A 2004 őszi első tesztjei óta Indiában már két fegyvernemnél – szárazföldi erők és a haditengerészet – is hadrendben álló, közös indiai – orosz fejlesztésű szuperszonikus robotrepülőgép, az MTCR egyezmény (Rakéta Technológiai Ellenőrzési Rendszer) miatt az indiai remények ellenére a közepes hatótávolságú P-700 Gránit helyett csak a kis hatótávolságú P-800 Onikszra alapozó BrahMos fejlesztési programja menetrendszerűen halad, így egyelőre úgy tűnik, hogy tartható a légierőnél történő 2012-es bevezetés.
Mint ismert a közös fejlesztést szimbolizálandó, a nevét a Brahmaputra, valamint a Moszkva folyók után kapó robotrepülőgép az alábbi változatokban érhető már el:
- hajóról indított, hajó elleni
- hajóról indított, szárazföldi célpontok elleni
- föld-föld változat
A fenti listához oldaljegyzetként megemlítjük azért, hogy a közelmúlt igen szűkszavú bejelentése alapján a BrahMos immáron kész a tengeralattjárókról történő indításra is.
A robotrepülőgép továbbfejlesztése – jelenleg már a Block II standard érhető el – mellett folyik további platformokról történő bevethetőség megvalósítása is. Ezek egyike a tengeralattjárók (amikre elvileg célegyenesben / készen van), míg a másik a nagytestű vasmadarak. Utóbbi alatt India esetében a Szu-30MKI vadászbombázóra kell gondolni. Nem mellesleg a fejlesztés ezen vonala adja hírünk apropóját, mint azt a pár sorral fentebb szereplő mondatból már le lehetett szűrni.
httpv://www.youtube.com/watch?v=Vp9KQ2JGfMg
A szárnyaló hordozóplatformok néminemű korlátai miatt diétára kényszerített BrahMos változatból tesztelési célzattal már le is gyártottak néhány darabot Oroszországban. A pehelysúlyúnak éppenséggel nem nevezhető, 3 tonnás fenevad súlyából mintegy fél tonnát sikerült lefaragni, hovatovább a potenciálisan nagy magasságokból történő indítások miatt módosításokat kellett eszközölni a hajtómű gyújtási rendszerében is.
A menetrend következő állomásait különféle földi tesztelések képzik, majd ezek sikeres zárásával 2011-ben kezdődhetnek meg az éles tesztek és ha minden jól megy, akkor 2012-től az Indiai Légierő is kezei közé kaparinthatja az Indiára rossz szemmel nézőknek bevetése esetén kellemetlen meglepetések okozására képes játékszerét.
A BrahMos légi indítású változatának makettja a 2009-es MAKSz-on ,
Az IAF 280 gépesre tervezett Szu-30MKI gépparkjának egyébként csak egy „töredéke”, a tervek szerint 40 gép lesz alkalmas a BrahMos hordozására. És ennek nem az az oka, hogy a kissé borsos árú BrahMos – ~ „3 milláért 3 Mach” – kis mennyiségben kerül majd gyártásba, hiszen a indiai-orosz becslések szerint az elkövetkező 10 év során akár 2 000 darab is előállításra kerülhet ezen majd 3 Mach sebesség elérésére képes robotrepülőgépből, – mely mennyiségnek akár felét is kiteheti az előkészítés alatt álló export – hanem az, hogy átalakítások nélkül a Szu-30MKI nem tudja csak úgy szárnyai alá csapni. Sőt, a szárnyakról ne is beszéljünk, hiszen a „légi szállítású” BrahMos helye a gép hasa alatt lesz.
És míg India terveiben szerepel a Tu-142 tengerészeti járőrgépek BrahMos-szal történő felfegyverzése is, addig a Szuhoj a BrahMos exporttal párhuzamosan reméli a Szu-30 iránti igény megugrását: a Szuhoj gépeket gyártó Irkut marketing igazgatóhelyettese, Vlagyimir Szautov úgy nyilatkozott, hogy becsléseik szerint akár további 250, BrahMos hordozására alkalmas Szu-30-ast is legyárthatnak.
httpv://www.youtube.com/watch?v=0FyhyyumbhA&start=25
A BrahMos reszelgetése mellett egyben folyik a következő generációs, célpontja felé már hiperszonikus – Mach 5+ – sebességgel vágtázó változat, a BrahMos II fejlesztése is. A BrahMos Aerospace 2007 magasságában rögzítette a technikai paramétereket, melyekből – akkori – reményeik szerint 5-6 év alatt lesznek képesek összehozni kézzelfogható eredményt.
