A Magyar Honvédség még arra az időre sem lenne képes megvédeni az országot egy esetleges támadás esetén, amíg a NATO katonai gépezete beindulna – mondta a hvg.hu-nak Kovács Gyula. A megszüntetett pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettesével beszélgetünk a Honvédség szerinte tarthatatlan állapotáról, a folyamatos leépítésekről, a vízfejről, és a mindenkori miniszterek által elkezdett, befejezetlen „haderő reformokról”.

hvg.hu: Két év telt el egy nagy port kavart Index-interjú óta, amely siralmas képet festett a Magyar Honvédség állapotáról. Történt azóta előrelépés a NATO-színvonaltól erősen leszakadt honvédségnél?

Kovács Gyula: Hiba lenne a haderő jelenlegi állapotát az előzmények nélkül elemezni és mindenért Hende Csabát felelőssé tenni. Gondoljunk arra, hogy 1990-ben az Antall-kormány egy 120 ezer fős haderőt vett át, 200 ezer fős haderőnek elegendő fegyverzettel, működő mozgósítási képességekkel – 22 év alatt jutottunk oda, hogy kevesebb mint 26 ezer fős az egész honvédség.

Már a legelső miniszter, Für Lajos sem élt a NATO által felajánlott lehetőségekkel, nem tett meg mindent, hogy a ránk erőltetett orosz hadikultúráról mielőbb áttérjünk a hatékonyabb angolszászra.

Az akkori vezetés az eredetileg oroszból fordított, régi szabályzatainkból kihagyta a csak a birodalomra jellemző olyan fejezeteket, mint a sarkkörön túli harc, a szöveget átírta felszólító módba, majd a régi vörös helyett bordóba burkolta ezeket az „új” szabályzatokat. Ezek jelentős része ma, 2013-ban is érvényben van. Nemrégiben a hadtudományi társaság tüzér szekciója előtt az Afganisztánban, az ISAF parancsnokságon fél évet tűzkoordinátorként dolgozó kollégánk ismertette a NATO legújabb tűztámogatási elveit és gyakorlatát. A tanácskozásnak helyt adó ZMNE tüzér tanszék vezetőjét kérdeztem, hogy amit kollégánk most elmondott, az miként kerülhet be a tüzértisztképzésbe. „Sehogy” – válaszolta, az érvényben lévő magyar szabályzók ugyanis ezt nem teszik lehetővé.

hvg.hu: Mit gondol a rendszerváltás óta folyamatosan zajló „haderőreformokról”?

K. Gy.: Für Lajostól Hende Csabáig a hosszú távú (10 éves) „haderő-fejlesztési terveknek” a lényege az, hogy létszámot csökkentünk (azonnal), a következő években szervezeti átalakításokat eszközölünk, és „szellemi kompatibilitást” próbálunk biztosítani a NATO-val. Majd valamikor a nyolcadik, kilencedik évben – finanszírozási gondjaink enyhülésével – haditechnikai beszerzéseket is betervezünk. Az persze legyen a következő, vagy az azt követő kormány gondja. Néhány „szakértő” szerint először a képességeket, tudást kell megteremtenünk, és majd utána kell ehhez biztosítani a hardvert, a vasat, a technikai feltételeket. Aki ilyet állít, az soha életében nem folytatott katonai kiképzést. Az eredményes kiképzés célja pont az lenne, hogy szinkronba hozza a meglévő katonákat az egyidejűleg rendelkezésre álló technikai eszközökkel. A Varsói Szerződés rozsdás vasain nem lehet NATO-kompatibilis kiképzést folytatni. Nem értem, miért nem ismerik fel az egymást sorban követő hadügyminiszterek, hogy „átfogó haderőreformra” soha nem lesz pénzünk, és ezért aztán valahol mégis el kellene indulniuk.

hvg.hu: Hogy tudnánk mégis lecserélni a szétesőben lévő orosz eszközöket?

K. Gy.: Azért erre lett volna mód. Cascadingnak hívják a NATO-ban azt, amikor egy önálló fejlesztésekre képes haderő lecseréli használt, de kitűnő állapotban lévő technikai eszközeit egy modernebbre, és ezzel egy időben a „second hand” eszközöket méltányos áron, vagy segély formájában átadja egy alacsonyabb fejlettségi szinten lévő szövetségesének. 1998-ban például a tüzérdandár éleslövészetét látva a németek felajánlották, hogy a rendszerbe állítandó PzH 2000 önjáró lövegeik helyén felszabaduló amerikai gyártmányú, de a németek által jól tuningolt M 109G önjáró páncélozott tüzérosztályt kompletten, lövegestül, mentőstül, lőszerestül ingyen, felújított állapotban átadnának nekünk. A témában megkerestem Wachsler Tamás államtitkárt, aki azt mondta, hogy „támogatja az ötletet”, nyáron megy ki egy delegáció a részleteket megbeszélni. Nem lett belőle semmi, nem is említették meg a témát magyar részről.

hvg.hu: Melyik miniszteri bejelentéssel tudná legjobban jellemezni a fejlesztéseket?

K. Gy.: Szekeres Imre csupán pár hónappal a “hosszú távú haderő-fejlesztési terv”-ének elfogadása után a „Bevetési Irány 2007” gyakorlaton bejelentette: „A mai nappal befejeztük a haderőreformot.” Szekeres egyébként – és ezzel nem volt egyedül – változatlanul kívánta hagyni a kormányzati ciklus végéig az egyre terebélyesebbre dagadó vízfejet is. Az egész problémát úgy kívánta megoldani, hogy a „hidroglóbusz” bizonyos elemeit átcímkézte, papíron csapat tagozatúvá minősítette. És ezen az állapoton Hende Csaba sem kíván változtatni. Általa „hadrendi elem” például a Honvédkórház.

hvg.hu: Hogyan állunk az országvédelmi képességekkel?

K. Gy.: Érdekes visszagondolni, hogy a most hatalmon lévő Fidesz ellenzékben szinte folyamatosan számon kérte a szocialistákon a területvédelmi képesség megszűnését. Ha ebben lett volna valami konszenzus a pártok között, akkor erre választ kellet volna adnia az akkor készülő Nemzeti Katonai Stratégiának. A politikusok nem értik, a katonák pedig nem merik elmagyarázni nekik, hogy akár egy olyan rövid határszakaszon is, mint az ukrán-magyar, minimum 100 ezer fős haderőre van szükség egy állóképes védelem kiépítéséhez, ideális esetben. Svájc például igen komolyan veszi a területvédelmi képességet, fent is tart egy 225 000 fős haderőt. Persze ezt Svájc is csak úgy tudja finanszírozni, hogy a haderő döntő többsége – 94 százaléka – jól képzett tartalékos.

hvg.hu: Ön szerint mennyire képes a honvédség megvédeni Magyarországot?

K. Gy.: Magyarország területvédelme akkor biztosított, ha a Magyar Honvédség nem vonakodó szövetséges, hanem partnerként teljesíti szövetségesi kötelezettségeit. Ennek fejében joggal várhatja el, hogy ha konfliktushelyzet alakul ki, akkor a NATO szintén vonakodás nélkül emeli fel Avianóban a vadászbombázó erőket, az amerikai földközi-tengeri flotta gépei is felszállnak, és csírájában elfojtanak minden agressziót. A NATO-nak is van persze reakcióideje, tehát valamilyen bevethető haderővel a magyar honvédségnek is rendelkeznie kellene. Csakhogy ilyen nincs. Nincsenek feltöltött zászlóaljai, a feltöltéshez hiányzik a mozgósítási rendszer. A két gépesített dandárból hiányoznak a harci támogató (tüzérek, műszakiak, felderítők) és harci kiszolgáló támogató elemek (ellátók, javítók). A két dandár fölött nincs például hadosztály-parancsnokság. A 25 427 fős haderőből 12-13 ezer eleve fel van mentve lövészárokból, állandósult a mintegy 4000 fős békehiány a csapatoknál, nincs, aki a maradékot hadrendbe szervezze, és összesen csupán 3-4000 fő van ténylegesen harcoló beosztásban. A technikai eszközök „hadrafoghatóságáról” még nem is beszéltünk. A szárazföldi csapatok semmiféle tűztámogató képességgel nem rendelkeznek, a szövetséges légi támogatás fogadására csak korlátozottan alkalmasak. A harci helikopterek üzemideje lejárt 2012. december 31-én. Hende Csaba helikoptert venne – nehéz kérdés. Ha vesz, az 100 milliárdos tétel, 10 évre előre felemészti – a Gripenekhez hasonlóan – a szárazföldi csapatok fejlesztéséhez elengedhetetlen anyagi forrásokat. Ha nem vesz, nem lesz helikopterünk. Németh Zsolt felajánlása a Maliban folyó műveletekhez: „vannak vadászrepülőink, helikoptereink, orvosaink”. A Gripenek nem rendelkeznek a szárazföldi csapatok légi támogatásához szükséges fegyverzettel, a röpképes helikoptereknél túlzás a többes szám használata, orvosunk pedig itthon kevés van.

hvg.hu: A Fidesz-kormány számára az eddigi intézkedések alapján mennyire fontos a haderő állapota?

K. Gy.: A Fidesznek sikerült egy olyan kormányprogramot készítenie, amelyben példátlan módon csupán egyetlen mondat szerepelt a haderőről: „A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát”. Még az 1994-es választások előtt részt vettem a Fidesz Wachsler Tamás által vezetett honvédelmi kabinetjének a munkájában. A csapat akkor elkészítette a „Fidesz honvédelmi politikája” című nyilvános anyagot, vagy 30 oldal terjedelemben, bedolgozott 3-4 oldallal a Fidesz választási programjába, és elkészített több száz oldalnyi olyan anyagot, amely lehetővé tette volna, hogy Wachsler Tamás, ha elnyeri a miniszterséget, ne hosszas védelmi felülvizsgálatba kezdjen (mint az eddigiek), hanem képes legyen azonnal egy valódi haderőreform megindítására. Hende Csabának is volt nyilván a választások előtt egy munkacsoportja, maga büszkélkedett vele, hogy három volt vezérkari főnök is segíti a munkáját. Ez a honvédelmi kabinet képes lett volna néhány oldalas anyagot bedolgozni a választási programba, később a kormány programjába. Ezt vélhetően azért nem tették meg, mert a Fidesz nem kívánta a választók orrára kötni, hogy milyen tervei vannak a honvédséggel.

hvg.hu: Hende Csaba nagy lendülettel kezdett neki a feladatoknak…

K. Gy.: Hende Csaba első útja Afganisztánba vezetett, kijelentette, hogy a missziós feladatokban részt vevő katonák védelme prioritást élvez. Az amerikaiaktól az út menti bombák elleni fokozott védelmet biztosító Cougar járműveket szerzett. Beárnyékolja persze ezt a képet az, hogy a miniszter kinevezése után szinte azonnal beleszaladt két magyar áldozattal járó afganisztáni összetűzés kezelésébe. A kivizsgálás megállapította, hogy a régi, orosz gyártmányú T-55-ös harckocsi tornyokról leszerelt és az amerikai Hummerekre applikált 5 darab DSK 12,7 mm-es géppuskából 4 üzemképtelennek bizonyult a konfliktus során. Hende minisztériumának és vezérkarának 20 hónap kellett, hogy 2012 áprilisában végre lecserélje a hadrafoghatatlan fegyvereket.

E mellett jó ötlet volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása azzal a céllal, hogy a köz szolgálatában álló katonák, rendőrök, vámosok, kormányzati-önkormányzati alkalmazottak életpályamodelljét egységesítsék, megteremtsék az átjárhatóság feltételeit a közszolgák körében. Az persze gond, hogy nem látszik, hogyan és miből fog kialakulni a volt Ludovika helyén az egyetem kampusza. E mellett Hende Csaba még azzal is büszkélkedett, hogy feltárta az előző minisztériumban folyó korrupciós ügyeket, „elzárta a pénzcsapokat”.

hvg.hu: Tett-e bármit a miniszter a vízfej lecsapolásáért?

K. Gy.: Hende Csaba 2011-ben végrehajtott egy 1204 fős csökkentést a vezető szerveknél, ez egy pozitív eredmény. Viszont édeskevés arra, hogy az általam 13 ezer fősre becsült vízfejet érdemben csökkentse, javítson a végzetesen eltorzult állományarányokon, helyreállítsa a ma nem is létező normális rendfokozati piramist (leegyszerűsítve: minden egyes magasabb rendfokozati szinten jóval kevesebb ember van, mint az előzőben, és működik a természetes szelekció – „felfelé vagy kifelé”).

Üdvözlendő ugyanakkor, hogy az elődök által féltékenységből elképesztő módon működésképtelenné tett vezérkarban visszaállította a NATO-szabványnak megfelelő vezetési struktúrát – két lépésben. Első próbálkozásra elmaradt a NATO-szabványban J2-vel jelzett hírszerző-felderítő csoportfőnökség, később korrigáltak. Így legalább már valamilyen szinten együtt tudunk dolgozni a NATO-val. Hende büszkélkedik a katonai életpályamodell megalkotásával. A modell bevezetésének semmivel sem jobbak az esélyei, mint a pedagógus-életpályamodellnek. Elkészült a NATO új Stratégiai Koncepciójával szinkronba hozott Nemzeti Katonai Stratégia (NKS). A gombhoz már csak a kabát kell, egy olyan haderő, amelynek képességei legalább köszönő viszonyban vannak a NKS-ban megálmodott képességekkel. Ennek jelenleg, sajnos nullához közelít az esélye. A valóságot a NATO-tagságunk 10 éves évfordulója idején kiadott ÁSZ-jelentés tükrözi: „a haderő technikai felszereltsége, infrastruktúrája, illetve az állomány élet- és munkakörülményei a NATO-haderők átlag színvonalához való közelítésének belátható időn belül nincs realitása”.

hvg.hu: Mi a helyzet a pénzügyi oldallal?

K. Gy.: 2010 nyarán egy tudományos konferencián a vezérkar képviselője elmondta, hogy „időkorlátoktól és anyagi lehetőségektől független” tervezés keretében készül a haderő hosszú távú fejlesztési terve. A terv novemberre elkészült, kísértetiesen hasonlított a Juhász-Szekeres által produkált – véletlenül sem a megvalósításra szánt – tervekre. Például szerepelt benne, hogy a tárca költségvetésében be kell állítani a bérköltségek, dologi kiadások, fejlesztések 40:30:30 százalékos arányát. Már a 2011-es költségvetésből és annak részletes indoklásából is kiderült annyi, hogy tovább haladnak a „szekeresi úton”, semmit nem tesznek az örökölt strukturális torzulások felszámolásáért, különösebb fejlesztési célkitűzések nélkül a pénznyelő haderő állapotának konzerválására költik az adózók 275 milliárdját.

A minisztérium 2012-es költségvetése már durva megszorítást jelentett. A tervezett 235 milliárd forint a GDP 0,8 százaléka, ez a NATO-ban is egyedülállóan alacsonynak számít. A költségvetésben az előző évi 3,4 százalékról kettőre csökkent a fejlesztési kiadások aránya. Nevetséges hadiipari megújulásról beszélni akkor, amikor a fejlesztésre szánt összeg nem éri el az évi 10 milliárdot. 2016-ig ezen a szinten kívánják befagyasztani a költségvetést. 2022-re kívánják elérni a katonai költségvetésben a GDP 1,39 százalékát, vagyis megközelítőleg az 1999-es NATO-csatlakozás idejében meglévő 1,41 százalékos szintet. Ezen tények ismeretében arcátlanság kijelenteni, hogy „a második Orbán-kormány elkötelezett a honvédelmi büdzsé nagyon sok éve tartó folyamatos megnyirbálása rendkívül káros folyamatának megállításában”. Hendéék valóban elzárták a pénzcsapokat.

hvg.hu: Hende Csabának láthatóan a szíve csücske az önkéntes tartalékos katonai rendszer kiépítése, mit gondol erről?

K. Gy.: A Fidesz az ellenzékben a szocialistákat zaklatta majdnem folyamatosan, hogy képtelenek a tartalékos problémát megoldani. A kormányváltást követően a miniszterelnök elképedt a 2010-es árvízi védekezést látva. „Nincs tartalékos állománya a haderőnek, sőt semmilyen nyilvántartás arról, hogy háború esetén a hadköteles korban lévő férfiak hol vannak, hogyan érhetőek el, hogyan lehet őket vészhelyzet esetén mozgósítani. Ezeket a gondokat meg fogjuk oldani a következő 2-3 hónapban.” Mit tudhat a miniszterelnök a haderőről, ha azt hiszi, hogy a tartalékos probléma 2-3 hónap alatt megoldható?

Mi volt a legbizarrabb élménye a tartalékos rendszer megújításával kapcsolatban?

K. Gy.: Hende Csabát láttam Pécsett az önkormányzati választások előestéjén civil pantallóban, katonai esővédőben, ezredesi parolival. Több interjúban is nyilatkozott a beiktatása után arról, hogy ő tartalékos ezredes. Te jó isten! – gondoltam, mit tudhat a tartalékos rendszerről, ha a 2004 novemberében bekövetkezett változások után még mindig azt hiszi, hogy ő tartalékos. A törvény önkéntes tartalékosokról szól. Mi lett a megoldás? A laktanyákat eddig is őrző nyugállományú katonáknak felajánljuk, hogy vagy önként jelentkeznek önkéntes védelmi tartalékosoknak, vagy elveszítik az állásukat. A NATO-ban nincs olyan, hogy „védelmi tartalékos”. 2011-ben átalakították a korkedvezményes nyugdíjakat szolgálati járadékká, amit 16 százalékos jövedelemadóval terheltek, kivéve azt az esetet, ha valaki önkéntes műveleti tartalékos szolgálatot vállal. 2012-ben jelentkezett is majd 2000 fő „önkéntes” műveleti tartalékosnak. A zömében ezredesekből, alezredesekből, őrnagyokból álló csapatból 1500-at be is hívtak 10 napos tartalékos felkészítésre. A kiképzésük befejeződött, több mint 1300 tett esküt, és kötött tartalékos szerződést. Hende befolyásolási potenciája ezzel véget is ért, a szolgálati járadékosok közül az, akire lehetett hatni a 16 százalékkal, az jelentkezett. Nem látszik, hogyan lesz meg a HM-nek a ciklus végére a Hende által beígért 8000 fő tartalékosa.

hvg.hu: Kell nekünk tartalékos katonai állomány?

K. Gy.: Az előbbiekben elmondottak mellett ugyanakkor egészen nyilvánvaló, hogy lenne szükség 25–35 éves volt szerződésesekre. Őket eddig nem sikerült megszólítani.

hvg.hu: Hogyan tudna a tartalékos rendszer jól működni?

K. Gy.: Tavaly márciusban volt a tatai tüzérosztály rendszerbeállító éleslövészete. Ezt az ötnapos lövészetet úgy kellett volna szervezni, hogy az első három napon a meglévő békeállomány végrehajtja az éleslövészettel egybekötött gyakorlatát, a negyedik napra behívnak egy-egy ütegnyi tartalékost, a negyedik napon a tartalékosok a békeállomány szoros felügyelete mellett hajthatták volna végre a tűzfeladatokat, az ötödik napon pedig a tartalékosok teljesen önállóan bizonyíthatták volna készségüket. Az ilyen lövészetet évente, kétévente lehetne megismételni. A munkaadók is tolerálnák a tartalékos kétnapos távollétét különösebb kompenzáció nélkül is. A megoldás egyszerű. A Fidesznek a kétharmaddal lehetősége van olyan törvényt hozni, hogy minden olyan katona, aki 2004. november 3. után szerelt le a haderőből, a törvény erejénél fogva tartalékos, összeírásra, évi néhány nap kiképzésre, természeti katasztrófák elhárításában való részvételre kötelezett, ezen felül önként missziós feladatokat is vállalhat. Rögtön lenne 20-25 ezer tartalékos.

hvg.hu: Mi az, amit egyik miniszter sem értett meg a működésből?

K. Gy.: Elődjeihez hasonlóan Hende Csaba sem érti, hogy először a haderő aktív komponensét kell rendbe rakni, mert egy finanszírozási gondoktól mentes profi haderő automatikusan termeli ki a maga profi tartalékosait. A pancser haderő csak pancser tartalékosokat tud produkálni.

hvg.hu: Mit lehetne tenni?

K. Gy.: A humán struktúra – általam is javasolt – reformjával leszorítani a bérköltségeket (a vízfej visszavágásával), és a felszabaduló pénzeket, az éves költségvetés 30-40 százalékát (100-120 milliárd forintot) pedig a haderőfejlesztésre fordítani! Ezen források birtokában évente átfegyverezni és kiképezni egy-két zászlóaljat, a kormányzati ciklus végére produkálni egy dandárt, a szükséges támogató, kiszolgáló elemekkel. A következő kormányzati ciklusban el kell jutni oda, hogy van egy 10-12 ezer fős gépesített hadosztályunk. A haderőreformot valahol a harmadik kormányzati ciklusban akkor kellene befejezettnek nyilvánítani, amikor a hadosztály összeállt gépesített dandárokkal, harckocsi ezreddel, vegyes tüzérezreddel, felderítő, műszaki, vegyivédelmi, vezetésbiztosító zászlóaljakkal, harci kiszolgáló, támogató ezreddel.

hvg.hu: Milyen tanácsokat adna még a miniszternek?

K. Gy.: Nehéz ügy. A rendszerváltás óta soha nem vergődött még így honvédelmi miniszter az anyagi ellehetetlenülés teljes szorításában. Juhász Ferenc kérdezte tőlem valamikor 2003-ban az állományarányok javításával kapcsolatos javaslatomat hallva: ön akkor ezek szerint lelkiismeret-furdalás nélkül leszerelne több ezer Budapesten szolgáló tisztet? Igent mondtam, és visszakérdeztem: „hol volt a lelkiismeret-furdalás akkor, amikor a csapatokat ’irtották ki’ gátlástalanul?”. Ma már óvatosabb lennék egy ilyen javaslattal. 2003-ban ugyanis az elbocsátottak jó eséllyel találhattak munkát, működött a korkedvezményes nyugdíj rendszere, nem volt korlátozva a nyugdíj mellett vállalható munka. Ma egy tömeges elbocsátás családi tragédiák sorát eredményezné. Mindezek ellenére fenntartom, hogy a haderő humán struktúrájának torzulásait fel kell számolni. Most nincs közvetlen veszély, ez kedvez a nyugodt, de célirányos építkezésnek.

Forrás: hvg