HTKA – Haditechnikai Kerekasztal

Társoldalunkra, a harcirepulok.hu-ra kitettünk egy hoszabbacska helyzetjelentést a norvég vadászgép tender állásáról, Norvégia és a JSF – avagy egy alposabb helyzetjelentés címmel.

Akit érdekel, az bökjön erre a linkre!

A napokban jelentette be a DARPA, hogy 2007 novemberében újból, immár harmadszorra kerül megrendezésre a Grand Challange. A tavaly októberi futamhoz képest – erről szóló írásunk itt olvasható – emelkedik a nehézségi szint: a versenyzőknek ezúttal egy utánpótlási konvoj feladatot kell szimulálniuk.

A járműveknek ezúttal ugyan "csak" 60 mérföldet kell autonóm módon megtenniük, de… de már nem sivatagban, hanem egy modellezett városban. Teljes mértékben betartva a közlekedési szabályokat, beolvadva a forgalomba, leparkolást/újraindulást végrehajtva. Mindezt kevesebb, mint 6 óra leforgása alatt.

Természetesen a tavalyi nyertes a Stanford és legnagyobb riválusuk a Carneige Mellon egyetem ezúttal is indul az első díjért. Ami ezúttal is 2 millió USD lesz. A tavalyi versennyel ellentétben ezúttal lesz díjazva a 2. és 3. hely is 500 000 ill. 250 000 USD formájában. A DARPA a döntő elött két konstrukció alapján biztosít támogatást a csapatok számára:

– a csapatok részletes technológiai javaslatokat nyújthatnak be, támogatást igényelve 1 millió USD értékig. Az így kifejlesztett technikákra a kormánynak limitált licence jogai lesznek. A kiválasztott csapatok továbbjutnak a National Qualification Event (~ Nemzeti Kvalifikációs Esemény) nevezetű középdöntőbe.

– a csapatok több egymást követő válogatón vehetnek részt, ugyanúgy ahogy ez 2004 és 2005 során is történt. A National Qualification Event-re bejutó csapatok 50 000 Dolláros pénzjutalomban részesülnek, amit 100 000 Dollárral fejelnek meg, ha ott is sikersen szerepelnek. Ez egyben persze helyet is biztosít számukra a 2007-es döntőkben.

Mindkét korábban említett egyetemi csapat vezetője meg van győződve róla, hogy ezen futam ugyan sokkal keményebb lesz, de lényegesen több hasznos eredményt is fog szolgáltatni. Véleményük szerint a sivatagi terepen elbolduguló gépeik egyáltalán nem biztos megbírkóznának a városi viszonyokkal. Márcsak azért sem, mert a GPS jelek nem feltétlenül érnek le a városi "kanyonok" aljára. Meg kell oldani, hogy értelmezni tudják az út szabályait, felismerják a terelővonalakat, esetleg az útra festett jeleket. Másik nagy feladata a forgalommal történő megbírkózás lesz.

Osztják azt a véleményt is, hogy ezen versenynek nem csak a hadsereg lesz haszonélvezője, – ahol egyébként 2015-ig szállító géppark 1/3-át akarják autonóm rendszerrel felváltani – hanem a civil közlekedésben is forradalmat indíthat be idővel.

Tavaly októberben írtunk a 2., eredményesen záródó DARPA Grand Challange-ről. Aki nem ismerné, ez egy, a DARPA által támogatott verseny, melyben sofőr nélküli autók versengenek egymással egy 132 mérföld hosszú pályán. A hadsereg célja, hogy az itt szereplő gépekből idővel olyan járművek fejlődjenek, melyek autonóm módon szállíthatják az utánpótlást a harci övezetekbe. [Az eredményről beszámoló írásunk itt olvasható] A legjobban szereplő csapatok között volt a Carnegie Mellon egyetem, melynek 2 átalakított Humveeje a 2. és 3. helyen futott be ősszel.

Az egyetemnek más projectje is van, ami a Darpahoz kapcsolódik. A hétvégén került bemutatásra legújabb robotjárművük a Crusher. Az egyetem 26 éve foglalkozik robotikával, a Crusher ennek a jelenlegi kicsúcsosodása. Afféle technikai demonstrátor, melynek keretein belül kifejlesztett megoldások 6-10 év múlva köszönhetnek vissza a mindennapos gyakorlatban a fejlesztők szerint. Az ehhez hasonló projectekkel a Darpa célja minél inkább autonóm robotok kifejlesztése. A Crusher fejlesztésére a mai napig 35 millió Dollár támogatást biztosított a Pentagon.

Változatos felépítménnyel szerelhető a Crusher

A Crushert mostoha terepviszonyok leküzdésére tervezték, melyre elég meggyőző teljesítménnyel képes. [Érdemes megnézni a mellékelt videókat!]

A Grand Challange-en résztvevő járművekkel szemben, ahol azok közel [~100m] elhelyezett navigációs pontok által jól meghatározott útvonalan haladtak végig relatíve nagy sebességgel, addig a Crusher esetében A és B pont között akár 1 km is lehet a távolság. A köztük lévő útvonalat az érzékelőkből befutó jelek alapján alakítja ki. A 6,5 tonnás alumínium-titánium-acél szerkezetű gépszörnynek nem kell visszariadnia a komplex tereptől sem: ellenálló szerkezete a kisebb, fákkal történő ütközéseket fel sem veszi, de a komolyabb ütközéseket is képes elviseli. Közel 80 cm-es úttal rendelkező felfüggesztése segíti az akár 1,2 méteres szintkülönbség leküzdésében.

Az 5,5 méter magas teleszkópos antenna segíti az észrevétlenül maradást
Kattints a képre a nagyításához

Mivel elsősorban felderítő szerepkörre lett kialakítva, nem elhanyagolandó az erőforrás keltette zaj sem. A Crusher ebben is jól szerepel, hiszen hibrid diesel-elektromos meghajtása lehetőséget biztosít a célpont csendben történő megközelítésére (vagy az onnét történő ellopakodásra). Maximálisan 3,6 tonnás felszerelését elektromos üzemmódban 3,2-16 kilométer távolságba tudja elvinni. A 60kW-os turbodiesel motor (ami ha minden igaz egy VW Jetta adománya) és az elektromos meghajtás intelligensen együttműködve biztosítja a kerekek meghajtását.

A komolyabb szintkülönbség sem akadály
Kattints a képre a nagyításához

Érdemes még megszemlélni a bő 10 percnyi videóanyagot is. Elég meggyőzőek. Sajnos flash formátumban vannak, de azért a lényeg látszik. Crusher videók

Minap olvastam egy érdekes kis szösszenetet az egyik haditechnikai blog-on. Az írás azt boncolgatta, vajon a Raytheon komolyan gondolta, hogy Tomahawk cirkálórakétákat használjanak felderítésre, vagy szimplán ezen álcába burkolva akar még többet eladni belőle. (Mondjuk persze ez minden fegyvergyártó célja végső soron… érthető, hogy mindent megpróbálnak bevetni ennek érdekében)

No de milyen előnyei lehetnek egy egyszer használatos, cirka 750 000 Dollárt kóstáló Tomahawknak mondjuk egy Predatorral szemben? Melynek árcédulájáról ugyan 4,5 millió Dollár köszön vissza, de jó esetben több száz alkalommal bevethető.

Nos a sebesség (135 mph vs 528 mph) mindenképpen. Másrészt egy cirkálórakéta meglehetősen nehezen meszelhető le ellentétben a relatíve lassúcska Predatorral, így komolyan védett területek felett is bevethető lenne. Ugyanakkor egyszer bevethető felderítő eszközért 750K Dollár meglehetősen sok. Ráadásul kiválthatónak tűnik vadászgépekkel is: Irakban 2003 óta pl. rengeteg felderítő bevetést hajtottak végre F/A-18D gépekkel. A Raytheon elképzelsé szerint robanófejjel vagy anélkül is bevethető lenne ezen változat. A robbanófej nélküli változat a bevetés végeztével biztonságos helyre távozna. Arra nem találtam utalást a Raytheon közleményében, hogy ezután begyűjthető, újrahasznosítható lenne…

Hasonló, ám begyűjthető eszközt egyébként már használtak az amerikaik a Vietnámi háború idején: a légi indítású, szuperszónikus AQM-34L "Firebee" drone-t egy DC-130 gépről lehetett irányítani. A bevetés végeztével az eszköz biztonságos terület felett ejtőernyővel ereszkedett alá, várva későbbi begyűjtését.

A Firebee

A mai napon Pakisztán ismét tesztelte Hatf VI (Shaheen II) rakétáját. A hivatalos nyilatkozat szerint a mostani teszt továbi technikai paraméterek ellenőrzésére szolgált a legutóbbi, 2005 márciusában végrehajtott indításhoz képest.

A Hatf VI egy kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta, mely 2500 kilométeres hatósugatával egyben az ország legmeszebbre elérni képes ballisztikus rakétája, mely a hagyományos robanófej mellett nukleáris töltet hordozásárs is képes.

Shaheen II

Indiának a Google-el már többször is meggyűlt a baja, – erről korábban írtunk is – ám ezúttal Google szolgáltatást készül igénybe venni: a hadsereg az ország észak-keleti régiójában gondot okozó lázadók ellen a Google Earth műholdas felvételeit kívánja hasznosítani. A hadsereg a szolgáltatás fizetős, extra információkat tartalmazó változatát venné igénybe.

Természetesen nem számítanak arra, hogy a búvóhelyek tényleges helyét sikerül e módon felfedniük, ám ezen módszerrel nagyban megkönnyítik a csapatmozgások megtervezését, a logisztikáról már nem is szólva.

Persze ez kétélű fegyver, hiszen a milicistákat sem gátolja meg semmi abban, hogy ugyanezen segítséghez forduljanak, ám a hadsereg kételkedik abban, hogy ellenfeleik komolyabban ki tudnák aknázni ezt a lehetőséget. Véleményük szerint ők hatásosabb taktikákat tudnak majd kidolgozni ezen módszerrel.

Az aktív szolgálatból már kivont, 2. VH-s csatahajó Norfolk városának adományozásáról még tavaly decemberben döntött a Navy. A város vezetését azonban meglepte a gyors intézkedés, hiszen múlt hét során derült ki, hogy a Navy minél hamarabb szeretné lebonyolítani a dolgot: a város vezetésének május 27-ig kell jeleznie, hogy igényt tart a hajóra és szeptember 30-ig kell benyújtania a kidolgozott üzemeltetési tervezetet.

A hajó egyébként 2001 óta a belvárosban a Nauticus engerészeti központ melletti Erzsébet-folyón horgyonyoz, fedélzete ingyenenesen nyitva áll a látogatók elött. Akikből akad bőven: a hajó évi 500 000 embert vonz. (Nem csodálkozom, hogy a város nagyon is akarja magának a hajót.) "Senki nem akarja, hogy a hajó elkerüljön innét“ – nyilatkozta Richard Conti a fentebb már említett Nauticus központ igazgatója. “A Navy jó helyen tudja a hajót és szerintem a város is így van ezzel."

Norfolk belvárosában horgonyzó USS Wisconsin (BB-64)
Kattints a képre a nagyításához

Ezen ingyenesség természetesen meg fog szűnni, amint a város átveszi az üzemeltetést. Cserébe viszont a fedélzet alatti részek közül is meg lesz nyitva 1-2 terület. Ezek száma még kérdéses. Ahogy az ehhez szükséges pénz mennyísége is. Egyesek 10 millió dollárra rúgó összegről beszélnek.

Ez mondjuk minket annyira nem is kell, hogy izgasson… Az viszont érdekes, hogy a Navy nem szuperálta le teljesen a hajót, hiszen az elektronika, a berendezések épségben, megőrzésre kerülnek, a városnak folyamatosan ellenőriznie kell a törzs állapotát és rendszeres időközönként szárazdokkba kell küldenie a hajót. Mindezt azért, hogy egy esetleges nemzeti vészhelyzet esetén bevethető maradjon a hajó.

A Missile Defense Agency 114,1 millió dolláros szerződést kötött a Raytheon-nal a grönlandi Thule Légibázis korai előrejelző radarjának modernizálására. A bázison 1953 óta üzemel radar a BMEWS (Ballistic Missile Early Warning System) részeként, azaz a létesítmény egy esetleges ballisztikus rakétatámadás korai észlelésére szolgált, szolgál. A rendszer modernizálásáról és egy új, Alaszkától Ausztráliáig húzódó előrejelző rendszerbe történő bekapcsolásáról 2004 májusában egyezett meg Dánia és az Egyesült Államok.

A grönlandi Thule Légibázis a szóban forgó radarral
Kattints a képre a nagyításához

Washington részletes tárgyalásokra kérte fel Varsót a rakétavédelmi rendszerének európai telepítésével, annak elhelyezésével kapcsolatban, jelentette be Witold Waszczykowski Lengyelország külügyminiszter helyettese. (Lengyelország még 2005 novemberében fejezte ki hogy szivesen részt vállalna a dologból.)

"Hivatalosan megkérdeztek, hogy továbbra is érdekel-e minket a dolog megtárgyalása. Természetesen igennel válaszoltunk, és most várjuk a részleteket" – idézte Waszczykowski-t a lengyel PAP hírügynökség. "Lengyelország még nem kötelezte el magát. Figyelünk és elemezzük amit az amerikaiak mondanak nekünk." – tette hozzá a helyettes külügyminiszter.

Washington egyébként a múlt év utolsó hónapjaiban több országgal is tárgyalt a lehetséges bázisokról. Egy ilyen közép-európai bázis védelmet nyújtana mind az Egyesült Államoknak, mind Európának a Közel-Keletről, mind pedig Ézsak-Afrikából indított ballisztikus rakétákkal szemben. (A rendszer hatásfoka persze más kérdés)

Jack Straw brit külügyminiszter a mai nap cáfolta, hogy Washington katonai akciót – köztük nukleáris csapást – tervez Irán ellen. A BBC-nek adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a nemzetközi közösség gyanakodva figyeli az iráni atomprogram fejleményeit, ám nincs semmiféle füstölgő puskacső a képben, nincs indokolva semmiféle katonai beavatkozás:

"Nem lehetünk biztosak Irán szándékaiban, így egy katonai beavatkozásnak nincsen semmiféle alapja" – nyilatkozta.

Ezen brit reagálás a New Yorker hetilap híresztelésére érkező válasz. A hetilap a vezetéshez közel álló forrásokra hivatkozta azt írta, hogy a Bush adminisztráció éppen Irán bombázását készíti elő, melyben a Natanz-i dúsító nukleáris töltettel (egész pontosan: B-61-11 bunkerpusztító bombával) történő támadása is szerepel(t). A New Yorker állítása szerint George W. Bush még elnöksége alatt le akarja rendezni az Iráni kérdést, mert nem bízik abban, hogy a következő elnöknek lesz bátorsága ehhez.

A brit külügy hatalmas baromságnak titulálta a híreszteléseket és erősen megkérdőjelezte az újság forrásának hihetőségét.

Mindenesetre a New Yorker "tűzhöz közeli" forrása szerint a Pentagon még a télen benyújtott tervezetében bizony szerepelt a B-61 bevetése. Elmondása szerint több magasrangú katonai vezető is lemondását helyezte kilátásba a bomba bevetése esetén. Hogy most hogy áll a dolog, nem tudni, viszont ezen hír érdekes megvilágításba helyezi a június 2-n, a Nevada Test Site területén esedékes Divine Strake tesztet. (Erről még nem írtunk, hamarosan bepótoljuk!)

—

Menetközben lelőttek egy amerikai UAV-ot Irán déli része felett. A keményvonalas Jumhuri Eslami újság nem bocsátkozott részletekbe, de állítása szerint a déli határ felett lelőtt gép által rögzített adatokat sikerült kinyerni az iráni szakértőknek. Az esetet Washington katonai készülődésének tekintik (Az amerikai kormányzat elvileg 2004 óta küld robotrepülőket titokban az iráni légtérbe.)