Az Obama kormányzat első Nemzetbiztonsági Stratégiája (továbbiakban: dokumentum) kiemelt szempontként kezeli a gazdaság felpörgetésének fontosságát, ugyanakkor legjelentősebb veszélyként a tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott támadásokat jelöli meg.

A 2010. május 27-én kiadott dokumentum kulcsfontosság feladatként határozza meg a gazdaság helyreállítását, mivel a dokumentum szerint az amerikai nemzet ereje a gazdaságán és a fejlődőképességén alapszik.

Az Egyesült Államok ereje és (külföldi államokat) befolyásoló képessége – a dokumentum szavaival élve – „az otthon végrehajtott lépéseken, változtatásokon múlik. A gazdaság teljesítőképességének növelése mellett csökkenteni kell a hiányt is.”

Hillary Clinton külügyminiszter a nemzetbiztonsági stratégia kérdésében május 27-én Washingtonban tartott beszédében az igen jelentős szövetségi hiányt jelölte meg, a nemzet biztonságpolitikájára legnagyobb veszélyt jelentő tényezőként. Clinton hangsúlyozta, hogy a dokumentum világosan fogalmaz: egy állam csak akkor gyakorolhat kellő befolyást más államokra, ha odahaza minden rendben megy

Strobe Talbot külügyminiszter-helyettes kiemelte, hogy míg a szövetségi állam költségvetési hiánya 2009-ben „csupán” 1,4 trillió dollár volt, addig ez az összeg 2010-re 1,6 trillióra nőtt.

Talbot kiemelte, hogy magas rendfokozatú katonai vezetők felhívták a figyelmét azon tényre, hogy a jövőben könnyen a hatalmas költségvetési deficit okozhatja a legnagyobb nemzetbiztonsági veszélyt az USA számára.

Jó lehet a dokumentum leszögezi, hogy az USA nemzetközi befolyása igencsak meggyengült, Clinton megítélése szerint az USA maradt továbbra is a világ egyetlen nagyhatalma:

„Nincs olyan jelentősebb nemzetközi változás, amely végrehajtható lenne az USA vezető szerepe nélkül” – hangoztatta a külügyminiszter. „A gazdaság: fizeti a hadsereget, támogatja diplomáciai és fejlesztési elképzeléseinket és nemeztünk befolyás gyakorló erejének motorja” – rögzíti a dokumentum.

„Gazdaságunk újjászervezésének keretében szigorú költségvetési fegyelemre kell szorítani magunkat” – állítja a dokumentum. „A nemzetbiztonság kérdéséhez korábbi szemlélettől eltérően kell közelítenünk és prioritásokat kell meghatároznunk, melyek alapján döntenünk kell a versengő programok és megoldások közül.”

Kiemelt veszélyforrások

Jó lehet az olyan országokban, mint Irak, vagy Afganisztán, napi szinten a terrorista szervezetekkel folytatott harcok kerülnek igazán reflektorfénybe, a kormányzat mégis a tömegpusztító fegyvereket helyezi a nemzetbiztonsági szempontból kockázatot jelentő tényezők listájának élére.

„Terrorizmus azon veszélyforrások egyike, melyek egyre fontosabbá válnak globalizálódó világunkban” – állítja a dokumentum. „Az amerikai emberekre és a világra nézve általánosságban továbbra is a tömegpusztító – azon belül különösen a nukleáris – fegyverek jelentik a legnagyobb veszélyforrást.”

Igaz hogy a tömegpusztító fegyverek helyezkednek a kockázati tényezők listájának élén, de a terrorszervezet elleni küzdelem is igen előkelő helyen végzett.

„Olyan stratégiát követünk, mellyel megvédhetjük hazánkat, biztonságban tudhatjuk a világ legveszélyesebb fegyvereit és összetevőit, jó kapcsolatot alakíthatunk ki a világ minden egyes muszlim országával és mellyel semlegesíthetjük az al-Qaida terrorszervezetet.” – a dokumentum e magasztos kijelentés után megemlíti, hogy a meghatározott célok elérése érdekében minden létező katonai és polgári eszközt fel kell használni.

A dokumentum megemlékezik a napjainkra kialakult sokféle veszélyforrást magában hordozó nemzetközi helyzetről is:

„Az agresszíven előre nyomuló, ellenséges államok helyett napjainkban egy igen sokszínű veszélyhelyzetet kell kezelnünk. Napjaink ellenségei nem a tradicionális módon, a harcmezőn néznek szembe velünk, így az Egyesült Államoknak aszimmetrikus veszélyforrásokra és helyzetekre is fel kell készülnie.” – gondoljunk például a napjainkban egyre elszaporodó kibertámadásokra, vagy a kiberterrorizmusban rejlő veszélyekre.

Ki lesz a párom? – Támogatók keresése

A dokumentumban hangsúlyozottan megjelenik az USA azon vágya, hogy a világot behálózó kapcsolatrendszert építsen ki.

„A határainkon túli nemzetekhez történő közeledés és velük partnerkapcsolat kiépítése mindenképpen aktív cselekedeteket, magatartást kíván az USA részéről” – hangsúlyozza a dokumentum.

„A képlet egyszerű, a jövőben követendő magatartásnak pontosan ellentétesnek kell lennie az eddig jellemző elzárkózástól és elutasítástól. S valóban az USA sosem járhatta az elzárkózás útját, s sosem járt sikerrel, mikor erre az útra tévedt.” – fogalmazza meg a dokumentum George W. Bush elnök külpolitikájának világos kritikáját.

A dokumentum fontos szempontként emeli ki a meglévő kapcsolatok erősítés, annak érdekében, hogy azok átvészelhessék a 21. század új veszélyeit. A meglévő kapcsolatok ápolása mellett kiemelt célként határozza meg a 21. század új befolyásos övezeteivel, államaival – többek között Kína, Oroszország, India – történő kapcsolatjavítást.

A kapcsolatjavításon túl a dokumentum előirányozza a kormány számára az aktuális konfliktusok kezelésénél mélyebb szintű együttműködés kiépítését.

A Fehér Ház olyan „nemzetközi rend” kialakításán fog fáradozni, amely képes megoldani „napjaink kihívásait, problémáit – terrorizmus, nukleáris fegyverek terjedése, változó éghajlat okozta problémák és a fenntartható nemzetközi fejlődés konfliktusok megelőzése, kezelése, stb.”

Ellenségeink számára…

Az 52 oldalas dokumentum az USA „ellenségei” számára is tartogat üzenetet.

„Az ellenségeskedő államok kormányai számára világos választási lehetőséget biztosítunk: fogadják el a nemzetközi normákat és a nemzetközi közösség nagyobb fokú együttműködéséből származó, gazdasági, társadalmi, előnyöket elsajátíthatják, vagy ha elutasítják ezt az utat viseljék döntésük minden következményét, többek között a nagyobb mértékű kirekesztettséget.”

Az ellenséges államok elszigetelése nem azt jelenti, hogy a kormányzat hezitálni fog, ha katonai erő bevetése válik szükségessé, de annak alkalmazása előtt minden lehetséges egyéb eszközt meg fogna ragadni.

Érdekes módon Obama adminisztráció egyetlen központi elemet átvesz, az un. Bush doktrínából: önálló katonai csapás indításának jogát – igaz erős fenntartások mellett.

„Az Egyesült Államoknak fenn kell tartani magának azon jogot, hogy szükség esetén egyedül is katonai csapást mérjen a haza és a haza érdekeinek oltalmazása érdekében, bár mindenképpen szükséges meghatározni azon feltételrendszert, mely esetén élni lehet e joggal.”

Az USA biztonsági külpolitikáját lakonikusan foglalja össze a dokumentum:
„Megerősíteni azokat, akik a nemzetközi elvárások, szabályok szerint járnak el és izolálni azokat, aki elutasítják azokat.”

Egyes amerikai és a világi egyéb vezetők pont azért kritizálták Busht, mert túl sok kérdést és problémát akart megoldani katonai erő alkalmazásával, a dokumentum világosan leszögezi, hogy Obama csapatának tervei nem ezt az utat követik.

„Amikor túl sokszor vetjük be katonáinkat, vagy nem a megfelelő eszközöket alkalmazzuk, avagy semmibe vesszük partnereinket, akkor pattanásig veszítjük a húrt, holott az amerikaiak nagy terhet visznek vállaikon, s nemzetünk vezető szerepét világviszonylatban túl sokszor és túl élesen azonosítják a puszta katonai erővel” – szögezi le a dokumentum.

Clinton kiemelte hazája „semmivel sem gyengébb”, de az amerikai vezetőknek „más módon kell alkalmazniuk a rendelkezésükre álló erőforrásokat.”

A külügyminiszter kiemelte, hogy az előző elnök ideje alatt Washington jobbára mindig közvetlen erőt gyakorolt, az új kormányzat új vizekre evezve közvetett erőt kíván gyakorolni.