Irán hivatalosan értesítette a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (NAÜ) arról, hogy elutasítja a NAÜ által ajánlott uráncsere-ajánlat kulcsfontosságú elemeit. A terv a nyugati országok aggodalmait lett volna hivatott csökkenteni, amelyek attól tartanak, hogy Teherán békés célúnak mondott atomprogramja leple alatt nukleáris fegyver előállítására törekszik.
Az elutasító válasz összhangban áll azzal, hogy az iszlám köztársaság már két hónapja a terv módosítását szorgalmazta. A Mohamed el-Baradei akkori NAÜ-főigazgató által tavaly októberben kidolgozott terv értelmében Irán átadta volna alacsony fokon dúsított uránkészlete 70 százalékát, amelyet külföldön tovább dúsítottak volna, és fűtőelemeket készítettek volna belőle orvosi kutatóreaktorokhoz.
Teherán az uránkészlet átadása után egy évvel kapta volna meg a kazettákat. Ily módon olyan szint alá csökkent volna az iráni uránkészlet, amelyből az iszlám köztársaság már nem állíthatott volna elő nukleáris robbanófejhez szükséges, magas fokon dúsított uránt elegendő mennyiségben. Nyugati diplomaták szerint Teherán tavaly októberben elvi beleegyezését adta a cserébe. Később azonban visszakozott és követelte, hogy alacsonyan dúsított uránkészlete és a kazetták cseréje párhuzamosan történjen meg. Ezáltal viszont nem csökkent volna az iráni uránkészlet olyan szint alá, amelyből ne lehetne nukleáris fegyver előállításához szükséges, magas fokon dúsított uránt előállítani.
Forrás: honvedelem.hu
Nem jó ez a kötélhúzás. Néhány, a közelmúltban napvilágot látott elemzés szerint tavasszal (március – április) reálissá válhat egy csapás Irán ellen, legalábbis sok apró egyéb jelből és előkészületből erre a következtetésre jutottak.
A magam részéről remélem, hogy nem lesz igazuk.
Üdv: M
Szia Montezuma!
Én is remélem, hogy nem lesz semmi. Az USA így is le van kötve néhány helyen, így a fő terhet Izrael viselné. Egy válaszcsapás is őket érné valszeg, ami lángba boríthatná a világot is. A Nyugatnak és Izraelnek meg kéne szereznie a szunnita államok és Szaúd-Arábia egyetértését, ami necces lesz, bármennyire is utálják a síitákat.
Üdv Littlejohn!
Igen, ráadásul erős kérdőjel az orosz, kínai, szír és török reakció is. Az biztos, hogy ha ez bekövetkezik, akkor nagy esély van arra, hogy eszkalálódik a helyzet. A kurd kisebbségek is megmozdulhatnak ebben a helyzetben, ami szinte rögtön háborús helyzetet teremthet mind az iraki, mind a szír és török területeken is.
A perzsák pontosan átlátják a helyzet összetettségét, nem véletlenül mernek messze elmenni ebben az ún. „atom-póker” játszmában.
A nagyobb probléma viszont az, hogy ez a sztori nem az atomkérdésről szól, sokkal összetettebb a baj. Adott a Kaszpi államok együttműködési szerződése is, aminek tagjai Irán mellett többek között Oroszország és Törökország is. Ez a szerződés pedig veszélyes elemet is tartalmaz: adott esetben akár kölcsönös katonai segítségnyújtást is a térség stabilitásának helyreállítása érdekében!
Egyszóval jó lesz, ha mindenki nagyon óvatosan kezeli a történetet, mert sokkal nagyobb „vihar” kerekedhet egy meggondolatlan „szellőcske” beindításából.
Üdv: M
Az Irániak elég jól megtanulták a politikai manipulációkat mesterien csinálják a húzd meg ereszd meg játékot.Hosszú távon ők nyernek.
Egy biztos Irán nem fogja hagyni magát! Ez látszik abból, ahogy azesemények követik egymást! EWzek a gyilkosságok is, amik mostanában történtek ott, szerintem valami olyan „ok” amellyel háborús lépésre akarják rávenni a nyugatot! Nekem legalábbis ez esik le pl. az atomtudós meggyilkolása kapcsán! Szóval Irán dűlőre akarja vinni ezt a „kötélhúzást”! Akár egy háború árán is! Mert tisztában vannak vele, ha nyernek akkor a térség feletti uralmat is megszerezhetik akár!
Irán mindenképpen vesztesként jönne ki egy, a Nyugat ellen vívott háborúból, kérdés, hogy mekkora nyugati veszteséget sikerül kicsikarniuk.
Üdvözletem!
Szerintem Irán nem háborúra játszik a Nyugat ellenében, hanem a változó geopolitikai erővonalak mentén próbál időt nyerni és úgy helyezkedni, hogy adott esetben egy ellen irányuló katonai intervenció kvázi más nagyhatalmak elleni közvetett katonai akciót jelentsen.
Amíg képes ezen a keskeny mezsgyén jól lavírozni (eddig úgy tűnik, hogy igen), addig bármilyen katonai akció óhatatlanul is szélesebb spektrumot érintene, mint pusztán Irán államát. Ebben a helyzetben viszont Irán képes a saját érdekszféráján belül erősíteni a pozícióját, ami hosszabb távon a régión belüli hatalmának a növekedését jelenti majd.
Ha úgy tetszik, egy gyengülő, de még mindig első számú világhatalom USA ellenében, a saját kis „szemétdombján (Csak pejoratíve értem!!!)” kapirgáló Iránról beszélünk, aki egyfolytában féloldalról mindig igazodik az erősödő régi/új világhatalmak (Kína, Oroszország) vonalához.
A perzsák – sokszor írtam már – nagyon kifinomult diplomáciával és stratégiával rendelkeznek, melyeknek évezredes hagyományai vannak. (A sakk is perzsa eredetű játék.)
Érdemes összevetni Irán elmúlt 50 évben követett érdekérvényesítési mechanizmusát például az USA gyakorlatával.
A perzsa gyakorlathoz képest az USA érdekérvényesítése – nyugodtan kijelenthetjük – egy kissé otromba és nyíltan aggresszív, az erőfölényével sűrűn visszaélő hatalmi képet mutat.
Üdv: M
Kedves Montezuma…..
Egyet kell értenem Veled… és további kérdés….. Egy beavatkozást talán MOST még elnézne Oroszország és Kína, mert még nincsenek felkészülve, de két év múlva? Az ENSZ vétó már most is tuti. Kérdés, hogy elhinnék-e az USA-nak és Izraelnek, hogy TÉNYLEG csak az atomlétesítményekre mennek.
Üdv Littlejohn!
Mindenki teljesen tisztában van azzal, hogy az iráni atomprogram csak egy átlátszó indok.
Ennyi erővel meg kellett volna akadályozni Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea atomfegyverkezését is.
Ráadásul a két legveszélyesebb tényező Izrael és Pakisztán, ehhez képest nagyon nehéz lenne érvekkel alátámasztani azt, hogy miért is kellene félni egy perzsa atombombától – a zsidó állam aggreszív militarizmusa és a pakisztáni állam (mindig két aktuális katonai puccs közötti látszatkormányzatok vegetálása) bizonytalansága ezerszer nagyobb kockázatot jelent, mint egy olyan állam verbális szófordulatainak valós hatása, aki évszázadok óta nem indított semmiféle háborút senki ellen.
Az Irán ellen folyó kampány olcsó és kilóg a lóláb.
Véleményem szerint egy katonai támadás nem maradna válasz nélkül, ehhez nem kell két évet várni sem Kínára, sem az oroszokra.
Sajnos magyarul még nem jelent meg Robert Kagan (amerikai elemző) új könyve, de az alábbi cikket ajánlom figyelmedbe:
http://hetivalasz.hu/uzlet/egy-alom-vege-19414/
Üdvözlettel: M