Phenjan hétfői nukleáris tesztrobbantása kapcsán megígértük, hogy beszámolunk a fejleményekről. Nos az azóta eltelt időben történt egysmás, ha csak magát Észak-Koreát nézzük akkor is. Lássuk mit alkotott a sztálinista rezsim azóta.

Ezek egyike, hogy a teszrobbantás óta több kis hatósugarú rakétát indítottak az ország keleti régiójából. Kedden konkrétan hármat: kettőt a nap első felében, míg egy harmadikat késő délután. Elemzők szerint ennek hátterében vélhetően az húzódhat meg, hogy így próbálják megakadályozni, hogy repülőgépekkel mintát vehessenek a nukleáris teszt vélt helyszínének közelében. Erre azért lenne szükség, mert így biztosan meg lehetne állapítani, hogy a hétfői rengéseket valóban nukleáris teszt avagy csak nagy mennyíségű, de hagyományos robbanóanyag felrobbantása okozta. Ha a mintában radioaktív részecskéket, vagy a földalatti nukleáris robbantásra jellemző ritka gázokat találnak, akkor azzal bizonyítható a teszt nukleáris volta.

Észak-Korea 2006 októberében végrehajtott, utolsó pillanatban bejelentett, sikertelennek minősíthető tesztrobbantásakor annak kis hatóereje miatt épp a mintavétel elemzése oszlatta el azt a gyanút, miszerint nem is láncreakció során felszabadult energia okozta az észlelt rengéseket.

És ha már a hatóerőnél tartunk. Az elemzések egyelőre arra utalnak, hogy a mostani teszt valóban lényegesen nagyobb volt a soványan 1 kT hatóerejűre becsült 2006-os tesztnél, ám a nyugati becslések így is mindössze 4 kT hatóerő környékére teszik az oroszok 20 kT-ről szóló becslésével szemben.

„A hatóerő mintegy 4 kT TNT erejének felel meg, 3-8 kT közti bizonytalansággal” – nyilatkozta Martin Kalinowski, a Hamburgi Egyetem Carl Friedrich von Weizsacker Centre for Science and Peace Research professzora.

Oroszország mint az imént említettük hétfőn 20 kT körülire becsülte a robbanás erejét, mellyel a Hirosmára és Nagaszakira ledobott bombák súlycsoportjába helyezte az észak-koreai bombát. Kalinowski elmondása szerint nem tudja megmagyarázni az oroszok hogyan jutottak erre az eredményre.

„Nem tudom az oroszok hogyan jutottak erre az eredményre. Nincs semmilyen információm arról, mi alapján számolták ki ezt a hatóerőt, de ez egész biztosan téves eredmény” – mondta.

Ehhez csendben megjegyezzük, hogy az oroszok a 2006-os robbantás esetén is erősen túlbecsülték kezdetben a hatóerőt, hiszen szinte azonnal 5 – 15 kT közti értékről beszéltek, miközben későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy nagyjából 1 kT vagy még annál is kissebb lehetett a hatóerő és egy sikertelen tesztről van szó. És éppen ezen 1 kT körüli értékre redukákás vezettett a teszt nukleáris voltának megkérdőjelezéséhez, amit aztán a légkörből vett mintavételezes döntött el.

A német professzor az interjúban kitér arra, hogy ez a 4 kT körüli értékkel a teszt eszköz vélhetően nem teljesítette teljes mértékben az észak-koreaiak elvárásait, ám nem tekinthető sikertelennek, hiszen nem áll messze a néhány kilogramm plutóniumból kicsikarható optimális energiától.

Korábbi hírek alapján ugyebár Észak-Korea nem rendelkezik nagy mennyíségű plutóniummal, a különféle híradások 30-40 kilogrammos mennyíségről beszélnek, melyből valóban csak néhány töltet állítható elő, így vélhetően a mostani teszt során is csak egy kisebb mennyíség kerülhetett felhasználásra, mely persze limitált hatóerőt eredményez, különösen ha a töltet előállításához rendelkezésre álló technológiai színvonal, ismeretek nem elég magasak.

„Az első nukleáris robbantás mindenképpen túlságosan is kis erejű volt a várakozásokhoz mérten, de a mostanira azt mondanám, hogy OK. Nem optimális, de már egy elég nagy bumm egy fissziós bombától. […] Ez egy első generációs fissziós töltet és ez nagyjából az a hatóerő, ami várható egy ilyen fegyvertől. Egy kicsit kevesebb mint ami megvalósítható lenne, de egy tisztán fissziós eszköztől nem várhatő 10-20 kT-nál több.” – teszi hozzá.

Vélhetően arra gondolt, hogy 1-2 kilogramm hasadóanyagból nem lehet többet kicsiholni. Ellenkező esetben ezen megjegyzésével azért erősen szembeszállnánk, hiszen az Egyesült Államok Által megalkotott legnagyobb hatóerjű, tisztán fisszós bomba, a Ted Taylor felügyelete alatt megtervezett Mk 18 bizony 500 kT hatóerőt szabadított fel 1952 novemberi, csendes-óceáni tesztjén. Igaz, a Super Oralloy Bomb néven is ismert töltet 60 kg erősen dúsított uránnal rendelkezett…

httpv://www.youtube.com/watch?v=oVnr4eqS1l0

Ivy King, 1952

Most pedig visszatérve Phenjan-hoz. Úgy tűnik az is piszkálja a csőrüket, hogy Dél-Korea csatlakozna az Egyesült Államok által vezetett, a nukleáris fegyverek terjedésének meggátolását célzó egyezményhez, a Proliferation Security Initiative-hoz. Ugyanis ma bejelentették ez hadüzenettel egyenértékű és így nem érzik, hogy tartaniuk kéne magukat az 1953-as tűzszünethez, mely véget vetett az 1950-53 közt dúló Koreai Háborúnak. Továbbá Dél-Korea, no meg az Egyesült Államok jobban tennék, ha a legkisebb inzultációtól is távol tartanák magukat, mert különben nem kezeskednek magukért.

Az észak-koreai médián keresztül közöltek szerint Phenjan ugyanis nem tudja garantálni a két Korea határán, a Sárga-tengeren található 5 kis dél-koreai sziget státuszát. Ahogy a dél-koreai és amerikai hadi- illetve civil hajók problémamentes átjutását sem a térségen.

A két Korea határán tartott sajtóbejelentésben Phenjan tehát közölte, hogy nem tartja magára vonatkozóan érvényesnek az 1953-as tűzszüneti megállapodást, mert a jelenlegi washingtoni vezetés belerángatta a bábokat (Dél-Korea) a korlázotó egyezménybe. A nyilatkozatban továbbá szerepel, hogy ha a tűzszüneti megállapodás érvényét vesztése esetén a Koreai-félszigeten visszaáll a háborús állapot, aminek értelmében az észak-koreai hadsereg megteszi a szükséges lépéseket. Aztán szerepelnek ehhez hasonló gyöngyszemek:

„Elképzelhetetlenül kegyetlen megtorlásban részesülnek akik minket provokáltak. […] Köztársaságunk ellen irányuló bármilyen apró ellenséges lépés, mint például békés hajóink megállítása és átkutatása azonnali katonai válaszlépést von maga után. […] Az amerikai imperialisták és az áruló Lee Myung-Bak bandája háborús állapotba taszították a Koreai-félszigetet.”

Bár ez utóbbiakon csak mosolyogni lehet, azért ez úgy overall kemény retorika. Természetesen kemény szavak ide-oda, nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását Észak-Koreában sem! Nyílvánvalóan nem fog megindulni az észak-koreai hadsereg, nem lesznek nagyobb összecsapások, ám provokációk viszont elképzelhetőek Észak-Korea részéről, amik vezethetnek olyan kissebb tengeri összecsapásokhoz, mint az áldozatokat is követelő, 1999 és 2002-es incidensek. A Sárga-tengeren található, problémás határterülettel bíró Yeonpyeong-sziget körüli összecspásokból 1999-ben Dél-Korea, 2002-ben pedig Észak-Korea jött ki jobban.

httpv://www.youtube.com/watch?v=zfTN52Jc_Ow

Videóösszeállítás a Dél-Koreai erőkről

A dél-koreai védelmi minisztérium nyugodtan reagált a fejleméynekre, bejelentve, hogy nem küldtek erősítést a régióba. „A hadsereg fenntartja erős védelmi berebndezkedését, mint tette eddig is. […] A hadsereg folymatosan figyelemmel kíséri a fejleményeket, alaposan felkészülve bárminemű, előre nem látott eseményre” – nyilatkozta a minisztérium egyik szóvívője.

Stílszerűen ismételten azzal zárjuk Észak-Koreával kapcsolatos hírünket, hogy a fejlemények további alakulásával mi is jelentkezünk a hírekkel.