Igyekezvén eldönteni saját fejlesztésű élvonalbeli harckocsijának, az Arjun-nak további sorsát, India 1 hetes gyakorlat során tette azt próbára a nagy mennyiségben rendszeresítendő és így az indiai harckocsizó erők jövőbeni gerincét adó orosz T-90-essel szemben.
A gyakorlaton, melynek helyszínéül a Bikaner közelében található Mahajan Ranges sivatagos környezetében 14 db Arjun és ugyanennyi T-90-es harckocsi mérte össze tudását.
Jó lehet a gyakorlat végeredménye jelenleg még titkos, a Business Standard több, a tesztelésen részt vett forrás által is megerősített információk alapján tudni véli, hogy az Arjun minden téren helyben hagyta a T-90-est…
Az 1 hetes próbatétel során mindkét csoportnak azonos taktikai feladatot kellett teljesítenie:
- 50 km-es táv megtétele sivatagi terepen, melyet
- egy kis célba lövészet követett: minden egységnek legalább 10 lövést kellett leadnia, mind álló helyzetben, mind mozgás közben
- a lövöldözés után egy kis hűtőfürdő következett, egy hozzávetőlegesen 1,5 méter mély vizes árkon történő átelés képében
A gyakorlat során végül azonban minden egyes harckocsi összesen cirka 150 kilométer tett meg és 30-50 lövést adott le.
A megfigyelők szerint az Arjun kimagasló teljesítményt nyújtott a sivatagos terepen történő haladás, célpont felderítés, nyomon követés, befogás, valamint a találati pontosság terén is – összesítve az Arjun a híresztelések szerint egyértelműen demonstrálta T-90-vel szembeni fölényét.
Az Indiai Hadsereg egyik T-90-es harckocsija ,
“Az Arjun, magasan képzett személyzet irányítása mellett, még ennél is jobban teljesíthetett volna” – hangsúlyozta egy az Arjun tervezésében közreműködő tiszt.
Hogy mi is legyen a több évtizedes, „viharos”, sokak véleménye szerint alapvetően rosszul managelt fejlesztést a háta mögött tudó Arjun sorsa, az nem egy új keletű problémája az indiai katonai vezetésnek, így nem meglepő, hogy az indiai páncélos erők kapcsán érintett valamennyi tábornok megjelent a helyszínen, többek között: D Bhardwaj, Anil Chait, Pradeep Khanna, JP Singh vezérőrnagyok, valamint a katonai hadműveleteket vezénylő tábornok AS Sekhon vezérőrnagy is tiszteletét tette.
Az elérhető információk alapján a gyakorlat élesen bizonyította, hogy újabb Arjun harckocsik megrendelése nem biztos, hogy kidobott pénz lenne; a katonai vezetés ezek fényében vélhetően nehezen, vagy legalábbis nehezebben fogja tudni fenntartani Arjunnal szembeni korábbi nyílt, elégtelen teljesítményre hivatkozó elutasító álláspontját.
Ugyan a típust övező, korai merev elzárkózás 2008 vége felé némiképp enyhült, az elmúlt 4 hónap során az indiai hadsereg mégis következetesen úgy tett mintha egyetlen további Arjunt sem szeretne vásárolni, melyet a magas rendfokozatú katonai vezetők nyilatkozatai is megerősítettek. Alapvetően hasonló az általuk képviselt felállás, mint az Egyesült Államokban az F-22 Raptor esetében: ennyi és ennyi lesz rendszeresítve és nem több. Az Arjun esetében ez az eddig beszerzett 124 db harckocsit jelenti. Csak más az indoklás – néminemű túlzással: annyira jó hogy nem kell több vs. annyira nem jó, hogy nem kell több.
Mindenesetre hamarosan valamennyi megrendelt Arjun harckocsit leszállítják, így az Avadi-ban található Heavy Vehicles Factory-nak (HVF), sürgősen új megrendelésekre lesz szüksége. A gyár egyébként jelenlegi kapacitása mellett évente 50 harckocsit képes legyártani.
A gyakorlat eredménye ellenére harckocsi szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a harckocsikat kizárólag sivatagi terepen tesztelték ezen gyakorlat során, így nem tudni más terepviszonyok között hogyan teljesítene az Arjun orosz riválisával szemben. Hovatovább rámutatnak arra is, hogy a hadsereg által használt egyéb eszközök, gépek részben ellehetetleníthetik az Arjunnak, mint csapásmérő harckocsinak az alkalmazását – a klasszikus nehéz harckocsi vs. gyenge híd, ponton híd esetére tessék gondolni alapvetően. A súlyos egyéniség (~60 tonna) mellett még relatíve nagyméretűnek is számító Arjun vasúti szállítása speciálisan kialakított szállítóvagonokkal egyébként már megoldott.
Márpedig az Arjun további sorsát leginkább az fogja befolyásolni, hogy defenzív, vagy csapásmérő szerepet jut neki végül, hiszen utóbbi esetben akár további 500 db harckocsi megrendelésével is számolhat a gyártó, sokkal kifizetődőbbé téve ezzel a történetet India számára.
Bár az illetékes vezetők korábbi nyilatkozatai alapján az indiai hadsereg túl hosszú távon nem számol az Arjun-nal, hiszen „a jövőbe tekintve” egy 2020 magasságában hadrendbe állítható, „futurisztikus” harckocsiban reménykednek. Csak nehogy végül annak is 20+ évre nyúljon a fejlesztése…
