1963 augusztus 5.: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, valamint Anglia aláírja a Részleges Atomcsend Egyezményt, melyben az aláírók vállalják, hogy nem hajtanak végre több nukleáris tesztet az atmoszférában, a vízfelszín alatt illetve a világűrben. Franciaország és Kína nem írja alá az egyezményt. 1964. október 16. 07:00 (GMT): Kína felrobbantja első atombombáját.

A napokban titkosítás alól feloldott dokumentumok tanúsága szerint Japán 1965-ban arra kérte az Egyesült Államokat, hogy egy esetleges kínai – japán háború esetén mérjen nukleáris csapást Kínára.

Ez annak fényében igazán érdekes, hogy egyrészt Japán az egyetlen nemzet, melyre nukleáris csapást mértek, melynek következményeként pont a japánok azok, akik hevesen ellenzik a nukleáris energia fegyverként történő alkalmazását, továbbá ezen felkérés Eisaku Sato miniszterelnöksége alatt történt. Sato politikáját ugyanis pont a nukleáris fegyverek leszereléséért kampányolás határozta meg, melyért 1974-ben Nobel díjban is részesült.

Azonban a japán külügytől származó dokumentumok szerint Sato ennek ellenére nem vetette el egy kínai agresszió esetén a nukleáris megtorlás lehetőségét. Az iratok alapján Sato egy 1965-ös, Robert McNamara amerikai védelmi miniszterrel folytatott egyeztetése során arra kérte Washingtont, hogy az készítsen akciótervet annak érdekében, hogy szükség esetén nukleáris csapást tudjon mérni Kínára.

„Azt várjuk az Egyesült Államoktól, hogy azonnali nukleáris megtorlást hajtson végre.”

McNamara válasza az volt, hogy az Egyesült Államok képességei közt szerepel a nukleáris fegyverek más országokba történő telepítése. A dokumentumok tanúsága szerint Sato egy háború esetén megengedte a japán vizek használatát, ám a szárazföld továbbra is tabunak számított.

A japán biztonsági kabinet szóvivője úgy vette védelmébe az egykori miniszterelnököt, hogy megjegyezte, hogy Kína egy évvel korábban hajtott végre nukleáris tesztet, illetve hogy japán területre még így sem lett nukleáris fegyver telepítve. Hogy Sato 3 pontos nukleáris politikájához, miszerint Japán nem állít elő, rendszeresít és nem engedi területére atomfegyvereket továbbra is elkötelezett és rendíthetetlen maradt. „Washington megértette ezt” – tette hozzá.

Sato 1964 – 1972 között vezette országát (ezzel egyébként a mai napig a leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke Japánnak). Kína a 60-as évek folyamán komoly aggodalomra adott okot egykori ellenségének és úgy overall a nyugatnak. Közismert, hogy a 70-es évekig nem létezett diplomáciai kapcsolat Kína és a nyugat között. Ezek vélhetően mind hozzájárultak a japán kormány akkori döntéséhez, miszerint puhatolózott szövetségesénél szükség esetén elvégezné-e a „piszkos munkát”.

Nos, egyelőre nincs mit tenni, várjuk Peking reakcióját, ami egész biztosan nem marad el.