Az Amerikai Légierő elkezdte keresni az E-8 JSTARS rendszer utódját. Jelenleg egy tanulmány elkészítésén dolgoznak, mely részletesen elemzi a lehetséges irányokat és lehetőségeket.
Az információt az Air Combat Command (Légiharc Parancsnokság, ACC) egyik tisztviselője kürtölte szét. Elmondása szerint a légierő „…továbbra is szeretné fenntartani a JSTARS nyújtotta kapacitást…”, ezért „…többféle lehetséges irányt vizsgál meg a váltótípust illetően…”.
A USAF legkorábban 2011 közepén szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy dönthessen a helyes irányról. Ezt követően választják majd ki a megfelelő típust. A programot befolyásolhatja a KC-X tender menete is, ugyanis napvilágot láttak olyan vélemények is a légierő részéről, miszerint az JSTARS rendszer utódának alapgépe megegyezik majd a jövőbeni tankertípus alapjául szolgálóval.
Az E-8 JSTARS a Joint Surveillance Target Attack Radar System szavakat takarja. Magyarra fordítva: ez egy légi harcálláspont, mely felderíti a felszíni célpontokat, és koordinálja a földi csapatok mozgását, valamint ellátja őket a legfrissebb helyzetképpel. Kiemelt fontossággal bír a harctéren, hasznosságát bizonyította Irakban, Afganisztánban és Boszniában is.
Az idő azonban eljárt az E-8 felett. Leváltásával egyszer már megpróbálkoztak. Az MC2A (Multi-Sensor Command and Control Aircraft) program szülöttével egyszerre cserélték volna le az AWACS, a JSTARS és SIGINT/ELINT repülőgépeket is. A fejlesztéssel a Northrop Grumman, a Boeing és a Raytheon vállalatok voltak megbízva. A terv igen ambiciózus volt, de mégsem lett belőle semmi, végül beszüntették. A Boeing készített egy prototípust a B767-400ER-re alapozva, amit végül eladtak Bahreinnek. Érdekesség, hogy az E-10A (ez lett volna a váltótípus neve) AESA radarjának alapján készítette el a Northrop Grumman az új generációs RQ-4 Global Hawk gépek radarját.
Ez utóbbi, vagyis a radar az, mely talán helyet kap majd a jövőbeni gépben, ugyanis számításba vették ezt a lehetőséget is. E verzió az MC2A-hoz hasonlóan egy teljesen új repülőgép és radar párosítás lenne, az E-8 flottát pedig tokkal-vonóval selejteznék. Ha sikerülne a KC-X program gépével párosítani a radart, még viszonylag olcsón meg is úszná a dolgot az Amerikai Légierő. A szolgálatból kivont, de még elég üzemidő-tartalékkal rendelkező gépekre pedig még vevőt is találhatnának, aki egy kisebb modernizálás után vígan használhatná a még mindig igen jelentős harcértékkel bíró típust.
Egy másik lehetséges megoldásként a jelenlegi E-8-flotta (17 gép) nagyfokú modernizálását vetették fel. Ez a hajtóművek és a törzs egyet elemeinek, valamint a fedélzeti rendszernek a cseréjét vonná magával. Hosszú távon nem biztos, hogy a legjobb döntés lenne, de ha olcsóbban megoldható, mint az előbbi, talán ez lesz a befutó.
Természetesen felmerült, hogy a váltótípus legyen pilóta nélküli. A már említett RQ-4 Global Hawk alkalmas a JSTARS feladatainak ellátására, de közel sem azonos hatékonysággal. Esetleg egy új, nagyobb és hatékonyabb UAV kifejlesztése is lehetséges lenne, ez viszont minden bizonnyal jelentős költségekkel járna, ami nem utolsó szempont.
Akárhogy is döntenek a légierőnél, az E-8 flotta akkor is modernizálásra szorul. Az utóbbi években ugyanis főként a Közel-Keleten tartózkodtak, aminek köszönhetően egyre több probléma akard a 60’-as évek óta használatban lévő Pratt & Whitney JT3D hajtóművekkel. Működtetésük egyre költségesebb, a kor színvonalához képest hatalmas üzemanyag-fogyasztásról nem is beszélve. A helyzet addig fajult, hogy a felszállás után a járőrözési terület fölé érve azonnal üzemanyagot kell felvenniük egy ott várakozó tankertől.
A USAF erre csak annyit válaszolt, hogy jelenleg nem tervezik a hajtóművek cseréjét, bár már többször is érkezett hozzájuk kérelem emiatt.
Kíváncsian várom mi lesz ebből is. Ha a KC-X végeredményére várnak, akkor még jó ideig elhúzódhat a dolog. Egyébként érdekes lenne egyszer összeszámolni, hogy mennyi programot töröltek a hidegháború vége óta az USA-ban, költség-túllépés címén, és ezzel összesen mennyi pénzt dobtak ki az ablakon, és esetleg hozzátenni azt az összeget, amivel az így le nem váltott, de modernizációra szoruló repülő eszközök modernizációjára elment.
Ez vajon hogy működhet? Ha egy szép napon azt mondaná valaki hogy összekapar kis manit egy S-3 Viking átalakítására upgradelt Gray Wolf Viking tipusra – még bevállalnák? Erieye félárába biztos meglenne, ha nem kevesebb.
Az is tudott ilyeneket:
APG-76 pod for the Grey Wolf S-3s provided was SAR and GMTI – Synthetic Aperture Radar and Ground Moving Target Indication stb.
Na, dehogy Erieye , arra Beechcraft King Air 350ER-es verzióra gondoltam , de mindegy majdnem ugyanolyan sokba kerülnek.