|

Kettős Darázscsípés – Hornetek a MiG-ek ellen

25 évvel ezelőtt tört ki a második Öböl-háború. Ez volt az első olyan konfliktus, amit a világ kis túlzással a fotelból követhetett nyomon. Pár nappal a Sivatagi Vihar megkezdése után nyilvánvalóvá vált, hogy Szaddám Husszeinek és hadseregének esélye sincs a koalíció erőivel szemben. Hatványozottan igaz volt ez a szemben álló légierőkre. Azonban az első napok nem voltak áldozattól mentesek egyik oldal számára sem. Ez alól az Amerikai Haditengerészet sem volt kivétel.

1990. augusztus 2-án az iraki hadsereg lerohanta a gazdag olajsejkséget, Kuvaitot. Az ENSZ azonnal reagált és a 660. számú határozatában követelte, hogy Irak azonnali hatállyal vonja ki csapatait Kuvaitból. A diplomáciai tárgyalások semmilyen eredményre nem vezettek, így az ENSZ 678 határozata felhatalmazta az Egyesült Államokat, hogy minden eszközt vessenek be, ha a megadott időpontig nem vonulnak ki az irakiak. Az akkori amerikai elnök George Bush elrendelte a Desert Shield – Sivatagi Pajzs – hadműveletet. Floridából F-15 vadászgépek indultak Szaúd-Arábiába. Ez csupán a kezdet volt. A haditengerészet nyolc hordozója fordult meg az öböl menti vizekben. A USS Independence (CV-62), és a USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69) csak a Sivatagi Pajzsban vett részt. A másik hat hordozóra hárult a feladat, hogy a koalíciós erők tagjaként szálljanak szembe az iraki erőkkel. A feladat nem ígérkezett könnyűnek, mivel Iraké volt hatodik legnagyobb légi erő a világon. A MiG-21 és 23-as gépek mellett Mirage F-1 és MiG-29 gépek is szolgálatban álltak.

Szaddam Husszein 1991. január 15-én éjfélig kapott határidőt, hogy kivonja csapatait Kuvaitból. Ennek nem tett eleget, így a határidő lejárta után a Desert Shield átváltott Desert Stormba.

Bevetésre felkészített Tengerészgyalogos F/A-18C a Sivatagi Vihar alatt, szaúdi reptéren. | Fotó:  CW04 J. M. Rodriguez

Bevetésre felkészített Tengerészgyalogos F/A-18C a Sivatagi Vihar alatt, szaúdi reptéren. | Fotó: CW04 J. M. Rodriguez ,

1991. január 17-én Mark „MRT” Fox százados és Nick „Mongo” Mongillo hadnagy 5 másik F/A-18-sal szállt fel a USS Saratoga (CV-60) hordozó fedélzetéről, az Öböl-háború első nappali bevetésére. A 7 Hornetet számláló kötelék a VFA-81 Sunliners századhoz tartozott, ami ebben az időben a CVW-17 hordozó ezredbe osztották be. Fox százados a kötelékben a tartalék szerepét töltötte be, rövid időn belül szükség is volt rá, ugyanis három F/A-18-as is műszaki hibát jelentet.

Az eredeti célpont: a Nyugat-iraki H3 repülőtér. Az iraki erőknek nem sikerült a támadását meghiúsítani.

Az eredeti célpont: a Nyugat-iraki H3 repülőtér. Az iraki erőknek nem sikerült a támadását meghiúsítani. ,

A USS Saratoga (CV 60) a háború után a Vörös-tengeren. F/A-18C  Hornet vadászbombázói gyorsan végeztek az iraki MiG-kel.

A USS Saratoga (CV 60) a háború után a Vörös-tengeren. F/A-18C Hornet vadászbombázói gyorsan végeztek az iraki MiG-kel. ,

Az egyiknek elromlott a rádiója, a másodiknak csökkent a kabinnyomása, míg a harmadiknak nem sikerült a törzsközepén lévő póttartályból átszivattyúzni az üzemanyagot a hajtóművekhez. A műszaki hibát jelentő gépek visszafordultak a hordozó felé, így Mark Fox százados átvette a kötelék irányítását. A Saratoga gépei aznap együtt repültek USS. John F. Kennedy (CV 67) hordozó gépeivel. Míg a CVW-3 csapásmérő kötelékének a nyugat-iraki H2 kódjelű repülőteret, addig a VFA-81 gépeinek a H3 kódjelű reptér volt a célpont.

A Sivatagi Vihar nem indult valami jól a Saratoga ezredének. Ez a VA-35 Black Panhter századra sajnos különösen igaz volt. A 161688 gyári számú A-6E Intrudert lelőtte az iraki légvédelem, míg a gép legénysége Robert Wetzel és Jeffrey N. Zahn hadnagyok iraki fogságba estek, őket csak 1991. március 4-én engedték szabadon. A század 158539 gyártási számú gépét pedig annyira összelyuggatták az irakiak, hogy selejtezni kellet. A VFA-81 sem volt jobb helyzetben. Az éjszakai bevetésen eltűnt Michael Scott „Spike” Speicher hadnagy. Sokáig egy SA-6 Kub mobil légvédelmi rakétaütegnek tulajdonították a lelövését, később azonban kiderült, hogy egy a támadókötelék közelébe férkőzött MiG-25 lőtt le R-40 rakétával.

A fentiek tükrében így érthető, hogy nagyon feszült volt a helyzet a bevetésre készülő pilóták között. Mindenki számára világos volt, hogy nappal még veszélyesebb berepülni Irak fölé. Nemcsak az iraki légvédelmi ágyúk és rakéták, de Mirage F1 és MiG-29 vadászok is bármikor támadhattak. Igaz az öbölbe állomásozó F-15-sök már 3-3 gépet lelőttek ezek közül, de ez nem igazán szegte az irakiak harci kedvét. Egy MiG vagy Mirage feltűnése nagyon is valós veszély volt.

Az Iraqi Freedom hadművelet idején készült kép egykor szebb napokat látott Fishbedről. Bő tíz évvel korábban esélyük sem volt a haditengerészet Lódarazsaival szemben. | Fotó: Agsftw

Az Iraqi Freedom hadművelet idején készült kép egykor szebb napokat látott Fishbedről. Bő tíz évvel korábban esélyük sem volt a haditengerészet Lódarazsaival szemben. | Fotó: Agsftw ,

A Hornetek mindegyikére négy Mk84-es, egyenként 907 kilogrammos bombát, két AIM-7M Sparrow, két AIM-9M Sidewinder levegő-levegő rakétát, valamint egy pótüzemanyag tartályt függesztettek. Az M61 Vulcan gépágyút teljes lőszerkészletét is betöltötték. A másik két „állva maradt” Hornet pilótája Bill „Maggot” McKee parancsnok, a század hadműveleti tisztje és Chuck „Bouncer” Osborne hadnagy volt. A négy gépre fogyatkozott kötelék akcióját a Saratoga fedélzetéről felszálló VAW-125 „Tigertail” század egyik E-2C Hawkeye gépe kísérte figyelemmel. A légtérellenőrzésnek kulcsszerepe jutott ezen a bevetésen, akárcsak az egész háborúban.

Mark Irby Fox 12 évvel később a USS Constellation feldézetén, immár ezredparancsnokként tért vissza az Öbölbe. Ezúttal Super Horneten indult harci bevetésekre. | U.S. Navy photo by Photographer's Mate 3rd Class Prince A. Hughes III

Mark Irby Fox 12 évvel később a USS Constellation feldézetén, immár ezredparancsnokként tért vissza az Öbölbe. Ezúttal Super Horneten indult harci bevetésekre. | U.S. Navy photo by Photographer’s Mate 3rd Class Prince A. Hughes III ,

Mark Fox így emlékezett vissza első bevetésére az Öböl háborúban: „Meg se fordult a fejembe, hogy nem térek vissza a bevetésről. Ilyenkor csakis a bevetésre koncentrálsz, igyekeztem tartani a helyzetemet a többi géphez képest. Csak a bevetés járt a fejemben semmi más.” Az irakiak harci kedvét mi sem bizonyította jobban, hogy a Kennedyről felszállt támadó kötelékre két MiG-29-est küldtek fel, amik azonnal kereket oldottak amint a 33. taktikai vadászezred F-15-sei feléjük fordultak. Fox és köteléke 45 km-re a céltól bombaoldásra állították át a fedélzeti célzó rendszert, mikor az E-2-ön radarkezelőként szolgáló John Joyce hadnagy riadoztatta a köteléket. „Hornetek banditák előttetek 15 mérföldre!” Ez volt minden, de ennyi elég is volt, hogy Foxnak és Mongillonak, hogy kiváljanak a kötelékből és radarjaikat levegő-föld üzemmódból levegő-levegő módba állítsák. A Hornet HOTAS rendszerének köszönhetően ehhez le se kellett venniük a kezüket sem a botkormányról sem a gázkarról, csak néhány gombot kellett átállítani és máris készen álltak a légi harcra. Mark Fox aznap a 401-es oldalszámú (gyári száma: 163508) míg Nick Mongillo a 410-es számút kapta (gyári száma: 163502). Alig 15 km-re a köteléktől befogták a közeledő MiG-21-seket, amik szoros szárny a szárnyhoz alakzatban közelítették meg az amerikaiakat. A másik két Hornet pilótája is kiszúrt a közeledő irakiakat. A támadók felé fordult két amerikai tengerész elosztotta egymás között a célokat. Foxé lett a jobb oldali, míg Mongilloé a bal. A két 21-es 1,2 Machra gyorsított és nyíl egyenesen az amerikaiak felé tartott.

Fox százados így emlékezett vissza a hadi tengerészet első összecsapására: „Minden nagyon gyorsan történt! Egy Sidewindert indítottam, ami nem húzott füstöt maga után. Arra gondoltam, hogy talán nem is működik rendesen, ezért egy Sparrowt is kilőttem.”

A Sidewinder „M” változatát erősebb, de csökkentett füstkibocsájtásra képes hajtóművel szerelték. Ez ugyan megnehezíti a célba vett gép pilótájának a feléje száguldó rakéta észlelését, de támadó pilóta is szem elől veszítheti a saját rakétáját. A „winder” azonban tökéletesen működött és az iraki Fishbedbe csapódott. Egy hatalmas tűzgömb jelent meg 9000 méteren, az alig egy 1 km magasabban repülő amerikai kötelék előtt. A Sparrow követte a Sidewindert és a lángolva zuhanó roncsba csapódott tovább aprítva a 21-est.

Mongillo hadnagy egy AIM-7M rakétával lőtt a saját MiG-jére. Ez a rakéta is hibátlanul tette a dolgát. „Az iraki pilóták tudták, hogy csak akkor van esélyük, hogy ha mögénk kerülnek. Mi viszont esélyt sem hagytunk nekik. Három mérföldről már szabad szemmel is láttam, egy másodperc alatt elosztottuk a célokat és már támadtam is. Az iraki pilóta a felrobbanó gépben lelte a halálát. Sajnos ez a háború.” – nyilatkozta tömören a VFA-81 pilótája.

„Mellettem az utódom!” – Nicholas Mongillo (balra) átadja a parancsnokságot. Utolsó beosztásában csendes-óceáni telepítésű rakéták irányítását bízták rá. | U.S. Navy photo by Mass Communication Specialist 2nd Class Jay C. Pugh

„Mellettem az utódom!” – Nicholas Mongillo (balra) átadja a parancsnokságot. Utolsó beosztásában csendes-óceáni telepítésű rakéták irányítását bízták rá. | U.S. Navy photo by Mass Communication Specialist 2nd Class Jay C. Pugh ,

Az egész légi harc a Hawkeye riasztásától a rakéták becsapódásáig kevesebb, mint 40 másodpercig tartott. A két légi győzelmet arató pilóta csatlakozott a másik két géphez és folytatták a bevetést. Sikeresen támadták a H3-as repteret, amire összesen 16 tonna bombát szórtak. A hazafelé vezető úton már messziről látható volt a két egymáshoz közel földbe csapódó MiG-ekből felszálló fekete füstoszlop. Ezek voltak a szövetséges légierő 6. és 7. légi győzelmei a 41-ből, a haditengerészet első két és egyben utolsó győzelmei, amit iraki harci gépek szemben. A Navy-nek még jutott egy soványka trófea a háború során. A Kennedy hordozón állomásozó VF-1 „Wolfpack” század egyik Tomcatje egy Mi-8-ast lőtt le február 2-án, szintén Sidewinderrel.

A két pilóta győzelmének értékét még növeli, hogy vészleoldással sem szabadultak meg a bombáiktól, ami a bevetés megszakítását jelentette volna, sőt a póttartályokat sem oldották le. Leterhelt gépekkel értek el sikert, ami páratlan volt a maga nemében. Az már csak érdekes adaléka az eseményeknek, hogy 1968-óta ezek voltak az első együléses tengerészeti vadászgépekkel elért légi győzelmek. A hordozóra visszatérő pilóták szolid ünneplése alatt Mark Fox azért higgadtan megjegyezte, hogy másképp alakultak volna az események, ha az iraki irányításnak sikerült volna a hátuk mögé küldeni pilótáikat.

A két pilótát ezüstcsillaggal tüntették ki. Őket követően nem arattak légi győzelmet a haditengerészet pilótái harci gépek ellen. Mark Fox admirálisként vonult nyugállományba, több mint 100 harci bevetésen vett rész szolgálati ideje alatt, ennek közel a negyedét az Öböl-háborúban teljesített. 4950 repült órát gyűjtött össze 15 különböző típuson, 1348-szor landolt 15 különböző repülőgép hordozón. 12 két elteltével 2003-ban újra visszatért az öbölbe immár a USS Constellation (CV-64) fedélzetén a VFA-122 századdal aminek a parancsnoki tisztségét töltötte be. Ez volt az első század, amit az új generációs Super Hornetre fegyvereztek át. Ezredparancsnokként 2003. április 15-én tartották búcsúztató repülését. Nem mindennapi karriert tudhatott magának, ami egybe forrt a Hornet történetével, hisz a Lot 4-es gyártási szériától a Lot 30-ig minden változatát repülte a típusnak.

Nick Mongillo szintén a haditengerészetnél maradt, 25 bevetést teljesített az Öböl háborúban. Több Hornet századnál teljesített szolgálatát, ahol megosztotta a háborúban szerzett tapasztalatait. A USS George Washington fedélzetén ő is visszatért az Perzsa-öbölbe az Operation Southern Watch hadművelet sorozat idején. Ezt követően elvégezte a Top Gun tanfolyamot. Több fontos beosztásban szolgált, 5000 órát repült és 750-szer landolt hordozón, 2010 áprilisában szerelt le.

Gyakorló repülésre indul a VFA-81 „Sunliners” F-18C gépe az Arab-öbölben hajózó Kennedyről 2004 júliusában. A század ma is aktív, jelenleg F-18E Super Hornettel repülnek. | U.S. Navy photo by Photographer’s Mate 2nd Class Michael Sandberg

Gyakorló repülésre indul a VFA-81 „Sunliners” F-18C gépe az Arab-öbölben hajózó Kennedyről 2004 júliusában. A század ma is aktív, jelenleg F-18E Super Hornettel repülnek. | U.S. Navy photo by Photographer’s Mate 2nd Class Michael Sandberg ,

—–
Szerző: Hornet102

Felhasznált irodalom:
Kelecsényi István – Az F-18E/F Super Hornet vadászbombázó – Haditechnika 2009/5/5, 2010/1
Stan Morse – Gulf Air War Debrief: Described by the Pilots that Fought
http://www.public.navy.mil/airfor/vfa81/Documents/Command%20History.aspx
https://en.wikipedia.org/wiki/Mark_I._Fox
http://www.readperiodicals.com/201401/3242517201.html
http://www.dstorm.eu/pages/en/other/victories.html
http://www.nytimes.com/1998/11/15/magazine/status-is-for-navy-fighter-pilots-an-air-to-air-kill.html
http://www.globalsecurity.org/military/agency/navy/vfa-81.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/VFA-81
http://www.public.navy.mil/airfor/vfa81/Documents/Command%20History.aspx
http://www.dstorm.eu/pages/en/usa/f-18.html
Képek forrása: Wikimedia/Wikipedia