Mint arról beszámoltunk, Dél-Korea ambiciózus terveket szövögetett egy (külföldi partner segítségével kifejlesztett) saját gyártású vadászbombázóról. Úgy tűnik, hogy ez nem fog megvalósulni. Lássuk mi lesz helyette!
Azzal, hogy Dél-Korea lemondott a lopakodó-fejlesztési tervéről és a KF-X programot lefújta, így jelenleg váltótípus nélkül maradt az F-4-es és F-5-ös flotta. Az ázsiai ország egy, az F-16-ossal egy kategóriába tartozó gépből kíván 250 darabot rendszeresíteni. A terv az, hogy a győztes gép licenszgyártásába minél több hazai céget sikerüljön befogni.
Kritériumok természetesen ezzel a géppel szemben is vannak. Első helyen szerepel a fázisvezérlésű, tehát AESA-típusú radar megléte, valamint a csökkentett észlelhetőség. Árkorlátok is vannak, a gépek darabonkénti ára nem haladhatja meg az 50 millió dollárt. A típus hatótávolságának legalább másfélszer nagyobbnak kell lennie, mint az F-16-osé, sárkányszerkezetének élettartama pedig 34%-kal kell, hogy verje a Falcont, avionikája jobb legyen, mint az F-16 Block50-es verziónak, rendelkezzen IRST-vel (Infra Red Search and Track = infravörös kereső) és adatátviteli rendszerrel, valamint képesnek kell lennie elektronikai harcra is.
Akoreai kormány által felkért WSCDARC (Weapon Systems Concept Development and Application Research Center) levélben felkereste a kiszemelt gyártókat, a Boeingot, az EADS-t, a Lockheed Martint és a Saabot az alapvető követelményekről tájékoztatván őket.
Dél-koreai F-15K vadászbombázók felszálláshoz gurulnak a Max Thunder 2009-01 hadgyakorlaton
A Boeing az F/A-18E/F Super Hornetet ajánlhatja, a Lockheed Martin az indiai MMRCA-tenderre nevezett F-16-variánshoz hasonló felszereltségű Falcont, az EADS a Eurofighter Typhoont. Azonban a Saab nem húzhatja elő a zsebéből a Gripent, hiszen az apró gép kizárt, hogy teljesíteni tudja az elvárt hatósugárt. A Center tájékoztatása szerint elképzelhető egy közös tapasztalatok alapján „összerakott” gép is, ekkor a Saab az elektronikai rendszerek terén szerzett tapasztalatát rakhatja közösbe.
A Center az elkövetkező időben tovább finomítja a követelményrendszert, mely októberre várható, a végső döntést pedig még az év vége előtt meg kívánják hozni.