India repülős szempontból nagyon jó hely, ugyanis mindig tartogat az érdeklődő számára valamilyen érdekességet, legyen az egy újabb fejlesztés, baleset, fegyverkísérlet, vagy éppen egy-két újabb beszerzés. Utóbbiból most sincs hiány, folytatódik a vég nélküli költekezés, a kelet és a nyugat pedig tovább gazdagodik az indiai pénzekből.
Kezdjük először a kevésbé meglepővel: a meglévő 230 megrendelt Szu-30MKI mellé most további 42 darabot vásároltak 3,25 milliárd amerikai dollár értékben. Ezzel mostanra 272-re duzzadt a jövőbeni flotta, ezzel pedig India lesz a típus legnagyobb üzemeltetője, közel annyi áll majd üzemben, mint egykor a MiG-21-ből, viszont a képességeket illetően többszörösen meghaladják majd az elődök kapacitását – főleg, hogy a most megrendelt 42 példány már az úgynevezett „Super” verziót képviseli majd.
Szu-30MKI és a BrahMos ,
Miből áll ez? Az új változat képes lesz a még fejlesztés alatt álló BrahMos cirkálórakéta indítására, valamint az 1000 km-es hatósugarú, nukleáris robbanófejjel is felszerelhető Nirbhay cirkálórakétát is alkalmazhatja csapásmérésre. Ezen kívül fejlettebb radart, új fedélzeti számítógépeket és elektronikus hadviselési rendszereket is beépítenek majd.
Az első két prototípus 2012-ben szállhat fel, őket követi majd a 40 szériagép (így jön ki a megrendelt 42 példány). A tervek szerint ha teljes lesz a flotta, a régebbi verziókat is erre a szintre fejlesztik.
A gépek az indiai HAL üzemében készülnek majd. A gyártás ütemét folyamatosan fokozzák, pillanatnyilag 28 darab/év az átlag, míg 2009-ben csak 23 darab/év volt. A nyilatkozatok szerint 2016-17 tájékán befejeződnek a szállítások, így az időközben rendszerbe álló 126 vadászbombázó, melyek az MMRCA tenderrel kerülnek majd beszerzésre, csak kiegészítésként szolgálnak majd a Szu-30MKI-k mellé.
A légierő mellett a haditengerészet is mozgolódik Indiában. Mint ismeretes, a hamarosan elkészülő INS Vikramaditya repülőgép-hordozón az Oroszországtól beszerzett MiG-29K és KUB vadászbombázók üzemelnek majd, azonban ennek rendszerbe állása után India két nagyobb, saját gyártású hordozót is szeretne majd, melyekre már modernebb repülőgépeket keresnek. A hazai fejlesztésű LCA Tejas haditengerészeti verziója ugyan létezik, és hamarosan (a legújabb hírek szerint konkrétan július 6-án) be is mutatkozik az illetékeseknek, ám mégsem ez a legmegfelelőbb. Így tehát India nyugat felé kacsintgat…
F-35C ,
Már írtunk róla, hogy megkerestek több vállalatot is, a pályázók nagyjából azonosak az MMRCA résztvevőivel: Dassault Rafale M, Boeing F/A-18E/F Super Hornet, JAS-39 Gripen, Eurofighter Typhoon (utóbbiaknak még nincs hajófedélzeti változatuk, de lehetséges az elkészítésük), MiG-29K. A légierő számára az F-16-ot kínáló Lockheed Martin eddig kimaradt a tengerészeti mókából, most azonban bejelentették: ők is pályáznak a megrendelésre, de nem kell megijedni, nem a Viper hajófedélzeti verziójával, hanem az 5. generációs F-35 Lightning II-vel.
Hétfőn a cég alelnöke, Orville Prins azt nyilatkozta: hivatalosan is felajánlják eladásra az F-35 B és C verzióját is, melyek közül India kiválaszthatja a neki megfelelőbbet. Amennyiben a kifejezetten repülőgép-hordozók fedélzetére tervezett C-re esik a döntés, úgy az Amerikai Haditengerészet mellett ők lennének a típus második üzemeltetői. Az Lightning II bivalyerős konkurencia a többi nevezőnek, talán csak a Rafale M és az F/A-18E/F veheti fel vele a versenyt fejlettség terén. Kérdés, hogy a borsos ár mennyire fog számítani az indiaiak szemében.
