|

Upshot-Knothole Grable és az atomágyú

A gombafelhő és a nukleáris töltetű tüzérségi lövedéket indító ágyú között cirka 10 kilométer volt.

A gombafelhő és a nukleáris töltetű tüzérségi lövedéket indító ágyú között cirka 10 kilométer volt. ,

Az Egyesült Államok által végrehajtott rengeteg kísérleti nukleáris robbantás közül az első és egyben egyetlen, melynél nukleáris töltetű tüzérségi lövedéket használtak az az Upshot-Knothole tesztsorozat Grable fantázianevet kapott tesztje volt 1953. május 25-én.

A tesztre az 1951 januárjában, Nevada államban, Las Vegastól mintegy 65 mérföldnyire északnyugatra kialakított 3 500 km² kiterjedésű tesztmezőn, annak is egy bizonyos Frenchman Flats régiójában került sor. Az akkoriban még Nevada Test Site-ként hívott terület ’53-ban az Upshot-Knothole tesztsorozatnak adott helyszínt, melynek 11 robbantása közül a Grable több szempontból is kilógott.

Egyrészt azért, mert a többi tesztben vagy igen hatékony fissziós bombákat robbantottak, vagy olyan eszközöket, melyek az akkor gőzerővel zajló termonukleáris fejlesztésekhez járultak hozzá, megágyazva az 1954-es hidrogénbomba robbantásokhoz a Csendes-óceánon.

Ezzel szemben a Grable tüzérségi teszt volt és az M65-ös atomágyúból indított lövedékben ugyanolyan elvű (gun-type) töltetet lapult, mint a Hirosimára dobott Little Boy-ban. Ez volt egy másik eltérés, hiszen a gun-type megvalósítás nem széles körben elterjedt: néhány korai atombomba típusnál, illetve 3 tüzérségi lövedék programban alkalmazták mindössze.

A teszthez tehát egy M65-ös ágyút használtak, mellyel azon a májusi napon 11 000 yard, avagy cirka 10 kilométer távolságra lőtték ki a hozzá fejlesztett 280 mm-es lövedéket. A gyújtó beállítása alapján a W9-es töltet 160 méteres magasságban lépett működésbe 15 kt hatóerővel, mely nagyjából ugyanakkora, mint ami Hirosimánál szabadult el.

A tesztet követően összesen 20 db került legyártásra a 20 mérföld távolságig ellőni képes “Atomic Annie” becenévre hallgató M65-ös atomágyúból, melyet Európában és Dél-Korában telepítettek. Az 1963-ig hadrendben tartott, 85 tonnás, nehézkes M65-öst és 280 mm-es lövedékét aztán gyorsan leváltotta a 155 és 203 mm-es lövegekhez készült W48, illetve W33, melyek utolsó példányait 1992-ben vonták ki.

A megépített M65-ös ágyúkból napjainkban 7 példány, illetve a 240 mm-es prototípus van kiállítva az USA különböző múzeumaiban – a Grable tesztben használt, majd később Németországot megjárt példányt a U.S. Army tüzérségi múzeumában otthont adó Fort Sill területén állították ki. Ezt a példányt 2010-ben restaurálták is.