Lapinformációk szerint a német Eurofighter-projekt komoly minőségi és pénzügyi gondokkal küzd, amik komoly fejfájást okoznak mind a Luftwaffe, mind a védelmi tárca számára. Előbbi az F-4F Phantom II kivonásával immáron kizárólag a – teljes értékűnek még mindig nem mondható – Typhoonra kénytelen hagyatkozni légvédelmi feladatkörben, utóbbi pedig folyamatos politikai csatározások tárgyává vált az ugrásszerűen megnövekedett költségek miatt. A Der Spiegel birtokába került dokumentumok, illetve minisztériumi források beszámolói arról tanúskodnak, hogy idén év végéig Németország csak 108 darab Typhoont tudhat magáénak, amikért eddig összesen 14,5 milliárd eurót fizettek ki – a tervekben viszont 180 vadászbombázó szerepelt 14,7 milliárd euróért. Ha pedig ez még nem volna elég, az átvett repülőgépek minősége sem éri el azt, amit elvárna a megrendelő.

A Thomas de Maiziére vezette német védelmi minisztérium 2018-ig 16,8 milliárd eurót szán a típus beszerzésére, ami azonban már most tarthatatlannak bizonyul, ugyanis ennyiért csak jóval kevesebbet tudnának rendszeresíteni, mint amennyi szükséges lenne a drasztikus képességcsökkenés elkerüléséhez. A Spiegel ez irányú megkeresésére a tárca szóvivője roppant szűkszavúan csak annyit válaszolt, hogy a programot valóban érintik költségvetési problémák, de azok mértékéről és a lehetséges megoldásról egyelőre nem kívánnak nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy a szövetségi kormány foglalkozik a dologgal, de jelenleg más, szerintük fontosabb ügyek miatt az háttérbe szorult.

A Der Spiegel emellett hozzájutott olyan dokumentumokhoz is, amik az Eurofighter konzorcium által átadott repülőgépek minőségbeli hiányosságaira, valamint a minőségbiztosítási rendszer visszásságaira világítanak rá. A Bundeswehr, s így a Luftwaffe fejlesztéseit, beszerzéseit, valamint információtechnológiai újításait felügyelő szövetségi szervezet (BAAINBw – Bundesamt für Ausrüstung, Informationstechnik und Nutzung der Bundeswehr) koblenzi központjából származó adatok szerint 2008. szeptember 30-án a német haderő vezetése visszavonta az EADS manchingi gyárától az engedélyt a Typhoonok átadására. Ennek okaira egy 2009 márciusában kelt levél ad magyarázatot: a Bernhard Gerwert, az EADS Eurofighter németországi leányvállalatának vezérigazgatója számára címzett irat 35, a végszerelési fázisban és az átvételi ellenőrzéskor felfedezett, jelentős részben súlyosnak minősülő gyártási hibát említ.

A felelősség azonban nem csak a gyártó vállát nyomja, ugyanis annak ellenére, hogy az EADS engedélye megszűnt, és a Luftwaffe nem vehetett volna át több Eurofightert 2011 áprilisáig (a védelmi minisztérium akkor találta megfelelőnek az újonnan gyártott repülőgépeket a rendszerbe állításra), a gyakorlatban mégis több példány végszerelése és átadása zajlott le. Sőt, azokat a légierő szolgálatba állította és elkezdte velük a kiképzési repüléseket, annak ellenére, hogy még a gyárból sem szabadott volna kikerülniük. Ez nagy felelőtlenség volt részükről, főleg annak fényében, hogy korábban már több, baleset-közeli eseményre is sor került a Typhoonnal, amik után a vizsgálatok gyári hibát állapítottak meg. Ezt még az EADS is elismerte: egy 2006-ban kelt jelentésükben „gondatlan figyelmetlenség” szerepel egy futóműtörés kapcsán.

Ezek a problémák az évek során minden bizonnyal megoldódtak, és mostanában nem halhattunk komolyabb hiányosságokról az EADS minőségbiztosítása kapcsán, azonban tény, hogy a német Typhoonok még mindig nem képesek teljes mértékben ellátni minden, korábban tervezett feladatkört. Légvédelemre ugyan már alkalmasak, és a folyamatos szoftveres fejlesztésnek köszönhetően (megjegyzendő, hogy korábban ez sem ment kifejezetten gördülékenyen) egyre több levegő-föld fegyvert is bevethetnek, de piaci riválisaikat még nem érik utol – ez pedig komoly hátrányt jelenthet a nemzetközi tendereken.