Amikor az 5. generációba belehabarodás visszaüt

Nem mondhatnánk, hogy egy egyszerű döntéssel letudható helyzetté érett az a folyamat, aminek eredményével az Egyesült Államok védelmi minisztériumának (DOD), illetve az USAF-nak és a Navy-nek egyre inkább elodázhatatlanul szembesülnie kell, döntenie kell ügyében.

Ez pedig nem más, mint a természetesen nem villámcsapásként tudatosult, a (közel)jövőben potenciálisan nagyobb mértékű és akár hosszan tartó vadászgéphiány kérdése. A probléma leegyszerűsítve abból áll, hogy létezik egy gépmennyiség (most csak a taktikai feladatú gépekről van szó), melyet az adott fegyvernemek minimálisan szükségesnek tartanak, hogy az Egyesült Államok biztonságát, érdekeinek külhoni érvényesítését jelentősebb rizikófaktorok nélkül szavatolni tudják, azonban ez a gépmennyiség a jövőben akár huzamosabb ideig nem fog rendelkezésre állni a jelen kilátások alapján.

Miért nem?

Nos, különösen az USAF, de alapvetően a Navy is elkötelezte magát az 5. generációs, lopakodó technológiát felvonultató harci gépek mellett, ami önmagában természetesen még nem is lenne baj, ám az már igen, hogy mindehhez igen konokul ragaszkodnak is: mielőbbi és minél nagyobb mennyiségű beszerzésük üldözése közben jelenlegi igáslovaik, a „Teen Series” (F-15, F-16, F/A-18) tagjai egyre alacsonyabb prioritási szintre kerültek. Ám most látszólag a „fagyi visszanyal”.

A minap egy GAO (Government Accountability Office, USA számvevőszék) jelentés végett az első alkalommal vált publikussá, hogy az USAF (és a Navy) hogyan is szándékozik kezelni, enyhíteni az USAF esetében 2025-re akár 200 gépes, kritikus géphiányt.

Ebből próbálunk kicsit szemezgetni a továbbiakban.

A GAO anyaga a Légierő által a Kongresszushoz még márciusban beadott 2 jelentést (és Navy) adatokat összegez, melyből kiderül, hogy az USAF 4 lehetőséget vázolt fel a politikai vezetés felé:

1. – Mintegy 300 F-16-os élettartamának bővítése, modernizálása
2. – Az F-35-ös gyártási sebességégének évi 80 gépre emelése
3. – Az F-16 és F-15-ös harci gépek új változatainak beszerzése
4. – A 2. és 3. lehetőség kombinációja

A beadott jelentésben szereplő lehetőségekből látszik az az igen jelentős mozzanat, miszerint az USAF vezetése, még ha elméleti szinten is, de felveti a korábban csípőből elutasított, már-már felháborítóként kezelt, az F-22A beszerzések megnyirbálásakor felülről már javasolt lehetőséget, miszerint jelenlegi típusaik legújabb változataiból szerezzenek be utánpótlást.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy bár mint lehetőséget felveti az USAF, nem támogatja, helyette megjegyzi, hogy a meglévő gépek modernizálásával lényegében ugyanolyan képességek birtokába jutnának 10-15 százalékos áron. (Na meg mégiscsak hamarabb kidőlnek a felújított gépek az 5. gen útjából… – a szerk. magánvéleménye)

A Védelmi Minisztérium aktuális állásfoglalása szerint mintegy 3 240 harci gépre van szüksége az Egyesült Államoknak, mely fegyvernemekre bontva az alábbi mennyiségeket jelenti:

• – USAF: 2 000 gép
• – Navy / Marine Corps: 1 240 gép (820 / 420)

A 2002 óta mintegy 900 géppel csökkentett igény az illetékesek szerint elegendő mennyiséget jelent, de nem optimális, ám a megemelkedett kockázati tényező kezelhető.

A DOD véleménye szerint ennek a gépmennyiségnek egyre nagyobb részét az 5. generációs vadászoknak kell majd kitennie a jövőbeni, emelkedő szintű technikai szintet felvonultató riválisok leküzdése érdekében. A GAO jelentésben említett DOD várakozásokat számszerűsítve kapjuk azt az eredményt, hogy 2025 magasságára a tengerészgyalogosok gépparkjának egésze, míg a Légierő gépeinek több mint a fele 5. generációs típusnak kellene hogy legyen.

És a kiöregedőben lévő vasak alacsonyabb prioritásra kerülésével párosuló F-35 láz végett itt nyal vissza az a bizonyos fagyi az egész folyamat középpontjában lévő JSF program problémái miatt. Az F-35 program anyagi és határidős problémái miatt egyébként a DOD és a fegyvernemek pontosan nem is tudják megbecsülni, hogy a biztosan lecsapónak tűnő harci gép hiány mekkora volumenű, időtartamú lesz.

Hovatovább az F-35 bizonytalan érkezési dátuma erősen megnehezíti a régebbi gépek modernizációs programjainak és a fokozatos kivonási menetrend határidőinek tervezését, esélyesen nem betervezett és így nehezen, vagy csak részben finanszírozható beszerzésekre kényszerítik az illetékeseket.

A komolyabb közbeavatkozás nélkül várhatóan realizálódó hiány aktuális becslése természetesen publikus mind a Légierő, mind pedig a Haditengerészet vonatkozásában.

Az USAF publikussá tett adatai szerint a vadászgéphiány már 2012-ben jelentkezhet és a hadrendben álló gépek száma még az F-35 beszerzés optimista hangvételű elkönyvelése esetén is mintegy 2 évtizedig a szükségesnek ítélt mennyiség alatt maradhat. A jelentésben szereplő grafikon tanúsága szerint a hiány 2025-ben elérheti a 200 gépet, ami a meginduló javulás ellenére 2030 után is tartani fog még a jelenlegi várakozások alapján.

Alapvetően a Haditengerészet/Tengerészgyalogság párosnál sem jobb a helyzet. Az alábbi grafikonból látszik, hogy a várt géphiány nem sokkal marad el az USAF által várttól, ám rövidebb lefolyásúnak tűnik. A Navy egyébként 2018-ra 177 gépes hiánnyal várja a legrosszabb évet.

Ahogy már említve lett, ezen kritikus géphiány enyhítésére több elképzelés létezik mind a Légierő, mind pedig a Haditengerészet részéről.

Mindkét fegyvernemnél a régebbi gépek modernizálása, élettartaménak kitolásának előkészítése zajlik: a 2012-es költségvetési igényének előkészítése sorén mindkét fegyvernem kezdőpénzekre jelez igényt a modernizációs programok elindításához. Amiről – legalábbis a Légierőnél – egyelőre nincs pontos adatuk mennyibe is fog majd fájni az adófizetőknek.

Az USAF mintegy 300 F-16 modernizálása és évi 80 F-35 beszerzésében látja a probléma megoldásának kulcsát. A Légierő által elvégzett elemzés szerint az ifjabb Falconok élettartamának kitolása várhatóan 2,6 milliárd dollárba kerül majd, ám konkrétabb összeg a gépek állapotfelmérése után adható majd. Utóbbi az illetékesek szerint leghamarabb 2011 májusában kezdődhet meg és várhatóan 3 évet vesz majd igénybe.

További lehetőségként az F-35A évi darabszámának 80 fölé tornászását, vagy a legmodernebb változatú F-16 és F-15 gépek beszerzését látják. Mindehhez hozzáteszik, hogy a nagyobb ütemű F-35 persze beszerzés egyrészt lefelé nyomná a gép árát és mindemellett meggyorsítani a nagyobb arányú 5. generációs gépparkra átállást, másrészt a 4,5 generációs gépek nem járulnának hozzá a szerintük ideális (5. gen dominálta) géppark összetételhez.

Ugyanakkor más illetékesek ezen véleménnyel szemben azzal támadnak, hogy az eredeti árcédulához képest az F-35 ára már mintegy 57 százalékkal elmászott és az is kérdéses, hogy a Légierő egyáltalán megengedheti-e majd magának az évi 80 F-35A beszerzését.

Rövid távú megoldásként a Navy is fontolgatja mintegy 280 F/A-18A-D élettartamának 8 600-ról 10 000 repült órára kitolását. A gépenként 25,1 millió, azaz több mint 7 milliárd dolláros csomag ugyanakkor még nem élvez semmilyen konkrét anyagi támogatást.

És a GAO jelentésében itt van egy igen érdekes kimutatás a piszkos anyagiakról! A fentebb írt program megvalósulása esetén várhatóan 17 929 dollárét juttatná újabb repült órákhoz a Navy-t, ám ha a korábban javasolt, további F/A-18E/F Super Hornetek beszerzése mellett döntenének, akkor elviekben elég komoly összeget tudna lefaragni a repült óra költségekből

A GAO kimutatása szerint ha a Haditengerészet további 100 Super Hornetet vásárol, akkor a 2011-ben átveendő gépek 61 millió dolláros árcédulájával és 6 000 órás élettartammal számolva egyetlen repült óra már csak 10 167 dollárba kerülne. A kimutatás mindemellett rámutat arra is, hogy 105 millió dolláros árcéduláig kedvezőbb lenne új F/A-18-asok beszerzése. Ráadásul a GAO 6 000 órás élettartammal számolt, míg a Navy az SH esetében inkább 9 000 órával számol.

Az USAF-hot hasonlóan a korábbi években a Navy sem foglakozott érdemben új gépek rendelésével a régebbi típusokból, hovatovább egy 2010-es szenátusi meghallgatáson a Navy részéről nem érkezett direkt válasz az ügyben, hogy vajon a felújítás költségeit összevetették-e az új gépek beszerzésének költségeivel.

A javaslatok részében a GAO jelentés kitér arra, hogy üdvözlendő lenne, ha a védelmi miniszter és a fegyvernemek miniszterei a jelenleginél egy tisztább kép kommunikálásán fáradoznának, többek között alaposabban tisztázva a minisztérium igényeit, a várt géphiány mértékét, súlyosságát. És ha már ezt megteszik, akkor legyenek oly kedvesek és azt is tisztázni, hogy a gépigények számszerűsítésekor hogyan és milyen módon kalkulálták bele az egyéb (légi) eszközöket (bombázók, pilóta nélküli gépek, rakéták), mert jelenleg ez sem egyértelmű.

A 2011 februárjában esedékes budget igény beadásig, az optimális döntési körülmények meglétéhez javasolják a mostaninál alaposabb, átfogó összehasonlítási elemzések elvégzését is.