A Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának alelnökének, a Tengerészgyalogság tábornokának, James Cartwright-nak a véleménye szerint még további 5 – 10 évig is a 2001 óta vívott helyzetben maradhat az Egyesült Államok hadereje.
Washingtonban, a Center for Strategic and International Studies intézet által szponzorált csütörtöki fórumon Cartwright úgy fogalmazott, hogy ismerősei közül senki sem számít arra, hogy a jelenlegi helyzetnek a közeljövőben vége lenne, majd hozzátette, hogy ráadásul nem is sem utal semmi ennek ellenkezőjére, arra, hogy nem lesznek továbbra is nyakig benne ezen konfliktusukban.
Beszédében kitért arra is, hogy ugyanakkor megtörténhet, hogy ezen jellegű harcokat a sereg máshol és más szinten fogja vívni, természetesen azt már nem konkretizálva, hogy az amerikai erőket hova dobhatják át esetlegesen a jelenlegi iraki és afganisztáni / pakisztáni régióból az elkövetkező évtizedben.
Ezen szavak egyébként Robert Gates múlt heti sajtónyilatkozatát követték, melyben a védelmi miniszter kifejtette, hogy nem tartja valószínűnek egy újabb, az iraki és afganisztáni, elhúzódó hadműveletekhez hasonlóba történő beleugrást, melynek egyik jelentős oka azok hatalmas költségvonzata.
A civil kormány felé tanácsadói szerepkörrel rendelkező bizottság alelnöke a védelmi miniszter korábbi nyilatkozatát hovatovább megismételve kitért arra is, hogy a Védelmi Minisztériumnak változtatnia kell jelenlegi beszerzési politikáján.
Az üzenet mondanivalója egyszerű, mint a faék: ha korrigálás nélkül tovább folytatódik a költséges és über high-tech elemekkel megtűzdelt eszközök iránti nyálcsorgatás és beszerzési láz, akkor csak egy kisebb mennyiség beszerzése valósítható meg ezekből, mely azonban egy olyan pályára állíthatja az Egyesült Államok haderejét, mely odáig is elvezethet, hogy nem lesz elég hadieszköz, – hadihajó, repülőgép – hogy Washington mindenhol jelen lehessen, ahol Amerika jelenléte szükséges. (vagy legalábbis szerintük szükséges…)
„Nagyobb szükségünk van a mennyiségre, mint a minőségre” – hallhatta Cartwright véleményét a hallgatóközönség a „mindenből a legjobbra van szükség” hozzáállást képviselő hadiipari komplexummal kapcsolatosan.
„Nem csinálhatjuk meg, nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindent egyedül csináljunk, nem egy sziget vagyunk.” – hangoztatta a továbbiakban utalva arra, hogy a költséges rendszerek fejlesztésében össze kell fogni a szövetségesekkel.
