Finoman szólva sem állnak túl jól az indiai LCA program termékének fejlesztésével, igaz ez a típus hajófedélzeti verziójára is. Ezt megelégelve az Indiai Haditengerészet külföldi megoldás keresésébe kezdett.
A hivatalos beszámoló szerint „számos gyártót” felkerestek az ügyben, ezek közül az amerikai Boeing, a francia Dassault és az orosz MiG vállalatok lettek pontosan megnevezve (mivel nekik van jelenleg kézzel gyártásban lévő hajófedélzeti típusuk). Elképzelhető, hogy megvizsgálják a Gripen és a Eurofighter hajófedélzeti változatainak fejlesztési lehetőségeit is, azonban, mivel egyik sem létezik kézzel foghatóan, így hasonló (vagy még nagyobb) kockázattal járna kifejleszteni, mint a saját Tejas hajófedélzeti változatát befejezni. Hasonlóan esélytelen a Szu-33 is, azonban ennél a nagy méret a hátrány.
A megkeresés tehát egy „alternatív, hajófedélzeti üzemelésre képes vadászbombázóra” szól, a típusból „több mint 40 darabot” kívánnak vásárolni a két 40 000 tonnás, saját fejlesztésű repülőgép-hordozójukra. Az első példány már építés alatt áll a Cochin hajógyárban, átadása 2014-15 környékén lesz esedékes.
Már épül az új hordozó ,
Ezen megrendelés független azon üzlettől, amelyről már mi is írtunk októberben, miszerint India érvényesíti 30 darab MiG-29K-ra vonatkozó opciójának nagyrészét, és 29 darab orosz vadászbombázót vásárol közel 1 milliárd dollár értékben. Az orosz gépek a tervek szerint mind a most felújításon áteső INS Vikramadityaról (ex-Admiral Gorskov), mind pedig az új építésú hajókról üzemelnek majd.
Mindezen számos megrendelés ellenére a haditengerészet illetékesei nem zárják ki, sőt támogatják a Tejas „tengerész” verziójának létrejöttét és rendszeresítését.
Ez nem éppen logikus! Mármint egyszerre 3 típust üzemeltetni kis darabszámban.
1. a Tejas egy rakás szar és soha nem lesz használható semmire feleslegesen ölik bele a pénzt és az energiát.
2. további MIG-ek vásárlása logikus lenne olcsóbbá tenné az üzemeltetést.
3. új típust választani csak akkor lenne célszerű, ha a másik tenderen is ugyan azt a típust választanák. Tehát Super Hornet vagy Rafale. De ebben az esetben feleslegesek a MIG-ek.
google earth-en rákerestem a cochin hajógyárra. 2006os fotó van de még helyet se látok ott ahol elférne egy hordozó! biztos ott építik?
Egyébként mikor kezdték el építeni? előbb egy szárazdokk kellene hozzá nem?
Szerintem is legésszerűbb további MiG-29K példányok beszerzése lenne.
Hello!
ÉN találtam egy száraz dokkot és még a méret is jó nézd meg hátha ez az.
9°57’17.98″N
76°17’15.16″E
Az a jo a tejasban, hogy nem fugg a jenki embargotol meg a muszka szallitasi kedvtol es arazastol.
valahogy még mindig komolyabbnak tűnik mint egy jf-17.
Azert, ez egy erdekes tema lenne osszehasonlitani a ket gepet. Meg aktualis is. Pakisztan vs. India elofordulhat a belathato jovoben.
Meg gondolkodom a dolgon:)
Bobby Baccala!
„valahogy még mindig komolyabbnak tűnik mint egy jf-17.”
Szerintem nem így van. A Tejas még elemi gondokkal küzd, a JF-17 pedig készen van és sorozatban gyártják.
Hol az indiai BVR rakéta? Mert a kínai PL-12 már rendszerben áll és nyilván sokkal messzebbről indítható, mint a Tejas jelenlegi fő légiharcfegyverét jelentő R-73.
A JF-17 gyenge pontja az orosz hajtómű. Kínának már csak ezért is fontos lenne megvennie a Rafale SNECMA M88-asának licenszét.
Persze lehet, hogy a bantu négereknek, és egyébb nagyon harmadik világbéli vásárlóknak, akiknek a JF-17-et főleg szánják az üzemeltetési háttér színvonala miatt inkább szimpatikusabb az RD-33.
Mondjuk Afrikába én inkább az FTC-2000-ből szállítanék 1 és 2 üléses változatokat.