A US Navy nem tartja elsődleges fontosságúnak az alacsony észlelhetőséget legújabb pilóta nélküli típusánál.
Ahogy arról a HTKA is beszámolt, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének új pilóta nélküli CBARS (Carrier Based Aerial Refueling System – hajófedélzeti, légiutántöltő rendszer) eszköze MQ-25 Stingray néven áll majd szolgálatba. Ahogy a megjelölés is mutatja, az egyik fő feladat a légiutántöltés lesz, emellett a hangsúlyt a rakéták és bombák hordozásának lehetősége kapja majd. A nevezett feladatok különböző megközelítést igényelnek, így nehéz lesz összegyúrni őket, még nehezebb lenne, ha mindezt alacsony észlelhetőséggel kellene kombinálni, így a US Navy részéről úgy döntöttek, kisebb hangsúlyt fektetnek a lopakodójellemzőkre.
Amíg az idáig hangsúlyozott koncepció a felderítést (ISR) helyezte előtérbe másodlagos csapásmérő képesség mellett (amihez a nagy fesztávolságú és repülési magasságú, hosszú őrjáratozási idejű, alacsony észlelhetőségű, csupaszárny kialakítás tűnt ideálisnak), addig az új irányvonal által hangsúlyozott tanker feladatkör számára ideálisabb, ha minél nagyobb mennyiségű üzemanyagot vihet magával és adhat át, aminél csak a funkcionalitást hátráltató tényező, ha mindezt bele kell zsúfolni egy alacsony radarhullám-reflexiójú sárkányszerkezetbe.
Mindezek ellenére a képességek összeházasítása megfelelő kompromisszumok árán nem lehetetlen feladat, úgy hírlik, hogy a négy pályázó (Northrop Grumman, Lockheed Martin, Boeing és General Atomics Aeronautical Systems) közül a Lockheed Martin titokzatos fejlesztőrészlege, a Skunk Works például továbbra is csupaszárny kialakításban gondolkodik és az is meglepő lenne, ha a Northrop Grumman dobná a tesztek során jól bevált X-47B formáját.