Most már biztosra vehető, hogy a kínaiak igenis megcsinálták. Igen, elkészítették a saját 5. generációs vadászbombázójukat. De, hogy mit is tud valójában, azt így nemigen lehet megállapítani, ám amit a képekről, illetve a nyilatkozatokból ki lehet hámozni, azt Olvasóink elé tárjuk.
Karácsonyi ajándékként érte a repülés rajongóit a hír, képek jelentek meg az addig szupertitkosan kezelt J-20 jelzésű, csökkentett észlelhetőségű vadászbombázóról. Most rövid összefoglalót közlünk a típusról, gondosan összegyűjtve a típusról és fejlesztéséről nyilvánosságra került adatokat. (Ha bármi kimaradt volna, kéretik kulturált formában, kommentben jelezni.)
Már 2002-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Kínában megkezdték a munkát egy újgenerációs típuson. A kezdeti kutatómunkát aShenyang Aircraft Corporation együttműködésével végezték. 2006-ra három „hivatalos” dizájnt mutatott be egy nagyibb cikk keretében a Military Technology, ezekből kettőt a Shenyang, egyet a Chengdu készített. Javában folytak a szélcsatornás tesztelések, de a Jane’s által leközölt írás szerint emellett már aktívan fejlesztették az új gép fegyverrendszereit és hajtóművét.
A hivatalos nyilatkozatokban gondosan ködösítettek a kínaiak, a tájékozódást nem könnyítették meg a neten megjelent, számítógéppel manipulált képek. Még tovább bonyolította az összképet a jelölésrendszer, egyesek J-12, mások J-14 jelzéssel emlegették, de sok helyen szerepelt J-13 és J-20 is. A tájékozódást a nyugati hírszerzők jelölése oldotta meg, egy huszárvágással J-XX névvel illették. (Bár itt is sikerült bonyolítani a J-X és XXJ segítségével.)
A projekt 2009 novemberében került reflektorfénybe, amikor He Weirong tábornok, a Kínai Néphadsereg légierejének parancsnoka elmondta, a Chengdu és a Shenyang együttes erővel fejleszti az újgenerációs vadászbombázót, előbbié a sárkányszerkezet, míg utóbbié a hajómű és a fegyverrendszerek. Továbbá közölte, hogy a típus első repülése 2010-2011 körül várható, míg szolgálatba állása 2017 és 2020 között esedékes.
A szűzrepülés körülbelüli időpontját ismerve nem kellett volna, hogy meglepje a világot a nagysebességű gurulópróbákról készült fotósorozat, ám sokak mégis tamáskodva fogadták a képeket. Ahogy egyre jobb minőségű felvételek kerültek napvilágra, úgy kezdett mindenkiben tudatosulni a tény: a kínaiak igenis megcsinálták, elkészítették a saját, ötödik generációs vadászbombázójukat.
A „félhivatalosan” Chengdu J-20 néven emlegetett típus teszteléséről egyelőre nem került napvilágra videó, ám a képek alapján le lehet szűrni néhány alapvető tulajdonságot. A gép elrendezését tekintve kacsaszárnyas koncepció, főként az orosz MiG 1.44 technológiai demonstrátorra hajaz, ám szemből inkább nyugati testvérein használt stílusjegyek köszönnek vissza, így az orr-rész kialakítása, a DSI (Diverterless Supersonic Inlet) és az egy darabból készült kabintető.
A kifelé döntött, teljes egészében mozgó függőleges vezérsíkokat két pótvezérsíkkal egészíti ki. Bár utóbbi, valamint a hajtóművek fúvócsövének hagyományos kialakítása nem kifejezetten előnyös egy csökkentett észlelhetőségű típusnál, ám a kínaiak máshol mégis igyekeztek megfelelni a „stealth” stílusjegyeknek, jól mutatja ezt a szerelőnyílások és a futóműakna borításának fogazása is.
Bár nincs hivatalos adat a gép méretéről, a kiszolgálóeszközökhöz való viszonyítással 75 láb (22.86 méter) hosszúra saccolják, fesztávja 45 láb (13.72 méter) körül lehet. Ezeket az adatokat figyelembe véve minden eddiginél hosszabb ötödig generációs típust építettek a kínaiak. Az újabb, előnyösebb helyzetű fotók alapján végzett becslések szerint 18-19 méter a gép. (Az amerikai F-22 Raptor 18,9 méter, míg az orosz PAK-FA 19,8 méter hosszú.)
Szintén nincs információ a gép hajtóművéről, folyik a saját erőforrás fejlesztése, ám még orosz sugárhajtómű dübörgött a kínai sárkányban. A Jane’s információi szerint megegyeztek az oroszokkal a 117Sz ideiglenes használatáról, de valószínű, hogy az AL-31 típuscsalád valamely korábbi tagjával végezték a J-20 gurulópróbáját.
A hatalmas méret nagy fegyverterhelésre és hatótávra enged következtetni, ám a méretéhez képest gyengécske erőforrás miatt (a tervezett tolóerő-vektoráló rendszer ellenére) a géptől egyelőre nem várható olyan mértékű dinamizmus, mint a Szuhoj Szu-27 típuscsalád modernebb tagjaitól, vagy az amerikai csúcsragadózótól, a Raptortól.
Mindenesetre a képek alapján ennél sokkal mélyebbre menni felesleges találgatás, inkább várunk az első videókra, valamint a gép szűzrepülésére, melyre várhatóan a következő hónapokban (de 2011-ben mindenképp) sor kerül. Hogy a gép prototípus-e, vagy az YF-22-höz hasonlóan nagyobb változáson megy keresztül a sorozatgyártásig, azt talán még a kínaiak sem tudják, annyi azonban biztos, hogy a kínai repülőgépipar az elmúlt években a J-11B, JF-17, J-10B és J-15 fejlesztési programja mellett rekordtempóban hozott létre egy modern, ötödik generációs vadászbombázót, hasonló teljesítményre a Hidegháború óta sem nyugati, sem keleti országokban nem volt példa.
___________
További képekért katt ide!
