Ha fel kéne sorolni a világ legbonyolultabb, legnehezebben üzemben tartható műszaki rendszereit, bizonyára a lista első 10 helyezettje között lennének a repülőgép-hordozók. Az úszó repülőterek, amikor éppen nem a világ óceánjait szelik, és küldik harcba a fedélzetükre települt harci gépeket, akkor legtöbbször kikötőkben vagy szárazdokkokban pihennek – eközben pedig szorgos kezek dolgoznak rajtuk. A rövid- és középtávú, néhány hónapos felújítási munkákon túlmenően néha mélyebb felújítást is végre kell hajtani rajtuk, amit Franciaország repülőgép-hordozója, a Charles de Gaulle (R91) sem kerülhet ki.

A 2001-ben szolgálatba állt hajó eddigi szolgálati ideje alatt is sok időt töltött szárazdokkban (legutóbb 2013-ban hajtottak végre rajta egy 6 hónapos modernizációt), most mégis rászorul egy nagyobb lélegzetvételű fejújításra. A Charles de Gaulle tegnap érkezett meg a munkálatok helyszínére, amik 18 hónapig fognak tartani a tervek szerint. A befektetésnek azonban meglesz a gyümölcse: a hajó további 20 évig szolgálhatja majd a Francia Haditengerészetet.

A DCNS hajógyár kivitelezésében végzett modernizáció hasonló lesz ahhoz, amit az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének szuperhordozóin hajtanak végre élettartamuk felénél. A felújítási és fűtőanyag-feltöltési (RCOH – Refueling and Complex Overhaul) programok során modernizálják a fedélzeti rendszereket, lecserélik az elhasználódott mechanikus és elektronikus eszközöket, feltöltik fűtőanyaggal a nukleáris reaktort, valamint kijavítják az esetleges meghibásodásokat.

Az R91 esetében a fentieken túl három további célt tűztek ki a franciák: a hajó bevetéstervező- és kezelő, illetve egyéb harci rendszereit az eddiginél jobban összehangolhatóvá szeretnék tenni a szövetséges nemezetek hasonló eszközeivel (az interoperabilitás szellemében); teljes mértékben a Dassault Rafale M üzemeltetésére hangolnák a kiszolgáló infrastruktúrát; valamint strukturális változtatásokat is eszközölni fognak a felépítményen.