Az amerikai gyártó neve bizony nem sok hadrendben álló repülőgép előtt szerepel, ám miután az első, 5. generációt képviselő vadászgép előállításáért vívott csatában alulmaradt a Lockheed Martin YF-22 típusával szemben, a B-2 stratégiai bombázó megrendelését bezsebelve letehette ismét névjegyét a repülőgépiparban.

Túlzás lenne azt állítani, hogy tevékenységi körük mindösszesen a repülőgépgyártásra terjedne ki, mivel az élvonalbeli technológiákról szóló cikkekben gyakran találkozhatunk a Northrop Grumman nevével. A közeljövőben viszont ismét esélyt kaphat a háttérbe szorult összeszerelő üzem, hogy a Northrop égisze alatt megalkossák az Amerikai Légierő LRS-B (Long Range Strategic Bomber – Nagy Hatótávolságú Stratégiai Bombázó) következő generációját.

„Egyértelmű, hogy cégünk nagy öröksége az Amerikai Egyesült Államok Légierejének bombázókkal való ellátása. Mindemellett részvényeseinknek is látniuk kell azt, hogy alapozhatnak ránk és képesek vagyunk a Northrop Grumman pozícióját hosszú távon megőrizni az üzleti világban” – nyilatkozta Wesley Bush, a hadiipari vállalat vezérigazgatója január 30-án, a 2013-as év utolsó negyedévének értékelőjén.

Egyéb kérdésekre nem volt hajlandó felelni, de a Washingtonban székelő Center for Strategic and Budgetary Assessment főmunkatársa, Mark Gunzinger közölte, hogy a Northrop Grumman azon technológiák fejlesztésébe kíván befektetni, amelyek a programhoz szükségesek lehetnek:
„véleményem szerint folytatják a kritikus fontosságú fejlesztésekbe történő invesztálást, legyen szó jelen vagy más fejlett repülőgéppel kapcsolatos projektről, nem kihagyva a felsorolásból a jövő pilóta nélküli eszközeit. Ezen technológiák megalkotása teszi képessé a gyártót arra a jövőben, hogy (harci) repülőgépet állíthasson elő, legyen az „hagyományos” vagy pilóta nélküli típus.”

S, hogy Gunzinger mely területeket tekinti kulcsfontosságúnak? Természetesen a továbbfejlesztett „lopakodó” dizájnt, az új bevetés irányító rendszert és ehhez kapcsolódóan az autonóm működés lehetőségének kibővítését.

Bennfentesek szerint ha nem is dőlhetnek hátra, de a Northrop jó eséllyel pályázik a a B-2 váltótípusának tenderén, még ha régi riválisaival is kell megmérkőzzön a végső győzelemért, akik nem mások, mint a korábban szétvált Boeing/Lockheed Martin páros, akik a 2010-es kezdetű önálló boldogulás után tavaly ismét egymásra találtak.

Mint korábbi hírünkben szerepelt, a következő generációs alacsony észlelhetőségű gép a Légierő prioritásai között szerepel, melyre a 2014-es költségvetési évben 359 millió dollárt különítettek el, 20 millióval kevesebbet, mint amennyit a Védelmi Minisztérium igényelt (s persze a Légierőnél előre aggódnak már, mennyi jut majd 2015-ben).

A 2020-as évek közepére tervezett rendszerbe állítás 80-100 darabos igényt takar, amit a Raptor és a Spirit költségei után nyugodtan nevezhetünk egyszerűen álomnak, bár ha megvalósulna, a lap hasábjain mindenképp tájékoztatjuk majd az olvasóinkat.