|

Csillagháborús tervezet (SDI)

Letöltés PDF formátumban


1. Mi az SDI?

SDI01A stratégiai védelmi kezdeményezés, népszerűbb nevén csillagháborús tervezet (a sajtó csak „Star Wars”-nak becézte) az USA egyik katonai fejlesztése, melynek célja a földi és űrbéli telepítésű fegyverek használata volt stratégiai atomfegyvereket hordozó ballisztikus rakéták ellen. Röviden: egy anti-ballisztikus rakéta (ABM) védelem kiépítését célozta a tervezet.

Az SDI-t olyan többrétegű védelmi rendszerként képzelték el, mely a legmodernebb fegyvertechnológiákat – jó részük még csak kezdeti kísérleti stádiumban volt – vonultatja föl (röntgen lézerek; részecskefegyverek; számítógép vezérelt lövedékeket tüzelő rail gun-k, mely fegyvereket egy szuperszámítógép irányít) az ellenséges rakétákkal szemben. A rendszer célja a rakéták megsemmisítése a légkörbe lépés előtt.

Kezdeti elképzelések szerint e rendszer lefedte volna az USA területét, teljes védelmet biztosítva mindenfajta nukleáris támadással szemben. A kezdeményezés szakított a korábbi – hidegháborús fegyverkezési verseny kirobbanása óta fennálló – stratégiai támadási doktrínával, a kölcsönös pusztulás elméletével.
(A MAD, (Mutual(ly) Assured Destruction) vagyis a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elve. Lényege, hogy az atomháború mindkét fél teljes pusztulásával járna, emiatt nem lehetne győztes, s így azt nincs is értelme megindítani. Az elmélet szerint az elpusztulás veszélye visszatartja az adott felet abban, hogy nukleáris fegyvereket vessen be, ha ellenfelének is hasonló eszközök állnak rendelkezésére. A doktrína alapvetően akkor érvényes, ha minden szemben álló félnek egyértelműen elegendő atomfegyvere áll rendelkezésre ahhoz, hogy a másik oldalt elpusztítsa)

Az SDI keretében a fenti doktrína helyett inkább a stratégiai védelemre összpontosított.
Bár a teljes stratégiai védelmi rendszer soha nem készült el vagy lépett hadrendbe, az SDI-val kapcsolatos kutatások a napjainkban is kifejlesztés alatt álló anti-ballisztikus rakétarendszer kutatását is segítették.

Mint a korábbi cikkekből is láthatjuk nem az SDI volt ez első, ballisztikus atomrakéták elleni amerikai védelmi rendszer. A korábbi amerikai rakétavédelmi rendszerek sorában egyedülállósága abban rejlik, hogy az SDI:
– űrtelepítésű védelmi rendszerekkel is számolt, szemben a hagyományosan használt földi telepítésű rendszerekkel.
– emellett szinte teljes mértékű védelmet kívánt elérni egy tömeges rakétatámadás ellen is, míg a korábbi rendszerek csak korlátozott védelmi képességekkel és területi fedettséggel, továbbá csak egy kisebb támadás visszaverésével számoltak.

2. SDI fejlődése és jövője

SDI02

Az SDI Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezésére indult el 1983. március 23-án.
A tervezet előzményeként 1979 őszén Reagan kérésére Daniel O. Graham dandártábornok kidolgozott egy általa High Frontier-nak nevezett programkoncepciót. A program földi és űr telepítésű stratégiai védelemmel foglalkozott, mivel ezek az újonnan megjelenő technológiáknak köszönhetően már elvileg elérhető közelségbe kerültek. A program űr telepítésű része lézerek segítségével kívánta a nukleáris robbanófejekkel felszerelt szovjet interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM) lelőni.

1984-ben az SDI elmélet gyakorlati megvalósítására megalapították a Stratégiai Védelmi Kezdeményezési Szervezet (Strategic Defense Initiative Organization; SDIO).

Az 1991-ben George H. W. Bush elnök átértékelte az SDI fő küldetését. Az észak-amerikai kontinenst érő nagyméretű rakétatámadás semlegesítéséről a hadszíntéri rakétavédelemre került hangsúly. Az új rendszer neve Globális Védelem Korlátozott Mértékű Támadás Ellen (Global Protection Against Limited Strikes; GPALS) lett.

Több szakértő is kivitelezhetetlennek tartotta már az elején a tervezetet. Tovább csökkentették a tervezet fontosságát a Szovjetunió felbomlása, a START I. és II. nemzetközi egyezmények aláírása. Végül Bill Clinton megválasztása (1992), mint minden fegyverkezési program, így az SDI, költségvetését is erősen megnyirbálták.

1993-ban Amerikai védelmi miniszter, Les Aspin, bejelentett, hogy az USA felhagy a Tervezet kivitelezésével. Egyben megalapították a Ballisztikus Rakéták Ellen Védő Szervezet (Ballistic Missile Defense Organization; BMDO), ami lényegében az SDIO utódja lett. A névváltoztatás a feladatok terén is tükröződött: a szervezet célja az országos rakétavédelemről a hadszíntéri védelemre, azaz egy globális méretű védelemről regionális méretű védelemre változott.

2001-ben George W. Bush elnök hivatalba lépése után a rakétavédelmi program sokkal nagyobb költségvetési támogatást kapott, mint elődje hivatali idejében. A Szeptember 11.-ei terrortámadás további lendületet adott a rakétavédelem fejlesztésének. Donald Rumsfeld védelmi miniszter is megerősített egy rakétavédelmi rendszer szükségességét, mely képes megvédeni az USA-t bármilyen támadásoktól. Természetesen a Bush kormányzat elképzeléseit is sok kritika érte, pld. nehezen elképzelhető, hogy a terroristák rakétát lőnének az Egyesült Államokra, inkább hajón, vagy Mexikón keresztül juttatnák be robbanószerkezeteiket..

3. Programok

1984-ben megalakult a Strategic Defense Initiative Organization (SDIO), feladata az SDI program felügyelete volt. Az SDIO által kezdeményezett kutatási és fejlesztési programok jelentős technológiai újításokhoz vezettek a számítástechnika, a miniatürizáció, a szenzorok és a rakétatechnika terén. E fejlesztések eredményei a napjainkban is használt rendszerek alapjait képezik.

A program eredetileg olyan méretű rendszerekkel foglalkozott, melyekkel akár egy szovjet támadást is semlegesítéshettek volna. A fenyegetés csökkenésével azonban a program iránya is inkább kisebb rendszerek felé tolódott.

3.1 Földi telepítésű rendszerek

3.1.1. ERINT – Extended Range Interceptor

SDI03Az ERINT-program (megnövelt hatótávolságú elfogórakéta) az SDI harctéri rakétavédelmi programjának volt része, a FLAGE – Flexible Lightweight Agile Guided Experiment egyik további fejlesztése. A FLAGE keretében olyan irányítható lövedéket kívántak kifejleszteni, mely az ellenséges rakétákat a lövedék becsapódása, s nem robbanás, segítségével semlegesíti. A kísérlet célja annak bizonyítása volt, hogy egy kisméretű, mozgékony, radar vezérelt fegyver képes az elfogáshoz megfelelően pontos vezérlésre.

1987-ben a White Sands-i rakétakísérleti telepen a FLAGE kísérlet során sikeresen eltaláltak egy ballisztikus MGM-52 Lance rakétát. Az ERINT a FLAGE-hez hasonló prototípus rakéta volt, de az új szilárd hajóanyagos rakétahajtóművével a FLAGE-nél gyorsabb volt és nagyobb magasságot ért el. A BMDO vezetése alatt később az ERINT lett a MIM-104 Patriot légvédelmi

3.1.2 HOE – Homing Overlay Experiment

A HOE (célkövető-eszköz kísérlet) az amerikai hadsereg egyik kísérleti rendszere volt, amely az ellenséges rakétákat nem robbanással, hanem a lövedék becsapódásával semmisítette meg. 1983-ban és 1984-ben összesen négy kísérleti HOE kilövésre került sor – ezek közül csupán a 4. volt sikeres. A HOE technológiáját később az ERIS kifejlesztéséhez használta fel az SDIO.

SDI04

3.1.2 ERIS – Exoatmospheric Reentry-vehicle Interception System

Az ERIS-t (rakétafejeket légkörön kívül elfogó rendszer) 1985. elején a Lockheed fejlesztette ki, mely az SDI földi telepítésű rendszerének részeként funkcionált. Az 1990-es évek elején legalább kettő kilövést végeztek. Igaz a rendszert soha nem állították hadrendbe, de az alapjául szolgáló technológiát a THAAD – Terminal High Altitude Area Defense és a Ground-Based Midcourse Defense rakétavédelmi rendszerek esetében alkalmazták.

3.2 Irányított energiájú rendszerek

3.2.1 Röntgenlézer

DF-SC-85-03352

E programot a Lawrence Livermore kutatóközpontban indították az 1980-as évek elején, amely több évnyi kutatómunka, 10 kísérletezés után tévútnak bizonyult.
A livermore-i intézetben indult programot végül 1990-es évek elején szüntették be, miután Teller és Wood, kormányzat felé történő folyamatos félretájékoztatása után a kísérleti eredmények bebizonyították, hogy a lézer fényereje sokkal gyengébb, mint azt Tellerék lefestették nagyszabású ismertetéseikben. A lézer fényét egy atombomba gerjesztette volna, de a fokuszálási és mérési problémák miatt sok évtizedes kutatásra lett volna szükség, így az R-programot megszüntették, illetve beolvasztották egyéb programokba.

A program korai fázisában ugyanis arra a feltételezésre kerestek bizonyítékot, hogy egy atombomba gerjesztene egy sor röntgenlézer nyalábot. A rendszert egy atomháború kitörésekor tengeralattjárókról indított rakétákkal juttatnák közel a támadó rakétákhoz, majd később az atombombákat hordozó műholdak látnák el ezt a feladatot. A rengeteg röntgenlézer-nyaláb elvileg egy szinte áthatolhatatlan védelmi pajzsot jelentene.

3.2.2 Vegyi lézer

SDI06

1985 elején a Légierő a White Sands rakétakísérleti telepen tesztelte az SDIO által támogatott MIRACL-t (Mid-Infrared Advanced Chemical Laser). A szimuláció során a lézer sikeresen megsemmisített egy Titan romboló rakétát. Az SDIO bezárása után a lézert – vegyes eredménnyel – tesztelték a légierő egyik öreg műholdján, mint műhold ellen bevethető fegyvert. E lézer alapjául szolgáló technológiát használták fel a THEL (Tactical High Energy Laser) fejlesztése során, melyet tüzérségi lövedékek megsemmisítésére terveztek.

3.2.3 Semleges részecskesugár

1989 júliusában indították el a BEAR (Beam Experiments Aboard a Rocket, Részecske kísérletek a rakéta fedélzetén) programot. A kísérlet során a rakétákat egy semleges részecske gyorsítóval szerelték fel. A kísérlet sikeresen igazolta, hogy a részecske sugár úgy működne a világűrben, ahogy korábban gondolták, s nem kéne semmilyen hatással számolni, ha az űrben lőnének vele.

3.2.4 CHECMATE – Hipersebességű rail gun

SDI07

A hipersebességű rail gun technológia terén folytatott kísérletek fő célja a rail gun-k lehetséges védelmi felhasználhatóságának vizsgálata volt. Az SDI rail gun kutatások, a CHECMATE (Compact High Energy Capacitor Module Advanced Technology Experiment), során a kísérleti rail gun-val sikerült napi két lövést leadni, mely jelentős eredménynek bizonyult a korábbi kísérletekhez képest, melyek során mindössze 1 lövés tudtak havonta leadni. A hipersebességű rail gun-kra (legalábbis elméletben), mint az űrtelepítésű védelmi rendszerek lehetséges alternatíváira tekintettek.

3.3 Űrtelepítésű rendszerek

3.3.1 SBI – Space-Based Interceptor

Az SBI (űrtelepítésű elfogók) rendszer keretében orbitális pályára állított tárolóban kívántak elhelyeztek jó néhány elfogó rakétát. 1988-ben sikeres lebegési tesztet hajtottak végre, továbbá sikeresen tesztelték a hajtórendszer és a beépített szenzorokat is az első prototípuson. Az utolsó lebegési tesztet 1992-ben hajtották végre, olyan anyagokból épített kicsinyített modellel, melyet eredetileg terveztek orbitális pályára állítani. Összesen 3 darab prototípus készült el a Brilliant Pebbles program keretében.

3.3.2 Briliáns kövek

SDI08A Brilliáns kövek program keretében görögdinnye méretű, műhold irányítású, nem nukleáris minirakétákat akartak az űrbe elhelyezni, a nagy sebességű robbanófejek semlegesítése céljából Úgy tervezték a rendszert, hogy tökéletesen együtt tudjon működni a briliáns szemek szenzorrendszerrel és minden külső irányítás nélkül képes legyen megsemmisíteni az említett robbanófejeket.

John H. Nuckolls, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium igazgatója, 1988 és 1994 között, úgy írta le a rendszert, mint: “Az SDI program fejlesztéseinek betetőzése”. E program fejlesztéseit több későbbi SDI programban is felhasználták.

Annak ellenére, hogy a leginkább kivitelezhető program volt a briliáns kövek, 1994-ben a BMDO leállíttatta.

3.4 Szenzor programok

SDIO szenzor fejlesztései átfogták a látható fény, ultra ibolya, infravörös és a radar technológiákat is. Mint az SDI egyéb területei, e téren is széles körben folytak kutatások, de a Szovjetunió felbomlása után jelentősen beszűkültek a fejlesztések.

3.4.1 BSTS – Fokozott Felügyelő és Nyomon követő Rendszer

A BSTS az SDIO részét képezte a 80-as évek végén, arra tervezték, hogy észlelje a rakéta indításokat, különösen a gyorsítási szakasz közben. Miután az SDI program eltolódott a támadó rakéták elleni védelem irányába, e program kikerült az SDIO felügyelete alól, s átkerült a légierőhöz a 90-es évek elején.

3.4.2 SSTS – Űrfigyelő és Nyomon követő rendszer

Az SSTS eredetileg az ellenséges ballisztikus rakétákat röppályájuk középső részében követte nyomon. Úgy tervezték, hogy együttműködjön a BSTS-vel. Későbbiekben leépítették a programot, s a briliáns szemek program vette át a helyét.

3.4.3 Brilliáns szemek

A briliáns szemek program az SSTS egyszerűbb átirataként fogható föl, mely inkább az ellenséges támadó rakétákra koncentrált, mintsem az ICBM-kre. Úgy tervezték, hogy segítse a briliáns kövek rendszert.

A programot későbbiekben átnevezték Űr és Rakéta Nyomon Követő Rendszerré (SMTS) és erősen szűkítették a program fejlesztési körét. A 90-es évek végén a légierő Űrtelepítésű Infravörös Rendszerének, alacsony föld körüli elemévé vált.

SDI09

4. Az SDI kritikái, gyengéi, ellenérvek

SDI-t valószínűleg Dr. Carol Rosin nevezte először „Star Wars”-nak, utalva e kifejezéssel a tervezet megvalósíthatatlanságára, és értelmetlenségére. Későbbiekben a tervezetet kritizálók is e kifejezést használták, ugyanilyen jelentés tartalommal.
A tervezet mellett érvelők viszont pont ellentétes értelemben használták: a tegnap elképzelései a holnap valósága. 1986 március 7.-ei beszédében, Dr. Gerold Yonas, az SDIO igazgatója, a szovjetek megtévesztésére alkalmazott fogalomként emlegette a Star Wars kifejezés használatát, másrészt hangsúlyozta, hogy ez csak egy gúnynév.

1984-ben Ashton Carter, beszámolt a Kongresszusnak az SDI-ről. Beszámolója szerint nehéz lenne egy tökéletes védelmi pajzsot kialakítani, még lézerek segítségével is. A röntgen lézereknek korlátozott hatósugárral rendelkeznek, mivel az atmoszférába lépés közben túlzottan szórttá válik a lézer, így elveszti hatékonyságát. A fentiekre tekintettel a lézereket a Szovjetunióhoz minél közelebb kellene elhelyezni, a nagyobb siker reményében.
Mások ellenkező véleményen voltak, s azt állították, hogy a lézer energiáját kell növelni, erősebb lézernyalábokat létrehozni, s így kiküszöbölhetőek a távolsági problémák.
Hans Bethe fizikus, aki együtt dolgozott Teller Edével mind az atom, mind a hidrogén bomba fejlesztése során, szerint az egész lézervédelmi rendszer kivitelezhetetlen. Állítása szerint egy ilyen védelmi rendszer megépítése igen költséges, és az építési költségek ellenére, könnyen megsemmisíthető lenne. Nézete szerint egyedül diplomáciai úton kerülhető el a nukleáris háború, ráadásul egy védelmi pajzs megépítése komoly fenyegetést jelentene a szovjetek számára, hiszen annak segítségével semlegesíteni lehetne a szovjet támadási erőt, míg az amerikai támadóerő változatlanul fennállna.

1985. június 25-én, David Lorge Parnas távozott az SDIO Harci Igazgatást Támogató Számítástechnikai részleg éléről, lemondásának okait 8 oldalon részletezte, melyben kifejtette, hogy nem lehet olyan programot írni, mely megbízhatóan és folyamatosan képes ellátni azon feladatokat, melyeket az SDI szánna egy ilyen programnak, továbbá az egész rendszer instabil és kiszámíthatatlan lenne.
Az SDI-t külföldről is kritikák érték.

A tervezet támogatói azzal érveltek, hogy a tervezet hozzájárul a Szovjetunió gyengüléséhez, s a felbomlás után is azzal érveltek, hogy az SDI, jó lehet nem valósult meg mégis hozzájárult a Szovjetunió felbomlásához.
Érdekességképpen, mikor Reagan és Gorbacsov 1986 októberében Izlandon találkoztak, Gorbacsov ellenezte a pajzs megépítését, ekkor Reagen felajánlotta, hogy átadják nekik az SDI technológiáját, amit Gorbacsov visszautasított, mivel úgy vélte Reagen nem gondolja komolyan ajánlatát.

A Szovjetunió összeomlása után az egész tervezet egy futurisztikus – és igen költségesen megvalósítható – elképzeléssé degradálódott. Gorbacsovot idézve:
“Úgy vélem én még segítettem is az elnök urat (Reagen) az SDI tervezettel kapcsolatban A ti embereitek azt mondták, ha Gorbacsov ennyire támadja az SDI-t és az űrtelepítésű fegyvereket, azt jelenti, hogy a tervezet több figyelmet érdemel. Egyesek azt is mondták, hogy ha nem ellenzem ennyire az elképzelést az elsikkadt volna nem is kapott volna ekkora figyelmet. S egyesek még azt állítják én akartam belerángatni az Egyesült Államokat óriási költségekkel járó programokba.”

Felhasznált irodalom

– http://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagháborús_terv
– “Strategic Defense Initiative,” Microsoft® Encarta® Online Encyclopedia 2007; http://encarta.msn.com © 1997-2007 Microsoft Corporation. All Rights Reserved.
– http://en.wikipedia.org/wiki/Strategic_Defense_Initiative
– http://hu.wikipedia.org/wiki/Kölcsönös_pusztulás_elmélet

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.