Viszonylag kevés olyan hadihajó van, mely kapcsán elmondható, hogy atomrobbanás közelében tartózkodott célpontként – még kevesebb, ami kétszer is. Ezek egyike a náci Németország által 1940 augusztusában hadrenbe állított nehézcirkáló, a Prinz Eugen.
Az 1941-ben a Bismarckkal együtt az Atlanti-óceánra kitörésben résztvevő hadihajó természetesen nem a háború alatt találkozott az atom erejével – erre már amerikai háborús zsákmány státusza alatt, az Egyesült Államok atomtesztjeinek első körét jelentő Operation Crossroads ideje alatt került sor. A háború ideje alatt bombatalálatokat és egy megtorpedózást is átvészelt Admiral Hipper osztályú nehézcirkáló 2 atombombát is túlélt – legalábbis egy ideig.
A Savoyai Jenőről (német irodalomban Prinz Eugen) elnevezett nehézcirkáló a Bikini-atoll közelében 1946 júniusában. U.S. National Archives and Records Administration,
A háború végén a Royal Navy által hazakísért cirkáló végül az Egyesült Államoknak jutott, mely az USA keleti partján végrehajtott átvizsgálás és bizonyos elemek, például a passzív szonár kiemelését követően a hajó szanálása mellett döntött: a hazaküldött német karbantartó legénység hiányában gyorsan jelentkező gépészetileg problémák miatt vontatóhajóra kötött cirkáló a Panama-csatornán keresztül érkezett meg a Csendes-óceánra, azon belül is az Egyesült Államok első régióbeli nukleáris tesztjeinek helyszínt adó Bikini-atollhoz.
A Prinz Eugen átkelése a Panama-csatornán, útban a Bikini-atoll irányába. U.S. National Archives and Records Administration,
A sors úgy hozta, hogy mind a légköri Able, mind pedig a vízfelszín alatt robbantott Baker teszt esetében az atoll környékén felállított „flotta” azon pozíciójában kapott helyet, ahol relatíve messze volt a felrobbanó atombombától. Nagyjából 1,1 kilométeres távolságokról volt szó, mely azonban elegendő volt, hogy egyik tesztben se szerezzen komolyabb strukturális sérüléseket.
A 2., azaz a Baker nevű tesz eredményeként ugyanakkor egy kisebb lék is keletkezett rajta, mely ugyan nem lett volna végzetes, ám a radioaktív kihullásból adódóan a tesztekben részt vett legtöbb hajóhoz hasonlóan a Prinz Eugen is olyan szinten sugárzott, hogy nem engedélyezték a javítását. A Prinz Eugent így a szintén a Marshall-szigetekhez tartozó Kwajelin-atollhoz vontatták, majd augusztus végén a cirkáló kikerült a U.S. Navy regiszteréből.
5 hónappal a Baker tesztet követően, 1946 végére a hajó már elég rossz állapotban volt, december 21-én pedig elkezdett komolyan megdőlni. A partközeli sekély vízben horgonyzó hajót megpróbálták részlegesen partra vinni, ám ez nem sikerült, a Prinz Eugen pedig másnap felborult – azóta is látható mementóként, lévén a propellerei kilátszódnak a sekély vízből. Pontosabban ez egyik propellere, lévén a másikat 1979-ben Németország visszakapta. A hajó elbontására viszont nem adtak ki engedélyt, így akadályozva meg, hogy radioaktív acél kerüljön piacra belőle.