Továbbra sem problémamentes a U.S. Navy új repülőgép-hordozó hajóosztályának, a komoly új technológiákat felvonultató Gerald R. Ford osztálynak menetelése a hadrendbe állítás felé. Az USA 38. elnöke, a 2. VH alatt repülőgép-hordozón szolgált és a hajótípus elkötelezett híve, Gerald Rudolph Ford Jr. után elnevezett hajóosztály első példányának hadrendbe állítása jelenleg novemberre van ütemezve és a menetrend nagyjából az, hogy 2021-re kell elérnie azt az állapotot, hogy háborús helyzetben bevethetőnek tekintsék, ám a Pentagon szerint jelenleg messze van ezen minősítéstől.

A Bloomberg a közelmúltban tett közzé egy írást egy június 28-i minisztériumi jelentés alapján. Ebben olvasható, hogy a Pentagon illetékes részlegeinek vezetőinek jelentése alapján az Egyesült Államok eddigi legdrágább hadihajója (~ 13 milliárd Dollár) jelen problémái mellett – melyek megoldása várhatóan némi újabb áttervezést is igényel majd – a tervezetthez képest limitált harcértékkel bír. A problémák alapvetően a repülőgépek indítása és fogadása környékén jelentkeznek, azaz továbbra is az EMALS és az Advanced Arresting Gear rendszerekkel küzdenek a szakemberek. Az elektromágneses katapultok és a fedélzeti fékezőrendszer megbízhatósága tehát továbbra is problémás, de van némi bizonytalanság a Zumwalt osztályú rombolókhoz fejlesztett AN/SPY-3 radarrendszer és a fegyverliftek körül is.

Az elérhető információk alapján a landoló gépeket megállító fékezőrendszer körül a legsúlyosabbak a problémák: a Navy becslései alapján átlagosan 25 leszállásonként valamilyen kritikus probléma jelentkezik – azaz egyértelmű, hogy a hordozó így képtelen lenne teljesíteni azt a követelményt, hogy háborús helyzetben legalább 4 napon keresztül folyamatos üzemeben tudjon indítani/fogadni gépeket.

A Pentagon által összeállított anyag alapján ezt a tempót az elektromágneses katapultok is „elszabotálnák”, mert bár ott jobb a helyzet, de esetükben is elmondható, hogy jelen formában nem kellően magas a megbízhatósági mutató. A Navy friss adatai alapján 400 indításonként jelentkezik valamilyen kritikus probléma az elvárásként megjelölt 4 166 indításszám helyett. A kiadott anyag alapján annak érdekében, hogy a hordozónak 90 százalékos esélye legyen teljesíteni egy 4 napos (nagyon) intenzív üzemet legalább 1 600 indítást kéne hiba nélkül bírniuk a katapultoknak. (A Ford osztály elvileg 25 százalékkal több gép indítására lenne képes napi szinten, mint a Nimitz osztály tagjai.)

A védelmi minisztérium becslései alapján az Egyesült Államok új hordozójának ezek alapján jelenleg kevesebb mint 7% esélye lenne teljesíteni a 4 napos folyamatos intenzív üzemmel kapcsolatban meglévő elvárást.

Ezek voltak a biztosan problémás területek, de a jelentésben szerepel, hogy jelenleg van némi bizonytalanság a hordozó 11 fegyverliftjének és az AN/SPY-3 radarrendszer megbízhatósága körül is, ám ezek kapcsán nem áll rendelkezésre egyelőre elegendő teszteredmény.

A Navy a közelmúltban jelentette be, hogy a CVN 78 átadása csak novemberben lesz lehetséges meg nem nevezett problémák miatt – hogy ebben lesz-e újabb csúszás az még kérdéses, bár már ezen bejelentés is sok volt bizonyos törvényhozóknak – többek közt John McCain szenátornak, aki elfogadhatatlannak minősítette a késedelmet.

Az Egyesült Államok Haditengerészetének elmondása alapján egyébként maga a hajóépítő, azaz a Huntington Ingalls jól halad a feladataival: a múlt hónapot nézve a hordozó építési munkálatainak 98 százaléka lezárult, a fedélzeti terek 97 százaléka átadásra került és a tesztelési program is 89 százalékos állapotnál tartott.

Megjegyzendő, hogy a USS Gerald R. Ford hajóosztályának első tagja, melybe ráadásul számos új, élesben még soha nem használt technológiát terveztek bele az amerikaik, így mondhatni természetes, hogy az építési ciklus alatt jönnek elő problémák, amiket menet közben kell – akár kisebb-nagyobb mértékű áttervezéssel megoldani.