A Lockheed Martin 2004-ben drasztikus lépésre szánta el magát, a túlsúlyosnak ígérkező F-35 Lightning II szerkezeti elemeit nekiálltak újratervezni, minél kisebb össztömeget kívánván elérni ezzel, ám úgy tűnik egyes esetekben kissé túllőttek a célon, hiszen a típus előszéria-példányain idő előtt jelentkezik az anyagfáradás jelei.
Az JSF program mérnökei úgy gondolták, hogy bizonyos helyeken elég lesz a titán helyett az alumínium-ötvözet is. Tévedtek… Az F-35B egyik földi strukturális tesztelésre használt példányán végzett 1500 órás átvizsgálás során az egyik alumínium válaszfalban anyagfáradás okozta repedéseket fedeztek fel.
A Lockheed Martin tájékoztatása szerint a hibának nincs közvetlen hatása a típus berepülési programjára. Mind a légi, mind a földi teszteléshez használt flotta gépeit átnézték, máshol (még) nem jelentek meg a BH-1 jelzésű példánynál feltárt elváltozások, mely okainak kivizsgálására egy tapasztalt mérnökökből gárda alakult. A munkálatokkal együttműködik az Alcoa vállalat is, mely a kérdéses elemet gyártotta.
A Lockheed Martin közölte, egyelőre nem tudják, hogy tervezési vagy gyártási hiba okozta a repedéseket, avagy a terhelési teszteknél léptek túl valamilyen limitet.
A földi próbák során két naptári évnyi vagy 16 ezer repült órányi erőhatással terhelik a gépek sárkányszerkezetét. A teszt ezidáig zökkenőmentesen haladt, a nyilvánosságra került adatok szerint az AG-1 jelzésű példány az egyik alkalommal 13.5 g-t bírt ki, holott az előírt határérték csupán 9 g.
