Nos jelen esetben nem bőrkárpitra, diófa betétes műszerfalra, ülésfűtésre vagy egyéb finomságokra kell gondolni, bár „színezett” üveg, „ablakemelő”, nem gyenge audiofelszerelés és sok minden más kütyü is van a legújabb ötödik generációs vadászbombázóban.
A napokban szárnyalt először a Lockheed Martin által kifejlesztett F-35 Lightning II újabb prototípusa David Nelson tesztpilótával a katapultülésben. Az amerikai haditechnikai mamutvállalat Fort Worth-i üzemének területéről április 7-én végrehajtott szűzrepülés során a BF-4 jelzésű prototípus 4700 méterig emelkedett, ezalatt Nelson a hajtóművezérlést és a gép viselkedését tesztelte. A helyi idő szerint 10:04-kor megkezdett szárnyalás 55 percig tartott és különösebb esemény nélkül zajlott le.
Bár ez eddig így elsőre „nem nagy szám”, ha a részletekbe tekintünk már annál érdekesebb a dolog. A BF-4 jelzésű prototípus ugyanis a típus első példánya, melynek fedélzetén megtalálható az összes hadászati elektronikai berendezés, melyet az F-35-ösbe szántak. Ezen tények ismeretében már érthető a „fullextrás” jelző.
Az ötödik generációs vadászbombázó a szenzorfúzió „melegágya”, a gép körüli légtérből minden korábbi típusnál több adat érkezik a pilótához a különböző érzékelők garmadájának köszönhetően. Nézzük hát a BF-4 fontosabb eszközeit, berendezéseit:
- A Northrop Grumman Electronic Systems szállítja AN/APG-81 AESA-radart, amely a levegő-levegő üzemmód mellett a földfelszíni és vízi célok felderítésére is képes. Megoldott a „SAR mapping”, azaz a radar számítógépei fotóminőségű képet alkotnak a visszavert jelekből. Képes kommunikációs eszközként is funkcionálni, lehetővé téve az adatátvitelt a kötelék tagjai között. Az említett dolgokra ráadásul egyszerre is képes a sok kis adóvevő egységnek köszönhetően, melyből ezernél több található a „tányérba” építve. Ezenkívül lehetséges lesz a berendezés fegyverként történő alkalmazása irányított sugárnyaláb segítségével. Ez azonban csupán rendkívül rövid ideig használhatja, mert a nagy teljesítménytől megolvadhatnak az adóvevő modulok.
- Szintén a Northrop Grumman szállítja az EO-DAS (Electro-Optical Distributed Aperture System) vagy DAIRS (Distributed Aperture InfraRed System) berendezést, amely hat darab törzsbe beépített érzékelővel rendelkezik, biztosítván ezzel a 360 fokos lefedettséget. A rendszer érzékeli a közeledő rakétákat, valamint a közelben lévő repülőgépeket, és lehetővé teszi a rakéták indítását azokra, még akkor is, ha a cél a gép mögött helyezkedik el.
- A Lockhhed Martin fejleszti az elektro-optikai megjelölőrendszert (EOTS – Electro-Optical Targeting System), amely a gép orra alatt, egy aranybevonattal ellátott búra alatt rejtőzik. A rendszer részét képezi egy FLIR (előre néző infravörös érzékelő), egy TV-kamera és egy lézeres célmegjelölő is. A berendezés hasonló az orosz típusokon széleskörűen elterjedt infravörös érzékelőhöz (KOLS/IRST), ám van levegő-föld üzemmódja is a lézervezérlésű bombák örömére.
- A rengeteg szenzor és egyéb eszköz hatalmas feldolgozókapacitást igényel, szintén „hazai pályán” készül az ICP (Integrated Core Processor), mely a számítógép lelkét adja. A központi egység MIL STD 1394B szabványú adatbuszon keresztül csatlakozik a repülőgép többi berendezéséhez.
- A Kaiser Electronics és az Elbit közösen fejlesztette a sisakkijelzőt (HMDS – Helmet Mounted Display System), melyben ugyanazon adatokat vetítik a pilóta szeme elé, melyeket korábbi típusoknál a HUD üveglapjára. Ennek köszönhetően szükségtelenné vált a szemmagasságú kijelző, így azt nem is építenek a Lightning II-be.
- A brit BAe Systems felelős az elektronikai harcászati rendszerért
- A Northrop Grumman fejleszti ICNI (Integrated Communication, Navigation & Identification – integrált kommumikációs, navigációs és azonosító) berendezést
- A Honeywelltől érkezik az INS (inerciális navigációs rendszer), míg a Raytheon a GPS-t szállítja.
A BF-4 a fent említett rendszerekkel kezdi meg a tesztprogramot, menet közben azonban folyamatosan bővítik majd a palettát. Az F-35B-hez hasonlóan F-35A és C variánsok is közel 100%-ban azonos berendezésekkel lesznek felszerelve, egyszerűsítvén, gyorsabbá és olcsóbbá téve a kiképzést és az üzemeltetést.
Az F-35 fedélzeti rendszereivel már több mint 100 000 órás tapasztalat gyűlt össze laboratóriumi körülmények között, beleszámítva az átalakított Boeing B737-es próbapaddal végzett repüléseket is.
A BF-4 fedélzetén már a Block 0.5 jelzésű szoftvercsomag fut, mely a fontosabb funkciókat tudja, tehát működik a lokátor levegő-levegő és SAR üzemmódja, a barát/ellenség felismerő rendszer, az integrált UHF/VHF rádiók, a besugárzásjelző és a navigációs rendszerek. Ezen a gépen fogják először bevezetni a Block 1-es szoftvercsomagot is.
A BF-4 hamarosan Patuxent River haditengerészeti bázisra települ, ahol a tesztprogram nagy része zajlik majd.
Annyit azért még végezetül megjegyeznénk, hogy szép, szép, hogy már repült a gép, azonban ennek már több, mint egy éve sorra kellett volna kerülnie. A sokat módosított ütemterv előző változata szerint 2009 márciusára írták ki a BF-4 első repülését. De mint tudjuk, újra meg újra csúszik a program, a típus egyre többe kerül, és egyre tovább csúszik rendszerbe állításának időpontja.
