25 évvel ezelőtt tört ki a második Öböl-háború. Ez volt az első olyan konfliktus, amit a világ kis túlzással a fotelból követhetett nyomon. Pár nappal a Sivatagi Vihar megkezdése után nyilvánvalóvá vált, hogy Szaddám Husszeinek és hadseregének esélye sincs a koalíció erőivel szemben. Hatványozottan igaz volt ez a szemben álló légierőkre. Azonban az első napok nem voltak áldozattól mentesek egyik oldal számára sem. Ez alól az Amerikai Haditengerészet sem volt kivétel.

1990. augusztus 2-án az iraki hadsereg lerohanta a gazdag olajsejkséget, Kuvaitot. Az ENSZ azonnal reagált és a 660. számú határozatában követelte, hogy Irak azonnali hatállyal vonja ki csapatait Kuvaitból. A diplomáciai tárgyalások semmilyen eredményre nem vezettek, így az ENSZ 678 határozata felhatalmazta az Egyesült Államokat, hogy minden eszközt vessenek be, ha a megadott időpontig nem vonulnak ki az irakiak. Az akkori amerikai elnök George Bush elrendelte a Desert Shield – Sivatagi Pajzs – hadműveletet. Floridából F-15 vadászgépek indultak Szaúd-Arábiába. Ez csupán a kezdet volt. A haditengerészet nyolc hordozója fordult meg az öböl menti vizekben. A USS Independence (CV-62), és a USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69) csak a Sivatagi Pajzsban vett részt. A másik hat hordozóra hárult a feladat, hogy a koalíciós erők tagjaként szálljanak szembe az iraki erőkkel. A feladat nem ígérkezett könnyűnek, mivel Iraké volt hatodik legnagyobb légi erő a világon. A MiG-21 és 23-as gépek mellett Mirage F-1 és MiG-29 gépek is szolgálatban álltak.

Szaddam Husszein 1991. január 15-én éjfélig kapott határidőt, hogy kivonja csapatait Kuvaitból. Ennek nem tett eleget, így a határidő lejárta után a Desert Shield átváltott Desert Stormba.

1991. január 17-én Mark „MRT” Fox százados és Nick „Mongo” Mongillo hadnagy 5 másik F/A-18-sal szállt fel a USS Saratoga (CV-60) hordozó fedélzetéről, az Öböl-háború első nappali bevetésére. A 7 Hornetet számláló kötelék a VFA-81 Sunliners századhoz tartozott, ami ebben az időben a CVW-17 hordozó ezredbe osztották be. Fox százados a kötelékben a tartalék szerepét töltötte be, rövid időn belül szükség is volt rá, ugyanis három F/A-18-as is műszaki hibát jelentet.

Az egyiknek elromlott a rádiója, a másodiknak csökkent a kabinnyomása, míg a harmadiknak nem sikerült a törzsközepén lévő póttartályból átszivattyúzni az üzemanyagot a hajtóművekhez. A műszaki hibát jelentő gépek visszafordultak a hordozó felé, így Mark Fox százados átvette a kötelék irányítását. A Saratoga gépei aznap együtt repültek USS. John F. Kennedy (CV 67) hordozó gépeivel. Míg a CVW-3 csapásmérő kötelékének a nyugat-iraki H2 kódjelű repülőteret, addig a VFA-81 gépeinek a H3 kódjelű reptér volt a célpont.

A Sivatagi Vihar nem indult valami jól a Saratoga ezredének. Ez a VA-35 Black Panhter századra sajnos különösen igaz volt. A 161688 gyári számú A-6E Intrudert lelőtte az iraki légvédelem, míg a gép legénysége Robert Wetzel és Jeffrey N. Zahn hadnagyok iraki fogságba estek, őket csak 1991. március 4-én engedték szabadon. A század 158539 gyártási számú gépét pedig annyira összelyuggatták az irakiak, hogy selejtezni kellet. A VFA-81 sem volt jobb helyzetben. Az éjszakai bevetésen eltűnt Michael Scott „Spike” Speicher hadnagy. Sokáig egy SA-6 Kub mobil légvédelmi rakétaütegnek tulajdonították a lelövését, később azonban kiderült, hogy egy a támadókötelék közelébe férkőzött MiG-25 lőtt le R-40 rakétával.

A fentiek tükrében így érthető, hogy nagyon feszült volt a helyzet a bevetésre készülő pilóták között. Mindenki számára világos volt, hogy nappal még veszélyesebb berepülni Irak fölé. Nemcsak az iraki légvédelmi ágyúk és rakéták, de Mirage F1 és MiG-29 vadászok is bármikor támadhattak. Igaz az öbölbe állomásozó F-15-sök már 3-3 gépet lelőttek ezek közül, de ez nem igazán szegte az irakiak harci kedvét. Egy MiG vagy Mirage feltűnése nagyon is valós veszély volt.

A Hornetek mindegyikére négy Mk84-es, egyenként 907 kilogrammos bombát, két AIM-7M Sparrow, két AIM-9M Sidewinder levegő-levegő rakétát, valamint egy pótüzemanyag tartályt függesztettek. Az M61 Vulcan gépágyút teljes lőszerkészletét is betöltötték. A másik két „állva maradt” Hornet pilótája Bill „Maggot” McKee parancsnok, a század hadműveleti tisztje és Chuck „Bouncer” Osborne hadnagy volt. A négy gépre fogyatkozott kötelék akcióját a Saratoga fedélzetéről felszálló VAW-125 „Tigertail” század egyik E-2C Hawkeye gépe kísérte figyelemmel. A légtérellenőrzésnek kulcsszerepe jutott ezen a bevetésen, akárcsak az egész háborúban.

Mark Fox így emlékezett vissza első bevetésére az Öböl háborúban: „Meg se fordult a fejembe, hogy nem térek vissza a bevetésről. Ilyenkor csakis a bevetésre koncentrálsz, igyekeztem tartani a helyzetemet a többi géphez képest. Csak a bevetés járt a fejemben semmi más.” Az irakiak harci kedvét mi sem bizonyította jobban, hogy a Kennedyről felszállt támadó kötelékre két MiG-29-est küldtek fel, amik azonnal kereket oldottak amint a 33. taktikai vadászezred F-15-sei feléjük fordultak. Fox és köteléke 45 km-re a céltól bombaoldásra állították át a fedélzeti célzó rendszert, mikor az E-2-ön radarkezelőként szolgáló John Joyce hadnagy riadoztatta a köteléket. „Hornetek banditák előttetek 15 mérföldre!” Ez volt minden, de ennyi elég is volt, hogy Foxnak és Mongillonak, hogy kiváljanak a kötelékből és radarjaikat levegő-föld üzemmódból levegő-levegő módba állítsák. A Hornet HOTAS rendszerének köszönhetően ehhez le se kellett venniük a kezüket sem a botkormányról sem a gázkarról, csak néhány gombot kellett átállítani és máris készen álltak a légi harcra. Mark Fox aznap a 401-es oldalszámú (gyári száma: 163508) míg Nick Mongillo a 410-es számút kapta (gyári száma: 163502). Alig 15 km-re a köteléktől befogták a közeledő MiG-21-seket, amik szoros szárny a szárnyhoz alakzatban közelítették meg az amerikaiakat. A másik két Hornet pilótája is kiszúrt a közeledő irakiakat. A támadók felé fordult két amerikai tengerész elosztotta egymás között a célokat. Foxé lett a jobb oldali, míg Mongilloé a bal. A két 21-es 1,2 Machra gyorsított és nyíl egyenesen az amerikaiak felé tartott.

Fox százados így emlékezett vissza a hadi tengerészet első összecsapására: „Minden nagyon gyorsan történt! Egy Sidewindert indítottam, ami nem húzott füstöt maga után. Arra gondoltam, hogy talán nem is működik rendesen, ezért egy Sparrowt is kilőttem.”

A Sidewinder „M” változatát erősebb, de csökkentett füstkibocsájtásra képes hajtóművel szerelték. Ez ugyan megnehezíti a célba vett gép pilótájának a feléje száguldó rakéta észlelését, de támadó pilóta is szem elől veszítheti a saját rakétáját. A „winder” azonban tökéletesen működött és az iraki Fishbedbe csapódott. Egy hatalmas tűzgömb jelent meg 9000 méteren, az alig egy 1 km magasabban repülő amerikai kötelék előtt. A Sparrow követte a Sidewindert és a lángolva zuhanó roncsba csapódott tovább aprítva a 21-est.

Mongillo hadnagy egy AIM-7M rakétával lőtt a saját MiG-jére. Ez a rakéta is hibátlanul tette a dolgát. „Az iraki pilóták tudták, hogy csak akkor van esélyük, hogy ha mögénk kerülnek. Mi viszont esélyt sem hagytunk nekik. Három mérföldről már szabad szemmel is láttam, egy másodperc alatt elosztottuk a célokat és már támadtam is. Az iraki pilóta a felrobbanó gépben lelte a halálát. Sajnos ez a háború.” – nyilatkozta tömören a VFA-81 pilótája.

Az egész légi harc a Hawkeye riasztásától a rakéták becsapódásáig kevesebb, mint 40 másodpercig tartott. A két légi győzelmet arató pilóta csatlakozott a másik két géphez és folytatták a bevetést. Sikeresen támadták a H3-as repteret, amire összesen 16 tonna bombát szórtak. A hazafelé vezető úton már messziről látható volt a két egymáshoz közel földbe csapódó MiG-ekből felszálló fekete füstoszlop. Ezek voltak a szövetséges légierő 6. és 7. légi győzelmei a 41-ből, a haditengerészet első két és egyben utolsó győzelmei, amit iraki harci gépek szemben. A Navy-nek még jutott egy soványka trófea a háború során. A Kennedy hordozón állomásozó VF-1 „Wolfpack” század egyik Tomcatje egy Mi-8-ast lőtt le február 2-án, szintén Sidewinderrel.

A két pilóta győzelmének értékét még növeli, hogy vészleoldással sem szabadultak meg a bombáiktól, ami a bevetés megszakítását jelentette volna, sőt a póttartályokat sem oldották le. Leterhelt gépekkel értek el sikert, ami páratlan volt a maga nemében. Az már csak érdekes adaléka az eseményeknek, hogy 1968-óta ezek voltak az első együléses tengerészeti vadászgépekkel elért légi győzelmek. A hordozóra visszatérő pilóták szolid ünneplése alatt Mark Fox azért higgadtan megjegyezte, hogy másképp alakultak volna az események, ha az iraki irányításnak sikerült volna a hátuk mögé küldeni pilótáikat.

A két pilótát ezüstcsillaggal tüntették ki. Őket követően nem arattak légi győzelmet a haditengerészet pilótái harci gépek ellen. Mark Fox admirálisként vonult nyugállományba, több mint 100 harci bevetésen vett rész szolgálati ideje alatt, ennek közel a negyedét az Öböl-háborúban teljesített. 4950 repült órát gyűjtött össze 15 különböző típuson, 1348-szor landolt 15 különböző repülőgép hordozón. 12 két elteltével 2003-ban újra visszatért az öbölbe immár a USS Constellation (CV-64) fedélzetén a VFA-122 századdal aminek a parancsnoki tisztségét töltötte be. Ez volt az első század, amit az új generációs Super Hornetre fegyvereztek át. Ezredparancsnokként 2003. április 15-én tartották búcsúztató repülését. Nem mindennapi karriert tudhatott magának, ami egybe forrt a Hornet történetével, hisz a Lot 4-es gyártási szériától a Lot 30-ig minden változatát repülte a típusnak.

Nick Mongillo szintén a haditengerészetnél maradt, 25 bevetést teljesített az Öböl háborúban. Több Hornet századnál teljesített szolgálatát, ahol megosztotta a háborúban szerzett tapasztalatait. A USS George Washington fedélzetén ő is visszatért az Perzsa-öbölbe az Operation Southern Watch hadművelet sorozat idején. Ezt követően elvégezte a Top Gun tanfolyamot. Több fontos beosztásban szolgált, 5000 órát repült és 750-szer landolt hordozón, 2010 áprilisában szerelt le.

—–
Szerző: Hornet102

Felhasznált irodalom:
Kelecsényi István – Az F-18E/F Super Hornet vadászbombázó – Haditechnika 2009/5/5, 2010/1
Stan Morse – Gulf Air War Debrief: Described by the Pilots that Fought
http://www.public.navy.mil/airfor/vfa81/Documents/Command%20History.aspx
https://en.wikipedia.org/wiki/Mark_I._Fox
http://www.readperiodicals.com/201401/3242517201.html
http://www.dstorm.eu/pages/en/other/victories.html
http://www.nytimes.com/1998/11/15/magazine/status-is-for-navy-fighter-pilots-an-air-to-air-kill.html
http://www.globalsecurity.org/military/agency/navy/vfa-81.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/VFA-81
http://www.public.navy.mil/airfor/vfa81/Documents/Command%20History.aspx
http://www.dstorm.eu/pages/en/usa/f-18.html
Képek forrása: Wikimedia/Wikipedia