Az Izraeli Légierő (IAF) nyilatkozata szerint az elmúlt évtizedekben a légi hadviselés meghatározó eszközei lettek az irányított csapásmérő eszközök, amelyek továbbfejlesztését tűzték ki célul.
A Defence-blog híroldal cikke szerint az 1982-es „Mole Cricket 19” hadművelettől a 2014-ben végrehajtott „Protective Edge” műveletig a PGM (Precision-Guided Munition) kategória az egyik legfontosabb szereplői lettek az eseményeknek, nagy mértékben hozzájárulva a célpontok precíz megsemmisítéséhez.
Természetesen ez idő alatt sem volt tétlenkedés, az IAF kifejlesztett egy olyan alkalmazási módszert, melynek során a csapásmérő bevetést repülő gép alacsonyan maradhatott és csak annyi ideig emelkedett, amíg a repülőgép elindította az eszközt. *
Phantom az IAF színeiben. Ez már a későbbi, Kurnas 2000 névre hallgató változat, mely 1989-ben állt szolgálatba. Forrás: ytimg.com ,
„Ezzel az eljárással képesek lettünk pontosabb (és biztonságosabb) csapásmérésre. S nem csak precízebbek lettünk, hanem biztosak is abban, hogy a „titkos” fegyver immár a kezünkben van, amivel az ellenséges légvédelmet kiiktathatjuk – nyilatkozta Dr. Victor Shenkar ezredes az IAF irányított eszközökért felelős vezetője (később az IAF Fejlesztési Ügynökség vezére).
Izrael érdeklődése az új irányított fegyverek felé ezen a ponton vált komollyá **, melyet konkrét elképzelés is követett. „Számos siklóbomba és egyéb precíziós fegyver van jelenleg fejlesztés alatt. Ugye a siklóbomba hozzávetőleg „egyenes” vonalban kerül indításra a célpontja felé, míg a rakéta meghajtással rendelkező eszközök ennél jóval összetettebb útvonalat képesek bejárni a becsapódást megelőzően. Ezen a területen szeretnénk valami igazán újat alkotni, ez motivált bennünket a fejlesztés megkezdésében.”
An AGM-62 Walleye siklóbomba, itt egyébként egy A-7 Corsair szárnya alatt. Izrael a 70′-es években kapott pár darabot az Egyesült Államoktól, majd döntötték el, hogy a meglévő Mk84 bombáikat így fogják átalakítani. Forrás: iaf.org.il ,
„Mikor legutóbbi fejlesztésünk a végéhez ért, akkor láttuk igazán tisztán, hogy a következő szakaszban min kell dolgoznunk, hogy csapásmérő képességünket fokozni tudjuk. Kétség sem fér hozzá, hogy a továbbfejlesztett PGM-ek alkalmazása a sebészeti pontosságú csapásmérés jövőjében is fontos szerepet fognak kapni” – egészítette ki a fentieket az IAF illetékese.
*Noha a defence-blog cikke amolyan teljes egésznek hat, érdemesnek tartom kiegészíteni pár információval, amit ők valamilyen oknál fogva kihagytak.
Az első ezek közül, hogy a „csillagozott” résznél az időpont 1969., az 1967-es Hatnapos háború után vagyunk két évvel, amikor az IAF Phantomjai (ottani nevén Kurnas) a War of Attrition hadművelet keretében alkalmazták az új módszert.
**Az érdeklődés kiváltó oka az 1982-es Első Libanoni Háború, ahol először alkalmazták nagy számban az irányított fegyvereket. A „Mole Cricket 19” nevű akció során kb 100 PGM került felhasználásra és úgy sikerült megsemmisíteni a Libanonba telepített 19 szír légvédelmi üteget (mondhatni nagy részüket), hogy saját veszteséget nem szenvedtek el.
Véleményem szerint az új fejlesztésről valójában nem sok szó esik azon kívül, hogy létezik. A defence-blog oldalán megjelent (és általam kiegészített) hír inkább egy történelmi visszatekintés, némi adalékkal kiegészítve, hogy mely területre összpontosítanak. Bízom benne, hogy az olvasó számára átlátható és értelmezhető lesz az elsőre nem túl egyértelmű cikk – a szerk.