|

Amerikai segítség kell az LCA Tejas tengerészeti verziójának teszteléséhez

Bajban van az Indiai Haditengerészet, mégpedig a HAL Tejas vadászbombázó kapcsán, ugyanis az LCA-N (Light Combat Aircraft – Navalised) berepülési programjához nem rendelkeznek megfelelően képzett pilótákkal. Konkrétan a repülőgép-hordozó fedélzeti tesztekhez kellenének tapasztalt hajózók, akik révén el lehetne végezni a szükséges teszteket, ám tekintettel arra, hogy India az INS Vikrant (R11) repülőgép-hordozó kivonásával elveszítette CATOBAR hordozóját, a jelenleg szolgálatban álló INS Viraat (R22) ugyanis síugrósánc segítségével indítja a még megmaradt Sea Harrier repülőgépeket. A megoldást az amerikai kapcsolatok jelenthetik, az LCA-N fejlesztésében partnerként szereplő ADA (Aeronautical Development Agency – Légügyi Fejlesztési Ügynökség) ugyanis a US Navyhez fordult segítségért.

Az indiaiak szeretnék elérni, hogy az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete adjon lehetőséget néhány tapasztaltabb pilótájuknak arra, hogy betekintést nyerjenek a CATOBAR rendszerű (Catapult Assisted Take Off But Arrested Recovery rövidítése, a kifejezés a repülőgép-hordozók fedélzetéről (gőz)katapult segítségével felszálló, majd fékezőkötél és fékezőhorog alkalmazásával ugyanoda leszálló repülőgépekre, illetve az azokat ilyen módon fogadni képes repülőgép-hordozókra használatos) repülési feladatokba, és kellő szinten elsajátítsák azok végrehajtását. Mindezt még idén év vége előtt szeretnék elvégezni, annak érdekében, hogy jövő évtől elkezdődhessenek a szárazföldi tesztek az INS Hansa támaszponton, Goában.

Az LCA-N első prototípusának szűzfelszállása | Fotó: ADA

Az LCA-N első prototípusának szűzfelszállása | Fotó: ADA ,

Ez egyébként azt is jelenti, hogy a készülőben lévő, második indiai gyártású repülőgép-hordozó, az INS Vishal biztosan CATOBAR lesz, tehát felszerelik gőzkatapultos indítórendszerrel (vagy elektromágneses katapulttal, ha az Egyesült Államok ehhez hozzájárul). Ennek szükségességét jelzi az a tény is, hogy a Tejas haditengerészeti verziója közel 500 kg-mal nehezebb a tervezettnél, ezért síugrósáncos bevetések során csak minimális hasznos terheléssel szállhatna fel. Sőt, az is lehetséges, hogy később az új hajóosztály első tagját, az INS Vikrantot is átépítik ilyen módon.