A napokban kiszivárgott az ausztrál védelmi tárca 2013-as Fehér Könyvének, azaz a következő évekre szóló védelempolitikai koncepciót tartalmazó dokumentumának néhány fontosabb fejezete, melyekből kiderült, hogy 2020-ig Ausztrália mindössze két darab Lockheed Martin F-35A Lightning II 5. generációs, alacsony észlelhetőségű vadászbombázót vehet át. S bár azt már jó ideje tudni lehet, hogy a gyártó nem fogja tudni tartani az eredetileg tervezett szállítási ütemet, ez mégiscsak komoly problémákat vet fel, veszélyeztetve Ausztrália légvédelmi képességét és a csapásmérő vadászbombázók jelentette elrettentő erő kifejtésének lehetőségét. A térségben tapasztalható folyamatok közepette ezt nem engedhetik meg, ezért egyre valószínűbb, hogy a régi F/A-18A/B Hornetek helyére további Boeing F/A-18F Super Hornetek érkeznek majd.

Mint ismeretes, Canberra korábbi tervei szerint az 1980-as években beszerzett Hornet-flottát cirka 100 darab F-35A-val váltaná le. Előbbieket a folyamatos modernizáció és élettartam-hosszabbítás ellenére sem üzemeltetik tovább 2020 decemberénél, ami jelen állás szerint azt jelenti, hogy akkortól kezdve néhány évig Ausztrália csak az F/A-18F-ekre és az időközben rendszerbe álló, utóbbiak egy részéből átalakított EA-18G Growlerekre számíthat. 24 vadászbombázó azonban korántsem lesz elég egy Ausztrália-méretű országnak, így Canberrának lépnie kell az ügyben. A megoldás a legtöbb helyi szakértő szerint szinte 100%-ig biztosan további F/A-18F-ek beszerzése lesz, ami miatt viszont az F-35A-k darabszámát le fogják csökkenteni, így nem valósul meg a 100 példányból álló flotta terve, amit a 2009-es Fehér Könyv fektetett le.

Stephen Smith, ausztrál védelmi miniszter már több esetben utalt rá, hogy a kormány esetleg további Super Hornetek vásárlása mellett döntene, ami miatt az ellenzék részéről sorozatos támadások célpontjává vált. Sokak szerint az erőforrások felelőtlen elpocsékolása az, hogy egyszerre tartják majd rendszerben az 5. generációs F-35A-t és a 4+ generációs F/A-18F-et (az EA-18G-t most ne soroljuk ide, hiszen az elektronikai hadviselésre specializált típussal Ausztrália világszinten is egyedülálló képesség birtokába jutott – például a másik alkalmazó, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete is együtt kívánja üzemeltetni a Growlert az F-35C-vel). Ebben nyilvánvalóan van igazság, viszont azt is el kell ismerni, hogy Ausztrália önmagában nem sokat tehet azért, hogy hamarabb kapjon F-35-ösöket, és az F/A-18A/B-k sem maradhatnak szolgálatban örökké. Ráadásul azzal, hogy átvehetik őket, a Lightning II-k még nem lesznek bevethetők, arra majd csak nagyjából 2025-ben kerülhet sor.

„Az évtized végére Ausztrália átvehet majd három új légvédelmi rombolót, két helikopter-hordozó dokkhajót és két Lockheed Martin F-35A vadászbombázót.” – áll a Fehér Könyv kiszivárgott részében, ami Stephen Smith szerint már elévült, s aminek végleges verziója idén nyáron jelenik majd meg. Akárhogy is legyen, e kijelentés szöges ellentétben áll azzal, amit például 2009-ben még tényként kezeltek, azaz, hogy 2020-ra Canberra már jelentős mennyiségű Joint Strike Fighter tulajdonosává válhat, ami biztosítaná a leendő hajózóállomány és karbantartó személyzet megfelelő ütemű kiképzését-felkészítését a típus szolgálatba állásához. Tovább kérdéseket vet fel az ütemtervvel kapcsolatban az a tény, hogy Ausztrália még mindig nem adta le a megrendelést a következő adag (12 darab) F-35A-ra, melyek megint csak később kerülhetnek majd legyártásra.

Vezető elemzők szerint bár a Super Hornet, képességeit tekintve, még jó ideig a világ élvonalába fog tartozni, és lényegében kielégíti Ausztrália igényeit, mégsem érhet fel az F-35A-hoz. Andrew Davies, az Ausztrál Stratégiai Elemző Intézet munkatársa szerint számíthatunk rá, hogy az ausztrál kormány további megrendelésekkel keresi fel a Boeinget, mivel valahogyan muszáj lesz „kibekkelniük” az F-35A érkezéséig. Ez viszont gazdaságosság tekintetében nem jó, ugyanis Ausztrália számára az egy típusra alapuló flotta lenne a legideálisabb, mely elképzelés így semmivé válik. Arról nem is beszélve, hogy az F-35A teljesítményét, képességeit, észlelhetőségét és a szenzorfúzió szintjét tekintve is magasan veri az F/A-18F-et, így sajnálatos, hogy nem tudják minden erőforrásukat az 5. generációs típus rendszeresítésébe invesztálni.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy a potenciális ellenfelekkel szemben milyen irányban mozdulnak el Ausztrália erőviszonyai, szintén megoszlanak a vélemények. Brendan Nelson, korábbi védelmi miniszter szerint a Super Hornettel továbbra is megőrzik fölényüket, és minden lehetséges relációból ők kerülnének ki győztesen a térség többi államával szemben. Ezzel szemben viszont Peter Goon, a RAAF korábbi mérnöke, jelenleg független szakértő szerint az F/A-18F-ek hátrányt szenvednének, főleg az egyre modernebb Szuhoj-típusokkal szemben, amikből sorra vásárolnak Délkelet-Ázsia országai.