A katonai sátorlapok olyan sokoldalú eszközök, melyek a lövészek egyéni felszerelését egészítik ki. Megjelenésük a tömeghadseregek születésével vette kezdetét, viszont standardizált változataik és elterjedésük a két világháború közé tehető. Szükség volt egy olyan kiegészítő felszerelésre, amit a lövész magára ölthet, hogy megvédje magát és felszerelését az időjárás viszontagságaitól. Ezen kívül követelmény volt még velük szemben, hogy improvizált sátrat is lehessen belőlük készíteni, vagy a lövész a fedezékét tudja álcázni.
Habár azóta rengeteg fejlesztés történt ami a katonák ruházatát illeti, új vízhatlan anyagok jelentek meg melyekből már ruhadarabokat is el lehet készíteni, ezek mégis megmaradtak a legtöbb hadsereg eszköztárában. Alakjuk, méretük komoly eltéréseket mutat országonként, van ahol fontos, hogy esőköpenyként is hordani lehessen, máshol elég ha csak mint sátort vagy álcát lehet használni.
A szóban forgó román sátorlap is ezeket a követelményeket teljesíti. A kialakítása szinte egy az egyben megegyezik a szovjet sátorlapéval (plash palatka), viszont mintha egy kicsit javítottak volna azon. A szovjet sátorlap 180×180 centiméter nagyságú négyzet. Az egyik csücskén végigfut két madzag. Ha a lapot vállunkra vesszük, akkor az alsót behúzva a vállunknál húzza össze az anyagot, ha a másikat akkor a fejünk körül alakítunk ki egy kapucnit. Az átellenes oldalon lévő sarkot fel lehet gombolni egy a sátorlap közepén lévő gombra és akkor nem húzzuk magunk után a földön. Ezt követően be lehet gombolni a sátorlapot, mint egy esőköpenyt. A sátorlap jobb oldalán egy nyílást alakítottak ki, ahol az egyik kezet ki lehet dugni.
Szovjet plash palatka. Csak a jobb kéznek vágtak nyílást az anyagban. | Forrás: http://www.operationeastwind.com/plastch.html ,
A román sátorlap annyiban tér el a szovjettől, hogy egy kisebb, 175×175 centiméter méretű négyzet. Az orosz/szovjettel ellentétben mind a két kéz számára kialakítottak nyílásokat, melyeket 3 gombbal lehet bezárni. Mindkét nyílás aljába pedig egy kicsi belső zsebet is felvarrtak. Ezen kívül gyakorlatilag mindenben megegyeznek. A sátorlap mind a négy végében van egy kör alakú lyuk, melyeket réz vasalással erősítettek meg, minden oldalon végigfut 6-6 gomblyuk és felvarrtak 3 gombot az egyik oldalra amivel össze tudjuk elől gombolni, ha esőkabátként használjuk.
Mint ahogy a szovjet sátorlap használati ábrázolásaiban látjuk akár több sátorlapot tetszés szerint összegombolhatunk és nagyobb sátrakat készíthetünk belőlük.
Orosz szöveggel ellátott ábrák a plash palatka használatához. | Forrás: http://www.operationeastwind.com/plastch.html ,
Ezen a rajzon azt mutatják, be, hogyan lehet 12 plash palatkából (egy lövészraj) egy nagyobb sátrat kialakítani. Fogalmam sincs, mennyire lehet kényelmes szállás 12 személy részére, viszont ennek már az oldalai is fedettek. | ,
">A román sátorlap képekben
A román sátorlap csak néhány apróbb részletben különbözik a szovjet változattól. Legfontosabb, hogy mind a két kéz számára is kialakítottak nyílásokat. Megfigyelhető még a négy gomb a sátorlap közepén. ,
A kéz számára kialakított nyílást három gombbal lehet bezárni. ,
A sátorlap belsejébe a kéz számára kialakított nyílás alá egy zsebet varrtak fel. Nem olyan nagy de egy doboz cigi kényelmesen elfér benne. Azokban az években, mikor egy seregben a dohányosok száma elenyésző volt ennek lehet, hogy sokszor hasznát vették. ,
Mielőtt a vállunkra vennénk a sátorlapot az alsó sarkát fel kell gombolni a sátorlap közepén lévő gombokra. ,
Így néz ki elölnézetből a sátorlap esőköpenyként viselve. ,
Így meg hátulról. ,
Sátorként való használatakor sátorcövekekkel rögzítjük mind a négy végét, úgy, hogy az egyik oldalán felpeckeljük az anyagot egy kb. 60-70 centiméteres fával, majd egy madzaggal még kifeszítjük az anyagot. Az eredeti leírás szerint a rúd középen kell legyen, amivel megemeljük a sátorlapot, viszont ha kicsit oldalra toljuk valamivel előnyösebb kialakítást kapunk. Nem lesz két egyforma bejárata a sátornak, hanem egy kisebb és egy nagyobb. A nagyobb bejárat viszont sokkal kényelmesebbé teszi a sátor használatát. ,
Ugyanaz a sátor egy másik szögből. ,
A szabadon maradt sarokban bőven jut hely a felszerelésnek. Az ott egy régi üres vászonhátizsák. ,
A másik lehetséges felállítási mód, hogy három sarkát rögzítjük míg az egyiket peckeljük fel és feszítjük ki. Ez valamivel szellősebb, inkább szélfogónak jó. ,
Végül néhány észrevétel a sátorlappal kapcsolatban
A sátorlap alapból nem vízálló. Elég sűrű a szövése, az esőcseppek az elején nem szívódnak bele, de aztán fokozatosan átnedvesedik. Az anyag idővel megadja magát és szépen átnedvesedik. Ha esőköpenyként használjuk lényegében még egy ruhadarab lesz rajtunk amiben megázunk. Ha sátorként használjuk még működhet a dolog, mivel elvezeti a vizet, a lényeg az lenne, hogy ne érjünk hozzá, mivel akkor azonnal átadja a nedvességet a másik szövetnek. Mivel elég kicsi a sátor szinte lehetetlen úgy feküdni benne, hogy ne érjünk hozzá.
Az első pont lenne a kisebbik rossz. Ezen lehet segíteni, vannak mindenféle sprayek, amikkel be lehetne fújkálni, hogy taszítsa a vizet. A plash palatka sem vízálló alapból, be kell dörzsölni viasszal és átmelegíteni (újsággal letakarni és vasalóval végigvasalni), hogy magába szívja stb. A legnagyobb baj viszont a súlya. A román sátorlap tömege majdnem egy és fél kilogramm. Egy modern anyagokból készült Poncsó, amelynek a felülete alig valamivel és kisebb, fele olyan nehéz. Ezen meg sajnos nem lehet segíteni.
A méretével kapcsolatban is lenne egy észrevételem. Sem a plash palatka, sem a román sátorlap mérete már nem ideális. Mikor ezeket rendszeresítették az átlag katonák magassága jóval kisebb volt, mint napjainkban. Nem találtam átlagmagasságokat a két haderőre nézve csak néhány fontosabb országra lebontva, viszont ezekből lehet már durván saccolni.
A cári időszakban, valamint az ötvenes években, amikor a plash palatka és a román sátorlap elterjedt, az átlag lövészek magassága 170 centiméter alatt lehetett. Nincs adatom, de az egyszerűbb számolás kedvéért tételezzük fel, hogy 165 centi volt az átlagmagasság. Ebben a felállásban a plash palatka 15 a román sátorlap 10 centiméterrel haladta meg a lövészek átlagmagasságát. Napjainkban ez már nem elég. Az 1970-1980-as évek generációja nagyjából 175 centiméter magas. Az 1990 utáni generáció meg 180+ centiméter.
A véleményem szerint az eredeti elképzelés jó volt. A sátorlapot esőköpenyként, sátorként, hordágyként, lövészteknő álcájaként stb. kiválóan lehet használni, viszont nem ártana korszerűsíteni. Elsőként a modernebb anyagokat kéne használni a gyártásánál, amitől vízhatlan lenne és jóval könnyebb. Másodsorban legalább 15 centivel meg kéne toldani oldalanként. Az ideális méretnek olyan 195 esetleg 200 centiméter között kellene lennie. A zsebeket nem tartom annyira fontosnak, akár le is lehetne hagyni őket. Viszont, ha megmaradtak, nem ártana nagyobbra készíteni őket. Továbbá tovább javítana a használhatóságon, hogy ha a zsebeket valamivel (tépőzár, gombok) le lehetne zárni.
Felhasznált irodalom
- http://www.todayifoundout.com/index.php/2016/05/people-much-taller-today-historically/
- http://www.operationeastwind.com/plastch.html