányokból légiharc fegyvervettel az észlelési távolság akár 30% (?)-kal is kisebb lehet a hasnoló kategóriájú gépekhez képest.

    http://www.google.hu/images?um=1&hl=hu&tbs=isch%3A1&sa=1&q=radar+cross+section&aq=f&aqi=&aql=&oq=&gs_rfai=

    Ősrégi gépekről találhatsz mérési erdeményket, de még ezek is jelleget ábrázolnak inkább és nem abszolút értéket. Ráadásul ezek csak síkmetszetek, szögérzékenységet nem tartalmaznak az egyik tengelyirányban, bár ez a szög viszonylag állandó a távolságtól függően.

  4. Fade

    van orosz aesa radar (zsuk-ae) csak az oroszok valamiért jobban preferálják a pesa radarokat lehet h az az oka h nagyobb a látószög és a látószög szélein is ugyan olyan hatékony ellenben az aesa radarokkal aminek csökken a perifériákon a hatékonysága + kisebb számítástechnikai hátteret igényel(de ezt már meg tudják oldani az oroszok vagy ha ma nem pár éven belül biztos! nem azt mondom h utolérik a nagy sátánt de olyan radart tudnak majd készíteni ami megfelel minden támasztott követelménynek)

  5. Allesmor Obranna

    Fade szerintem úgy értette, hogy a Szu-35BM-be kéne AESA radar. Ugyanis ő is tudja, vagy tudhatja, hogy van az oroszoknak leglább két fejlesztés alatt álló AESA radartípusuk, az egyik a MiG-35-ösbe a másik meg a PAK-FA orrába készül. A Szu-35BM-nél egy kevésbé kockázatos és hamarabb gyártásba vihető, de még mindig komoly képeségekkel bíró PESA rendszer fog kerülni. A Szu-35BM eredetileg egy az egyben a SH-ra adott orosz válasz lett volna, de az indiai igény elmaradása miatt (eredetileg nekik készült a gép, de az indiaiak nem kértek belőle) a költségesebb lépéseket végül nem lépték meg. Ilyen lett volna, a mégkisebb légellenállású kabintető, a jóval nagyobb beömlők, a komplex réselt hátrasikló flaperon, a hajtóművenként 3D-s vektorálás és a hab a tortán: a 16 tonnás üres súly.(A 27-es több mint 16 tonna üresen)

    Végül csináltak egy Szu-27-est, amelynek minőségét és képességét tekintve sokkal komolyabb rádiólokátora, nagyobb fegyverterhelhetősége, korszerű avionikája és kabinergonómiája, jobb tolóerő-tömeg aránya légiharc konfigon és összességében 3D-s vektorálási képessége van.
    Ezt úgy fest, le is tudják gyártani és valószínű a célnak meg is fog felelni.

  6. Allesmor Obranna azt szerintem tedd hozzá hogy ezt minden bizonnyal már Kína nem kapja meg.

    Valamint Szu-35BM nekik is jól jőn rengeteg gépet lekelessz cserélniük.

    Mig-35 is szerintem esélyes hogy rendszeresítenek pár darabot valamint a haditengerészeti Mig-29 is felehet hozni 35 szintre akkor a flota védelmük erősödik.

    Ma legnagyobb baj hogy Kínai haverjaik Szu-27 gépparkjuk jobb mint ami náluk hadrendben áll és számtanilag is lassan felül múlja.

    Ha az Szu-35BM tudja nagyjából az SH szintjét akkor egy remek masina.

  7. dudi:
    Allesmor jól mondja, SUba kéne. Ez így az F18Gk korában nem sanszos. Ruszkik meg nem a PESAt preferálják, ha így lenne Su50be is azt raknák… eleddig erre voltak képesek.

    monyok:
    “Ha az Szu-35BM tudja nagyjából az SH szintjét akkor egy remek masina. ”

    Olvasd el mik az AESA fő előnyei. Akkor ehez add hozzá, hogy valós harci helyzetben mindig van fent ALQ.

  8. Fade megcsináltam a házit.
    AESA nagyobb a számitás technikai igénye 120 fokos látószöge van peren torzit.

    Viszont megbízhatóbb, kisebb az energia fogyasztása, valamint van benne fejlesztési potenciál.

    Nyugati gépek úgy is repülő parancsnoksággal a seggükben repülnek az az a légtér ellenőrző mindig fent van a kötelékekkel.

  9. Nem a megbízhatóság és energia fogyasztás a lényeg. Persze az is.

    wikiröl:
    “This allows the AESA to produce numerous “sub-beams” and actively “paint” a much larger number of targets. Additionally, the solid-state transmitters are able to broadcast effectively at a much wider range of frequencies, giving AESAs the ability to change their operating frequency with every pulse sent out. AESAs can also produce beams that consist of many different frequencies at once, using post-processing of the combined signal from a number of TRMs to re-create a display as if there was a single powerful beam being sent…..

    “Low Probability of Intercept

    Radar systems work by sending out a signal and then listening for its echo off distant objects. Each of these paths, to and from the target, is subject to the inverse square law of propagation. That means that a radar’s received energy drops with the fourth power of distance, which is why radar systems require high powers, often in the megawatt range, in order to be effective at long range.[1]

    The radar signal being sent out is a simple radio signal, and can be received with a simple radio receiver. It is common to use such a receiver in the targets, normally aircraft, to detect radar broadcasts. Unlike the radar unit, which has to send the pulse out and then receive its reflection, the target’s receiver does not need the reflection and thus the signal drops off only as the square of distance. This means that the receiver is always at an advantage over the radar in terms of range – it will always be able to detect the signal long before the radar can see the target’s echo. Since the position of the radar is extremely useful information in an attack on that platform, this means that radars generally have to be turned off for lengthy periods if they are subject to attack; this is common on ships, for instance.”

    és
    High jamming resistance

    Jamming is likewise much more difficult against an AESA. Traditionally, jammers have operated by determining the operating frequency of the radar and then broadcasting a signal on it to confuse the receiver as to which is the “real” pulse and which is the jammer’s. This technique works as long as the radar system cannot easily change its operating frequency. When the transmitters were based on klystron tubes this was generally true, and radars, especially airborne ones, had only a few frequencies to chose among. A jammer could listen to those possible frequencies and select the one being used to jam.

    Since an AESA changes its operating frequency with every pulse, and spreads the frequencies across a wide band even in a single pulse, jammers are much less effective. Although it is possible to send out broadband white noise against all the possible frequencies, this means the amount of energy being sent at any one frequency is much lower, reducing its effectiveness. Moreover, AESAs can be switched to a receive-only mode, and use the jamming signals as a powerful source to track its source, something that required a separate receiver in older platforms.
    AESAs are so much more difficult to detect, and so much more useful in receiving signals from the targets, that they can broadcast continually and still have a very low chance of being detected. This allows the radar system to generate far more data than if it is being used only periodically, greatly improving overall system effectiveness.

    vmint
    Other advantages

    Since each element in a AESA is a powerful radio receiver, active arrays have many roles besides traditional radar. One use is to dedicate several of the elements to reception of common radar signals, eliminating the need for a separate radar warning receiver. The same basic concept can be used to provide traditional radio support, and with some elements also broadcasting, form a very high bandwidth data link. The F-35 uses this mechanism to send sensor data between aircraft in order to provide a synthetic picture of higher resolution and range than any one radar could generate.

    AESAs are also much more reliable than either a PESA or older designs. Since each module operates independently of the others, single failures have little effect on the operation of the system as a whole. Additionally, the modules individually operate at low powers, perhaps 40 to 60 watts, so the need for a large high-voltage power supply is eliminated.

    Replacing a mechanically scanned array with a fixed AESA mount (such as on the F/A-18E/F Super Hornet) can help reduce an aircraft’s overall radar cross-section (RCS), but some designs (such as the Eurofighter Typhoon) forgo this advantage in order to add the limits of mechanically scanning to the limits of electronic scanning and provide a larger angle of coverage.[2]

    Pesanak gyak egy fő előnye van: a nagyobb látotér. DE AESA radart (is) lehet forgatni.

  10. Az AESA a PESA-val szemben azzal több, hogy sok kis modul miatt – és nem egy sugarat térítenek el – egyszerre több üzemmódban is tud működni. X modul pl TWS üzemmódban és a fennmaradó meg doppler nyaláb szűkítéssel szintetikus apertúrájú üzemmódban mehet. Tudtommal ilyen mutatványra a PESA nem képes, csak AESA.

    A teljesítményszabályozás is jobb az AESA-nál. Ha nem kell maximális teljesítmény, akkor nem használsz minden cellát. A PESA teljesítménye jóval kötötebb.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.