A mozaikszó a Hyper Velocity Projectile, azaz a nagy sebességű lövedék angol megfelelőiből áll össze és a hír apropója, hogy tavaly ebből 20 darab indítása történt meg csendben (és nem hivatalosan) a Rim of the Pacific gyakorlat során, amit június 27 – augusztus 2 között tartottak.

Az USNI News részére nyilatkozó névtelen forrás pusztán annyit szivárogtatott ki, hogy az új, irányított lövedék tesztjére sor került, ám, hogy mindez sikerrel zárult e vagy sem, nem derült ki. A tavalyi RIMPAC során egyébiránt elsüllyesztették az USS Racine névre hallgató hajót, rakétákkal illetve más fegyverekkel, mely utóbbi szintén nem került részletezésre.

2018. januárjában Vincent Sabio a HGWS (Hypervelocity Gun Weapon System) program vezetője annyit nyilatkozott, hogy még tárgyévben megtörténhetnek a tesztek, amelyre úgy néz ki sor is került. Noha az US Navy semmilyen megerősítést nem adott az állításokat illetően, szakértők szerint hatalmas mérföldkő szemtanúi lehettek a gyakorlaton résztvevők, mivel az Mk45 5 inches ágyúkkal felszerelt amerikai hajók (Arleigh Burke-osztályú rombolók, Ticonderoga-osztályú cirkálók és más jövőbeni felszíni egységek) egy „olcsó”, de nagyon hatásos eszköz birtokába juthatnak.

Az amerikaiak reményei szerint a HVP a jövőben hagyományos töltettel képes lesz elérni a hangsebesség háromszorosát, amely noha feleannyi az áhított railgun sebességének, mégis hatalmas előrelépés a jelenleg alkalmazott lövedékekhez képest. A tervezett 50 mérföldes hatótávolság pedig szintén több a rendszerben álló megoldásoknál.

S, hogy mit is várnak el az új fejlesztéstől? A sebességnek és hatótávolságnak köszönhetően képessé válnak az „időérzékeny” célpontokra csapást mérni, továbbá a felszíni célpontok mellett (legyen az egyébként hadihajó vagy nagy sebességű, de kis méretű vízi jármű) a meglévő légvédelmi megoldásokat kívánják kiegészíteni repülő eszköz vagy éppen rakéta-fenyegetés kivédésére.

A haditengerészet aggálya az, hogy a legújabb ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) és az SM-2 (Standard Missile) elég drága ahhoz, hogy (kisarkítva) drónokra lövöldözzenek vele. A Phalanx CIWS és a RAM (Rolling Airframe Missile) már alkalmasabb erre a célra, de a nyilatkozat szerint ezek a hajók utolsó védőbástyái. A legújabb Block II ESSM 2 millió dollárjába fájt az US Navy-nek, míg a RAM 640.000 dolláros ára is több, mint a HPV 85000-es árcédulája (egyébként itt megjegyzik, hogy háromszorosa, mint amúgy szerették volna, de még így is olcsóbb, mint a fentiek).

Egy Arleigh Burke hozzávetőleg 600 darab lövedéket képes magával vinni és az Mk45 percenkénti 16-20 lövéses tűzgyorsaságának köszönhetően nagy területet tud lefedni. A RIMPAC során tesztelt konfiguráció sem nyilvános természetesen, de ha kerekítve egy lövedék 100.000 dollárba is kerül, még akkor is olcsóbb a rendszeresített rakétafegyverzetnél.

Mint ahogy megjegyezték, a költségek növekedhetnek még, tekintve, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a zavarás elleni védelem, valamint a különböző célpontok elleni irányítás típusok tesztelésére. Továbbá nem elfelejtve azt, hogy a légi célpont elleni változatnak jobb manőverező képességgel kell rendelkeznie, mint „hagyományos” társának.

A HVP megoldást nyújthat a Zumwalt-osztályú rombolók 155 mm-es ágyúinak irányított lövedékkel történő ellátására, miután az Amerikai Haditengerészet törölte a költségek miatt az LRLAP (Long-Range Land Attack Projectile) programot, ami amúgy 800.000 dollárba fájt volna lövésenként.