Tavaly szeptember-október folyamán, mikor nagyrészt véget ért a repülőnapos szezon, a szerkesztőség berkein belül elkezdtünk gondolkodni rajta, hogy 2013-ban milyen nagyobb külföldi rendezvényekre látogassunk el. Természetesen egyből felmerült a MAKSZ, Le Bourget és a RIAT, mint kiemelt célpontok, ám sajnálatos módon ezekre végül nem sikerült eljutnunk. A cikkíró viszont egy repülőnapos táblázatból kiszúrt egy elsőre teljesen érdektelennek, Urambocsá’ harmadrendűnek tűnő repülőnapot, ami időben is ideálisnak bizonyult, így rövid töprengést követően hamar letette mellette a voksát. A múlt héten péntektől vasárnapig tartó esemény végül beváltotta a hozzá fűzött reményeket – a német haditengerészeti repülés 100. évfordulójának megünneplése gyanánt tartott Nordholz Airday 2013 egy igazán jó hangulatú, érdekességeket is felvonultató repülőnapnak bizonyult.

A három napos rendezvény menete a következő volt: pénteken érkezett a meghívott és visszaigazolt repülőgépek és helikopterek jelentős része, szombaton spotternapot tartottak, vasárnap pedig a „földi halandók” számára nyíltak meg a kapuk. A HTKA, egyszemélyes delegációja révén, mindhárom napon képviseltetve volt, talán egyetlen magyarként – legalábbis más hazánkfiával nem sikerült összefutni Nordholzban, mely jelenleg a német haditengerészeti repülőerők egyetlen bázisának ad otthont. A Marinefliegergeschwader 3 (MFG 3) „Graf Zeppelin” század mellett, 2012-óta itt települ a Marinefliegergeschwader 5 (MFG 5) is, mely addig Kiel-Holtenauból repült Sea King Mk 41 helikoptereivel. Maga a bázis 1913-óta aktív, a kezdeti években főleg léghajók, később kizárólag repülőgépek támaszpontja volt. 08/26-os irányú, beton futópályája közel 2500 méter hosszú, és a katonai repülőeszközök mellett civil sportgépek is napi szinten használják. No de ejtsünk inkább néhány szót magáról az eseményről!

A meteorológusok jóslatait figyelve nem kevés félelemmel vágtam neki pénteken a fogadótól a repülőtérig vezető, cirka 4 kilométeres útnak: a televízió és az internet is felhőket, esőt, erős délnyugati szelet jósolt, ami nem jelent éppen ideális spotter-időt. Szerencsére azonban nem lett igazuk, és egy rövid periódustól eltekintve szinte egész nap verőfényes napsütésben lehetett részünk, kellemes 20-23 fokkal. A jó hangulathoz hozzájárult az is, hogy a várt repülőeszközök szinte kivétel nélkül el is jöttek, egyedül a lengyelek Mi-14-ese nem érkezett meg, mindenki nagy bánatára. A listáról azonban minden mást kipipálhattunk, például a NATO E-3A-ját, a franciák Breguet Atlantic 2-esét, a holland NH90-est vagy a két brit AW159 Lynx Wildcat helikoptert. A teljes palettát a képek úgyis elmesélik majd, egyébként pedig ezen a linken végig lehet bogarászni, miről is maradt le, aki nem jött el Nordholzba.

Mint már említettem, szombaton következett a spotternap. Erre már hónapokkal ezelőtt megtörtént a jelentkezés, valamint a fizetés, a szervezők 28 euróért cserébe adtak engedélyt a belépésre. Az árban a fotózási lehetőség mellett transzport, ebéd és ajándékcsomag is benne foglaltatott, ráadásul úgy tűnt, a Bundeswehr még a megfelelő fényviszonyokat is megrendelte az égiektől, hiszen az időjárásra ismét nem panaszkodhattunk. Mindehhez még kifogástalan bánásmód is társult, gyakorlatilag bármit fotózhattunk – amellett, hogy a statikus soron álló repülőeszközök kordonjait lebontották, több emelvényt is lehelyeztek azok számára, akik nem hoztak magukkal szobalétrát, valamint a Sea King és Sea Lynx helikopterek javítóhangárja is nyitva állt előttünk.

A nap fénypontja, számomra egyben a teljes megdöbbenés ideje (ami abból is fakadhat, hogy még nem voltam tőlünk nyugatra spotternapon) az volt, amikor a szervezők kivontatták először a díszfestésű Sea Lynxet, majd utána a szintén ünnepi díszbe öltöztetett Sea Kinget egy megvilágítás és háttér szempontjából ideális helyre, hogy még jobb körülmények között fotózhassuk azokat. Néhány spotternek azonban mégsem volt ez megfelelő, így kérésükre a német műszakiak addig tolták-húzták a forgószárnyasokat, ameddig a vendégek kérték. A Sea King esetében még a forgószárny-lapátokat is olyan helyzetbe forgatták, amilyenbe a spotterek kérték – kissé komikus pillanat volt, amikor egy „vezér-spotter” kézmozdulatait követve állították be azt a legideálisabb pozícióba.

Végül eljött a vasárnap és a közönségnap, ami időjárás szempontjából visszakövetelte a vámon mindazt, amit előtt a réven elnyertünk tőle, ugyanis egész nap sűrű, fekete felhők lebegtek a bázis felett, időnként esőt is zúdítva a nyakunkba. Ez a két ciklusos (10:00-tól 12:00-ig, majd 14:00-tól 16:00-ig) repülőprogramot egy felvonásosra redukálta, ám szerencsére fél három felé kicsit kitisztult az ég, így a Dornier Do-228NG és Do-28D2 közös, illetve szóló repüléseit, a P-3C Orion és Sea Lynx demóját, valamint a Sea Kingekkel kibővült közös kötelék légi-földi képesség-bemutatóját jó körülmények között élvezhettük végig a kerítés mellől. Apropó, kerítés: a nálunk megszokottal ellentétben itt egy mindössze kb. 130 centiméter magas, műanyag drótszálas elválasztót húztak ki, így könnyítve meg mindenki életét. A szervezésre sem lehetett panasz, az ingyenes buszokból elegendő mennyiség állt rendelkezésre, valamint a parkolók számával és helyével sem volt gond – sőt, még a kommentálás is kifejezetten élvezetes volt, azt ugyanis egy humorral bőven megáldott hajózó bonyolította, fölösleges blődségek halmozásától mentesen.

A repülőprogram egyetlen szépséghibája talán csak az volt, hogy nagy sebességű, sugárhajtóműves típus csak egy szerepelt benne, mégpedig az osztrákok díszfestésű Saab 105OE kiképzőgépe. Mellette csak a fentebb már említett gépek repültek, valamint egy BO-105-ös helikopter, ami a típustól megszokott szintet hozta, bemutatva annak kiváló műrepülő-tulajdonságait. A szintén említett képesség-bemutató közben egyébként elhangozott a hangosbemondóban, hogy az 1972 és 1975 között beszerzett, 22 darab Westland Sea King Mk. 41-ből 21 még mindig szolgálatban áll és bevethető – ekkor felvetődött bennem a kérdés, hogy Magyarországnak vajon az elmúlt évtizedekben mikor volt utoljára ennyi, repülőképes állapotban lévő Mi-8/17-es helikoptere?

A földi, statikus kiállítás érdekességei közé tartozott a már említett AWACS és Atlantic 2 mellett például a BAE Systems fehérre mázolt, célvontatónak használt A-4N Skyhawkja, a dán Lynx, a brit Chinook HC4, az Arctic Tiger mintázatú német Tornado ECR vagy a finn Parti Őrség Do-228-asa. A közönségnapon az egyik javítóhangárban bizonyos időközönként interaktív program várta a látogatókat, az egyik Sea Lynx jobb oldali pilonjára függesztettek fel egy Sea Skua torpedót, illetve egy Sea King főreduktorán végeztek javítási-ellenőrzési munkákat a közönségtől pár méterre. Említést érdemelnek még a jelen lévő vállalatok, melyek főként a német haderő légi járműveinek modernizációs csomagjait hirdették, valamint az ESG kiállította pilóta nélküli helikopterét, a NEO S-350-est, illetve annak földi irányító központját. A légierő és a haditengerészet mellett a Heer, a Német Hadsereg is képviseltette magát kézifegyvereivel és különféle páncélozott és csapatszállító járműveivel.

Összességében elmondható, hogy a németek méltó módon megünnepelték haditengerészeti repülésük 100. évfordulóját, bemutatva minden technikát, amivel nap, mint nap bevetéseket repülnek. Az egész rendezvényből átérződött a katonai pálya iránti szeretet és megbecsülés, a veteránok és nagy elődök tisztelete, valamint a pozitív jövőkép. Utóbbi különösen fontos, hiszen a jelen lévő, különböző korú gyermekek és fiatalok lesznek majdan azok, akik átveszik a stafétát a most szolgálatot teljesítőktől, fenntartva a képességeket, őrizve a hagyományokat. Ez egyértelműen követendő példa, hiszen egy ország erejének, egységének, a nemzeti öntudatnak egyik fontos alapköve a haderő, a benne szolgálatot teljesítő emberek, katonák megbecsülése pedig mindenhol alapvető dolog kellene, hogy legyen. Ha másban nem, legalább ebben példát lehet és kell róluk venni!

Innentől pedig beszéljenek helyettem a képek – a következő napokban felkerül majd még jó néhány, bővítendő a galériát és az élményt. :)