Dél-Korea saját rakétavédelmi rendszerének kiépítésének részeként komoly érdeklődést mutat az amerikai SM-6 rakéta iránt. (Standard Missile, ez az amerikai haditengerészet légvédelmi rakétacsaládja)
A rakéták Dél-Korea modern, képességei miatt gyakran az amerikai DDG-51 osztályhoz hasonlított, AEGIS rendszerű KDX-III rombolóira kerülnének. Szöul összesen három ilyen hajót tervez rendszerbe állítani, (további háromra van opció) melyeknek kulcsszerepet szán a rakétavédelmi rendszeren belül. (Az ameriaki AEGIS nyugodtan mondhatjuk, hogy a jelenlegi legfejlettebb hajófedélzeti felderítő és fegyverrendszer, mely az amerikai Arleigh Burke rombolók és Ticonderoga cirkálók mellett több baráti nemzet haditengerészetében is hadrendben áll – vagy a közeljövőben fog.)
A KDX-III első hajójának, a Sejong the Great-nek a vízrebocsájtása
A koreai légvédelmi rendszer (KAMD, Korea air and missile defense) elsődleges célpontjai a kis és közepes hatósugarú ballisztikus illetve cirkálórakéták, melyek ellen a védelmet Patriot Advanced Capability-2 (PAC-2) rakétaütegek illetve tengeri telepítésű védelmi rendszerek lesznek hivatottak megvalósítani. Kiegészülve egy korai előrejező radarrendszerrel természetesen. A jelenlegi kitűzött cél, hogy az esetlegesen bejövő rakétákat azok röppályájuk terminális szakaszában, Szöultól legalább 40 km távolságban képes legyen semlegesíteni.
A hajók egy része már megvan, hiszen az első KDX-III romboló, a Sejong the Great 2007 májusában vízre lett bocsájtva, átadása várhatóan idén megtörténik, 2009-re pedig, mintegy másfél évnyi tesztelés után bevethető állapotba kerül. 2012-ig kerülne sor a másik két hajó átadására. Azaz lassan szükség lesz rakétákra. Így jönnek a képbe az SM rakéták.
Egész pontosan az SM-6. Ugyanakkor Szöul még nem hozta meg a döntést, (Washington mindensetre nem ellenzi az elképzelést) lévén az SM-6 még fejlesztés alatt áll, viszont a korábbi érdeklődés tárgya, az SM-2 Block IIIA/B nem. A bejelentés alapján emellett még az SM-6/SM-2 Block IIIA/B kettős beszerzésének lehetőségét is elemzik.
Nade mit tud majd az SM-6?
Az SM-6 alapvetően az SM-2 Block IV légvédelmi rakéta továbbfejlesztése. A Block IV nem lett nagy mennyíségben rendszeresítve, mert anno a hajó-levegő támadóképesség mellett hadműveleti terület rakétavédelmének képességgével is bíró Block IVa váltotta volna. A fejlesztés azonban iszonyatosan a határidők mögött kullogott, költségkeret átlépésekkel. A Block IVa fejlesztését 2001-ben leállították.
Az SM-6 ERAM (Extended Range Active Missile) rajza
Végül 2004. szeptemberében az amerikai haditengerészet a Raytheon-t bízta meg az utód fejlesztésével. Ezúttal nem valószínű a Block IVa csúnya esetének megismétlődése, hiszen relatíve egyszerű megoldásról van szó: a Block IVa rakétatörzsének összepárosítása a Raytheon AIM-120 AMRAAM rakéta kiváló keresőfejével. (Konkrétan az AIM-120C-7 változat. Pont a keresőfej miatt esett a választás a Raytheon-ra egyébként.)
A sokak által talán elsősorban levegő-levegő feladatköréről ismert AMRAAM-tól nem idegen a légvédelmi feladatkör – SLAMRAAM (Surface Launched AMRAAM)
Az SM-2 Block IIIA/B mintegy 170 kilóméteres hatósugarával szemben az SM-6 várhatóan 300-400 km körüli hatósugara jelentős előrelépés. A rakéta elérhetősége 2010 magasságában várható.
Dél-Korea ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mindenképpen önálló rakétavédelmi rendszerről van szó, nem pedig az amerikai rakétavédelmi rendszerbe akarnak japánhoz hasonlóan besorolni. Anyagi és politikai megfontolásból.
Tokió ugyanakkor komolyabb költségvetési erőforrásokat mozgósít védelmi rendszerének kiépítéséhez (PAC-3, a már „nehézfiúk” kategória leszerelésére is alkalmas SM-3) és szorosan együttműködik Washingtonnal ezzel kapcsolatban.