A három legnagyobb dél-koreai napilap közé tartozó JoongAng Ilbo egyik tegnapi cikkében arról számolt be, hogy több dél-koreai kormányzati forrás is megerősítette, hogy a friss adatok alapján úgy tűnik, hogy Észak-Korea számos, a Kínai határ közvetlen közelében elhelyezett föld alatti létesítmény / siló munkálataival végzett.
[googlemap src=”https://www.google.com/maps/ms?msid=212529372002388486880.0004e874736a485e955fe&msa=0&ll=41.112469,128.188477&spn=7.564153,16.907959″]
A dél-koreai források elmondása szerint ezeket a létesítmények kivitelezését még a múlt évtized közepén kezdték el, ám csak mostanra fejeződtek be a munkálatok. Az elérhető információk szerint az észak-koreai – kínai határ által kettészelt Paektu vulkán közvetlen közelében elhelyezett silók kapcsán még nem sikerült megállapítani, hogy mind rakétasiló-e, vagy egy részük egy Észak-Koreát érő támadás esetére menedékhely, esetleg annak a 40-60 kilogramm közötti mennyiségűre becsült plutóniumnak a rejtekhelye, aminek hollétét még nem tudták felderíteni.
A dél-koreaiak közlése szerint a silók mérete alapján az északiak közepes és nagy hatótávolságú rakétái kerülhetnek majd ide, melyekkel akár Okinawa és Guam is támadható lenne.
A helyszínválasztás persze nem véletlen, hiszen stratégiai szempontból első osztályú, lévén a kínai határ közvetlen közelsége igen nagyban megnehezítene mindenféle, légi eredetű támadást a terület ellen.
A helyszínben ugyanakkor van némi rizikófaktor is, lévén a Paektu egy aktív vulkán. Igaz a legutóbbi nagy kitörését bő ezer évvel ezelőttre, 969 környékére teszik. Mely ugyanakkor a Cambridge-i Egyetem vulkanológusainak egyik oldalán olvashatóak szerint az elmúlt 2 évezred legnagyobb kitöréseinek egyike volt.
A Paektu vulkán legutóbbi hatalmas kitörésére bő ezer éve került sor. A legutóbb 1720-ben kitört vulkánt jelenleg szunnyadónak tekintik. A NASA ezen felvételén jól látható azon mintegy 4,5 kilométer átmérőjű kráter, mely a vulkán csúcsának 996 körüli kitöréskori eltűnésével keletkezett. | Fotó: NASA ,
Szintén a fentebb linkelt oldalon olvasható, hogy a Paektu nagyjából 100 évente kisebb aktivitást mutat – így volt ez a 2000-es évek első felében is, melyek hatására 2011-ben Észak-Korea a déliek bevonásával azt kezdte tanulmányozni, hogy mekkora esély van egy nagy kitörésre rövidtávon. Ennek kapcsán kapcsolódtak be a britek, és az amerikaik, hovatovább nemrégiben kezdődött meg a vulkán észak-koreai oldalán szeizmológiai mérőhálózat kiépítése. (A kínai oldalon elvileg van valami kisebb kaliberű mérőhálózat.)