S ezzel az eredménnyel kategóriájában világrekordot felállító C-130J-30 tette természetesen nem csak az Indiai Légierő számára mérföldkő, geopolitikai vonatkozása is van.

Államalapításunk ünnepén helyi idő szerint 6 óra 54 perckor ért földet Daulat Beg Oldie (DBO) 5065 méter magasan fekvő repülőterén Tejbir Singh százados irányításával, a „Veiled Vipers” század személyzetének közreműködésével, valamint a légierőt képviselő főtiszttel a fedélzetén Aksai Chin térségében, miután Hindon bázisáról felszállva sikeresen teljesítette útját. Az alkalom apropója, hogy ugyanaz a gép és személyzet szállt le, amely az „Op Rahat” idején az árvízkárok enyhítésében Dharasunál üzemelt.

A különleges műveleti század egyébként a haderő gyors eljuttatására szakosodott bármely időjárási körülmények között, amelybe beletartozik az utánpótlás ledobása valamint az előkészítetlen valamint a jelenlegi „félkész” repülőtérről való üzemelés ezen a magasságon vagy ennél barátságtalanabb felszíni viszonyok közepette. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy eme speciális feladatot egy speciális feladatkörű csoport kapta.

Ami nem is meglepő, ugyanis a DBO fél évig hófödte terület, s egyébként a Himalája Ladakh régiójában fekvő bázis 7 kilométerre helyezkedik el a Kínával vitatott határvidéktől. Az utánpótlás eljuttatása az „aktuális fennhatósági vonalra” (LoAC) csak légi úton lehetséges a határ mentén állomásoztatott katonák ezrei számára. A múltban az indiai fegyveres erők az öszvér karavánokat, helikoptereket és az utóbbi pár évben An-32 teherszállítókkal végrehajtott ledobásokkal igyekezték megoldani a megfelelő ellátás kérdését azonban utóbbi 17 tonnás üres tömege (közel fele akkora, mint a Hercules) miatt sem elégítette ki az igényeket, valamint alig landolt DBO pályáján. A haderő számára kiemelkedő jelentőséggel bíró előretolt helyőrség felértékelődés az 1962-65 közötti időszakban történt, amikor csomagszállító gépeket üzemeltettek róla, később a fent említett An-32-esek használták, még ha relatíve ritkán is.

„Az IAF mostantól közelebb lesz ahhoz, hogy a szárazföldi erőink követelményeinek eleget tegyen. A LoAC teljes hosszára jellemző barátságtalan és magashegyi környezetben az élelmezés a légihíd biztosításától függ” – közölték be a légierő részéről.

Az élelmezésen felül azonban nem feledkeztek meg az egyéb követelményekről sem, a C-130J-30 gépeikkel a haderő kommunikációs hálózatát is biztosítani igyekeznek a folyamatosan a térségbe szállított kiszolgáló eszközök segítségével, valamint – amennyiben szükséges volna – a sorozott állomány gyors helyszínre szállítását.

Nem mindig voltak ilyen nyugodt körülmények DBO körzetében, ugyanis május 6-ig az indiai és kínai csapatok farkasszemet néztek egymással közel három héten keresztül, minek után a kínai PLA-hoz tartozó szakasz beszivárgott 19 km mélyen az India által magának követelt területre és ott tábort vertek. A történtek okozta feszültséget végül Peking és Új-Delhi diplomáciai úton rendezte, ezzel azonban a határ menti törekvések nem értek véget. Válaszul India elkezdte csapatainak számát növelni és az infrastruktúrát fejleszteni DBO és a határmenti érzékeny körzetek közelében. Természetesen Kínának nincsenek ínyére e lépések, s 1962-ben már háború is tört ki a két ország között emiatt. Jelenleg azonban a leghosszabb határvita címét kiérdemlő adok-kapok csak az eddigi állapotokat fogja még inkább rögzíteni.

Az olvasótábor előtt nem ismeretlen Hercules tökéletesen megfelel a környezet által támasztott követelményeknek, mivel az olyan alap felszállópályánál rosszabb állapotban lévő terepről is képes fel és leszállni, mint ami DBO-ban található. Mindemellett a kismagasságú precíziós repülés, légideszant és a rossz látási viszonyok között végrehajtott operálás is az előnyei közé tartozik. Talán 2008-ban ez győzte meg Új-Delhit, hogy 1.2 milliárd dollár értékben hat darabot rendszeresítsen belőlük s úgy néz ki maximálisan elégedettek a típussal, mivel küszöbön áll újabb hat darab beszerzése, amelyek Panagarh bázisáról, Kelet-Indiából üzemelnének és a feladatuk a hadsereg felállításban lévő csapásmérő csoportjának, valamint még négy dandárnak a támogatása lenne. A nagyjából 80 ezer katonából álló határvédelmi erő célkitűzése a kínai törekvések megakadályozása a térségben.

A Foreign Military Sales program természetesen nem csak ezeket a gépeket biztosította az Indiai Légierőnek, 2011-ben 4.1 milliárd dollár értékben 10 darab C-17 Globemaster III típusú nehéz szállító repülőgépet vásároltak, amelyekből ez idáig kettő darab meg is érkezett. A stratégiai légi szállítás így megoldottnak látszik a határ túloldalán álló kommunista haderővel szemben.

A 43 év után újra aktivált 2194 méter hosszú felszállópálya mellett még nyolc hasonló kifutót kívánnak aktiválni, hogy a Kínával szembeni légi utánpótlási feladatokat a határ teljes hosszában garantálni tudják. Ezek név szerint Nyoma, Fukche és Pasighat Ladakh térségében, Mechuka, Walong, Tuting, Ziro, és Vijaynagar Arunachal Pradesh államában északkeleten. Az ezekhez tartozó út- és vasúthálózat jelenleg fejlesztés alatt áll, hogy nagyobb mobilitást biztosíthasson a hadseregnek, valamint közvetlen kapcsolatot a kínai és pakisztáni határhoz.

A törekvések nem ok nélküliek, ugyanis a kínai haderő Tibetben kiépített infrastruktúrája magába foglal öt, bármely időjárási viszonyok között használható légibázist, 18-27 darab felszállópályát és így biztosított légitámogatási képességet a kiépített műút és vasúthálózattal egyetemben 40-60000 ember vagy 3-4 hadosztály által támasztott feladatok ellátására.

A „képesség demonstrációt” pont az ötödik kínai-indiai stratégia párbeszéd idején hajtották végre, amelynek keretében a gazdasági, kereskedelmi ügyeken felül a kétoldalú Határvédelmi Együttműködési Megállapodás (BDCA) eredményei is a felszínre kerülnek, hogy a béke és nyugalom a LoAC mentén biztosítható legyen. A közelmúltban történt két találkozó után Új-Delhi most az átdolgozott kínai tervek értékelését végzi az egyezményben.

A kiváltó októl eltekintve ez a teljesítmény biztosítja India számára, hogy a szállítókapacitásában rejlő lehetőségeket még inkább kiaknázza, gyorsabban reagáljon a hirtelen felmerülő problémákra, az ellátás javulásával javítsa az ott állomásozó katonák morálját, valamint bátran belevágjon ettől kezdve a zordabb körülmények között végrehajtandó feladatok teljesítésébe.