A hadviselés jövője mindig két táborra szakítja a vitában résztvevőket, legyen az laikus vagy a téma szakértője. Az amerikai haditengerészetnél sincs ez másképp, főleg, hogy – eddig legalább is biztosan – minden tervhez rögtön kapcsolódik, hogy van-e keret a megvalósítására, vagy olcsóbbá tehető-e a flotta üzemeltetése képességvesztés nélkül.

A követelmények egységesítéséért felelős tanács (JROC) a közelmúltban hozta nyilvánosságra döntését a US Navy pilóta nélküli, hajófedélzeti üzemelésű felderítő és csapásmérő repülőgépét (UCLASS) érintő programmal kapcsolatban, amely ez idáig – s gyaníthatóan ezután is – élénk viták kereszttüzében állt a tengerészeti repülés jövőjével foglalkozók körében.

„Ezt egy békés elméleti vagy ideológiai háborúnak lehet nevezni a haditengerészeten belül. Tulajdonképpen a haditengerészeti műveletek vezetője, Jon Greenert tengernagy és James Winnefeld tengernagy, az egyesített vezérkar elnökhelyettese között zajlik.” – nyilatkozta Dan Goure, a Lexington Intézet egyik elemzője.

Miközben a beszámolók alapján a vitatkozó felek nem nyilatkoztak az ügyben, számos forrás tett említést arról, hogy Greenert és a Navy titkára, Ray Mabus nem volt elégedett a bizottság döntésével az UCLASS gépeket érintő követelményeket illetően. Természetesen a jövő nem ezen a két emberen múlik, a témához a gyártók, a kongresszus és egy kormányzati iroda (GAO- Government Accountability Office) is hozzászólt, melynek következtében úgy tűnik, hogy kénytelenek az elvárásokat módosítani az eszközzel kapcsolatban. Ennek felszínre hozását a jelen hónapra tervezik, amivel valószínűleg a bizottság döntése is késedelmet fog szenvedni.

Az egyik különösen aggodalomra okot adó szempont, hogy a kongresszus, a GAO és a gyártók egyaránt úgy gondolják, hogy a 2020—as költségvetési évig a haditengerészetnek meg kellene oldani 24 darab ilyen repülőgép fejlesztését és megépítését ( négy hajófedélzeti repülőosztály felállítását teszi lehetővé), mielőtt a hivatalos Milestone B döntés értelmében a műszaki a gyártástechnológia fejlesztés megkezdődhetne. A haditengerészet tisztviselői – egyetértésben a forrásokkal – úgy nyilatkoztak, hogy Winnefeld ragaszkodása a 2020-as dátumhoz korai az UCLASS kategória képességeinek kiaknázásához (amolyan oroszos), ezzel együtt olyan beszerzési stratégia elfogadására kényszerítve őket, amelyeket egyesek csak „abszurdként” jellemeztek.

Némely gyártói forrás azonban nem nevezte meglepőnek a haditengerészeten belül zajló marakodást, amelyre még rátesz egy lapáttal a lehető legszűkebbre húzott költségvetési háttér is. „Teljesen nyilvánvaló, hogy a Navy a saját költségvetési prioritásait akarja véghezvinni, míg a JROC ajánlása az UCLASS témát illetően más vonalat képviselne. Fogadni mernék rá, hogy a JSF program és a F/A-18E/F/G beszerzés is vizsgálat tárgyát fogja képezni, amelynek esetleges eredménye az F-35 B/C vásárlás késleltetése vagy elnyújtása lehet.” – Jegyezte meg egy meg nem nevezett forrás.

A Navy-n belüli harc hátterében természetesen mély filozófiai ellentét áll, melynek alapját a hordozócsoportok és a róluk üzemelő légi egységek képezik. Újból felmerül a kérdés, mely már többször harsány eszmecseréket váltott ki, emberrel vagy nélküle?

A Winnefeld és a hozzá hasonló gondolkodású haditengerészeti tisztek által közzétett magyarázat szerint az amerikai haderőnek szüksége van jobb lefedettségre pilóta nélküli gépen alapuló hírszerzésre, felderítésre és felügyeletre a világ bármely pontján. S ezt a képességet inkább hamarabb, mint később integrálnák a szuperhordozók fedélzetére.

Egy forrás egy közelmúltbéli eseményre hívta fel a figyelmet, amikor is Franciaország támogatást kért a Mailban folyó műveletek sikeres végrehajtásához. Rendkívül hasznos volt a rendelkezésre bocsátott pár UAV, amelynek alkalmazásakor nem kellett engedélyt kérni egy országtól, hogy légibázisa használható legyen erre a célra. A forrás kitér arra is, hogy jelen esetben nem az a fontos, hogy több képességet halmozzanak fel rögtön egy hordozófedélzetről üzemelő UAV esetében, hanem, hogy alakuljon ki a megfelelő gyakorlata az alkalmazásnak, a többi később is pótolható és már a „normál” üzem is csak növeli az alkalmazhatóságát a hajónak.

Magától értetődik, hogy az ellenkező véleményt is sokan osztják a haditengerészeten belül, amelyet a haditengerészet már leköszönt elnökhelyettese, Robert Work gyakran támogatott is, mely szerint a Pentagon sokkal jobban ki tudja használni a több milliárd dollárt érő hordozóflottát a rá települt repülőgépekkel és a vele járó csapásmérő kötelékkel a jelenlegi formájában. Más szerint a haditengerészetnek szüksége van az UAV nyújtotta előnyökre, melyek közül a szívósságot, a hatótávolságot és a korlátozott észlelhetőséget emeli ki, továbbmenve ebben minden új pilótanélküli eszköz integrálása csak a hordozó harcértékét növeli, teszi hozzá.