A Daily Telegraph információi szerint a jelenleg Afganisztánban állomásozó angol haderő gépjárműparkjának fele használhatatlan.
Úgy néz ki, nem csak helikopterekből szenvednek hiányt a NATO zászlaja alatt küzdő britek. A továbbra is élénk harcok igencsak megviselték a szárazföldi eszközöket is. A szélsőséges éghajlatnak, a térség extrém domborzati viszonyainak és nem utolsó sorban a tálibok által telepített útszéli IED-k és vállról indítható RPG-k hatásainak köszönhetően a gépjárműflotta fele vagy javítás alatt áll, vagy végérvényese selejtezni kell.
Ez ugyanúgy érvényes az egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén páncélozott sima terepjárókra és az MRAP-kra is. A sérülések mértéke értelemszerűen főként az előbbieknél súlyosabb, a selejtezésre szánt vagy csak nagyon nehezen kijavítható kategóriát többségében ezek gyarapítják. Az viszont sokkal fontosabb, hogy az egyre fontosabbá váló, az IED-k és RPG-k ellen a bennük ülőket a legjobban védő MRAP-k között is vannak olyanok, melyeket nem tudnak használni.
Afganisztánban az angolok két legfontosabb MRAP-je a 6×6-os Mastiff és a 4×4-es Ridgback. Mindkettő az amerikai Cougar alapján készült, előbbi nagyobb, utóbbi kisebb változat, de alapjaikban hasonlóak. A brit Védelmi Minisztérium az egyre riogatóbb veszteségek miatt Sürgős Védelmi Szükségletnek (UOR – Urgent Operational Requirement) minősítette őket, és 2007-2008 folyamán rohamléptekkel szerezte be és vitte a frontra őket.
A Mastiff -ból 350 darabot rendeltek meg, ebből eddig 271-et vettek át és irányítottak a Távol-Keletre. Azonban ebből a 271-ből mindössze 134 van bevethető állapotban, ami azt jelenti, hogy a járműveknek több mint fele (!) nem használható hosszabb-rövidebb ideig. A Ridgback esetében sem sokkal jobb a helyzet. Itt a meglévő 118-ból 73 működőképes.
Csak megjegyeznénk, hogy az első Ridgback és Mastiff 2 (a Mastiff modernizált változata) MRAP-k 2009 júniusában kerültek Afganisztánba. Nem tudni, hogy ezek közül a szinte zsír új járművek közül azóta mennyi veszett oda.
Természetesen lehet azt mondani, hogy az MRAP-k feladata tulajdon képen az, hogy felfogják a robbanásokat, ezáltal pedig súlyosan megsérüljenek, viszont a bennük ülők átvészeljék a támadást. Ez részben igaz, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a javítandó járművek jelentős hányada nem a tálib tevékenység miatt van használaton kívül.
A brit Védelmi Minisztérium álláspontja is a fentieken alapul. Szerintük a 2006-2007 óta tűzvonalban lévő járművek sérülései maguktól értetődőek. Ők pedig minden lehetőséget felhasználva igyekeznek katonáik védelmét biztosítani, ennek példái az UOR – beszerzések és a páncélozott taktikai támogató járművek rendszeresítései (TSV – Tactical Support Vehicle, pl. Husky, Wolfhound, Coyote).
Azt viszont elismerte korábban is az Egyesült Királyság felső vezetése, hogy a felderítő- és járőrfeladatokra nagy számban alkalmazott Snatch Land Rover terepjárók alkalmatlanok az Afganisztáni használatra, mivel gyakorlatilag védtelenek bármilyen támadással szemben. A járműveket eredetileg Észak-Írország területére szánták rendfenntartásra, ezért rengeteg bírálatot kapott a Védelmi Minisztérium azért, mert a Távol-Keletre küldte őket. Váltótípusukat jelenleg is keresik, a tervek szerint 400 LPPV (Light Protected Patrol Vehicle – könnyű védettségű felderítő gépjármű) lép majd a helyükbe.
A Snatch Land Roverek állapotáról számszerű adat is rendelkezésre áll: a 653 áttelepített járműből 358 bevethető.
A brit Védelmi Minisztérium egyébként 2007 és 2009 között 1,3 milliárd fontot (2,07 milliárd USD) költött gépjárművekre.
