A jelenlegi költségvetési megszorítások hatására a Pentagon “költségvetés-faragó” bizottsága azt próbálja kierőszakolni a haditengerészettől, hogy állítsa le a harmadik Zumwalt osztályú romboló, a Lyndon Johnson (DDG-1002) beszerzését.

A DDG-1000 Zumwalt osztály tagjai meglehetősen drágák: a három hajó összesen 13 milliárd dollárba kerül, ebből viszont 9 milliárdot a fejlesztési költségek jelentenek. A rengeteg technológiai újítás hatására, ezek a haditengerészet legösszetettebb és bonyolultabb felszíni hadihajói. A hajótörzs kialakításánál komoly szempont volt a csökkentett radarhullám visszaverő képesség és már tervezésénél számoltak olyan, ma már egyre kevésbé sci-fibe illő, de azért még odébb lévő fegyverekkel mint lézerek és sínágyúk (rail gun). Ezért jóval erősebbre tervezték a hajó energiaellátó rendszerét. Ennek folyományaként a Zumwalt osztály tagjai 60%-kal nagyobbra sikeredtek, mint a felváltani hivatott Arleigh Burke osztály hajói.

Sajnos a fejlesztés során a költségek is elszabadultak, ami magával rántotta a megrendelni kívánt példányszámot. Míg a program elején 32 hadrendbe állítandó hajóval számoltak, ez időközben lecsökkent 24-re, majd 16-ra, aztán 7-re és végül háromra. Mondani se kell, hogy a magas fejlesztési költségek így egyre kevesebb hajó között oszlanak meg, így az egységár nem meglepően borsos.

A Bloomberg állítása szerint a Pentagon CAPE (Cost Assessment & Program Evaluation) osztálya, úgy nyirbálná meg a flotta költségvetését, hogy levágják a harmadik hajóra szánt pénzt. Az egész elképzeléssel az a gond, hogy a hajó építése már a befejezéshez közelít és az árát is javarészt kifizették. Tehát jócskán elkéstek, mivel a megspórolható összeg a gyakorlatban nagyon jó eséllyel minimális lenne. A törvényhozók ezidáig nagyjából 11,8 milliárd dollárt irányoztak a Zumwalt programra a 12,8 milliárdos keretből, azaz elméletileg nagyjából 1 milliárd dollárt lehetne spórolni a 3. hajó elkaszálásával. Csakhogy. Csakhogy erősen valószínű, hogy a korábban a 2016-os költségvetési évre kért 520 millió dolláros, – az 1. és 2. Zumwaltot is érintő – összeget odaadják, így csak a 2017-es költségvetési évből lehet majd visszamenteni papíron fél milliárd dollár körüli összeget. Amit természetesen tovább nyirbálnának a program leállításának járulékos költségei, a kapcsolódó kártérítések, így esélyes, hogy jobb esetben nem maradna belőle semmi, rosszabb esetben pedig még több pénzt kéne fizetnie a védelmi minisztériumnak ahhoz képest, mintha nem lőtte volna ki a célegyenesben a 3. Zumwaltot.

Összességében ezen elképzeléssel egy 3,5 milliárdos hajó törlésével sikerülhetne fél milliárdot megspórolni, de esélyesebb, hogy csak egy ennél kisebb összeget és még a rombolót se kapná meg a Navy. A rendelkezésre álló információk alapján nem tűnik túl jó ötletnek. Várjuk a fejleményeket.