|

Irán szigorú szankcióknak teszi ki magát

Irán az Egyesült Államok és más nagyhatalmak „szigorú szankcióinak” teszi ki magát nukleáris programja miatt – jelentette ki Robert Gates amerikai védelmi miniszter, aki a kongresszus védelmi bizottságában azt mondta: e büntetőintézkedéseket „részben az ENSZ Biztonsági Tanácsa, részben az Egyesült Államok veti ki majd Iránra, és a többi ország osztja nézeteiket”.

Az amerikai szenátus nemrég azt javasolta, hogy Washington az iráni olajipari importot és azokat a nem iráni cégeket támadja szankcióival, amelyek az iráni energetikai szektorban tevékenykednek. Barack Obama kormánya azonban eddig határozatlan volt ebben. A bizottsági tagoknak azon kérdésére, hogy milyen katonai előkészületek folynak annak megakadályozására, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert, Gates azt válaszolta, hogy számos lehetőséget tanulmányoznak, de hogy miket, azt – mint mondta – csak zárt ajtók mögött mondaná el. A miniszter korábban elutasította a katonai akció lehetőségét, mert a nemzetközi nyomást és a diplomáciát ígéretesebbnek tartotta.A többi nagyhatalomhoz hasonlóan az Egyesült Államok is óvatos kétkedéssel fogadta az iráni elnök legújabb kijelentését arról, hogy országa kész külföldön dúsíttatni uránkészletét.

Francois Fillon francia kormányfő részt vett szerdán a franciaországi zsidó szervezetek reprezentatív tanácsának (Crif) évenként megrendezett vacsoráján, és ezen kijelentette, hogy kormánya egy „új, szigorú büntetőintézkedéseket tartalmazó határozat elfogadását” fogja kérni az ENSZ-től Irán ellen, megakadályozandó, hogy Irán nukleáris katonai ütőképességre tegyen szert. „Izrael biztonsága abszolút elsőbbséget élvez Franciaország számára. Miközben mi nem kíméltünk semmilyen fáradságot, az iráni hatalom nem fogadta el a párbeszédre szóló javaslatainkat. Ellenkezőleg, hanyatt-homlok rohant előre. Eljött tehát az ideje a cselekvésnek. Párizs teljes mértékben osztozik Izraelnek az iráni nukleáris program fejleményei miatti aggodalmában” – mondta Fillon a mintegy 800 vendég előtt, akik között számos politikus volt.

Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök bejelentette csütörtökön, hogy kormánya leállíttatott több olyan exportszállítmányt, amelynek úti célja Irán volt, mert felmerült a gyanú, ahogy a szállítandó termékeket Irán tömegpusztító fegyverek gyártásához használja fel. Ezt John Faulkner védelmi miniszter törvényi felhatalmazás alapján tette meg – mondta a kormányfő egy rádiónyilatkozatában. Arról nem beszélt, hogy a szóban forgó szállítmányok mit tartalmaztak. A The Australian című napilap szerint olyan szivattyúkról van szó egyebek mellett, amelyek atomreaktorok hűtésére használhatók.

Forrás: honvedelem.hu

36 hozzászólás “Irán szigorú szankcióknak teszi ki magát”

  1. Tilikovnak!

    A francia kormány hozzáállásáról gondolom ezen cikk után nem kell bővebben értekeznem.

    Berlusconi hozzáállásáról itt olvashatsz:
    http://www.honvedelem.hu/cikk/0/18209/berlusconi_izrael.html
    http://globusz.net/node/3851

    Egyébként előre is elnézésedet kérem, de nem fogom tudni kapásból az összes hír linkjét megtalálni Neked, de amennyiben a keresőkbe beírod az általam hivatkozott eseményeket és neveket nagy valószínűséggel találsz róluk infót.

    És akkor Iránról:

    Ez a mostani állapot nem tartható fenn már sokáig, mégpedig azért nem, mert egyik oldalról mélyül a Nyugat válsága, erőteljesen romlik Obama otthoni helyzete is, másrészről pedig Iránnak esze ágában sincs leállni.

    Ajánlott cikk:

    http://globusz.net/node/3849

    Egy adott status quo huzamos ideig történő fenntartásának ugyanis alapfeltétele, hogy a folyamatok és érdekellentétek egymáshoz képest permanens módon egy kvázi közel állandó egyensúlyi állapotban tudjanak maradni. Jelen esetben azonban erről szó sincs.

    Irán megtámadása szerintem az alábbi okok miatt vált sokkal reálisabbá, mint az elmúlt évtizedben eddig bármikor:

    A Kaszpi-térség szénhidrogén lelőhelyeit felosztotta egymás között Kazahsztán, Oroszország, Irán és Törökország, szinte abszolúte kizárva a Nyugati, elsősorban amerikai érdekeltségeket.

    A grúz-orosz háború volt a következő csapás arra a stratégiára, amely Oroszország bekerítését célozta mind gazdasági (tranzit) és katonai vonatkozásban.

    A Déli Áramlat győzni látszik a Nabucco ellenében, amely újabb geostratégiai veresége az ún. Brezinsky-doktrínának, ráadásul a Nabucco az iráni földgáz nélkül halott ügy.

    Oroszország beindította a távol-keleti régió kőolaj és földgáz vezeték projektjeit, elsősorban Japán és Kína célállomásokkal. Ez egyet jelent az orosz „földgázfüggőség” EU irányába történő ellen diverzifikálásával, azaz belátható időn belül nem feltétlenül az oroszok fognak az EU-nak „jópofizni” a gázpénzért cserébe, hanem az EU lesz kénytelen versenyezni a japán és kínai kereslettel! Ez pedig sokkal rosszabb helyzetbe hozhatja az USA-t, mivel az EU így kénytelen lesz kevésbé oroszellenes magatartást tanusítani.

    Az USA számára még fenyegetőbb egy esetleges iráni-orosz Gas-OPEC létrejötte, gondolom, egyértelmű, hogy miért.

    Oroszország már jóelőre készül az Északi Sarkvidék lelőhelyeire rátenni a kezét, ennek konkrét katonai vonatkozásai is tapasztalhatóak már.

    Ráadásul a közelgő ukrajnai választások egyre inkább előrevetítik Ukrajna lassú visszasorolását az orosz befolyási övezetbe.

    A felsorolt tényezők együttesen az orosz geopolitika térnyerését, másképpen megfogalmazva az újorosz impérium további megerősödését jelentik az USA eddigi hegemóniájának kárára.

    Ugyanakkor Kína és az USA között is érzékelhetően romlik a viszony, ráadásul bármennyire is egymásra utaltak per pillanat, a változás már beindult ebben a status quo-ban is, mégpedig az USA számára kedvezőtlen irányban – elég a legutóbbi kínai pénzügyi lépéseket figyelni!
    Kína Irán egyik legnagyobb szövetségese, a tajvani feszültség növelése, a Dalai Láma miatti látványos pengeváltás (Tibet) illetve az ujgur kisebbségek felé tett gesztusok is mind-mind ennek a Nagy Játszmának a részei.

    Mindezen tendenciák figyelembe vétele mellett az USA számára a kedvezőtlen geopolitikai átrendeződés lassítására (ki időt nyer, életet nyer alapon), esetlegesen megállítására gyakorlatilag a kulcsot Irán jelenti. Az idő vészesen fogy, ráadásul újabban a NATO második legerősebb hadseregével rendelkező Törökország is olyan fordulat veszélyét hordozza magában, amely teljes mértékben felboríthatja a jelenleg még USA befolyás alatt álló Közel-kelet régiójának erőviszonyait.

    Hát én ezen logika alapján gondolom, hogy az USA egy rendkívül veszélyes lépés megtételére készül: Irán megtámadására. Ugyanis óriási tétek forognak kockán, az Államok helyzete pedig egyre romlik.

    Üdvözlettel: M

  2. Szia Montezuma!
    A mult hetvegen beszelgettem kicsit Dr. Drabik Janossal, igaz sok ideje nem volt. De nagy fej az oreg, hihetetlen sok infoja van mindenrol. Erdekes modon az kerult szoba, hogy Magyarorszagon is mennyire erore kaptak a szabadkomuvesek. Peldanak itt van az MSZP kormanyfo jeloltje, Mesterhazy Attila aki a magyar orient paholy nagymestere…. amikor ezt elmondta nekem, leesett az allam. Az embernek megall az esze, komolyan mondom. Azt eddig is sejtettem hogy a Bilderberg csoport ezerrel nyomul egesz europaban, de ettol akkor is fel all a szor a hatamon.
    Bocs az off topic-ert sracok.

  3. mz te mindig olyan jókat írsz.

    “A Kaszpi-térség szénhidrogén lelőhelyeit felosztotta egymás között Kazahsztán, Oroszország, Irán és Törökország, szinte abszolúte kizárva a Nyugati, elsősorban amerikai érdekeltségeket. ”

    Ehez képest pl:
    “Kazakhstan has the potential to be a world-class oil exporter in the medium term. The landmark foreign investment in Kazakhstan is the TengizChevroil joint venture, owned 50% by ChevronTexaco, 25% by ExxonMobil, 20% by the Government of Kazakhstan, and 5% by Lukarco of Russia. The Karachaganak natural gas and gas condensate field is being developed by BG, Agip, ChevronTexaco, and Lukoil. strong The Agip-led Offshore Kazakhstan Consortium has discovered potentially huge Kashagan oil field in the northern Caspian. Kazakhstan’s economic future is linked to oil and gas development. GDP growth will depend on the price of oil, as well as the ability to develop new deposits.”

    Oroszország térnyerése annyira brutális, hogy 30éve ezek a területeken még Moszva ült. Most meg xom termeli ki az olajat…

    “Egy adott status quo huzamos ideig történő fenntartásának ugyanis alapfeltétele, hogy a folyamatok és érdekellentétek egymáshoz képest permanens módon egy kvázi közel állandó egyensúlyi állapotban tudjanak maradni. Jelen esetben azonban erről szó sincs.”
    Tényleg. Oroszo sehol nincs attól ahol 30éve volt.

    “Oroszország beindította a távol-keleti régió kőolaj és földgáz vezeték projektjeit, elsősorban Japán és Kína célállomásokkal. Ez egyet jelent az orosz „földgázfüggőség” EU irányába történő ellen diverzifikálásával”
    Ahogy EU is diverzifikálja a gázimportját.
    És nézd már meg, hogy az EUba érkező gázt hol termelik ki és hol amit Japán/Kína vesz meg. Ennyit arról, hogy ki fog kinek könyörögni.

    Tényleg csak párat emeltem ki. Persze tudom te tisztába vagy avval, hogy a Moszad-CIA miről beszél…. :DDD

  4. hát én annyit tudok hozzátenni ehhez a “Meghökkentő Meséhez”, hogy egy egy 21.századi háború minden bizonnyal hasonlatos lenne egy Kabaré jelenethez – és telis-tele lenne nem várt fordulatokkal, már ha valaki belecsapna a lecsóba (persze ott van a másik az a kőbunkós verzió, az még a másik lehetőség)

  5. Szerintem az Usa számára nem az a kérdés, hogy hogyan gyűrje le az Iráni haderőt, mert azt bedarálná szerintem sepillanat alatt.
    A kérdés, hogy milyen csapatok állomásoztatásával tudná a területet megtartani??
    Általános sorozás jönne?
    Nehéz kérdések!

  6. Üdv Fiúk!

    Arnie977-nek!

    Igen, Drábik János szintén komoly kapcsolatokkal rendelkezik, egy kicsit más aspektusban egy kedves barátom rendszeres kapcsolatban áll vele.
    Oroszországban kicsit visszanyesték a szabadkőműves vezetők szárnyait, a Putyin párti oligarhák inkább maguknak kérik a hatalmat.

    Fade!

    Parttalan vitákat nem óhajtok folytatni, a véleményedet tiszteletben tartom.

    Molni!

    Engedj meg ajánlanék még egy elemzést (Ezen az oldalon egyébként sok érdekes elemzés született már és nem rosszak!):

    http://vilagnaplo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=123013

    Üdv: M

  7. @Montezuma

    A francia, olasz s egyéb hozzáállásról:
    Szerintem Európa bármelyik országában találnának olyan magas rangú hivatalnokot, aki hajlandó ilyesmit nyilatkozni, pláne ha ez a helyi zsidó szervezetek gyűlésén hangzik el. No de egy dolog beszélni a háborúról és más dolog háborúzni. USA-t és Izraelt most hagyjuk ki a képből, inkább Európában nevezd meg azokat az államokat akik konkrétan Iránba küldenék a katonáikat háborúzni. Melyik EU-tag üzenne hadat Iránnak? Netán az egész EU? Melyikük lenne hajlandó újra harcba küldeni a katonáit a Közel-Keletre? Melyikük érezheti azt, hogy ez az ő érdeke? Európát mennyire fenyegeti az iráni atomprogram? Melyik európai állam közvéleménye támogatná, hogy háborúzzanak a… miért is? Pl. itthon el tudod képzelni, hogy indulnak a magyar katonák Iránba és hogy ezt hogyan lehetne lekommunikálni?

    Szvsz szükség van erre a színjátékra, különben úgy tűnne, hogy bárki bármikor nekiülhet atombombát gyártani, úgyhogy a fenyegetőzés abszolút jogos, más kérdés, hogy Irán meghátrál-e a fenyegetés hatására, mert eddig nem tette.

    Az orosz távol-keleti olaj/gáz-exportról: nem egészen értem hogyan jön ez ebbe a történetbe, de
    – Az ottani infrastruktúra még nincs kiépítve.
    – Ha ki is lenne építve, akkor is csak a távol-keleti olajat/gázt szállítaná Kínába/Japánba, az európai/ny-szibériai forrásokat akkor is csak Európába tudnák szállítani.

    A Kaszpi-ügyre fentebb már hangzott el cáfolat, azt pedig, hogy a Nabucco iráni földgáz nélkül halott, nem világos hogyan oldaná meg egy iráni háború. Ha csupán lebombáznák a nukleáris létesítményeket, akkor végleg elvész a lehetősége, hogy Irán partner legyen a Nabuccoban. Más út pedig nincs. Talán megszállással biztosítanák az iráni gáz kivitelét? Irán megszállása teljességgel irreális, a fentebb említettek miatt, ki küldene katonákat Iránba meghalni?

  8. Üdv mindenkinek itt is!

    Egyetlen dolog nem fér a fejembe. Irán ha öngyilkosságot szeretne elkövetni nem valószínű, hogy szüksége lenne atombombára. Ha jól tudom biológiai töltetekkel már most is rendelkezik és egy nukleáris válaszcsapást Izrael, vagy Amerika részéről azzal is ki tudna eszközölni magának. Annyi atomot pedig -még ha képes is lenne atombomba előállítására- nem tudna legyártani magának, amennyivel a nyugati nagyhatalmak ellen eséllyel vehetné fel a versenyt. Arról nem is beszélve, hogy azt még a saját szövetségesei sem engednék meg neki. Magyarul ennek az egész Irán körüli hajcihőnek semmi köze sincs az atombombához, de annál több van az olajhoz/gázhoz, illetve Kína és Oroszo. meggyengítéséhez, ami most a haldokló USA-nak talán egyetlen mentsvára lehetne. Feltéve ha összejön neki. Arra is kiváncsi lennék, hogyan gondolják az Iránban való állomásozást hosszú távon? Ha Irakban/Afganisztánban ennyi idő alatt ilyen gyatra eredményt tudtak elérni, akkor mi lesz ha e három megszállt országnak a bátrabbjai összefognak és megtöbbszörözik az ellenállás erejét?

  9. Pocok: A kérdés, hogy milyen csapatok állomásoztatásával tudná a területet megtartani??

    Egyrészt be se mennek. Minek? A nagyon max az, hogy amikor már egy telefonvonal se müködik 2hete, az atomlétesítményeket már megközelíteni se merik mert aki elindul azt újra rottyá bombázzák. (Ha kell ismétlik ezt heteken át) után ledobnak földi egységeket. De erre is csak akkor van szükség ha 30. találatra se por és hamu a földalatti atomlétesítmény.

    Másrészt: Az USA féle “megszállás” nem müködik. Megszálták Iraqot aztán demokratikus választásokat írnak ki. Ez agyrém. Ez nem megszállás lehet forgatni a szemeket hanem vmilyen szinten felszabadítás.
    Tényleg csak analógia miatt:
    1945ben kiűzik a németeket a Szovjetek aztán újra képzik a magyar hadsereget….. és pl 1953ban hazamennek. De jó is lett volna….

    mz: rendszeresen olyanokat írsz amik nem állnak meg. Hoztam rá konkrét pldakat is. Kazahsztántól, gázvezetéken át…. ahelyett megnéznéd tényleg úgy van e vagy vhogy vitáznál kijelented ignorálni fogsz. NO COMMENT.

    TILIKOV: nagyon nem mindegy ki mondja itt ez a lényeg.
    Iránnal kapsolatban pedig ahogy írod is az EU érdeke a békés rendezés.

    Amúgy ha meg kéne neveznem vkiket akit az átlag Francia nem szeret azok az arabok. btw ma indulok 1-2 hétre Franciába…. :DDD

    Khan: Ez az egész nem EU/USAt zavarja leginkább, hanem az arab államokat és Izraelt. Ha megtámadják avval szvsz nem épp Oroszot & Iránt gyengítik. Pont a Nabuccoba mehetne a gáz pl Iránból és pont ezt lehetetleníti el a jelenlegi helyzet.

  10. Kedves Fade!

    Mint már korábban írtam, tiszteletben tartom a Te véleményedet is. Azt a véleményedet is, hogy rendszeresen téves állításokat közlök. Még az is lehet, hogy igazad van, így nincs mit vitatkozni ezen.

    Azt sem értem, hogy honnan veszed, hogy ignorálni akarlak. Akit ignorálok, azzal nem közlöm, hogy tojok a fejére, hanem egyszerűen csak tojok a fejére.
    Általában elég határozott véleménnyel rendelkezel és legutóbb a másik poszton is leírtad, hogy mit nem hiszel el, ezt én tudomásul vettem. Jogod van azt elhinni vagy nem elhinni, amit mások mondanak.
    Mivel én is „hozott anyagból” vagyok kénytelen szűrni, gondolkodni és véleményt formálni (hiszen nem vagyok ott és nem kérik ki a véleményemet sem), így a hibás értékelés, a téves elemzés, a feledékenység és a mellélövés jogát fenntartom. Sosem állítottam az ellenkezőjét.

    A következőekben reagálni szeretnék Tilikov és Khan kollégáknak is (ahogy ígértem), ebben ki akarok térni azokra a felvetésekre is, amikről Te is írtál. Tehát a következő „művem” Neked is szól. :)

    üdv: M

  11. Üdv Fade!

    Szerény véleményem szerint (ahogyan már az előzőkben is leírtam), egy esetleges Irán elleni csapás nem a vélt, vagy valós atombomba gyártására való törekvés következménye lenne, mint inkább az energiahordozóik feletti kontroll megszerzése. Ehez pedig nem elég odapottyantani pár bunker bustert és kiiktatni az üzemeket, mert ettől még az olaj nem fog a kívánt irányba csordogálni. Ehez jelen kell lenni, és katonai erővel megdönteni a jelenlegi kormányt, amihez biza szükség lehet a szárazföldi erők bevonására és állomásoztatására. Igen a Nabuccoba menne a gáz Iránból, de talán az sem elhanyagolható szempont, hogy az onnan a Nabuccóba menő gázból származó profit kinek a zsebébe megy. Gondolom én.

  12. Kedves Khan és Tilikov!

    Az iráni műsor rendkívül bonyolult és soktényezős társasjáték, amit nem nagyon lehet megérteni a tágabb összefüggések nélkül. Nagyon sok hivatásos elemző is ellentmondásosan értékel bizonyos dolgokat, ennek többek között az lehet az oka, hogy maguknak a szereplőknek is sokszor önellentmondásos a megnyilatkozása.
    Ez természetesen nem egy kvázi össznépi tudathasadás eredménye, hanem pont az, amit az első mondatban leírtam: sokkal tágabb térségekre és sokkal messzebbre mutató következményekkel kell számolni minden döntési helyzetben, pro vagy kontra.

    Az iráni kérdés körül véleményem szerint vannak fő- és vannak mellékszereplők. A főszereplők az USA, Izrael, Kína és Oroszország. A dicstelenebb statisztaszerep pedig a környék arab államaira, az EU-ra, Indiára, Japánra és Venezuelára hárul.

    Az Egyesült Államok helyzete mára olyan, amilyen, erről külön tanulmányok találhatóak a neten, igen széles palettával, ezért ezt most nem részletezném. Az USA geopolitikai helyzetével viszont szorosan összefügg Kína és Oroszország szerepének és játékterének változása, jelenleg épp a bővülése.

    Alapvetően az EU-nak drasztikusan eltérő érdekei vannak az USA-val szemben, viszont ezt per pillanat képtelen érvényesíteni. Az USA az EU alárendelt helyzetben való tartásához megtalálta a megfelelő partnert Oroszország és Irán személyében.

    Az USA fő stratégiai célja az lett volna (neokonok által többször pedzegetett téma), hogy rátehesse a kezét az iráni földgázmezőkre, mivel ezzel egyszerre több legyet üthetett volna.
    Egyik oldalról létrejöhetett volna az eredeti Nabucco projekt (ugyanis a Nabucco tervét Washington dolgozta ki eredetileg), ami azt jelentette volna, hogy az EU méginkább leszakad az orosz gázról és immár boldogan vásárolhat az iráni mezőkről gázt – természetesen amerikai fennhatóság alatt.
    Ezzel a lépéssel az USA gyakorlatilag döntő befolyást szerezhetett volna a térség szénhidrogén lelőhelyei és tranzitja felett, ami miatt közvetlenül rátehette volna az ujját Kína, Japán, India és az EU gazdaságának a pulzusára, bármikor a kénye-kedve szerint szabva meg az árszinteket illetve a kereskedés feltételeit.
    Ebből következően direkt módon kontroll alá vehette volna Oroszország éves árbevételét is, hiszen a piaci árak manipulálásához minden eszköz a rendelkezésére állhatott volna.

    Innetől kezdve az EU még inkább vazallusi sorba süllyedhetett volna, ami viszont rendkívül kedvező alapot teremt arra, hogy Oroszország bekerítése szép lassan befejeződjön.
    Ugyanis Brezinksky Úr által nyíltan megfogalmazott középtávú cél Oroszország feldarabolása lenne, amiből persze juttatnának Kínának is, és így időt nyerve a Középső Birodalom is inkább szövetségessé válhatott volna, semmint riválissá.

    Hodorkovszkij gyors kiiktatása és a Jukosz szétdarabolásának előzménye az volt, hogy a nevezett úriember külön paktumot kötött az amerikai olajlobbival, akik komoly tőkét kívántak invesztálni abba, hogy a következő orosz elnökválasztáson a Jukosz királya ne csak induljon, hanem akár nyerjen is. Hodorkovszkij és oligarhája kész volt utána cserébe segíteni abban, hogy az orosz állam ne feltétlenül maradjon egyben.
    Hodorkovszkij eltávolítása után az oroszok sorban kirúgtak minden érintett nyugati társaságot a szibériai mezőkről. Onnantól vált ismét nyíltan terheltté az orosz-amerikai kapcsolat rendszere.

    Bármennyire is kétlaki az orosz diplomácia, bármiről is egyeztetnek Irán kapcsán nyugati „barátaikkal”, az egész színjáték. Irán Oroszország egyik Közel-Keleti bástyája, az oroszok nem fognak valójában semmifelé katonai akcióban belemenni Irán ellen. Ez ugyanis az orosz geopolitikai célok önkezű kivégzése lenne. A színfalak előtt lehet parolázni meg egyezkedni, de ezt ugyanígy tudják Nyugaton is, a színfalak mögött pedig kemény alkudozások mennek.

    Putyin hatalomba emelésével ugyanis megtört az addig alávetettként kezelt Oroszország másodrangú szerepe. Addig, amíg a gyengekezű és alkoholista Jelcin, illetve a köré verbuválódott Gajdar és csapata (nem keverendő össze Timurral) saját zsebre kiárusította az orosz nemzeti vagyont, időközben újraszerveződtek és megerősödtek azok a csoportok, akiknek pont ellenkező érdekeik voltak. Ez persze kedvezőtlen változást jelentett az USA számára.

    Hiába lett az USA 1991 után kikiálltva egyedüli szuperhatalomnak, alig egy évtized múltán olyan folyamatok indultak el, amelyek előrevetítették ennek a státusznak a pünkösdi királyság jellegét.

    További problémát jelent az USA számára Kína és India felemelkedése is, amelyből következően egyre inkább szimpla nagyhatalommá degradálódik – igaz, még mindig a legerősebb nagyhatalommá. A szuperhatalmi státusz véget érni látszik, az USA egyre kevésbé tudja erőből egymaga rendezni a világ különböző térségeiben az ügyeit, hol Kínába, hol az oroszokba, hol a renitenskedő dél-amerikai államokba, a Közel-Keleten pedig Irán mellett újabban a törökök nyílt ellenállásába ütközik.

    Bizonyos hatalmi köröknek pedig nyíltan célja, hogy háború törjön ki Irán ellen, lehetőleg pedig az USA és az EU is vegyen részt benne valamilyen formában. Az elmúlt napokban döbbenetes adatot hoztak nyilvánosságra: az USA lakosságának 60%-a egyértelműen támogatna egy Irán elleni támadást! Figyelembe véve az Obama adminisztráció belpolitikai kudarcait és az újra erősödő neokon csoportok hangadóinak térnyerését valamint Izrael katonai készülődését – egyre nő a valószínűsége egy Irán elleni támadásnak – még akkor is, ha ez bizony óriási kockázatot jelent a világbékére.
    Meg merem kockáztatni, hogy az EU lakosságának minimum 60%-a (ha nem több) hallani sem akar semmiféle Irán elleni háborúról, de általában nem szokták megkérdezni a népet.

    Irak esetén sem kérdeztek, hanem állítottak, méghozzá ha jól emlékszem valamiféle ködös hírszerzési információkra alapozva állítólagosan 40 percen belül bevethető félelmetes vegyifegyver arzenálról daloltak a média pacsirtái akkoriban. Utána persze nem találtak még csak egy árva klórgáz tartályt sem, de ez nem volt probléma, rákentek mindent a téves hírszerzőkre. Általában is mindenről ők tehetnek, 9/11-től elkezdve a legutóbbi nigériai főterrorista nyugis repkedéséig bezáróan.

    Nos, nem tudom, hogy mennyire sikerült hozzátennem a témához néhány kiegészítő információt, de remélem, hogy sikerült arra rávilágítanom, hogy a történetet sokkal nagyobb összefüggéseiben kell szemlélni. Rengeteg egyéb tényezőt még nem is említettem (az oroszok kettős játéka, az EU tovább növekvő megosztottsága, a török-iráni együttműködés erősödése, a kozmino-i terminál megnyitása Ázsiában, stb.), ugyanis ezek mind-mind összefüggnek egymással ebben a történetben.

    Üdv: M

  13. Üdv Monte!

    Köszi a tartalmas választ. Engem az általad leírtak csak megerősíteni tudnak eddigi szemléletemben. Abban az egyben nehezen hiszek, hogy az amerikai polgárok 60%-a támogatná az Irán elleni háborút. Persze attól még lehet igaz. Azt viszont könnyen el tudom képzelni, hogy halvány fogalmuk sincs arról, hogy ez rájuk nézve milyen következményekkel fog járni. Fognak ezek még sírni ott, ahol senki nem látja őket.

  14. Üdv Khan!

    A publikált közvéleménykutatási adatoknak sokszor közvélemény formáló hatása is van. Igaziból tök mindegy hogy igaz vagy sem, a probléma az, hogy ez egyáltalán téma.

    Gyakorlatilag az átlag amerikai életszínvonala legjobb esetben is csak stagnál, de inkább lassan romlik. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő időszakban, években meg kell tanulni szegényebben élni ott is, amihez eddig nem voltak hozzászokva. A belpolitikai feszültségek előbb-utóbb a külső aggresszivitás növekedésében nyilvánul meg, ezt már látjuk egy ideje.

    Nem vagyok túl optimista a jövő lehetséges alakulását illetően (bár lehetnék az), mivel az nem megy tovább, ami eddig folyt. A világ lakosságának 5%-át jelentő USA ezidáig igen jómódban élt, többnyire a maradék 95% kontójára.
    A mostani háborúk finanszírozására is százmilliárdokat költenek, de a valós fedezet nélküli dollárok nyomtatásával ezt ráterhelik a világ többi részére.
    Magyarul a világ nyögje annak a számláját, hogy ők a saját önző érdekükben háborúkat indítanak.

    Valaki korábban azt írta, hogy odamnetek Irakba, elzavarták Szaddamot, majd gyakorlatilag felszabadították őket a kamu demokratikus választásokkal és a hűbéres új iraki kormánnyal, amelyik első dolga volt szinte ingyen kiszolgáltatni Irak megmaradt javait.

    Hát, ha más alól nem is, de a saját olajbevételükből származó nyereség elköltésének problémája alól mindenképpen felszabadult Irak népe.

    Most az iráni népnek szeretnének segíteni. Gondolom, a perzsák ezt már alig várják.

    Irán megtámadása sajnos – továbbra is fenntartom – jóval esélyesebb, mint eddig bármikor. Irán megtámadása – ezt is fenntartom – pedig nagyon komoly eszkalációs veszéllyel jár.

    És még mielőtt bárki félreértené: nem azt írtam, hogy meg fogják holnapután (vagy a jövő hónapban) támadni Iránt és beüt egy új globális balhé. Csak azt, hogy erre az esély nem kicsi.

    Üdv: M

  15. Üdv Kapitány!

    Nem végeztem sem biztonságpolitikai, sem történelem szakon. Volt némi közöm a hadsereghez anno, a bizotnságpolitika pedig – mióta az eszemet tudom – mindig is érdekelt, össze is olvastam/olvasok róla minden hozzáférhető írást. Ha ez jelent valamit, anno szigorlatoztam hadtörténelemből és politológiából is (az 1990-es évek közepén), de valójában – fogalmazzunk így – a műszaki értelmiségnek nevezett klubbhoz tartozom. Tehát ez maximum egy laikus hobbijának tekinthető a részemről.

    Persze menet közben jöttem rá, hogy ez a dolog (geostratégia) egyidejűleg összefügg egy csomó egyébbel, ami nélkül nem működnének sem a jövőkutatás, mint olyan, sem a geostratégiai, katonai és általában a globális elemzések rendszerei.

    Megkockáztatom, hogy manapság annyi minden egyéb szakterület realitásával és információival kellene egyszerre tisztában lenni, hogy nincs ember ezen a bolygón, aki képes igaziból minden összefüggésében átlátni ezt az egész katyvaszt.

    Így a kutatók, szakértők és elemzők egy-két, számukra testhez álló, specifikus szempontok alapján elemeznek és publikálnak.
    Hát én ezeket olvasgatom és néha gondolkodom is, ami azt a elvetemült eredményt okozza, hogy lesz saját véleményem. Csak ennyi.

    Üdv: M

  16. Onedin kapitány

    @Montezuma
    Köszönöm a választ.
    Oroszország feldarabolásával kapcsolatban igazad van. Ez hosszútávú terv, de jelenleg úgy néz ki, az “előremutatóan leépítő” , Nyugaton nagyfokú tetszést kiváltó Jelcin-korszak után az addig csendes, engedelmes fiúnak ismert gaz Putyin most kimutatta a foga fehérjét és beleköpött a levesbe.
    (Sztálin épp így tett, a leninista gárda kezdetben irányítható és előtérbe tolható bábnak gondolta. Aztán kijátszotta őket egymás ellen és a végén, egymás után, sorban mindet likvidálta…)

    Az első lépcsőfok keretében a szovjeteket nagyjából kivonultatták Kelet-Európából, és ezek az államok a nyugati érdekszférába kerültek át.

    Második lépésként megbuktatták, nyugatbarátra cserélték a még oroszbarát szlovák és a szerb vezetést, tehát ezeket a bástyákat is bevették.

    A harmadik lépéssor a szovjet utódállamok (gazdasági-katonai) leválasztása Oroszországról, mert az így magányosan, ezen kapcsolatok, együttműködések nélkül lényegesen gyengébb.
    Erre jók és relatív olcsók a nyugatbarát kormányokat hatalomra segítő “narancsos” forradalmak. Megjegyzem, az sem véletlen, hogy a Fidesz jelképe a narancs lett. Ugyanaz az érdekkör, háttérerő-hatalom állt, áll mögöttük.

    A negyedik lépés a magára maradt Oroszország megtörése, nyugati vazallus orosz kormány hatalomra segítése politikai-gazdasági nyomással, zsarolással vagy katonai eszközökkel.
    A szerbekhez hasonlóan Oroszország területén csomó fellázítható kisebbség él, úgyhogy ha az erőviszonyok már lehetővé teszik, akkor bármikor ürügy teremthető egy beavatkozásra a demokratikus értékek védelmében.

    A másik nagy falat, amit szeretnének benyelni, az egységes nyugati gazdasági-politikai rendszer irányítása alá vonni, az Kína lenne.
    Most úgy látszik, hogy at oroszokkal a vártnál nehezebben haladnak.

  17. Üdv Onedin kapitány!

    Nemcsak hogy a vártnál nehezebben haladnak, hanem megbukott a terv.

    Lehet még egy próbálkozás az ukrajnai választásokat követően (ezért érkeztek grúz provokátorok Ukrajnába), aminek annyi lenne a célja, hogy kvázi polgárháborús állapotokat generáljanak akkor, ha oroszbarát vezetés kerül Kijevben hatalomra. Márpedig Ukrajna visszasorolása Moszkva mellé előre borítékolható.

    Amennyiben Ukrajna stabil marad belpolitikailag, akkor az orosz érdekszférához való csatlakozás előre vetíti a Fekete-tengeren az újra kiteljesedő orosz befolyást. Emiatt akarják most Romániába rakni az amerikai rakétavédelmet, hogy valamelyest mentsék a menthetőt az amerikaiak a térségbeli, egyre inkább gyengülő befolyásukkal kapcsolatban.

    Ha Ukrajnában mégis balhé törne ki, akkor a tegnap elfogadott új orosz katonai doktrína értelmében nem zárható ki egy orosz katonai beavatkozás sem, pláne ha a részükről (és az USA számára peches módon az EBESZ részéről is) elismert új legitim kormány kér segítséget, nem mellesleg az ott élő 15 millió oroszról nem is beszélve.

    Oroszország globális nagyhatalmi státuszához három ország „visszaszerzése” kell: Belarusz (gyakorlatilag megvan), Kazahsztán (ez sem látszik különösebben bonyolultnak) és végül a legfontosabb: Ukrajna. Épp ez van most soron.

    Az USA részéről Kína bevonása Oroszország szétszedésébe szintén kudarcot vallott az elmúlt két évtizedben, ráadásul erre a játékra India sem kapható. Nemrégiben Medvegyev kijelentette, hogy Moszkva nem fogja elfelejteni azt, hogy volt néhány ország, akik nem éltek vissza az 1990-es években Oroszország gyenge állapotával és helyzetével, utalva az akkori indiai és kínai magatartásra. Pedig az Egyesült Államok vezetőinek intő jel kellett volna lennie, de akkortájt éppen egyedüli szuperhatalmi mámorban úsztak, így néhány előjelet nem vettek észre.

    Üdv: M

  18. Üdv Monte!

    Köszönöm a tartalmas választ! Nem is tudnék mit hozzátenni azon kívül, hogy teljes mértékben osztom a véleményed. Reménykedjünk benne, hogy végül nem lesz háború, bár szerintem ennek van kissebb esélye egyenlőre. Remélem sok hasonlóan jó írást olvashatok még tőled.

    Üdv: Khan

  19. Üdv Khan!

    Köszi a hozzászólásodat, én is csak reménykedni tudok abban, hogy nem lesz háború.
    Addig is viszont ígérem, még fogok írni ide! :)

    Sok jó cikk van itt a htka oldalon, néha több cikkhez írt hozzászólásom van, ami egyébként összefügg egymással – javaslom, hogy az “Orosz válasz a …” című oldalra is látogass át!

    Üdv: M

  20. @Montezuma

    Éppen most olvastam :)

    Sokat böngészem én is a nemzetközi sajtót és hiába vagyok egy optimista típus, nekem az az érzésem, hogy előbb utóbb valamelyik kormánynál kiborul a bili és rászánja magát a megelőző csapásra.

  21. Szia Khan!

    Rém egyszerű szkenárió:

    Az egyik oldal elemzői/hírszerzői leteszik a Vezér asztalára a jelentésüket, miszerint a másik oldal megelőző csapást fog mérni, ha mi ezt meg ezt meglépjük. Ergo mérjük mi a megelőző csapást, mielőtt a másik tenné ezt, hiszen úgyis ez a vége, nem?

    Az atomháború immár hivatalosan is kódolva van.

    Üdv: M

  22. Üdv Monte!

    Szormoú, hogy az emberiség egy részének ennyit ér a világ.
    Éppen ma olvastam, hogy két rakéták kilövésére alkalmas izraeli hadihajó tart a Prezsa-öböl felé. Egy biztos, ez a kaland más lesz, mint az iraki és remélem ebből végre tanulni fog a világ. Már ha marad belőle valami.

    Üdv: Khan

  23. Üdv Khan!

    A hírek közölték, hogy az iráni elnök utasítást adott a dúsítás megindítására az iráni urándúsítóknak.
    A müncheni fórumon Lieberman jelezte, hogy további szankciókat léptetnek életbe és ha ez sem segít, akkor megtámadják Iránt.
    A média csak azt nem hozta le, hogy Ahmedinezsád bejelentése előtt Gates már előre jelezte, hogy nem lesz megállapodás Irán ügyében.

    Irán nem fogja elfogadni azokat a feltételeket, amelyeket elé tesznek – eleve úgy tálalják, hogy ne legyen elfogadható. Utána pedig lehet mutogatni, hogy lám, mi megpróbáltuk, de Teherán hajthatatlan.

    Az USA pedig azért nem fog behátrálni Irán ügyében, mert túl messzire mentek már ebben a kérdésben – illetve ezen kívül pedig van még ezer oka rá, eddig pont ezekről írtunk. Egy amerika behátrálás egyenlő lenne a vereséggel.

    Irán pedig nem alaptalanul arra játszik, hogy Oroszország és/vagy Kína úgysem hagyna szó nélkül egy újabb háborút a Közel-Keleten, tehát egy Irán ellen indított háború nem biztos, hogy Irán határain belül fog lezajlani.

    Mindenesetre komoly aggodalmra ad okot az események alakulása.

    Üdv: M