A 2. világháború lezárultával az Egyesült Államok is újabb logisztikai kihívások elé nézett – ezek egyike volt a korábbi hadszíntereken tartózkodó katonáinak hazaszállítása. Ezen művelet volt az Operation Magic Carpet, melynek 18 hónapja alatt mintegy 8 millió katonát szállítottak haza az észak-amerikai kontinensre.

Az egykori európai hadszíntérről 1945. júniusában, a csendes-óceáni és ázsiai hadszínterekről 1945. szeptemberében kezdődött meg a katonák hazaszállítása, 1945. októberében pedig például már 370 amerikai hajó szállította a katonákat az USA keleti és nyugati partja irányába. Nagyobbrészt a háború alatt nagy erőkkel kiépített civil teherszállító flotta, melyből kezdésnek 300 átalakítását rendelte meg a War Shipping Administration, de részt vettek benne csapatszállító hajók és számos átalakított hadihajó is a harckocsi szállítótól a repülőgép-hordozó méretig. Ezen felül besegítettek az angolok is, hiszen a már korábban „besorozott” Queen Mary és a Queen Elizabeth óceánjárók is megfordultak az Atlanti-óceán két partja között, de angol repülőgép-hordozóik is kivették a részüket a kanadaiak hazaszállításában.

Az Operation Magic Carpet időtartama alatt havonta átlagosan 435 000 fő szállítását oldották meg. A rekordot december jelentette, mikor az egykori csendes-óceáni hadszíntérről mintegy 700 000 fő hajózott az Egyesült Államok irányába. Ezen időszakban utaltak úgy is a műveletre, mint Operation Santa Claus, hiszen igyekeztek minél több katonát hazajuttatni Karácsonyra. A fellelt adatok alapján utóbbi törekvés az utolsó pillanatig teljes erővel pörgetve volt, hiszen például 1945. december 24-én az USA nyugati partjáról induló vonatok utasainak 94 százaléka a leszerelés adminisztrációján az ideiglenes fogadó táborokban már átesett egykori katona volt.

Ha csak az amerikai katonák hazaszállítását vesszük, akkor is hatalmas feladat volt ez, de a helyzetet komplikálta, hogy Európából mintegy fél milliónyi újdonsült feleséget is be kellett hajózni, nem beszélve arról a szintén közel fél millió egykori hadifogolyról, akiket az észak-amerikai táborokból kellett Európába, illetve Japánba hazaszállítani. Szintén fél millió fő körülien kórházhajókon tették meg az USA-ba tartó utat.

A Navy hadihajói eleinte nem kapcsolódhattak be a szállításokba, hiszen a csendes-óceáni harcok lezárultáig erre nem is volt meg az engedély, utána pedig nehezítette a dolgot, hogy szükség volt átalakításokra is, illetve a tengerészek jelentős része szintén jogosulttá vált a leszerelésre személyzet utánpótlási problémákat okozva ezzel. Mindenesetre a haditengerészet részéről is megtettek minden tőlük telhetőt, a mindössze pár száz fő elszállítására képes rombolóktól kezdve csathajókon át repülőgép-hordozókon át mindenféle hajótípus részt vett a műveletben, gyakran kétszeres embermennyiséggel hajózva.

Fellelt adatok alapján a Haditengerészet minisztériumának egykori jelentése szerint 1945. október 1. – 1946. május 1. közti időszakban 354 hajó 2+ millió főt szállított. A hivatalos adatokban szereplő mennyiségnél azonban elvileg jóval több hajó vette ki a részét a szállításokban. Példának okért ebben a dokumentumban egy alaposabb kutatás eredményeként egy 650 hajós lista olvasható.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy hajó szinten a rekordot a Navy állította be: a USS Saratoga (CV 3) repülőgép-hordozó fedélzetén 29 204 fő jutott haza az Egyesült Államokba. Értelemszerűen több forduló összesített eredménye ez.

Az Európából zajlót szállítások 1946. februárjában fejeződtek be, míg a Csendes-óceán térségéből 1946. áprilisában futottak be az utolsó fordulót jelentő csapatszállító hajók mintegy 200 000 leszerelésre váró katonával és tengerésszel. A csendes-óceáni hadszíntérről a Magic Carpet ideje alatt tavasszal hazatérők utolsó hulláma 1946. szeptemberében érkezett haza tényleges otthonába.

Összességében mintegy 8 millió fő hazaszállítása történt meg a művelet 18 hónapja alatt.

Az Egyesült Államokban mindennek kezdeti előkészítse már 1943-ban megkezdődött, de komolyabb munka csak azt követően vette kezdetét, mikor már látszott, hogy a háború belátható időn belül lezárásra kerül Európában. Az illetékesek számára ez 1944 őszét jelentette, ekkor állt össze az ún. Advanced Service Rating Score első változata. Ez nem volt más, mint egy pontrendszer, melynek alapján el lehetett dönteni, hogy a háború lezárultával kik azok a katonák, akik jogosultak a Magic Carpet hadműveleten belül hazaszállításra és leszerelésre. A pontrendszer első iterációjában 85 pontot kellett elérni az alábbi kritériumok alapján:

• szolgálati idő: 1 pont / hónap (max. 1940 szeptemberétől számítva)
• tengerentúlon töltött szolgálati idő: 1 pont / hónap
• harci eredményért kapott kitüntetések: 5 pont
• 18 év alatti gyermek: 12 pont

Látható, hogy a rendszer felállítása egyszerű szabályt követett: a legrégebb óta szolgáló, a legkeményebb harcokban részt vett apák kerültek a lista elejére.

Az 1945. decemberéig több finomhangolást is megért pontrendszer alkalmazása a valóságban azért ennél komplexebb volt. Például az egyes haderőnemeknél, vagy éppen az egészségügyis csapatoknál némileg eltért a pontozás menete, de például a csendes-óceáni hadszíntérre átküldésre számítható tisztek esetében az eredményeik, képességeik értékelése is belejátszott a végeredménybe. Ezen felül az sem volt mindegy, hogy az adott katona milyen besorolású erőbe került: megszálló erő, vagy új hadszíntérre küldendő, netán új hadszíntérre küldendő, de egyelőre az USA-ba tartaléknak visszakerülő erőkhöz.

Végül 1945 nyarának németországi tapasztalatai, illetve a Japánnal szembeni háborúnak a korábban várthoz képest gyors lezárása újabb, logisztikailag kaotikus helyzetet teremtett, egy végső módosítást hozva a hazatérés kiértékelésében. 1945. december 1-től kezdődően módosított ASR pontokat és szolgálati idő kombinációját alkalmazták a hazatérés sorrendjének számításához:

• tisztek: 70 pont +  4 év szolgálati idő
• női tisztek (Women’s Army Corps): 37 pont
• egészségügyis tisztek: 55 pont
• nem tiszti állomány: 50 pont + 4 év szolgálati idő
• nem tiszti állományú nők: 32 pont

A 3, vagy több fiatalkorú gyermekkel rendelkezők automatikusan megkapták a mielőbb hazaküldendő státuszt függetlenül attól, hogy a pontjaik, vagy szolgálati idejük alapján erre jogosultak lettek volna, avagy sem.