Modern korunkban a többfeladatúság és az alacsony észlelhetőség alapvető követelmény egy-egy új típus fejlesztésénél. Ezek nélkül egy ötödik generációs harci repülő már nehezen képzelhető el, de egyre inkább teret hódítanak eme képességek a helikopterek között is, mivel olcsóbb egy többfeladatú gépet üzemben tartani, mint minden egyes feladatra külön egyet-egyet. Bár a „lopakodó” képességgel még csak kísérleteznek a forgószárnyasok körében, de az Egyesült Államokban két vezető haditechnikai cég összefogásával elérhető közelségbe került egy új generációs típus hadrendbe állása.
Fejlesztés
1982-ben a US Army elindította az LHX (Light Helicopter Experimental – könnyű, kísérleti helikopter) programot, melynek produktumát az AH-1 Cobra, OH-58 Kiowa típusok leváltására és az AH-64 Apache kiegészítésére szánták, az utódtípusból megközelítőleg 5 000 darabot kívánt az amerikai hadsereg rendszeresíteni.
A követelmények között szerepelt a felderítő (reconnaissance), a támadó (attack) és a légvédelmi feladatkör (air combat) is, de később utóbbit levették a palettáról, és ezzel együtt a beszerzendő mennyiséget 1300-ra csökkentették.
A Sikorsky Aircraft Corporation a Boeinggal karöltve fejlesztette ki a pályázatra benevezett típust, a RAH(Reconnaissance and Attack Helicopter)-66 Comanche-ot, melyet 1991 áprilisában választott ki győztesként az illetékes testület. Előbbi cégóriás a helikoptergyártás koronázatlan királya és a legnagyobb tapasztal rendelkező csoport a piacon, míg utóbbi a lopakodótechnika fortélyaival segítette a közös vállalkozást.
Az első prototípus 1996 januárjában teljesítette a szűzfelszállását, a második példány csak 1999 márciusában kapcsolódott be a berepülési programba, melynek sikeres befejezése után egy 11 darabos nullszéria legyártása mellett döntöttek, a sorozatgyártást 2006-tól remélték.
A US Army vezetősége azonban 2004. február 24-én bejelentette, hogy törlik a Comanche programot. A döntésnek elsősorban pénzügyi okai voltak, „ahogy az lenni szokott”, a fejlesztési költségek az egekbe szöktek és nem sikerült tartani a határidőket. Szakértői elemzés szerint növelni kellett volna a típus túlélőképességét találatok ellen, ez szintén tömeg- és költségnövekedéssel járt volna. Továbbá belátták, hogy egy továbbfejlesztett Apache és az egyre inkább teret hódító pilóta nélküli repülőeszközök képesek a feladatok ellátására.
Szerkezet
A Comanche építésekor számos új fejlesztést alkalmaztak. A sárkányszerkezetet eredetileg alumíniumötvözetekből kívánták legyártani és egy fő repülte volna, de a korszerű és jóval könnyebb kompozit anyagok használata mellett döntöttek, így a gép önsúlya megengedte a kétfős személyzet alkalmazását.
A törzs kialakítása, és az azt felépítő kompozit műanyagoknak köszönhetően alacsony a gép radarvisszhangja, sőt a korszerű rotorrendszer miatt a zajszintje is jóval alacsonyabb a többi harci helikopteréhez képest. Az ötágú, önkenő kialakítású, rázkódásmentes főrotor nem tartalmaz csapágyakat, így kisebb a karbantartási költsége. A farokrészbe integrált farokrotor ún. fenestron kialakítású, ennek működése kevesebb zajjal jár és nagyobb az oldalazó repülés során elérhető sebesség. A helikopter futóműrendszere behúzható kivitelű, így nem növeli a légellenállást és a visszavert radarhullámok mennyiségét.
Hajtómű
A helikopter meghajtására két darab LHTEC (Light Helicopter Turbine Engine Company) T800-801, egyenként 1436 lóerős erőforrás szolgál. Az Allison (ma Rolls-Royce) és a Garrett (ma Honeywell) kooperációjában létrejött cég forradalmi újítással állt elő a hajtóműgyártás terén.
A tárcsákat és a lapátokat porított fémből állították elő. Ezzel a megoldással a fejlesztési és gyártási költség alatta maradt a hagyományos, hálószerkezetű kovácsoltvasból készült turbinalapátokénak.
Az erőforráson kívül az égésgázokat elvezető rendszer is tartalmaz újdonságot. A Comanche hőképének csökkentésére a hajtóművet elhagyó forró gázkeveréket egy csövön keresztül a géptörzs végéhez vezették és apró lyukakon keresztül kipréselve összekeverték a farokrotorban áthaladó hideg levegővel.
A gép üzemanyagkészlete 1142 liter, mely belső integráltartályokban került elhelyezésre. Ez a mennyiség és az alacsony légellenállás közösen azt eredményezi, hogy a helikopter hatótávolsága igen nagy, képes a hadszíntérre akár a tengerek átrepülésével is eljutni.
Elektronika
A hermetikusan zárt, saját légkondicionáló-rendszerrel ellátott pilótafülke is a modern követelményeknek megfelelően lett berendezve. A személyzet rendelkezésére fejenként két, nagyméretű (15,24 x 20,32 centiméteres), színes LCD-képernyő és hat kisebb kijelző áll, a pilóták ezen kívül sisakkijelzőt (az éjszakai bevetéseknél éjjellátó készüléket) viselnek, emellett beépített sisakcélzó-rendszerrel is el van látva, a pilóta szem- és fejmozgását lekövető készülék mindig arra fordítja a gépágyú csövét, ahová a fegyverzetkezelő vagy a pilóta néz. Ez nem újdonság, alkalmazták már a mai helikoptereken is (pl. AH-64 Apache, A129 Mangusta, Tiger).
A Comanche felderítőrendszerei is figyelemre méltóak. Megkapta az AH-64D Longbow Apache milliméteres hullámhosszúságú tartományban dolgozó radarját. A gép orrában a nagy hatótávolságú, második generációs FLIR (forward-looking infrared – előre néző infravörös tartományban dolgozó) rendszer a távolságmérésben, a célfelderítésben és megjelölésben segíti a személyzetet.
A pilóta kormánymozdulatait a háromszoros biztosítású fly-by-wire digitális vezérlőrendszer követi le, értelmezi és továbbítja a kormányszerek felé. A pontos navigációt integrált GPS teszi lehetővé, a Northrop Grumman szállítja a küldetésszervező és a célpont azonosító berendezéseket. A bevetések alatt rádió-, radar- és infravörös-zavaró rendszer védi a gépet. Az elektronikai berendezések a MIL-STD-1553B adatbusszal kapcsolódnak egymáshoz.
Fegyverzet
A Comanche a halálos rakományát belső fegyverkamrákban hordozza, melyeknek ajtajai csak a rakéta indításakor nyílnak ki, így nem képeznek radarvisszaverő felületet, tehát a gép kisebb radarvisszhangot generál. A beépített, háromcsövű, Gatling rendszerű, 20mm-es gépágyút is igyekeztek „faragni”, melynek 500 darabos javadalmazását is a törzsben helyezték a vezetősínekkel és a többi járulékos felszereléssel együtt, csak a cső lóg ki, ahogy az AH-1 esetében is történt.
A palettán Stinger, Hellfire és Hydra 70 található, előbbiek közül 6 darabot, utóbbiból 24-et hordozhat egyszerre. Ez a mennyiség növelhető szárnycsonkok alkalmazásával, bár ezek növelik a légellenállást és a visszavert radarjelek mennyiségét.
Technikai adatok
- Gyártó: Boeing/Sikorsky
- Típus: felderítő, támadó harcihelikopter
- Hossz: 14,28 m
- Főrotor átmérője: 11,9 m
- Főrotor által lefedett terület: 111 m2
- Magasság: 3,37 m