Ugyan az Ohio és Vanguard-osztályú SSBN-ek még vígan ellubickolnak egy jó ideig, de mivel egy új nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó kifejlesztése is jó sok időbe telik, ezért ezen munkálatokat már el kell kezdeni annak érdekében, hogy a 20-as évek végén megkezdődhessen az új boomerek hadrendbe állítása. És bár még sem az Amerikai Egyesült Államokban, sem pedig az Egyesült Királyságban nem rendezett az érintett haditengerészetek ezen új játékszereinek pontos formája, költségvetése*, az egyik legfontosabbanak nevezhető elem, a rakétatubusok szekciójának kérdése kapcsán jelentős előrelépés történt nemrégiben. (*: korábbi becslések egységenkénti 6-8 milliárd dolláros beszerzési vizionáltak – az aktuális cél ennek az árnak a 2. egységtől kicsivel 5 milliárd dollár alá szorítása.)
Mivel azon felállás, miszerint a U.S. Navy és a Royal Navy ugyanazon ballisztikus rakétát alkalmazza SSBN flottája kapcsán a jövőben sem fog változni, ezért érthető, mennyire is kritikus elem a kapcsolódó indítócsövek, és azok kapcsolódó elemeinek közös nevezőre hozása. Nem mellesleg az új megoldásba kellő rugalmasságot kell tervezni, hiszen az új boomerek a tervek szerint átvételüktől számítottan fél évszázadig, azaz 2080 környékéig állnak majd hadrendben.
Ohio-osztályú SSBN nyitott indítócsövekkel ,
A Common Missile Compartment néven futó program az Egyesült Államokban 2008 végén startolt el – az 5 éves fejlesztési szakaszra maximálisan cirka 600 millió dollárt szántak akkor – ez jelenleg 700 millió. Ennek részeként augusztus 31-én sor került egy kulcsfontosságú dokumentum szignálására. A NAVSEA és az Ohio Replacement program illetékesei aláírták a First Article Quad Pack Ship Specification nevezetű dokumentumot, melyben az amerikai – angol együttműködés gyümölcseként definiálásra került azon blokkok specifikációja, melyek mindegyike 4 indítótubust és kapcsolódó alkotóelemeket tartalmaz majd.
