Az Airbus Military tájékoztatása szerint a menetrend szerint haladnak az A400M ‘Grizzly’ tesztprogramjával, így várhatóan még év vége előtt megkapják a polgári hatóságok típusjogosítását.

A gyártó közleménye szerint a 4 prototípus október 20-ig 784 repülés alkalmával 2380 repült órát gyűjtött össze és sikerült megoldaniuk a felmerülő problémákat is. Június 6-án egy tesztrepülés közben az MSN1 jelzésű példány egyik hajtóművét le kellett állítani. A beiktatott vizsgálatok során kiderült ugyanis, hogy repedések jelentkeztek a TP400-D6 típusú erőforrás nagynyomású kompresszorlapátjain. Az EPI (EuroProp International) illetékesei elmondták, egy nem várt vibráció okozta a jelenséget, melyet duplán hárítanak el, módosítanak a digitális hajtómű-vezérlő rendszeren (FADEC), továbbá szívócsatornán is. A szoftver javított verziója 2012 elejére lesz elérhető, míg a módosított beömlőt a sorozatgyártás beindítására ígérik. A spanyol ITP, a német MTU Aero Engines, a francia SNECMA és a brit Rolls-Royce tulajdonában álló konzorcium szóvivője azt nem kívánta kommentálni, hogy mekkora költségnövekedést okozhat a nem tervezett munka. A jelenlegi információk szerint a TP400-as kifejlesztése idáig 4 milliárd eurót (5.5 milliárd dollárt) emésztett fel, míg a teljes A400M program 23.5 milliárd eurót kóstált.

Az említett probléma ellenére jól haladnak a típus nyüstölésével, a közelmúltban több fontos tesztet is végrehajtottak az A400M prototípusaival. A gyártó tesztpilótája, Ed Strongman elmondta, sikeresen teljesítették a keresztszeles környezetben való kezelhetőségi teszten, melynek során 25-37 csomós keresztszél fújt a felszállásoknál, míg leszállásoknál ez 26-34 csomóra változott. Ed tájékoztatása szerint a próba során a hajtóművek kifogástalanul működtek. Teljesítették az alacsony magasságú, nagy sebességű repüléseket is, melyek során 91 méter magasan 280 csomós (518 km/h) sebességet értek el.

A közelmúltban került sor a vizes tesztekre, többek közt az ‘aquaplaning’ próbákra és a hajtóművekbe kerülő víz hatásának vizsgálatára. A tesztek során több ízben 90 csomós sebességgel száguldottak bele a futópályán álló, 2-6 centiméter mély vízbe, variálva a fel- és leszállási konfigurációkat. A teszteket sikeresnek minősítették, a tájékoztatás szerint egy alkalommal sem került a hajtóművekbe az orrfutó által felvert víztömeg.