|

Megkapták a zöld lámpát az új angol repülőgép-hordozók

Május 20-án felvillant a zöld lámpa, melyre oly régen várt a brit haditengerészet. A kormányzat hivatalosan is jóváhagyta a Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozók megépítéséhez szükséges mintegy 3,9 milliárd Font-os (cirka 7,6 milliárd Dollár) keretet.

A tervek szerint az első hajó, az osztály névadója, a HMS Queen Elizabeth 2014-ben áll hadrendbe, míg a második egység, a HMS Prince of Wales két évvel késöbb, 2016-ban.

Angliában a kiöregedő, elsősorban tengeralattjáró elhárító szerepkörre szánt, kis méretű Invincible-osztályú hodozók utódlásának kérdése 1998-ban került terítékre, aminek következtében 1999-ben összesen 6 céget hívtak meg a tenderre. Mivel a hajókról üzemeltetendő gépek típusa még nem volt konkretizálva több lehetséges kialakítás is szóba jött:

  • STOVL – Short Take-Off/Vertical Landing
    Azaz rövid felszállópályát igényló és helyben leszálló gépek üzemeltetésére alkalmas hajó. Ez feleslgeessé teszi a költséges katapult és fékezőrendszer használatát. Ezen változat esetében az F-35B jött számításba
  • STOBAR – Short Take-Off But Arrested Recovery
    Azaz bár itt is olyan gép kerül alkalmazásra, mely képes katapult nélkül is rövid kifutó felhasználásval felszállni, a leszálláshoz már fékezőrendszer szükséges. Itt az Eurofighter hajófedélzeti üzemeltetésre alkalmassá alakítandó változata jött volna képbe.
  • CATOBAR – Catapult Assisted Take-Off But Arrested Recovery
    Katapultos indítás, fékezőhorgos leszállás, szögfedélzet, azaz az egykori angol újításokat hordozó „szabvány” amerikai repülőgép-hordozó… F-35C, F/A-18E/F Super Hornet és Rafale-M, mint szóba jöhető gépekkel.
  • Hibrid
    A BAE egyik kései tervezete szerint a hajó a STOVL és a CATOBAR jellegű hajók sajátságait is magán hordozta volna. A STOVL-ra jellemző ugrósánc mellett katapult, fékezőrendszer és szögfedélzet lehetővé teszi az olyan nagyobb madarak indítását és fogadását, mintr az E-2 Hawkeye.
HMS Queen Elizabeth
Rajz a leendő Queen Elizabeth-osztályú anyhajókról

A britek 2002-ben jelentették be, hogy az F-35B, azaz egy STOVL kategóriás gépet üzemeltetnek majd az új repülőgép-hordozókról, ám a hajóosztály nagyobb méretű lesz, mint ami ezen gépek üzemeltetésélhez igazából kellene. És bár a hajó nem fog rendelkezni se katapult- se fékezőrendszerrel, a mérete és kialakítása lehetővé teszi ezen rendszerek utólagos beépítését. Ez a biztonsági kettősség azért állt elő, mert a hajókat 50 évig kívánják hadrendben tartani, azaz az F-35B utódját is képesnek kell lenniük hordozniuk, mely nem biztos, hogy STOVL képes lesz.

A győztes tervezet a Thales Group egyik tervezete lett. A döntést, valamint hogy a primary contractor szerepét a BEA Systems tölti be 2003-ban hozták nyilvánosságra. A hajók megépítéséhez a BAE Systems és a VT Group hadihajó gyárainak egyesítésére volt szükség. A folyamatnak 2007 közepére kellett volna lejátszódnia, ám az angol hadihajó gyártás ezen átszervezése csak nemrégiben fejeződött be, többek között erre is visszavezethető a program néminemű csúszása.

Invincible vs Queen ElizabethAz Invincible-hajóosztály összevetve a Queen Elizabeth-tel

A nukleáris meghajtástól annak költségei miatt elálltak, a hajók teljesen elektronikus meghajtás segítségével szelik majd a habokat. A szükséges energia előállításáról Rolls-Royce gázturbinák gondoskodnak majd. Utántöltés nélkül 10 000 tengeri mérföld, azaz mintegy 18 500 km megtételére lesznek képesek az angol flotta eddigi legnagyobb hajói. Összesen 40 gép hordozására lesznek képesek.

One Response to “Megkapták a zöld lámpát az új angol repülőgép-hordozók”