A héten 4, a védelmi vonalra specializálódott agytröszt (think tank) képviselői gyűltek össze a Szenátus egyik épületében egy elvileg évente megrendezésre kerülő gyűlés kapcsán.
Töredelmesen megvalljuk, hogy ezzel gyűlésekkel kapcsolatban nincsenek túl mély ismereteink, ám ezen összejövetelek célja elvileg a Quadrennial Defense Review kapcsán tanácsok megvitatása a Pentagon részére.
Mint ismert lehet a 4 évente esedékes Quadrennial Defense Review a védelmi minisztérium által követendő stratégiai célkitűzések és prioritások gyűjteménye, mellyel az aktuális és jövőbeni kihívásokhoz igazítják a stratégiát. A soron következő QDR idén aktuális, talán ezért is foglalkoztak kicsit a bevezetőben említett eseménnyel az amerikai szakportálok.
A szerdán lezajlott esemény kapcsán egyvalami elmondható: meglehetősen nagy összhang volt a résztvevők között abban, mik is lennének a követendő célok a minisztérium számára az elkövetkező cirka 1 évtizedben. Ezek dióhéjban az alábbiak:
- az A-10-nek nyugdíjba kell mennie
- az U-2-nek is
- ahogyan az F/A-18C/D Horneteknek is
- 2-4 repülőgép-hordozóval vissza kell vágni a jelenlegi mennyiséget, helyettük inkább atom-tengeralattjárókat venni, illetve a cyber hadviselésbe fektetni
- sokkal jobban támaszkodni a szövetségesekre, ennek részeként pedig technikával is segíteni őket
Sokan vadásznak a disznóra… | Fotó: Robert Hanet, U. S. Air National Guard ,
Az első két pont, abból is az első többször szerepelt már híreink között, így azzal nem foglalkoznánk, inkább az utolsó két pontról szólnánk még pár sort.
Így tehát folytassuk a repülőgép-hordozókkal, avagy az Amerikai Egyesült Államok katonai erejének egyik szimbólumaival. Ezen behemótok kapcsán az volt az egyhangú álláspont, hogy csökkenteni kell a számukat. Ám hogy az eddigi 11 (jelenleg 10) darabos mennyiséget pontosan mennyivel is kéne visszavágni, ott már vannak eltérések: egyesek 2, másik 4 hordozós csökkentést tartanak indokoltnak.
Gyorsan hozzátennénk, hogy nem igazán pénzügyi megfontolások vezette elképzelésről van szó, hanem arról, hogy az érintett elemzők – figyelembe véve az aktuális, illetve jövőbeni kihívásokat – nem látják indokoltnak a jelenlegi nagyméretű repülőgép-hordozó flottát. Ezzel párhuzamos elképzelés, hogy a vágás mellett a továbbiakban nem kéne folytatni a Nimitz-ek 50 éves szolgálati idejének cirka félidejében esedékes komplex felújítási és fűtőanyag-feltöltési (RCOH – Refueling and Complex Overhaul) munkálatait, hanem új építésű repülőgép-hordozókkal kéne váltani a félidőt megért hordozókat. (Hajógyár részvényesek eközben épp dörzsölik a markukat.)
Fotó: US Navy ,
A repülőgép-hordozók megnyirbálásával megspórolt pénzmagot ugyanakkor nem vennék el a Navy-től – legalábbis nem egészben, hiszen abban is egyöntetű az álláspont, hogy a jövőben növelni kéne a megrendelt atom-tengeralattjárók számát, lévén azok költséghatékonyabb fenyegetést biztosítanak a potenciális ellenfelek számára – teszik ezt ráadásul nagyobb túlélési esélyekkel.
A hordozók rovására tovább fokoznák a Silent Service szerepét.
Jogosan merülhet fel, hogy ez így kissé soványka egy drasztikusabb váltásnak. És valóban az érezhetően Kínára szabott csomagnak ez csak az egyik eleme. Egy másik vonal a már napjainkban is nagyon, Kína irányából pedig különösen aktuális fenyegetettségre, a cyber hadviselésre koncentrál. A javaslat az, hogy a Navy fejlesztésének átvariálásával felszabaduló pénzügyi keretből hatalmas mértékben kellene fejleszteni mind a cyber hadviselési képességeket is, illetve kapcsolódóan a kommunikációs vonalat nagy számú új műhold vásárlásával.
A Center for Strategic and Budgetary Analysis, az American Enterprise Institute, a Center for a New American Strategy és a Center for Strategic and International Studies agytröszt alkotta kvarett által megfogalmazottaknak egy másik igen lényeges eleme, hogy arra ösztökéli az illetékeseket, hogy a korábbi Quadrennial Defense Review vonallal szakítva legalább részben foglalkozzanak a szövetségesek kérdésével. Már csak azért is, mert a jelenlegi gazdasági realitások majdhogynem megkerülhetetlenné teszik, hogy Washington ahol tud támaszkodjon szövetségeseire.
Ennek kapcsán egyrészt megjegyzésre került, hogy ennek feltétele, hogy lépni kéne az ügyben is, hogy adott partnereknek az amerikai csúcstechnológiával szembeni lemaradása ne lehetetlenítse el az együttműködést. Mely együttműködés növelését azért is fontosnak tartják, mert véleményük szerint szükség van az előretolt jelenlét fokozására, ám annak nincs realitása, hogy nagy amerikai bázisok épüljenek ki az aktuális „frontvonalak” mentén, így adódik, hogy a szövetségesekhez kell beköltözni, velük kell fokozni az együttműködést.
Az erőkivetítés, illetve előretolt jelenlét megvalósítását a lehozott információk alapján egyébként inkább a Navy-hez kötik, azaz a folyamatos tengeri jelenlét adott régiókban történő további fokozását tekintik követendőnek. És itt kicsit vissza is kanyarodunk a tengeralattjárókhoz, mert ezen erőkivetítés kapcsán javaslat, hogy baráti országokban olyan fejlesztéseket kéne végrehajtani, ahol ha úgy adódik helyben is folyhatna a régióban tartózkodó amerikai tengeralattjárók karbantartása, javítása.
Természetesen nem feledkeztek meg arról sem, hogy egy fokozott előretolt jelenlét nagy feladatot róna a logisztikai vonalra is, így ezen vonal masszív fejlesztése is az aktuális ajánlások között szerepel.