Nincs abban semmi új, hogy a Japán-tenger keleti és nyugati partján is többrétegű rakétavédelmi rendszer kiépítésén munkálkodnak az illetékesek. Ugyanakkor Japánnal ellentétben Dél-Korea – jelentős részben Kína miatt – nem kíván belefolyni az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerébe, így ezidáig az utóbbi rendszer fontos részét képző SM-3 rakéta rendszeresítése elől is mereven elzárkóztak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem támaszkodnának Washington segítségére, hiszen a dél-koreai lég- és rakétavédelmi ernyőt a már meglévő Patriot PAC-2 légvédelmi ütegek mellett az AEGIS rendszerű rombolóikra is telepítendő SM-6 rakétákkal kívánják megvalósítani. Nem beszélve az amerikai műholdas felderítés adatairól.
Jelenlegi formájában a dél-koreai rendszer gyengébb képességeket jelent, mint például a japánoké, hiszen az SM-3 kihagyása miatt hiányzik belőle a nagy magasságban, adott esetben az atmoszférán kívüli történő elfogás képessége, ugyanakkor a dél-koreai rendszer alapvetően az észak-koreai kis és közepes hatótávolságú, a légkört nem feltétlenül elhagyó ballisztikus rakéták ellen nem is feltétlenül kell ezen képesség.
Továbbá az illetékesek úgy tűnik immáron nem biztosak abban, hogy a ballisztikus rakétákkal szemben a koreaiak esetében igen gyenge, 40 százalék alatti elfogási mutatókat felmutató Patriot PAC-2 ilyen téren potensebb PAC-3 változatra cserélése önmagában elég lesz nekik. Így jelenleg folyik a nagy magasságban történő elfogásra képes rendszerek lehetőségének vizsgálata is. Itt konkrétan a szárazföldi telepítésű THAAD rendszerre, illetve az AEGIS rendszerű hadihajók arzenáljába integrálható SM-3 rakétára kell gondolni.
Az SM-3 beszerzésének lehetőségéről a védelmi minisztérium hivatalosan is nyilatkozott, illetve katonai források is megerősítették, hogy a korábbiakkal ellentétben immáron megfontolás alatt van a dolog.