A Haditengerészeti Műveletek Főparancsnoka, Gary Roughead admirálisnak a nyilatkozatából az derül ki, hogy már igencsak nyugdíjaznák egy öreg harcost.

„Tényleg ki kell vonnunk az Enterprise-t a szolgálatból. Öreg hajó és kiválóan szolgált. Hosszabb ideig, mint bármely más repülőgép-hordozó az Egyesült Államok Haditengerészetének történetében.” – nyilatkozta a Navy Times-nak.

Tény, hogy a USS Enterprise (CVN-65), a világ első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozója sok mindent megélt az 1961. novemberében történő hadrendbe állítása óta eltelt majdnem fél évszázad alatt. Kivonását korábban 2012 – 2014 magasságába tették, ezáltal nem lett volna nagyobb kiesés az első Ford-osztályú repülőgép-hordozó, a Gerald R. Ford 2015 környékén esedékes hadrendbe állításáig.

Ezen a 2007-es felvételen az Enterprise épp a Perzsa-öbölben látható (Nagyítható)

Úgy tűnik a haditengerészetnél osztottak, szoroztak és még úgy is minél hamarabb nyugdíjban akarják tudni a drágán hadrendben tartható, egyedi hajót, hogy a jelenlegi 11 repülőgép-hordozós arzenál pár évre 10 egységre, azaz a Nimitz-osztály tagjaira szűkül.

Roughead admirális saját bevallása szerint a Kongresszus jóváhagyását várja az átmenetileg „csak” 10 egységből álló repülőgép-hordozó flottára és így az Enterprise 2012-es, esetleg 2013-as kivonására.

Az Enterprise úgymond egyedi hajó, osztályának egyetlen képviselője, melynek több érdekessége is van a Nimitz-osztályú társaival szemben. Ezek egyike, miszerint az amerikai repülőgép-hordozónál megszokott kettő hajócsavar tengellyel szemben az Enterprise néggyel rendelkezik.

Ehhez kapcsolódik, hogy a Nimitz-eken megtalálható 2 reaktor helyett itt még elég konzervatív megoldást alkalmaztak: a régebbi típusok minden egyes kazánja helyére 1-1 reaktor került, így összesen 8 reaktor gondoskodik – többek között – a hajó mozgatásáról.

Ezt az 1964-es, a Földközi-tengeren készült képet vélhetően sokan ismerik, azt azonban tán nem mindenki, hogy az akkor Task Force One néven futó kötelék érdekessége az volt, hogy mindegyik egysége nukleáris meghajtású volt. Fentről lefelé: a legkisebb nukleáris meghajtású hadihajó, a USS Bainbridge, a USS Long Beach rakétás cirkáló és végül az Enterprise, melynek fedélzetén a tengerészek Einstein jól ismert képletét jelenítik meg. (Nagyítható)

Persze értelemszerűen nem azonos típusú reaktorokról van szó. A Big E becenevet viselő Enterprise esetében az A2W jelölésű (A: repülőgép-hordozó [aircraft carrier] reaktor, 2: 2. generációs, W: Westinghouse fejlesztés), míg a Nimitzekben az A4W jelölést kapott reaktorok biztosítják a színteret a maghasadáshoz.

Sejthető, hogy a 8 reaktoros kiépítés nem a legolcsóbb semmilyen tekintetben és a karbantartást, üzemeltetést sem teszi egyszerűvé. Mindezek együttesen oda vezettek, hogy az Enterprise osztályának egyetlen képviselője lett és a haditengerészet a Nimitz-osztályig, melynek névadó egysége, a USS Nimitz 1975-ben állt hadrendbe mellőzte a nukleáris meghajtást repülőgép-hordozó vonalon.

Mielőtt az előbbi sort olvasva páran felhorkannak, leszögezzük, hogy igen, igazuk van, valóban sántít kissé ezen kijelentésünk, lévén az 1964-ben megkezdett építésű USS John F. Kennedy (CV-67) eredetileg nukleáris meghajtású lett volna (4 db A3W reaktorral) de anyagi megfontolásokból végül mégiscsak hagyományos meghajtással látták el, ahogy osztályának, a Kitty Hawk-nak a többi egységét is. Emiatt némiképp módosított Kitty Hawk-nak is tekinthető, mely itt-ott eltér picit. „Big John” 2007-ben vonult nyugdíjba egyébként. Az Enterprise „évfolyamtársa”, az 1961 tavaszán hadrendbe álló USS Kitty Hawk pedig 2008 nyarán tért haza Japánból, hogy idén január végén búcsút intsen a flottának.

Visszatérve az Enterprise-ra. Pályafutásából megemlítendő esemény például a Kubai Rakétaválság alatt a blokád biztosításában való részvétel, valamint azon tény, hogy Vietnamban indított légicsapásaival az első nukleáris meghajtású hadihajóvá vált, mely csapásmérést kezdeményezett. Vietnami tevékenységéhez kapcsolható egy komolyabb baleset is, mely számos életet is követelt. Ennek természetesen köze sincs a meghajtásához, annál inkább egy rakétatípushoz, konkrétan a már korábban is hasonló, ám súlyosabb tragédiát okozó Zuni-hoz.

1969. január 14-én reggel egy csapásmérésre készülődő F-4 Phantom APU-s indítása során a segédhajtóműből kiáramló forró levegő túlhevítette a Phantom-ra szerelt Zuni robbanófejét, mely detonált. A keletkező tűzet a korábbi esetekhez képest gyorsan leküzdötték, de 27 ember így is életét vesztette. További 314 fő sérült meg és 15 gép is veszteséglistára került. A hajó sérülései ugyanakkor nem voltak számottevőek, Hawaii-ban javították a fedélzet sérült páncélborítását és márciusban már indult is vissza Vietnamba.

Lángokban az Enterprise tatja (Nagyítható)

A USS Forrestal-on egyébként 1967-ben pusztított egy Zuni, mely egy elektronikai probléma miatt indult útnak szintén egy Phantom szárnyai alól. A bekövetkező láncreakció szerű robbanásokban összesen 134-en vesztették életüket és 161-es sérültek meg. A 2 Világháború óta ez volt amerikai repülőgép-hordozó legsúlyosabb balesete.

Lángoló gépek az Enterprise fedélzetén

Végezetül megjegyezzük, hogy az Enterprise kivonása nem lesz olyan egyszerű. Mivel nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóról van szó, ezért a folyamat garantáltan hosszabb és költségesebb lesz, mint a korábbi úszó repterek esetében volt.