|

A Ticonderoga-osztály

Ticonderoga-osztály – Star Wars, már nem csak a mozikban.

Bevezetés

Közel 9000 ember gyűlt össze a Mississippi állambeli Ingalls hajógyárban 1981. május 16-án, a Fegyveres Erők Napján. A jelenlévők egy új hajóosztály első tagjának keresztelési ceremóniájára érkeztek, így tanúi lehettek annak, ahogy a First Lady, Nancy Reagan a tengerészhagyományokat követve egy palack pezsgőt tört szét a dokkban álló hajó orrán. Az új cirkáló az ötödik hajó lett, mely a keresztségben a USS Ticonderoga nevet kapta, és az első harci egység, amelyre telepítették a forradalmian új Aegis rendszert.

A Ticonderoga-osztályú cirkálók a világ leghatékonyabb légvédelmi hadviselési eszközei közé tartoznak. Azért fejlesztették ki őket, hogy biztosítsák a hordozókötelékek védelmét az ellenséges repülőeszközök és hajó elleni rakétákkal szemben, emellett jelentős tengeralattjáró elleni hadviselési képességgel is rendelkeznek. Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének (a továbbiakban: haditengerészet) cirkálói és rombolói jelenleg két fő feladatot látnak el: a felszíni haditengerészeti erők védelmét és csapásmérést a szárazföldi célok ellen. Összesen 27 hajó épült, jelenleg 22 áll hadrendben és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően végül igazi többfeladatú egységekké váltak, így mindkét szerepkörben eredményesen tevékenykedhetnek.

USS Ticonderoga (CG 47) az úszódokkban, a vízrebocsátás előtt. | Forrás: www.navysite.de ,

Rövid történeti áttekintés

Az 1958-ban indult Typhon projekt a haditengerészet felszíni egységeinek légvédelmét biztosító rendszer létrehozására irányuló törekvés volt. A Typhon mérete, komplexitása folyamatosan nőtt, ahogy a kapcsolódó költségek is, ezért 1963-ben törölték a programot. Ezt követően megkezdődött az Advanced Surface Missile System (ASMS) fejlesztése, amelyből később létrejött az Aegis rendszer.

Akkoriban általánosan elfogadott volt, hogy egy repülőgép-hordozózóhoz négy rakétás kísérőhajóra van szükség, melyek atommeghajtású hordozó esetében szintén atommeghajtással rendelkeznek. Az ASMS megjelenésével párhuzamosan megnőtt az igény a rendszer hordozására alkalmas hajók iránt, ezért 1970-re egy olyan program indítását javasolták, melynek keretében 23 nukleáris meghajtású irányított rakétás romboló épülne. Az ASMS fejlesztése ezzel nem tudott lépést tartani, így a Virginia-osztály cirkálói nélküle épültek meg, emiatt négy hajó átadása után le is állították a gyártást.

Az Aegis számára új, nukleáris meghajtású fregattot terveztek, azonban a haditengerészet vezérkari főnöke nem találta elég offenzívnek a hajót és 1974 nyarán újradefiniálta, mint nukleáris meghajtású csapásmérő cirkálót (CSGN). Az új hajó képes lenne önálló hadműveletekre számos közepes fenyegetettségi szintű térségben anélkül, hogy a repülőgép hordozók támogatására szorulna. Az egyetlen probléma természetesen a pénz volt. A CSGN koncepció ellenzői sikeresen érveltek azzal, hogy olcsóbb, specializált rombolók ugyanolyan hatékonynak bizonyulhatnak, a CSGN által nyújtott képességek nem érik meg az árukat. A támogatók szerint az atommeghajtás nélkülözhetetlen a hordozó kísérete számára és értelmetlen lenne két különböző hajóosztályt építeni: egyet önálló hadműveletekre és egyet a hordozócsoportoknak.

A végén csak egy maradhatott: a CGN-42 a Virginia osztály módosított, Aegis rendszerrel felszerelt változata lett volna. | Forrás: U.S. Navy ,

A haditengerészet vezérkari főnöke, J.T.Holloway III admirális az Aegis hajóépítési program elindítását kérte a védelmi minisztertől: 8 csapásmérő cirkálót, plusz 16 hagyományos meghajtású Aegis rombolót, utóbbiak esetében felhasználva a Spruance-osztály hajótestét. A kongresszus azonban patthelyzetbe került az atommeghajtás támogatói és ellenzői között, így egyik program sem került elfogadásra az 1977-es költségvetési évben. Végül a CSGN koncepciót elvetették és 1980. január 21-én megtörtént a USS Ticonderoga (CG 47) gerincfektetése, melyet 20 nappal korábban minősítettek át rombolóból (DDG 47) cirkálóvá.

A USS Ticonderoga (CG 47) mellett említést érdemel egy másik hajó is. A szárazföldi próbák után 1973-ban a második világháborút is megjárt USS Norton Sound (AVM-1) fedélzetére telepítették először az Aegis előszériáját a tengeri tesztek lefolytatásához. Néhány évvel később, 1981 nyarán, szintén ezt a hajót választották ki a vertikális indítórendszer (VLS) alapos teszteléséhez.

Gyártástechnológia – a hajók építése

Az Aegis Hajóépítési Projekt egyedülálló volt abból a szempontból, hogy a haditengerészet a fegyverrendszerek fejlesztését és a hajó építését is egyetlen személy, Wayne E. Meyer ellentengernagy irányítása alá rendelte. Több száz alvállalkozó és beszállító vett részt a fejlesztésben és a kivitelezésben, tevékenységüket Washington D.C.-ből koordinálták.

A Ticonderogák a Spruance-osztálynál már alkalmazott modulrendszerű eljárással készültek, vagyis a hajót több nagyobb szekcióból, úgynevezett modulokból állították össze, melyeket külön-külön, egymástól függetlenül építettek meg. Ez a megoldás jobb hozzáférést biztosít minden területhez a kivitelezés során, így a modulokba beszerelik a csöveket, a szellőzést, a szükséges részegységeket, gyakorlatilag a teljes belső berendezést. A tradicionális hajóépítés során ezeket csak a hajótest elkészülte után kezdik beépíteni a fedélzet alatti, akkor már szűkös helyeken, így ehhez képest az új rendszer nagy előrelépést jelent.

Balra a USS Spruance (DD 963), jobbra a USS Ticonderoga (CG 47). Bár a felépítményük különbözik, a hajótestük azonos. | Fotó: U.S. Navy ,

A hajógyárat a számítógéppel támogatott tervezés (CAD) és a számítógéppel támogatott gyártás (CAM) is segítette a folyamat során. Jelentősen megnőtt a részlettervezés hatékonysága és az egyes elemek terveit sem kellett külön-külön kézzel kidolgozni, mivel a CAD rendszer kapcsolatban állt a CAM integrált gyártási hálózatával, így a 3D-s adatokkal közvetlenül dolgozhattak a szerszámgépek, melyek az acéllemezeket vágták, vagy éppen a csöveket hajlították.

Amikor a hajótest három modulja elkészült, pontosan egymás mögé helyezték és összehegesztették azokat, ezt követte a felépítmény két moduljának beemelése. Az immáron hajóformát öltött cirkálóra még egy utolsó szárazföldi út várt: síneken az úszódokkhoz mozgatták, legalábbis Ingallsban, a Bath Iron Works-ben a megszokott módon történt a vízrebocsátás. Az osztály névadó egysége végül 1981. április 25-én ismerkedett meg természetes közegével, a vízzel.

Szerkezet

A konstrukció a Spruance-osztály hajótestén és hajtóműrendszerén alapul, de annak egy jelentősen átdolgozott változata, több mint 1000 tonnával nagyobb vízkiszorítással. A hajótest acélból, a felépítmény a súlycsökkentés érdekében könnyű alumíniumötvözetekből készült, mely az Aegis rendszer telepítésével összefüggő követelmény volt. A hajóhíd öt szinttel van a főfedélzet felett és két szinttel a Spruance-osztály hídja felett. A hajó orrán elhelyezett hablemez a fedélzet szárazon tartására szolgál, ez egy méterrel magasabb az eredeti Spruance kivitelnél, eleinte acélból, később alumíniumból gyártották.

Ez a modell remekül szemlélteti a cirkáló felépítését. | Forrás: www.gearpm.com ,

A létfontosságú részeket kevlár páncélzat védi: például a harci információs központ (CIC), valamint a radar helyiségeinek alumínium falait mindkét oldalról egy-egy ilyen réteg borítja. Az akkori rombolókhoz képest előrelépést jelentett, hogy az egységparancsnok számára privát helyiségeket alakítottak ki, továbbá a harci információs központban egy terület kizárólag az ő részére van fenntartva.

Csak még egy tonna… kettő lett, maradhat?

Az osztály tagjainak teljes vízkiszorítása megnőtt a hadrendbe állításuk óta: a USS Port Royal (CG 73) eredetileg 9613 tonnával lett bejegyezve, 2006-ban már 9966 tonnát nyomott. A cirkálóknak elegendő stabilitási tartalékuk van ahhoz, hogy akár 10 200 tonnás teljes vízkiszorítással is hajózzanak. Néhányuk csak közelít ehhez az értékhez, de 2001-ben a USS Lake Champlain (CG 57) elérte a 10 100 tonnát, 2004-es kivonására az osztály névadó tagja pedig a 10 200 tonnát. Problémát jelent, hogy a többletsúly nagyrészt a vízvonal feletti területekre kerül, felfelé mozdítva ezzel a hajó tömegközéppontját, ezen az első két egység esetében ballaszt hozzáadásával próbáltak javítani.

A haditengerészet már 1979-ben indított egy súlycsökkentő programot, melyből 1980 augusztusára egy 11 elemből álló listát hagytak jóvá: ezzel összesen 47 tonnát sikerült lefaragni. Bár a program sikeres volt, a súlynövekedés folytatódott.

1982 augusztusában egy Pentagonból kiszivárogtatott jelentés miatt került reflektorfénybe a legújabb cirkáló. A sajtó „nehéz és lassú” szalagcímekkel firtatta a Ticonderoga tömegét, mely a tervezett 8900 tonnáról 9600 tonnára nőtt. A bulvárosabb megközelítés a hajó felborulását vizionálta, míg többen a haditengerészet azon tevékenységét kritizálták, hogy egy alapvetően légvédelmi feladatkörre szánt hajóra felzsúfolta a környéken elérhető összes fegyverrendszert. A jelentés szerint az 1 milliárd dollárt felemésztő hajó haszontalan, mivel a túlsúly miatt kisebb a csúcssebessége, így nem tud lépést tartani a hordozócsoportokkal. A haditengerészet nyilatkozatában kifejtette: bár a hajó a vártnál nehezebb lett, de nem túlsúlyos és főleg nem instabil, egyébként pedig mindenben megfelel az elvárásoknak, beleértve a sebességet is.

A USS Ticonderoga (CG-47) sikeresen teljesítette a kötelező tengeri próbákat. | Forrás: navsource.org ,

1982 decemberében 400 tonnával volt nehezebb a hajó a tervezettnél, ezért fontolóra vették a hajótest meghosszabbítását egy 12.2 méteres szakasz betoldásával, mellyel több belső teret és felhajtóerőt nyertek volna. Az egyszerűnek tűnő megoldás számos komplikációval járt volna, így végül elvetették azt, helyette maradt a folyamatos küzdelem a szaporodó tonnákkal.

A Ticonderoga esetéből tanultakat felhasználták a USS Vincennes (CG 49) tervezése és gyártása során, így számos módosítás született. Külső szemlélő számára a legfeltűnőbb változás, hogy a felépítmény közepén elhelyezett antennaállvány a Vincennestől kezdve négylábú helyett háromlábú lett, ami már önmagában is 9 tonnás megtakarítást jelentett.

1982-ben indult a Take Off Tons Sensibly (TOTS) program annak érdekében, hogy még tovább csökkentsék a súlyt anélkül, hogy az a harcképesség, vagy a későbbi fejleszthetőség rovására menne. Az elkészült lista 108 tételt tartalmazott, melyből 22-őt választottak ki, az eredmény pedig 690 tonnás csökkenés lett. A TOTS program jó példa arra, hogy a megfelelő súly és stabilitás elérésére érdekében indított összehangolt erőfeszítések hatékonynak bizonyultak a gyakorlatban is. A TOTS nélkül a Bunker Hill (CG 52) elérte volna a 10 100 tonnás vízkiszorítást.

A USS San Jacinto (CG 56)-nak láthatóan nincs problémája a stabilitással – a háttérben a USNS Big Horn (T-AO 198). | Fotó: U.S. Navy ,

1986 novemberében egy hajómérnökökből álló csoport érkezett a USS Ticonderogára (CG 47), hogy különböző dőléstesztekkel hozzájussanak a stabilitás szempontjából nélkülözhetetlen adatokhoz. Az eredmények alapján 117 tonna ballaszt hozzáadása vált szükségessé, ezzel a hajó tömegközéppontja 6,35 centiméterrel lejjebb, egy elfogadható szintre kerülne. Végül 1987 tavaszán 130 tonna ólmot helyeztek el a hajógerincen a cirkáló stabilitásának javítása érdekében.

Hajtómű és hajózás

Négy General Electric LM2500-as gázturbina került beépítésre, melyek maximális tengelyteljesítménye 100 000 lóerő, normál összteljesítményük pedig 86 000 lóerő. A manőverezést a két kormánylapáton kívül a két állítható szárnyú hajócsavar is segíti. Mindkét hajócsavar-tengelyhez tartozik egy-egy gépterem, melyekben két LM2500-as van elhelyezve. A gázturbinákból érkező magas fordulatszámú, kis nyomatékú erőt fogaskerekes fordulatszám csökkentő hajtómű alakítja a hajócsavarok meghajtására alkalmas kis fordulatra és nagy nyomatékra. A USS Leyte Gulf (CG 56) lett a haditengerészet 100. hajója, melyet LM2500-as gázturbinákkal állítottak hadrendbe. Az elektromos energiát három Allison 501K gázturbina állítja elő, összesen 7500 kilowattot.

Az LM2500-as gázturbina modulja. | Forrás: General Electric ,

A hajómű egy konténerszerű gázturbina modulban (GTM) került elhelyezésre, mely tartalmazza annak felfüggesztését, hűtését, ABV (atom, biológiai, vegyi) védelmet, zajcsökkentést és automatikus, zártrendszerű, szén-dioxiddal oltó berendezést. A modulok a zaj és vibrációcsökkentés érdekében rezgéselnyelő lábakon állnak, melyek tompítják a hajótestet ért ütéseket is, megelőzve ezzel a gázturbina károsodását. A hajtóművek cseréje rutinfeladatnak mondható: a hajót úgy tervezték, hogy ennek végrehajtására egy nap elegendő legyen.

Az LM2500 kéttengelyes kialakítású: a kompresszor, az égőtér és a generátor turbina hármasa alkotja a gázgenerátor szekciót, az innen kilépő forró gáz pedig a mechanikailag független munkaturbinán keresztül adja le az energiáját. Az elrendezés előnye, hogy a két szekció eltérő terheléssel és fordulatszámmal üzemelhet, így a teljesítményigény változására érzékeny kompresszor állandó fordulaton, a legoptimálisabb hatásfokkal dolgozhat.

Mivel a gázturbinákat nem lehet hátramenetbe kapcsolni és a gázgenerátor legalacsonyabb fordulatszáma 5000 fordulat/perc, ezért megoldást kellett találni a menetirányváltásra és a kis sebességű haladásra, végül ez a két ok vezetett az állítható szárnyú hajócsavarok alkalmazásához.

Teljes terhelésnél a 430 fokos égéstermék 70 kg/s-os tömegárammal távozik, mely rögtön felvet két problémát: a forró gázok károsíthatják a hajó szerkezetét és veszélyt jelentenek a legénységre, továbbá kiváló hőképet biztosítanak az infravörös önirányítású rakétáknak. A hűtést a Spruance-osztályhoz kifejlesztett légkeverő berendezés biztosítja, mely egy vékony réteget kever a környezeti levegőből a távozó égéstermék árama köré, 230 fokra csökkentve annak hőmérsékletét. Minden turbinához tartozik egy hulladékhő-hasznosító kazán is, melyek a hajó egyes rendszereihez (pl. vízmelegítők, fűtés, desztilláló berendezés stb.) szükséges gőzt állítják elő.

Taktikai forduló valahol a Csendes-óceánon, a USS Cowpens (CG 63) előadásában. | Fotó: U.S. Navy ,

A gázturbinák egyik hátránya, hogy részterheléses üzemben romlik a hatásfokuk, ilyenkor megnő a fajlagos tüzelőanyag-fogyasztásuk is. A hátrány kiküszöbölése érdekében az LM2500-asok egy pneumatikus tengelykapcsolón keresztül csatlakoznak a fordulatszám csökkentő hajtóműhöz, így ha kisebb teljesítményre van szükség, akkor egyes gázturbinákat leállítanak és leválasztanak róla, hogy a fennmaradó egység(ek) minél jobb hatásfokkal működhessenek. Ennek megfelelően három üzemmódot használnak az elérni kívánt sebesség függvényében:

  • Teljes erő: ekkor mind a négy LM2500-as maximális teljesítménnyel dolgozik, két turbina hajt egy hajócsavart, így a cirkáló 30 csomónál nagyobb sebességre képes.
  • Félerő: egy hajócsavart csak egy LM2500-as hajt, a másikat leválasztják és leállítják, így összesen két gázturbina üzemel.
  • Egyturbinás üzem: egyetlen LM2500-as hajt egy csavartengelyt, a másik tengelyt szabadon forgatja a hajócsavar körül áramló közeg. Utóbbi megoldás a légcsavaros hajtóműveknél már megszokott „vitorla” üzemmódhoz hasonlítható.

A teljesítmény közvetlenül szabályozható a hajóhídról, a központi vezérlőből, vagy a gépészeti helyiségekből. A gázturbinák a hidegindítástól számított 60 másodpercen belül elérik az alapjárati fordulatszámot, a teljes teljesítményhez további 30 másodperc szükséges. Az alacsony reakcióidőnek köszönhetően a Ticonderogák szinte azonnal gyorsulnak és csúcssebességgel haladva képesek megállni két hajóhosszon és 60 másodpercen belül. Kis sebességnél a tengely folyamatosan 55 fordulat/perccel forog, a hajócsavar szárnyainak dőlésszögét állítva lehet szabályozni a sebességet. 12 csomó felett a szárnyak véghelyzetbe állnak és tengely fordulatszámának növelésével lehet gyorsítani, egészen a 30 csomó feletti csúcssebességig. A Spruance-osztályhoz hasonlóan a leggazdaságosabb utazósebesség 15 csomó környékén van egyturbinás üzemmódban Az üzemanyagtartályok kapacitása 2000 tonna, 20 csomós sebességgel a cirkáló 11 110 kilométert tud megtenni.

A USS Bunker Hill (CG 52) a USS Carl Vinson (CVN 70) mellett küzd a hullámokkal. | Fotó: U.S. Navy ,

A nagy, háztömbszerű felépítmények vitorlaként működnek, így főleg alacsonyabb sebességnél a szél jelentősen befolyásolja a hajó mozgását. Ilyen esetben a gázturbinák és hajócsavarok reakcióideje miatt még szűkebb csatornákban is biztonságosabb öt helyett tíz csomóval haladni. Egy közel 10 000 tonnás hajóhoz képest szűken fordul: papíron 25 csomós sebességgel és 30 fokos kormánykitérítéssel valamivel több mint 2 perc kell egy 180 fokos fordulóhoz, melynek átmérője 686 méter. Viharos tengeren, ahol a 6 méternél magasabb hullámokhoz 90 km/h-ás széllökések társulnak, 25-35 fokig dől meg a hajó, de néha 40 foknál is jobban. Ilyen időben jó szolgálatot tesz a hablemez, bár ha a cirkáló meredeken előrebólint, akkor hajlamos kanálként viselkedni: nagymennyiségű vizet dob fel a híd irányába.

AN/SPY-1

Az AN/SPY-1 egy többfunkciós radarrendszer, mely integráltan, egyidejűleg biztosítja a felderítés, a célkövetés és tűzvezetés képességét. Négy oktogonális, passzív fázisvezérelt (PESA) antennáját párosával helyezték el a felépítmény első és hátsó szekcióiban úgy, hogy azok egymással 90 fokos szöget bezárva 360 fokos, körkörös lefedettséget biztosítsanak. A rendszer az S sávban üzemel, csúcsteljesítménye 4-6 megawatt, átlagteljesítménye 58 kilowatt.

Az első sorozatgyártású változat az AN/SPY-1A, melynek antennarácsa 4480 darab önálló, fázistolóval ellátott elemből épül fel, melyeket két alrács használ közösen. A sugárzó alrács 128 elemes modulokat alkot, összesen 32 darabot, őket szintén 32 darab 132 kilowattos amplitron táplálja, míg a vevő alrács 68 moduljának mindegyike 64 elemből épül fel. Az antennarács elemei közül így 4096 sugárzóként, 4352 vevőként üzemelhet, 128 pedig egyéb célokat szolgál.

Jól látható az AN/SPY-1 négy antennájából kettő: az egyik a felépítmény elején a hajóhíd ablaksora alatt, a másik hátsó szekció oldalán. | Fotó: U.S. Navy ,

A nyalábformálást és mozgatást az UYK-7-es számítógépek vezérlik: a horizont síkja feletti 324 kilométer sugarú térrészt 5 másodperc, a horizontot 83 kilométeres sugárban 1 perc alatt pásztázza végig a radar, mely egyidejűleg 200 célt tud követni. Ha pásztázás közben a rendszer célt érzékel, a számítógép a másodperc tört része alatt további nyalábokat irányít rá, meghatározva ezzel az útvonalát – egy hagyományos lokátor ennyi idő alatt egy teljes fordulatot sem fejezne be. Az SPY-1A képes arra, hogy kisugárzásmentes állapotból (radarcsendből) indítva 25 másodpercen belül teljes taktikai helyzetképet biztosítson, a felbukkanó célra 10 másodpercen belül rakétát lehet indítani.

Bár a radar teljesítménye papíron impozáns, a hadrendbe állítását követően kedvezőtlen tapasztalatok is adódtak: hajlamos volt bogárrajokat, továbbá partközeli hegycsúcsokat célként detektálni és követni. A problémát az érzékenység okozta, amit csökkenteni kellett, hogy minél kevesebb fals céldetektálás történjen, azonban ezzel párhuzamosan romlott volna a felderítés hatékonysága is. Ennek kiküszöbölésére különböző érzékenységi profilokat hoztak létre, melyeket a radarkezelő szabadon váltogathat, illetve önálló szektorokat jelölhet ki, melyek mindegyikében más-más paraméterek szerint pásztázhat a radar.

A USS Princeton (CG-59)-től kezdve az AN/SPY-1B-t építették be, ennek egy rácsantennája 4350 elemből és két melléknyaláb kioltó antennából áll, az új fázistolók miatt tömege a korábbi 5,9-ről 3,6 tonnára csökkent. Javítottak a jelfeldolgozáson és új amplitronokat használtak, melyek azonos csúcsteljesítményen a korábbi sugárzási ciklus kétszeresére képesek. A kompakt kábelezés lehetővé tette, hogy az alrácsok mérete 64 elemről 2 elemre csökkenjen, ez kiküszöbölte a másodlagos főnyalábok megjelenését és keskenyebb nyalábok sugárzását biztosítja. Ezek a fejlesztések növelték a zavarvédettséget, javítottak az alacsony radarkeresztmetszetű célok detektálásán és a nagy magassági szögű pásztázáson. A hajó feletti, zenit térrész megfelelő felderítése fontos, hiszen egyes hajó elleni rakéták a végső megközelítés során nagy magasságból, függőlegesen csapódnak a célpontba, ilyen támadási profilt használhat például az AS-4 Kitchen, vagy az AS-6 Kingfish.

A főbb rendszerek és elhelyezkedésük. ,

A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre jobban kihasználhatóak az AN/SPY-1 által nyújtott lehetőségek, melyek közül nem túl ismert a meteorológiai célú alkalmazás. Az antennarácsokból beérkező adatokat egy külön segédproceszor, a TEP (Tactical Environmental Processor) is feldolgozza, amely valós idejű, részletes meteorológiai radarképet biztosít a környezetről, segítve ezzel a hajózás és a légiirányítás munkáját. A TEP-et a cirkálók közül elsőként a USS Normandy (CG 60) fedélzetére telepítették 2000-ben, hogy egy májusi hadgyakorlaton demonstrálhassa képességeit.

Aegis

A taktikai képességek kulcsa az Aegis, a számítógép vezérelte integrált felderítő és fegyverrendszer, amely biztosítja a valós idejű célfelderítést, azonosítást, nyomonkövetést, tűzvezetést és több célpont egyidejű leküzdését. Az Aegis harci rendszer, melynek magja az Aegis fegyverzetrendszer, képes szimultán légi, felszíni és tengeralattjáró elleni hadviselésre, valamint csapásmérésre. Az Aegis szerves részét képezi annak négy fő komponense: az AN/SPY-1 radar, a fegyverirányító rendszer, a vezetési és döntési rendszer, valamint a megjelenítő rendszer.

Az Aegis lett az első amerikai harci információs rendszer, mely döntést támogató és segítő elemeket is tartalmaz. A vezetési és döntési rendszer végzi az általános vezérlést és koordinációt, biztosítja az ember-gép interfészt az Aegis felé, az operátorok által bevitt parancsok rajta keresztül végzik a teljes rendszer és fegyverzet irányítását.

A vezetési és döntési rendszer az AN/SPY-1, vagy más szenzorok által szolgáltatott információk alapján egy track fájlt generál. Ezután kiértékeli és osztályozza a fenyegetést jelentő célokat, majd dönt a veszélyességi szintjükről és ennek alapján rangsorolja őket. Kiválasztja, vagy javasolja a célleküzdéshez szükséges fegyvert, majd felajánlja a tűznyitást.

A kép bal felső sarkában látható a USS Philippine Sea (CG 58) négy AN/SPG-62-es célmegvilágító radarjából kettő, közvetlenül az AN/SPY-1-es radar antennája felett. Fotó: U.S. Navy ,

Az Aegisnek négy üzemmódja ismert, közülük a speciális-automatikus módban az előre beállított fenyegetettségi kritériumok alapján a Tomahawk, az Mk 15 Phalanx és az Mk 45-ös ágyúk kivételével teljesen automatikus a tűzkiváltás a teljes fegyverzettel, de még ekkor is lehetséges manuálisan felülbírálni a rendszert. Az automatikus, félautomatikus és kézi módokban már emberi beavatkozás is szükséges, különbség csak ennek mértékében jelentkezik. Automatikus módban az Aegis döntéshozatali szabályok, doktrínák és a harcérintkezés szabályai alapján dolgozik, melyek megváltoztathatóak a fedélzeten is. Békeidőben egy esetleges balesettől tartva leginkább a kézi üzemmódot használják.

A legtöbb esetben zónákra osztják fel a felderített területet. Fokozott figyelem kíséri azokat a szektorokat, ahonnan támadás várható, itt nagyfokú önállóságot kap a rendszer, bár a tűzmegnyitás általában még ebben az esetben is emberi beavatkozáshoz kötött. A félautomata és kézi üzemmóddal ellenőrzött szektorokat a repülőgép-hordozók légifolyosóinak figyelembevételével jelölik ki, hogy az érkező és induló gépek még véletlenül se váljanak célponttá.

A légi célok leküzdése jelenleg az SM-2-es (Standard Missile 2) rakétákkal történik. Indítás után a beépített robotpilóta a leggazdaságosabb útvonalon vezeti a cél felé a rakétát, mely a repülés középső szakaszában pályakorrekciós jeleket fogadhat, az utolsó szakaszban, az elfogás előtti másodpercekben pedig aktív célmegjelölésre van szüksége. Utóbbit a hajó 4 darab AN/SPG-62-es folyamatos sugárzású célmegvilágító radarja biztosítja, melyek nem végeznek önálló célkövetést, az AN/SPY-1-től kapott adatok alapján az Mk 99-es tűzvezető rendszerrel együttműködve az Aegis irányítja őket. A célmegvilágítók időbeli elkülönítésével az Aegis 20 célt tud támadni, ekkor a légtérben lévő rakéták közül egyszerre mindig csak négy lehet a végső megközelítési fázisban. Az SM-2 hatótávolsága 74-167 kilométer, sebessége 3,5 mach, csúcsmagassága több mint 24 000 méter.

A gyakorlatban sokkal fontosabbnak bizonyult a rendszer által biztosított, rendkívül áttekinthető légi helyzetkép, mint egy tényleges harci bevetés. A megjelenítő rendszer része két pár 107 x 107 centiméteres kivetítő, általában az egyik párost a hajó kapitánya, a másikat az egységparancsnok használja. A képernyők egymástól teljesen függetlenek, azokon nem a nyers, hanem a már feldolgozott adatok láthatóak.

A USS Vincennes (CG-49) harci információs központja (CIC) 1988-ban. Akik megfordultak itt, joggal érezhették magukat a Star Wars díszletei között. | Fotó: U.S. Navy ,

A Haditengerészet Tengeri Rendszerek Parancsnokságának Aegis programirodája bevezette a saját besorolási rendszerét a különböző alapkonfigurációjú egységek azonosítására. Jelen felsorolás csak a legfontosabb eltéréseket taglalja, kizárólag a Ticonderoga-osztály vonatkozásában.

0-ás alapkonfiguráció (CG 47-48)

  • AN/SPY-1A radar
  • Mk 26-os ikerindító
  • UYK-7 és UYK-20 számítógépek
  • LAMPS I – SH-2F

1-es alapkonfiguráció (CG 49-51)

  • AN/SPY-1A radar
  • Mk 26-os ikerindító
  • UYK-7 és UYK-20 számítógépek
  • LAMPS III – SH-60B

2-es alapkonfiguráció (CG 52-58)

  • AN/SPY-1A radar
  • Mk 41 VLS rakétaindító
  • UYK-7 és UYK-20 számítógépek
  • LAMPS III – SH-60B
  • SQQ-89 (CG 54-től)

3-as alapkonfiguráció (CG 59-64)

  • AN/SPY-1B radar
  • Mk 41 VLS rakétaindító
  • UYK-43 és UYK-44 számítógépek
  • LAMPS III – SH-60B
  • SQQ-89

4-es alapkonfiguráció (CG 65-73)

  • AN/SPY-1B(V) radar
  • Mk 41 VLS rakétaindító
  • UYK-43 és UYK-44 számítógépek
  • LAMPS III – SH-60B
  • SQQ-89

Ha összehasonlítjuk a különböző alapkonfigurációkat, akkor láthatjuk, hogy a VLS rakétaindító hiánya, az Aegis alacsonyabb verziószáma és a LAMPS I okán az első öt hajó képességei elmaradnak a későbbi változatoktól. Esetükben a korábbi tervek a VLS beépítéséről és átfogó modernizációról szóltak, a 2004-2005 közötti időszakban azonban 18-21 évnyi szolgálat után kivonták őket a hadrendből. A leszerelt egységek sorsa eltérően alakult: míg a USS Ticonderoga (CG-47) leendő múzeumhajóként várja sorsa jobbra fordulását, addig a USS Valley Forge (CG-50) céltárgyként fejezte be pályafutását a Csendes-óceáni rakétalőtéren (Kauai sziget, Hawaii) 2006. november 2-án.

Fegyverzet

2 darab Mk 26 Mod 5 ikersínes rakétaindító

Az első öt hajó (0-ás és 1-es alapkonfiguráció) fegyverzetét képezte. Mindegyik indító javadalmazása 44 Standard (SM), vagy ASROC tengeralattjáró elleni rakéta volt, ezeket a fedélzet alatt függőleges helyzetben tárolták két gyűrűsorra függesztve. A szükséges műveleteket (töltés, ürítés stb.) bonyolult hidraulikus, mechanikus rendszer végezte, a gyűrűsorokról egy sínrendszeren került fel a rakéta az indítóállványra. Tűzgyorsasága 9 másodpercenként két rakéta, melyeket egy másodperces elkülönítéssel lehetett indítani. Egyik jelentős hátránya, hogy a méretkorlátozások miatt nem tud Tomahawkot indítani. Az első öt hajó kivonása óta nincs jelen a Ticonderoga-osztály fegyverzetében.

Mk 26-os, a „kétkarú rabló”, a háttérben jobbra az Mk 141-es indítók. | Forrás: seaforces.org ,

2 darab Mk 41 Mod 0 vertikális indítórendszer (VLS)

A Bunker Hilltől (CG 52) kezdve az Mk 26-os indítót felváltotta a vertikális indítórendszer, a VLS, mely jelentős képességnövekedéshez vezetett. A fedélzetbe süllyesztett függőleges indítócellákba a rakétákat a szállításukra, tárolásukra használt konténerükben emelik be, melyből az indításuk is történik, ezért nincs szükség a bonyolult és meghibásodásra hajlamos töltőberendezésekre. Az így felszabadult hely nagyságát jól érzékelteti, hogy az Mk 26-os rakétaindító helyére 61 cellás VLS-t lehetett beépíteni, ráadásul 11 fő helyett csak 8 főt igényel az üzemeltetése. A két Mk 41-esbe összesen 122 darab különféle rakétát lehet elhelyezni, köztük a Tomahawkot is, mely jelentős csapásmérő képességhez és így új feladatkörhöz juttatta a cirkálókat.

A vertikális indítórendszer a modifikációjától függően az alábbi fegyvereket tudja indítani:
SM-2 Blk II/III/IIIA/IIIB, SM-2 Blk IV, SM-3, SM-6, Tomahawk Blk II/III/IV, VLA (VL-ASROC), ESSM (Evolved SeaSparrow).

A USS Lake Erie (CG 70) hátsó VLS indítója. | Fotó: U.S. Navy ,

A VLS rendszeresítése fontos lépés volt abból a szempontból, hogy a felszíni egységek légvédelmi és csapásmérő feladatkört egyaránt elláthassanak. Míg korábban a specifikus indítóberendezések behatárolták a hajók alkalmazásának lehetőségeit, addig az indítócellákba vegyes fegyverzet tölthető, melyek gyorsan kiválaszthatóak és indíthatóak, a készenléti pozícióba helyezés késedelme nélkül. A VLS-t mindig az adott küldetésnek megfelelő összetételű fegyverzettel töltik fel, normál esetben nem is használják ki a teljes kapacitását.

Utántöltés

Az elmúlt időszakban többször is napirendre került az indítócellák tengeren való utántöltésének kérdése. A VLS elméleti maximális kapacitása 128 rakéta lenne, azonban mindkét indítóban 3 cellát elfoglal egy daru, mellyel mozgatni lehet a konténereket, pontosabban csak bizonyos konténereket, a Tomahawkot tartalmazót például már nem. Nyugodt tengeren is lassú és nehézkes az utántöltés menete, egy pillanatra pedig próbáljuk meg elképzelni, milyen lehet éjszaka, vagy harci helyzetben „birkózni” egy 1700 kilogrammos konténerrel, melyben egy harci résszel és hajtóanyaggal ellátott SM-2 Block II himbálódzik kiszámíthatatlanul a daru gémjén.

Gyakorló konténer emelése a USS Bunker Hill (CG 52) fedélzetén. ,

Valójában az utántöltés becsült ideje az, ami miatt a gyakorlatban hasznavehetetlen a jelenlegi rendszer. Nyugodt tengeren 3,5 rakéta/órás sebességgel számolnak, ezzel a 122 cella teljes újrafegyverzése alig 35 órát venne igénybe. Valószínűleg a környék összes tengeralattjárója ezt a kedvező alkalmat várná, hogy a tenger fenekére küldje a harccsoport légvédelemért és utánpótlásért felelős hajóit. A fentiek okán az indítócellák feltöltését jelenleg kikötőkben végzik, ha egy hajó valamiért elhasználná a teljes javadalmazását, akkor azt csak az erre alkalmas helyen lehetne pótolni.

2 darab Mk 45 Mod 2-4 ágyú

Az Mk 45-ös a haditengerészet cirkálóinak és rombolóinak elsődleges ágyúja, különböző modifikációit 1971 óta gyártják. A 127 mm-es űrméretű könnyű automata ágyú bevethető légi és felszíni célok ellen, tűzgyorsasága 16-20 lövés/perc, hatótávolsága 23,7 kilométer, javadalmazása 600 lőszer.

Az első négy hajóra a Mod 0-ás változatot építették be, a Thomas S. Gates (CG 51)-től kezdve pedig a Mod 1-est. A fő különbség a két változat között, hogy a Mod 1-est már úgy tervezték, hogy irányított lövedékkel is tüzelhessen. A cirkálók többségén ma a Mod 2-es változat van telepítve, ezeket folyamatosan cserélik le az új, Mod 4-es verzióra.

A USS Vella Gulf (CG 72) tüzel az első MK 45 Mod 2-es ágyújával egy 2008-as hadgyakorlaton. | Fotó: U.S. Navy ,

2 darab LAMPS helikopter (Light Airborne Multi-Purpose System – Könnyű légiszállítású többcélú rendszer)

A LAMPS-ot eredetileg a hajó egyfajta kiterjesztéseként képzelték el a tengeralattjáró elleni hadviselésben, azonban feladatköre hamarosan kibővült, elsőként a hajó elleni rakéták és a látóhatáron túli célok elleni küzdelemben való közreműködéssel. A LAMPS I Kaman SH-2 Seasprite csak az első két cirkálón üzemelt, a megmaradt hajókon kizárólag LAMPS III Sikorsky SH-60 Seahawkok teljesítenek szolgálatot.

A helikopterek elsődleges feladata a tengeralattjárók és felszíni egységek elleni hadviselés, a másodlagos feladatok közé tartozik a kutatás és mentés, a teher- és személyszállítás, tűztámogatás, egészségügyi evakuálás, valamint kommunikációs átjátszás. A Seahawkok az esetek többségében a harcászati információs központ közvetlen irányításával hajtják végre a feladataikat, ahová közvetlen adatkapcsolaton az összes szenzoruk információja beérkezik.

SH-60 Sea Hawk a USS Bunker Hill (CG 52) fedélzetén. | Fotó: U.S. Navy ,

Az SH-60R Seahawk az alábbi eszközökkel rendelkezik: APS-147 többfunkciós radar, 25 szonárbója, AN/AQS-22 fedélzeti alacsony frekvenciájú (hosszúhullámú) szonár merülő hanglokátorral, ALQ-210 passzív elektronikai felderítőrendszer, AN/AAS-44C(V) infravörös felderítő és célmegjelölő rendszer. Fegyverzete három Mk 50/Mk 54-es torpedő, vagy 8 darab AGM-114 Hellfire.

Hajók és tengeralattjárók elleni fegyverzet

Az AGM–84 Harpoon felszín-felszín rakéták részére 2 darab Mk 141-es négycsöves indítóberendezés került elhelyezésre taton. A helikopterfedélzet alatt, a hajó mindkét oldalába süllyesztve 2 darab Mk 32 Mod 14-es tripla 324 mm-es torpedóvető cső került beépítésre, melyek javadalmazása 36 darab Mk 46-os, vagy Mk 50-es torpedó.

A USS Gettysburg (CG 64) AGM-84D Harpoon rakétát indít a 2010-es SINK-EX hadgyakorlaton. | Fotó: U.S. Navy ,

Tengeralattjáró elleni hadviselés

AN/SQR-19 vontatott szonár

A taktikai szempontból jelentős sebességtartományokban (20 csomó alatt) haladva lehetővé teszi az ellenséges tengeralattjárók passzív felderítését, azonosítását és követését. A 16 modulból álló, közel 280 méter hosszú eszközt 1,7 kilométeres kábelen vontatja a hajó, akár 365 méteres mélységig leeresztve, lefedve ezzel több konvergencia zónát. Az AN/SQR-19 folyamatosan figyeli saját állapotát, hiba esetén áthidalja a sérült elemet, a moduláris felépítésnek köszönhetően a javítása egyszerű és gyors.

AN/SQS-53 hajótörzsbe integrált szonár

A 3,5 KHz-es keresőszonár aktív és passzív üzemmóddal is rendelkezik, 576 elemből álló tömbje a hajóorr szonárdómjában kapott helyet: a 1,5-4 kHz-es tartományban, 4 sávban és 7 csatornán érzékeli a jeleket. A cirkálók építése során a szonár három modifikációját építették be: CG 47-55-ig az AN/SQS-53A-t, CG 56-67 -ig az AN/SQS-53B-t, végül CG 68-73-ig az AN/SQS-53C-t. Utóbbi változatban a korábbi változatok analóg adóberendezése helyett már digitális van, a nyalábformálás és pozicionálás elektronikusan történik, így a fázisvezérelt radarokhoz hasonlóan lehetséges automatikusan több célpont egyidejű követése. Javult a sekélyvízi felderítés hatékonysága, a rendszer segédprocesszora közel 100 aktív és passzív célpontot tud kezelni.

A USS Cowpens (CG 63) a yokosukai (Japán) szárazdokkban. Jól megfigyelhető az AN/SQS-53-as szonár dómja, a fekete színű sáv nem fémből, hanem gumiból készült. | Fotó: U.S. Navy ,

AN/SQQ-89 integrált tengeralattjáró elleni hadviselési rendszer

Azért hozták létre, hogy feldolgozza, kezelje és megjelenítse az AN/SQS-53-as szonár, az AN/SQR-19-es vontatott szonár, valamint a LAMPS III rendszerek által felderített nagymennyiségű kontaktust. A fejlesztések során egyre inkább eltűntek a határok az érzékelés és a tűzvezetés között, így kialakult egy az Aegishez hasonló integrált rendszer, melyet sokszor említenek annak „víz alatti” megfelelőjeként.

AN/SLQ-32 V(3) aktív/passzív elektronikai hadviselési rendszer

Az AN/SLQ-32 a haditengerészet felszíni hajóinak fő elektronikai hadviselési rendszere. Az első két változat csak passzív tevékenységre volt alkalmas: felderítésre, riasztásra, azonosításra és a forrás irányának meghatározására, akár többszörös fenyegetettség esetén is. A Ticonderoga-osztályra telepített (V)3-as modifikáció már képes aktív elektronikai ellentevékenységre is, akár több célpont egyidejű zavarásával.

Új kisugárzás észlelésekor a rendszer megkísérli annak azonosítását az adatbázisban található minták összevetésével. Az eredmény megbízhatóságát egy hétfokozatú skálán értékeli, ahogy a forrás jelentette fenyegetés mértékét is – ez utóbbit folyamatosan frissíti. Félautomata módban jelzi az ellenséges fenyegetést és ellenintézkedést javasol, melyet az operátor elfogadhat, vagy elvethet. A rendszer képes automatikusan zavarni a kiválasztott sugárforrásokat az előre beállított kritériumok alapján, gyorsreagálású módban pedig azonnal megkezdi a zavarást.

Az AN/SLQ-32-t a Mark 36-os csali- és zavarótöltet kivetőkkel együtt használják. A töltetek képesek az infravörös és lokátorirányítású hajó elleni rakéták megtévesztésére, a Nulka csali alkalmazásával pedig aktív zavarásra is. Utóbbi saját szenzorokkal rendelkezik, adatkapcsolaton keresztül kommunikál az indító platformmal és közel egy percen keresztül képes imitálni akár a hajó mozgását is.

Fejlesztések

Smart Ship Project

A Haditengerészeti Kutatási Tanácsadó Bizottság 1996-ban a USS Yorktown (CG 48)-t jelölte ki a Smart Ship Project gyakorlati tesztelésére. A program célja a munkaerőigény csökkentése volt korszerű technológiák alkalmazásával, ezzel anyagi megtakarítást elérve az üzemeltetési költségek terén. Az automatizált rendszereket, valamint a felügyeleti konzolokat száloptikás és vezeték nélküli hálózatokkal kötötték össze, így összesen 48 fővel lehetett csökkenteni a legénység létszámát anélkül, hogy az a biztonság, vagy a bevethetőség rovására ment volna. A hajóhídon szolgálatot teljesítők száma a korábbi 13-ról 3 főre csökkent, a központi vezérlőben 11 helyett egyszerre csak 4 ember munkájára van szükség. A tapasztalatokat felhasználva, de már Integrated Ship Control (ISC) néven végül az osztály többi hajójára is elkezdték telepíteni a rendszert, elsőként a USS Ticonderoga (CG 47) került sorra.

Kilátás a USS Normandy (CG 60) hajóhídjának magasságából: a cirkáló Izlandtól északra hajózik. | Fotó: U.S. Navy Cruiser Modernization Program ,

Teljes szerkezeti, gépészeti, az elektromos és a harci rendszereket is érintő nagyjavítás. A hajónként 220 millió dollárba kerülő csomag célja, hogy a cirkálók legalább 35 éves korukig bevethetőek legyenek.

A hajótörzs és a felépítmény strukturális megerősítést kap, a hablemez méretét csökkentik, hogy javuljon a hajó súlyeloszlása. Az ágyúkat Mk 45 mod 4-esre cserélik, a Phalanx Mk 15-öt Block 1B verzióra, telepítik az újabb AN/SPQ-9B radart és integrálják az Evolved SeaSparrow rakétát (ESSM). Leszerelik az SPS-49-es radart, hogy a berendezései által elfoglalt terület helyén tornatermet alakítsanak ki és csökkentsék a felépítmény súlyát. A hulladékhő-hasznosító kazánokat eltávolítják, az összes gőzüzemű berendezést elektromosra cserélik, melyek jóval kevesebb karbantartást igényelnek.

Az új harci rendszer egyik előnye, hogy nyílt architektúrájú, vagyis az új ACB-08-as Aegis szoftver független a hardvertől. A régi rendszerben mindig egy specifikus hardverre készült egyedi szoftver, mely leginkább a mindkettőt érintő átfogó és alapos fejlesztéseknek kedvezett. A modernizáció után már lehetőség lesz az egymástól elkülönült fejlesztési ciklusok bevezetésére és az ebből adódó előnyök kihasználására. Az új szoftver egyik fontos eleme a tengerfelszíni ballisztikus rakétavédelemi képesség, de ezt csak a kiválasztott cirkálókon és a megfelelő rakéta (SM-3) birtokában lehet kihasználni.

A Cruiser Modernization Program eredményeként javuló hadrafoghatóságot, alacsonyabb üzemeltetési költségeket és a tervezett élettartam növekedését várják.

Harci alkalmazás

A USS Ticonderoga (CG 47) rögtön az első útján részt vett egy fegyveres konfliktusban. 1983 novembere és 1984 áprilisa között több alkalommal járőrözött Libanon partjainál, hogy 127 mm-es ágyúinak tüzével támogatást nyújtson a Bejrútban harcoló amerikai tengerészgyalogosoknak. A szintén a helyszínen lévő USS New Jersey (BB 62) 406 mm-es ágyúi mellett az új hajó nem tűnt túl fenyegető jelenségnek, de az AN/SPY-1A radarja által biztosított egyedülálló légi helyzetképnek köszönhetően hamar a figyelem középpontjába került. A repülőgép-hordozók csökkenthették az őrjáratozó gépek számát és kevesebb alkalommal kellett a levegőbe emelni a készültségi F-14 Tomcateket is.

Az 1990-ben indított Sivatagi Vihar hadműveletben 9 cirkáló vett részt, összesen több mint 300 Tomahawkot indítottak iraki célpontok ellen. Legfontosabb feladatuk a légvédelmi létesítmények, valamint a vezetési és irányítási központok korai semlegesítése volt. A USS Normandy (CG 60) lett az első hadihajó 1945 óta, mely a hadrendbe állítását követően rögtön az első útján háborúba indult. A hadműveletek vége felé, 1991. február 18-án a USS Princeton (CG 59) aknára futott és megrongálódott, de rendszerei üzemképesek maradtak. Bár az elsüllyedés veszélye nem állt fenn és saját erejéből is visszatérhetett volna egy kikötőbe, mégis a vonatatása mellett döntöttek, a hajótest kímélése érdekében.

Az Iraqi Freedom hadművelet keretében a USS Cape St. George (CG 71) Tomahawk cirkálórakétát indít. | Fotó: U.S. Navy ,

Szarajevó ágyúzása után 1995-ben a NATO megindította az Operation Deliberate Force hadműveletet. Szeptember 10-én éjszaka a USS Normandy (CG 60) 13 Tomahawkot indított a légvédelem lisinai vezetési és irányítási létesítményei ellen. 1999 márciusában a USS Theodore Roosevelt (CVN 71) hat hónapos rutinküldetésre hajózott ki, hogy felváltsa a USS Enterprise (CVN 65)-t a Perzsa-öbölben. A repülőgép-hordozó áprilisban megérkezett a Mediterrán térségbe, ekkor átirányították az Allied Force hadművelet támogatására. A Theodore Roosevelt harccsoportjában két Ticonderoga-osztályú cirkáló volt: a USS Leyte Gulf (CG 55) és a USS Vella Gulf (CG 72). Az Enterprise kíséretéből a USS Philippine Sea (CG 58) kapcsolódott be a hadműveletekbe, akkor több Tomahawk cirkálórakétát is indított Jugoszláv katonai célpontok ellen.

A 2001-ben megkezdődött Enduring Freedom hadműveletben már 15 cirkáló vett részt, a Sivatagi Viharhoz képest a Tomahawkok indításához szükséges célkiválasztási ciklusidejük 101 percről mindössze 19 percre csökkent. Az Iraqi Freedom hadműveletben is jelentős szerepet kapott az osztály 11 hajója, ennek során több mint 800 darab Tomahawkot használtak fel.

Egy rendkívül sajnálatos esemény kapcsán került a címlapokra a USS Vincennes (CG 49), amikor a Perzsa-öbölben két SM-2 Blk II-es rakétával lelőtte az iráni nemzeti légitársaság Airbus A300-as típusú utasszállítóját. Az 1988. július 3-án történt, 290 halálos áldozattal járó katasztrófa részletes ismertetése meghaladja jelen írás kereteit.

Az Aegis BMD és az USA-193

Az Aegis BMD, vagyis a tengerfelszíni ballisztikus rakétavédelemi program fejlesztésének egyik fontos állomása volt, amikor 1999. szeptember 24-én a USS Shiloh (CG 67) sikeres indítást hajtott végre a kísérleti SM-3-as rakétával. A következő jelentősebb tesztre 2002. január 25-én került sor, ekkor a USS Lake Erie (CG 70) indította az SM-3-as rakétát. A teszt során nem volt követelmény a céltárgy elfogása, azonban a rakéta azt közvetlen találattal megsemmisítette, így ez lett az első alkalom, hogy tengerfelszíni platformról kis hatótávolságú ballisztikus rakétát semmisítettek meg az atmoszférán kívül.

2002. január 25: Az SM-3-as rakéta elindul az atmoszférán kívüli cél elfogására a USS Lake Erie (CG 70) vertikális indítóberendezéséből. | Fotó: U.S. Navy ,

A fejlesztések és a tesztelés folytatódott, 2008-ban pedig lehetőség nyílt élesben is kipróbálni a rendszert. Az USA-193-as műhold letért a pályájáról és félő volt, hogy esetleg lakott területre zuhan, tartályaiban a fel nem használt mérgező hidrazin hajtóanyaggal.

2008. február 14-én az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy a USS Shiloh (CG 67) és a USS Lake Erie (CG 70) kísérletet tesznek a meghibásodott műhold lelövésére. 2008. február 21-én 03:26 UTC idő szerint a USS Lake Erie (CG 70) elindított egy SM-3-as rakétát, mely 247 kilométerrel a Csendes-óceán felett közvetlen találattal megsemmisítette az USA-193-ast. A műhold ekkor 28 000 km/órával haladt, az ütközési sebesség 35 400 km/h volt.

Füstbe burkolódzik a USS Lake Erie (CG 70) felépítménye, ahogy az SM-3-as rakéta az USA-193-as műhold megsemmisítésére indul. | Fotó: U.S. Navy ,

Feszültségkorróziós repedések

Bizonyos idő elteltével a fáradásos törések megjelenése nem meglepő, a Ticonderoga osztállyal kapcsolatban 2010-ig közel 3000 ilyen esetet jegyeztek fel. Több mint 17 olyan módosítási, vagy modernizációs csomagot készítettek a cirkálók számára, melyek a szerkezeti integritás javítására szolgálnak és elsődleges céljuk a fáradásos törések előfordulási gyakoriságának csökkentése a nagy mechanikai igénybevételeknek kitett területeken. Ennek ellenére 2006-tól szokatlan és jelentős nagyságú repedések tűntek fel, melyek nem mutattak összefüggést a már megszokott jelenségekkel, ráadásul érdekes módon alacsony mechanikai igénybevételnek kitett területeket érintettek.

A vizsgálatok kiderítették, hogy feszültségkorróziós repedésekről van szó, melyek kizárólag a felépítmény fő építőanyagában, az 5456-H116-os alumíniumban jelentkeznek. A feszültségkorrózió a helyi korrózió egyik fajtája, mely a tartós mechanikai húzófeszültség és a korróziós közeg egyidejű hatásaként repedésképződést, illetve terjedést okoz. Az 5456-H116–ban magnéziumot, mint szilárdságnövelő ötvözőt használnak magas, jellemzően 4,5-5,7 tömegszázalék közötti arányban. Bármely alumíniumötvözet, melynek 3 tömegszázaléknál magasabb a magnéziumtartalma hajlamossá válik a feszültségkorrózióra és a kristályközi korrózióra, ha a fém hőmérséklete hosszabb időszakokon keresztül meghaladja az 50 Celsius fokot. Ezekben az esetekben pontosan ez történt: hő hatására a magnézium kilépett a szilárdoldat állapotból, így az alumínium korrózióra érzékennyé vált és a tengeri környezetben végül bekövetkezett a szerkezet károsodása.

A törések kijavításánál talán nagyobb kihívást jelent egy megbízható és roncsolásmentes vizsgálati módszer bevezetése, mellyel felmérhető a probléma nagysága, illetve a későbbiekben felhasználható a nagyobb repedések kialakulásának megelőzéséhez.

Bealkonyul a cirkálóknak? A USS Mobile Bay (CG 53) egyelőre nincs a kivonással érintett 7 hajó között. | Fotó: U.S. Navy ,

Az utolsó cirkálók?

A korábban említett modernizációs program elindításával hosszabb távra rendeződni látszott a megmaradt 22 egység sorsa. A megszokottnak mondható fáradásos töréseken kívül megjelenő feszültségkorróziós repedések azonban komoly aggodalomra adtak okot. Hiába csökkentik a legénység létszámát intelligens rendszerek alkalmazásával, ha a hajók magas karbantartásigénye egyre nagyobb összegeket emészt fel. A Ticonderoga-osztály létrehozásakor gyakorlatilag felhasználták az összes tartalékot, ami a Spruance-osztály konstrukciójában rejlett, így a hajó szolgálati idejére már nem maradt jelentősebb mozgástér a fejlesztések számára. A legjobb példa erre a súlynövekedéssel való folyamatos küzdelem, amely gyakorlatilag a gyártás megkezdése óta árnyékként követi a cirkálókat.

Mint arról a HTKA is beszámolt, a védelmi költségvetési megszorítások keretében 2013-ban és 2014-ben összesen 7 egység hadrendből való kivonását tervezik, ezzel 15-re csökkenne az osztály aktív tagjainak száma. Bármit is hozzon a jövő, a Ticonderogák hadrendbe állításával egy új korszak kezdődött a haditengerészetnél és talán mindannyiunk szerencséje, hogy eredeti szerepkörükben, a hordozócsoportokra zúduló tömeges légitámadások kivédésében eddig nem kellett helytállniuk.

—–
Szerző: Botyánszki Tamás
*Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a cikk elkészítése során.

Forrásjegyzék

– USS TICONDEROGA (CG 47) Command History for 1983, 1986, 1987[
– USS BUNKER HILL (CG 52) COMMAND HISTORY FOR 2001
– USS Ticonderoga (CG 47) Maiden Cruise Book 1983-84
– USS Ticonderoga (CG-47) From Wikipedia, the free encyclopedia
– Norman Polmar – Ships and aircraft of the US fleet
– http://navysite.de/cg/cg47class.htm
– Maritime Communications – First Aegis Missile Cruiser Christened At Ingalls Yard
– http://www.globalsecurity.org/military/systems/ship/cg-47
– Manufacturing Techniques and Process Challenges with CG-47 Class Ship Aluminum Superstructure Modernization and Repairs
– The CGBL–a Product Improved Version of the CG 52
– Naval Institute Guide to Combat Fleets of the World: Their Ships, Aircraft, and Systems – ERIC WERTHEIM, 2007
– The Blade Toledo, Ohio, 1982. augusztus 18.
– Marine Vehicle Weight Engineering by the Society of Allied Weight Engineers, 2007
– Manufacturing Techniques and Process Challenges with CG-47 Class Ship Aluminum Superstructure Modernization and Repairs
– USING X-RAY DIFFRACTION TO ASSESS RESIDUAL STRESSES IN LASER PEENED AND WELDED ALUMINUM – Brian J. Banazwski
– American Shipbuilders – THE LATEST ADVANCEMENTS IN PROPULSION SYSTEMS FOR TODAY’S NAVIES
– Introduction to Naval Engineering, by David A. Blank, Arthur E. Bock, David J. Richardson 1980
– Navy times – Port Royal repairs to cost millions
– Handling a Ticonderoga By Lieutenant Commander James Stavridis, U. S. Navy
– World naval weapon systems – Norman Friedman
– Monopulse Principles and Techniques – Samuel M sherman, David K. Barton
– Shipboard phased-array radars, Requirements, technology and operational systems – Dimitris V. Dranidis
– Sallai József—Balogh Károly – Az Aegis felderítő és fegyverrendszere
– Keksz Ernő – A több célcsatornás légvédelmi rakétaarchitektúrák alkalmazási korlátainak vizsgálata
– Fifth Symposium on Integrated Observing Systems, Timothy Maese, Lockheed Martin
– Preliminary Results of At-Sea Testing with the Lockheed Martin Tactical Environmental Processor
– http://www.ausairpower.net/APA-Rus-Cruise-Missiles.html
– NSWC DAHLGREN DIVISION – AEGIS COMBAT SYSTEM (ACS)
– U.S. Navy and Marine Corps Platforms and Weapons – Naval Weapons Systems
– NavSource Online: Battleship Photo Archive – Ticonderoga and the Aegis System
– http://www.navy.mil/navydata/fact_display.asp?cid=2100&tid=575&ct=2
– http://www.mh-60.com/specifications/sensors/
– http://www.navair.navy.mil/index.cfm?fuseaction=home.displayPlatform&key=230E736F-D36A-4FB8-BDD3-372CD723D22C
– http://www.mh-60.com/specifications/technology-upgrades/
– Cruiser and Destroyer Modernization Programs – Scott Hale
– Cruiser Modernization: Much more than a mid-life make-over, Edward H. Lundquist
– USS Norton Sound (AVM-1) From Wikipedia, the free encyclopedia
– The Encyclopedia of Middle East Wars – Spencer C. Tucker (Editor)
– http://www.public.navy.mil/surflant/cg55/Pages/aboutus.aspx
– http://navysite.de/cg/cg58.html
– http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ship/docs/990828-tr-navnews.htm
– http://www.defense.gov/specials/kosovo/
– https://htka.hu/2012/03/19/megneveztek-a-nyugdijazando-ticonderogakat/
– USA-193 From Wikipedia, the free encyclopedia
– Surface Navy Combat System Development Update, Bill Bray
– Aegis Ballistic Missile Defense System From Wikipedia, the free encyclopedia
– http://www.youtube.com/watch?v=9vUEwc6egmg
– http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ship/weaps/an-sqs-53.htm
– http://www.navytimes.com/legacy/new/1-292925-2366000.php
– http://en.wikipedia.org/wiki/RIM-66_Standard

—–
Jelen írás a HTKA Lapcsoport által szervezett Hír- és Cikkíró versenyre érkezett és megfelelőnek ítéltetett a publikációra.

166 hozzászólás “A Ticonderoga-osztály”

  1. Hans

    Elég durván el vagyunk kényeztetve a héten! :)
    Sas cikk és ez…
    Az AB osztályt és a Tico-t amúgy is nagyon szeretem! Belolvastam, nagyon tetszik! Szépen lementem pdf-ben és napközben telón elolvasom.
    Köszönet érte!

    2012. december 8. szombat at 12:47
  5. molnibalage

    Hiánypótló írás magyar nyelven, az ziher. Grat.

    Lenne néhány kérdésem és javaslatom is. Először a kérdések, amire sanszosan a szerző tudja a válasz.

    A Virgina osztállyal mi volt baj? Miért nem gyártották AEGIS-es formában? Csak a költség volt a baj? Ez az utólagos tervezés miatt volt zizis, vagy maga az atommeghajtás volt drága?

    Full auto üzemmódban torpedó indítás mehet, de az Phalanx nem? Ez tuti? Manuális üzemmód tömeges rakétatámadás esetén?

    A folyamatos hullámú (CW) célmegvilágításnál hogy jön össze a „tűzívenkénti” négy darab cél? Ehhez nem 16 db antenna kellene? Az F-15 esetén a CW megvilágítás + AIM-7F 10 fokos nyílátsú kúppal dolgozik. Vagy itt egy antanna kettő rakétát is meg tud világítani? Mi a szögkorlátozása a rendszernek? Az adott CW megvilágítók adott tűzívhez vannak rendelve?

    Ma napig CW megvilágítás van? A visszavert radarjel alapján nem megy a rávezetés, mint AIM-7M-nél?

    Az Evolved Sparrow az mid tud? Miben tér el a légi indításútól? Akkor az F változaton alapul? Mert az ‘M’-nél nem tudok CW rávezetésről, még tartalékként sem, mert a szenzora teljesen más elvileg.

    Irányított lőszer van az ágyúkhoz vagy csak terv maradt?

    A heliknél csak az SH-60R-t említetetted. Az helik „evolúciója” az hogyan történt és milyen képességeket kaptak időben előrehaladva? (Esetleg a mikort is meg tudod saccolni?)

    A 36 darab torpedós készletet mi indokolja? Ez szerintem brutális mennyiség. Ezek mind olyanok, hogy a hajó egyből vízbedobja őket? A gyorsítórakétás elhajítás az ezekből megy, vagy a VLS-ből? A VLS-ASROC az a gyorsító rakétás változat? Ha igen, akkor a VLS előtt ilyen képessége nem volt?

    Ha 280 méteres a vontatott szonár, akkor hogyan és hova húzzák vissza, hogy álló helyzetben ne zúzódjon szét? A magasság/mélység szabályzása hogyan zajlik? Van balssztartály rendszere a cuccnak? Gondolom kép nincs vontatott szonárról sehol, az ilyenm dolog titkoltak.

    A javaslatok.

    Az általános felszereltség bontása szépen le volt bontva egységenként, látható a fejldőés. Ez atomjó. A helire és a fegyverzetek változatára ez azért hiányzi, mert nincs adat?

    A radar leírásánal vannak olyan kifejezések, amit nem is értek, ennek ellenére az ipulzus csúcsteljesítmény és effektív teljesítmény szavakat hiányoltam. Ezeket még magamfajta áramtól irtózó gépész is megérti. :)
    (Ha jól értem, gyak. erről van szó, a MW az imp. csúcs, a kW-os érték, az effektív.)

    Kérdés és kijelentés között. Asszem az Sz-300-on alapuló navalizált rendere mintha forgótárral működne, ezért gyorsan tölthető. Hansoló rendszer vajh miért nincs a jenki hajón? Nem férne el? Igaz, hogy a „revolver” (?) rendszerű indító tűzgyorsasága rövid időre alacsonyabb, de tengeren is lehetővé teszi az újratöltést. Vagy rosszul tudom?

    Első blikkre kb. ennyi. A jó cikk alapismévre, hogy gondolatébresztő és lehet kérdezni az elvolvasása után. Na, ez OLYAN!

    http://www.reactiongifs.com/wp-content/gallery/yes/Chuck_Norris_Approves.gif

    2012. december 8. szombat at 13:23
  7. igla

    Gratula a cikkhez!!

    …épp a napokban vitatkozott két barátom, hogy vajon miért lényeges, hogy mennyivel hasít egy hajó a vízen. Rakéták, repülők szempontjából tök mindegy, hogy 30, vagy 50 km-rel suhan. De az egyikük azt mondta, hogy a sebesség azért fontos, hogy a konvojokat követő tengeralattjáróknál a sebességnövekedés exponenciális felderíthetőségi mutatókat produkál(hat), azaz nagyobb sebességre kényszeríteni az ellenséget, tulajdonképpen önvédelmi fogás, de nem a hagyományos értelemben.

    Érdekesnek találtam, és gondoltam, ide talán illik is.

    2012. december 8. szombat at 14:29
  9. Kuruc71

    „Hiánypótló írás magyar nyelven, az ziher. Grat.’

    Csatlakozom a gratulalokhoz. Valoban szep munka

    „Full auto üzemmódban torpedó indítás mehet, de az Phalanx nem? Ez tuti? Manuális üzemmód tömeges rakétatámadás esetén?”

    A Phalanxnak verziotol fuggoen tobb uzemmodja van. Amik a Ticon vannak azoknak manualis fel es teljesen automata tuzmodjuk egyarant van. Egy kozeledo salvot nem tudnanak manualisan kezelni. Ez csak veszuzemmod.

    „Ma napig CW megvilágítás van? A visszavert radarjel alapján nem megy a rávezetés, mint AIM-7M-nél? ”

    Itt a CW visszavert jeleket is jelent. A visszaverodes folyamatos es azt koveti a raketa.

    „Az Evolved Sparrow az mid tud? Miben tér el a légi indításútól? Akkor az F változaton alapul? Mert az ‘M’-nél nem tudok CW rávezetésről, még tartalékként sem, mert a szenzora teljesen más elvileg.”

    Sok mindenben. Alkalmassa tettek VLS inditasra. Kapott egy bustert , elektronikailag is felpumpaltak egy kicsit. Igy nagyobb hatotav es jobb egyebb kepessegek birtokosa. Igen megbizhato fegyver !!!

    „Irányított lőszer van az ágyúkhoz vagy csak terv maradt?”

    Igen !

    „A heliknél csak az SH-60R-t említetetted. Az helik “evolúciója” az hogyan történt és milyen képességeket kaptak időben előrehaladva? (Esetleg a mikort is meg tudod saccolni?)”

    Hosszu tortenet mondhatni egy kulon cikk de ami erdekesseg hogy a mostani S-70B2 helik es a Romeok kozott is fenyevek vannak kepessegben.

    „A 36 darab torpedós készletet mi indokolja? Ez szerintem brutális mennyiség. Ezek mind olyanok, hogy a hajó egyből vízbedobja őket?”Van ket tengoelharito heli meg ket haromcsoves torpedoindito. A tengovadaszathoz is kellenek meg az uj ami es a MU 90 torpok rendelkeznek hard kill torpedo vadasz uzemoddal is.

    ” A gyorsítórakétás elhajítás az ezekből megy, vagy a VLS-ből? A VLS-ASROC az a gyorsító rakétás változat? Ha igen, akkor a VLS előtt ilyen képessége nem volt?”

    A raketatorpedok azok kulon vannak meg ezeken felul. Voltak korabban is csak eppen nem VLS ben hanem pl a MK-13 as ( OHP class ) inditorol.
    Ez egy regi kepesseg mind az oroszoknal mind az USN nel.

    „Ha 280 méteres a vontatott szonár, akkor hogyan és hova húzzák vissza, hogy álló helyzetben ne zúzódjon szét? ”

    Kabeldob.

    „A magasság/mélység szabályzása hogyan zajlik? Van balssztartály rendszere a cuccnak? Gondolom kép nincs vontatott szonárról sehol, az ilyenm dolog titkoltak.”

    A szonar kabel vegen van egy hidrodinamikai egyseg ( vezersikok ) amelyel lehet 3D ben manoverezni.

    „Kérdés és kijelentés között. Asszem az Sz-300-on alapuló navalizált rendere mintha forgótárral működne, ezért gyorsan tölthető. Hansoló rendszer vajh miért nincs a jenki hajón? Nem férne el? Igaz, hogy a “revolver” (?) rendszerű indító tűzgyorsasága rövid időre alacsonyabb, de tengeren is lehetővé teszi az újratöltést. Vagy rosszul tudom?”

    A VLS nel nincs gyorsabb inditas ! Az orosz rendszer max azonos lehet vele de ketlem.

    A VLS-t is lehet tengeren tolteni. Csak jo ido kell hozza mint az orosz rendszerhez is. Azonban az oroszoknak lenyegesen levesebb ellatohajojuk van amivel ezt meg is tudnak oldani.

    2012. december 8. szombat at 14:40
  10. silver

    Köszönjük! Gratula a szerzőnek. Már nagyon vártam ezt a cikket. Nagyon tetszett. Eddig ezeket a dolgokat csak angol nyelven lehetett elérni, és a szakszöveget az ember vagy félreértette, vagy nem:)
    Lehetne még több ilyen tengerészeti témájú cikk. Lenne egy szép hosszú kívánságlistám:)

    2012. december 8. szombat at 15:03
  11. molnibalage

    Itt a CW visszavert jeleket is jelent. A visszaverodes folyamatos es azt koveti a raketa.

    De nem a keresőradar visszavert jelelit, lásd F-15 cikk. Itt is az van, hogy van a négy darab síkanennás radar és mellette a megvilágítás Nagyon nem mindegy… Ezek egymás mellett dolgozó rendszerek.

    “Irányított lőszer van az ágyúkhoz vagy csak terv maradt?”

    Igen !

    Melyikre vonatkozik az igen?

    Van ket tengoelharito heli meg ket haromcsoves torpedoindito. A tengovadaszathoz is kellenek meg az uj ami es a MU 90 torpok rendelkeznek hard kill torpedo vadasz uzemoddal is.

    Ja, hogy a heliket is ebből szerelik fel? Az ok, hogy a mostani torpok akkor képesek leszedni a közeledő torpot, de régen…? Egyáltalán mi olyan nehéz feladat ebben technikailag?

    Kabeldob.

    A leírás szerint maga a szonarrendszer 280 méter hosszú. Azt is fel lehet csavarni a dobra…?

    Az vezérsíkokat sejtettem, de ez elég zizis, mert a mikrofon közelében kelt áramlási zajt. Ez csökkenti a mikrofon hatékényságát. Vagy ez elhanyagolható? Soha nem találtam adatot arra, hogy dB skálán milyen erős jelekkel dolgoznak a szonarrendeszerek.

    Az orosz rendszernél nem az indítás gyorsasága a magasabb, nem ezt írtam. Ott is nagyon gyorsan el lehet lőni a forgótár (?) tartalmát, de mintha itt magyarázta volna valaki, hogy néhányszor tíz másodperc a töltési folyamat. Apró hiba – ha jól értem – hogy indítani és tölteni egyszerre nem lehet. Az indítás között néhány sec van, tölteni ennél bizotsan lassabban lehet. Azonban egy gyors salvo után perces nagyságrendben tölthető újra.

    http://img519.imageshack.us/img519/8770/s300naval2.jpg

    Vagy alapvetően nem értem akkor az orosz módszert.

    2012. december 8. szombat at 15:04
  12. Kuruc71

    „De nem a keresőradar visszavert jelelit, lásd F-15 cikk. Itt is az van, hogy van a négy darab síkanennás radar és mellette a megvilágítás Nagyon nem mindegy… Ezek egymás mellett dolgozó rendszerek.”

    Az SPY-1 rendszer csak felderitesre jo mig a kesobbi APARS rendszerek mint pla Britek rendszere a Daring class on mar nem csak felderitesre alkalmas.
    Az USA rendszer a celadatokat atdobja a tunyalabbal dolgozo celmegvilagitonak ami innentol folyamatosan besugarozza a celt

    molni ( es masok is ) !!
    Egy kis szakmai kerdes, fejtoro.
    Tehat ha a celmegvilagito folyamatosan vilagitja a celt az az folyamatosan ad, akkor honnan tudja hol van a cel merre manoverezik milyen segitseggel. ( Az SPY – 1 csak atdobja a celadatokat es ha mar megvan a tuzvezetonek akkor onnan mar nem szukseges tovabbi celadat ) ???

    „Melyikre vonatkozik az igen?”

    Van hozza iranyitott loszeruk. Felaktiv lezeres.

    „Ja, hogy a heliket is ebből szerelik fel? Az ok, hogy a mostani torpok akkor képesek leszedni a közeledő torpot, de régen…? Egyáltalán mi olyan nehéz feladat ebben technikailag?”

    Regen meg volt ido mikor 400 tengoja volt a SZU flottajanak es az akkori torpok sem voltak annyira megbizhatoak.

    „A leírás szerint maga a szonarrendszer 280 méter hosszú. Azt is fel lehet csavarni a dobra…?”

    Sot !!!!

    „Az vezérsíkokat sejtettem, de ez elég zizis, mert a mikrofon közelében kelt áramlási zajt. Ez csökkenti a mikrofon hatékényságát. Vagy ez elhanyagolható? Soha nem találtam adatot arra, hogy dB skálán milyen erős jelekkel dolgoznak a szonarrendeszerek.”

    Hat igazi adatot ezekre nem is fogsz. Ez innentol hadbirosagi tema lenne ( mar reszemrol )

    „Az orosz rendszernél nem az indítás gyorsasága a magasabb, nem ezt írtam. Ott is nagyon gyorsan el lehet lőni a forgótár (?) tartalmát, de mintha itt magyarázta volna valaki, hogy néhányszor tíz másodperc a töltési folyamat. Apró hiba – ha jól értem – hogy indítani és tölteni egyszerre nem lehet. Az indítás között néhány sec van, tölteni ennél bizotsan lassabban lehet. Azonban egy gyors salvo után perces nagyságrendben tölthető újra. ”

    Az oroszoknal is a toltes daruval felulrol tortenik ha ellote kilotte a raketat a tubusbol es ehez nyugodt tenger kell .

    2012. december 8. szombat at 15:16
  13. molnibalage

    Tehat ha a celmegvilagito folyamatosan vilagitja a celt az az folyamatosan ad, akkor honnan tudja hol van a cel merre manoverezik milyen segitseggel. ( Az SPY – 1 csak atdobja a celadatokat es ha mar megvan a tuzvezetonek akkor onnan mar nem szukseges tovabbi celadat ) ?

    Igen, szerintem így megy. Tehát meghatározott időnként indíthat a rendszer rakétát, mert a végfázisban kell neki megvilágítás. Az MCG a keresőradar adataiból megy.

    A VLS elvi nagyobb tűzgyorsasága semmit nem ér, mert ezek szerint nem használható ki. Indít négy rakétát, és mondjuk még 4-et 10 sec múlva, vagy amennyi idő alatt az másik 4 rakétából biztosan talál, mert a végfázisos tűzcsatornák száma korlátozott, a végfázisos megvilágítást a hajó végzi. Legalábbis nekem ez jön le a cikkből. Tehát nagyon pontos időzés kell, hogy mit és milyen sorredben küzdesz le. Nagy távolságon nagyon nehéz ez. Persze közeledő célok esetén, ha egy irányból jönnek, akkor más a szitu. Ezért kérdeztem meg, hogy hány CW sugárzó van. Mert, ha több irányból jön a fenyegetés és valamiért az egy CW sugárzó meghal… Hajjaj…

    Persze a VLS előnye az, hogy a sínes-töltős rendszernél jóval egyszerűbb, nem „akad el” és éveket tölthet a rakéta benne anélkül, hogy ki kellene szedni.

    2012. december 8. szombat at 15:27
  15. dudi

    „az Aegis 20 célt tud támadni, ekkor a légtérben lévő rakéták közül egyszerre mindig csak négy lehet a végső megközelítési fázisban”

    Csak,hogy biztosan jól értem!!
    Egyszerre csak 4-es sorozatokat tudsz lőni???Mi van akkor ha egyszerre jön 20 rakéta?Így azért már nem olyan nagy száma az AEGIS célleküzdő képessége.

    2012. december 8. szombat at 16:05
  17. molnibalage

    Egyszerre csak 4-es sorozatokat tudsz lőni???Mi van akkor ha egyszerre jön 20 rakéta?Így azért már nem olyan nagy száma az AEGIS célleküzdő képessége.

    Nem. Legyen egy példa. Jön 400 km-ről egy 20-as rakéta slavo nagy magasságból egy 30 fokos ívben belül.

    Az AEGIS indít mondjuk 4 sec alatt négy rakétát. Ezek elzúgnak a célok felé. Tegyük fel, hogy a rakéták 6 sec-en belül csapódnak célba egymáshoz képest. 15 másodperccel az első négyes salvo utolsó rakétája után még indít négyet és így tovább. Tehát elég szép számú rakéta lesz a levegőben. A CW sugárzók ekkor még kussolnak.

    Minden rakétának MCG jelet kell kapina kérdés, hogy ennek mekkora az AEGIS limitje tűzívenként és öszesen. A végfázisban a rendszer CW sugárzóval megvilágítja az első négy rakétának a célt. BUMM, BUMM, BUMM. BUMM. A következő négy rakéta közeledik a célpont felé, elvileg van 6-9 másodpercig a becsapódásik, akkor kell megkapni a CW célmegvilágítást, ekkora felszabadulnak a „célmegvilágító csatornák”, tehát ezek is megkapják a véfázisos vezérlést. (Az időket hasraütve vettem fel.)

    Mi a bibi? Mi van, ha mellément a rakéta? Mikor szabadul fel így a CW megvilágító képesség…? Mikor látja ezt a rendszer? Biztos kezeli, cska engem pont az ilyen apróságok érdekelnek.

    2012. december 8. szombat at 16:19
  19. Chimera

    Molni példája alapján ezek szerint a bejövő rakétaszalvó sebessége a kulcskérdés! Ha a tipusuk pl Brahmos akkor gáz lehet! Mondjuk egy CBG-ben több Aegis is van,ezek kooperálnak és célokat megosztanak? Látják egymás radarképét?

    2012. december 8. szombat at 16:24
  22. dudi

    Terminator

    Van olyan üzemmód is csak akkor kicsi a hatótáv pl BrahMos-nál kb 300-ról kb 120-ra csökken.

    molni

    „az Aegis 20 célt tud támadni, ekkor a légtérben lévő rakéták közül egyszerre mindig csak négy lehet a végső megközelítési fázisban”

    Ezek szerint 20 a levegőben amiből csak 4-et tud célra vezetni.Ha jól értem.

    Egymás rakétáit célra tudják vezetni a hajók?Arra gondolok,hogy egy hajó kilő 20 rakétát viszont végfázisban besegít a többi hajó így mind a 20(öt AEGIS rendszer esetén)rakéta kap céljeleket végfázisban.

    2012. december 8. szombat at 16:37
  23. molnibalage

    @Chimera

    Ha a rendszer gyorsan képes ugrálni a célok között megvilágítás szempontjából, akkor nem annyira súlyos. Ugyanis mennyivel dárgább lenne az, ha 64 rakéta folyamatos célmegvilágíását kellene megoldani ahelyett, hogy 4 célcsatorna ugrál a rakéták célbaérkezési idege szerint.

    Viszon újabb rejtély. Ha ilyen a rendszer, akkor a rakétában van az „ész”, tehát ez nem TVM célravezetés, aminél imádják azt reklámozni, hogy azért jó, mert olcsó a rakéta, mert nem magának dolgozza ki a pályát, stb. Mondjuk az TVM esetén az is kérdőjeles, hogy a rakéta felé zavarj – hiszen annak mért adataival IS dolgozik a földi rendszer – vagy csak magát a földi renszert, vagy mindkettőt.

    Az AGEIS esetén is jó kérdés, hogy a CW forrásnak teszel be, vagy a rakéta szenzorait akarod becsapni.

    Látható, hogy mennyi a műszaki változó és mennyi megfontolás szükséges már koncepcionálisan, hogy technikailag hogyan is akarsz egy rendszert felépíteni és egyek mennyire durván kombinálhatóak, hol lesz a rendszer szűk keresztemtsze és mikor.

    Egy Patriot lehet, hogy nem vezet célre kis indítási különbségekkel tucatnyi rakétát vagy még több rakétát, de a TVM módszer alatt tudtommal folyamatosan vezérli a rakétát, tehát a tűzcsatornák száma úgymond folyamatos. Már, ha jól értettem.

    2012. december 8. szombat at 16:43
  25. molnibalage

    Egymás rakétáit célra tudják vezetni a hajók?Arra gondolok,hogy egy hajó kilő 20 rakétát viszont végfázisban besegít a többi hajó így mind a 20(öt AEGIS rendszer esetén)rakéta kap céljeleket végfázisban.

    Ha van a többi hajón CW sugárzó, akkor szerintem igen. Ehhez persze adatkapcsolat kell a rendszer elemei között. Az AEGIS egyik kulcseleme tudtommal ez, hogy ha több hajó van, akkor a rendelkezésre álló tűzcsatornákkal és rakétákkal a kötelék szintjén számol a rendszer és gey központ vezérel. Na, ezért kell full auto mód, ezt ember már nem látja át előre, csak az akutális forgatókönyv szerinti védekezési sémát tudja jól meghatározni.

    Ezek szerint 20 a levegőben amiből csak 4-et tud célra vezetni.Ha jól értem.

    Igen. Csak ahogy becsapódik a rakéta, indulhat helyette egy újabb. A rendszer igen okos módon spórol az erőforrással és a célmegvilágítási kapacitással még, ha ez a vezérlő logika bonyolultságát növeli.

    Tehát közeledő célok esetén az indítási sűrűséget a távolság csökkenési növeli, hiszen a rakéták is hamarabb célbaérnek. A bibi akkor van, ha mondjuk 50-60 km-ről kínál meg valaki több irányból sok rakétával. Na ez, az ami igen nehéz…

    2012. december 8. szombat at 16:48
  26. gacsat

    A legújabb AEGISen kívül a kilencedik rakéta be fog érni a célba. Egy cél leküzdése a célmegvilágítás miatt hat mp., 40 km a láthatár. Ha kilenc 3M rakéta bukkan fel a láthatáron, ebből max. hatot tud lelőni. Kettőt leszed a falanx, egy becsapódik.

    2012. december 8. szombat at 17:02
  28. molnibalage

    @gacsat

    Nem, nagyon nem tudsz számolni…

    Első körben ott kezdődik, hogy tengerszinten semmi sem megy M3.0-mal, mert semmi nem bírja ki azt a hőterhelést. Az M2.5 is igen erős felső becslés és a rakétának fel is kell gyorsulnia, tehát a 40 km-en nem lesz meg az M3.0 átlag… Mert 40 km-en nem a semmiből fog előbukkani, ugyanis AWACS support nélkül ritkán császkál ma AEGIS. Tehát az indítási táv 40 km, ezért viszont van gyorsulás is. Ezen felül 9 db rakétát sem tudsz egyszerre indítani, mert egyesével indul a tengóról is…

    A CW megvilágítás váltási idejére nincs adat, de legyen ez rakétánként egy sec. Kétszer négy rakéta akár 6 másodperc eltéréssel is célbaérhet. Tehát 30 km-nél elindul négy SM-2 – tételezzünk fel reakció időt – ezek találkoznak a közeldő célokkal valahol. Sajnos az SM-2 gyorsulási adatait nem ismerem. Ha M2.0 átlagsebességet tételezek fel akkor az átagos közeledés sebesség olyan 1200 m/s. Kb. félúton eltalálhat négyet, és még 6 másodpercenként még négyet.

    És akkor itt fontos az, hogy a valóságban nem egyszerre indul a hajóra vadászó csúnyaság.

    2012. december 8. szombat at 17:18
  30. Hans

    dudi:
    Azért nem hiszem, hogy a Phalanx csak potyára lenne ott. Csak lenne esélye. Mitöbb ha a Phalanx helyett mondjuk a RAM CIWS (RIM-116) lenne/lesz egyszerre a hajón annak se lennek sok esélye?

    gacsat:
    Hírhalomba már kétszer linkelték (ebből én voltam a 2.)

    2012. december 8. szombat at 18:28
  35. Hans

    Itt volt egy cikk (?), melyben fel volt sorolva, hogy hány RAM lesz és melyik hajókon.
    Meg a Flight ll-es Burke-knél még azt az egy Phalanx-ot is le akarták sporolni. (Aztán inkább mghagyták +kapott egy 2.-at is. A Flight llA-nál a lehagyás fel se merült.)

    2012. december 8. szombat at 19:43
  36. Mackensen

    Kicsit mintha el lenne bonyolítva ez a célmegvilógítós rendszer magyarázata. Eddig azt hittem, hogy értem, most meg kicsit elbizonytalanodtam. Naszóval, elmagyarázom az én verziómat, hogy értem. Mondjátok meg, ha tévedek és ha igen, hol?
    Szóval vegyünk egy végtelenségig leegyszerüsített rendszert, csak a példa kedvéért. Természetesen az adatok irreálisak a péda kedvéért találtam ki őket.
    Felejtsük el a 4 antennál, használjunk csak eggyet.
    Van a hajónk és pl 100 km távolságra egy tengeralattjáró, mely egyesével kezdi indítani a rakétáit.
    A hajónk azonnal észleli az indításokat és azonnal kezdi indítani ő is a rakétáit.
    Tételezzük fel, hogy a támadó és a védő rakétáinknak is egyforma a sebességük (mondjuk 3M). Ez azt jelenti, hogy pontosan félúton találkoznak majd.
    A rendszer mikor észleli a rakétákat elfogási pályára állítja őket és mindíg a legelső rakéta számára világítja meg a legközelebbi célt.
    Miután az első rakéta eltalálta az első célt, a második támadó rakétát világítják meg a második elhárító rakétánk számára. Miután ez is talált jön a harmadik vs harmadik stb. stb.
    A mi esetünkben 4 antenna van a hajó legmagasabb pontján, hogy minnél nagyobb szöget tudjanak lefedni.

    http://en.citizendium.org/images/3/37/Antenna_suite_on_CG-60_Normandy_AEGIS_cruiser.jpg

    Ezáltal egyszerre 4 célpontot tudnak egyszerre megvilágítani, úgy, hogy a levegőben még több rakéta is van elfogópályán más célpontora irányítva.

    2012. december 8. szombat at 19:51
  37. molnibalage

    @Mackensen

    Igen, ilyen forgatókönyv is elépzelhető, ha csak egy CW megvilágító néz egy irányba és a célok közel vannak egymáshoz. 150-200 km-re levő célok egy igen kis kúpszögön belül esnek, ezért ha az MCG jó helyre küldi a rakétákat és gyors a megvilágítás ugrálása, akkor egy megvilágító is szépen dolgozik egy irányban.

    2012. december 8. szombat at 19:54
  39. magalenin

    Igen kellemes cikk volt.
    Kérdésem: 30 csomó feletti sebességről két hajóhosszon, tehát mintegy 360 méteren belül meg tud állni a 10000 tonnás hajó? (Végül is elhiszem én, de így ránézésre ez nem semmi!)

    2012. december 8. szombat at 20:31
  41. uninvited

    @dudi: azt olvastam igen (de így a logikus is), átadható az irányítás egy másik aegis rendszerrel rendelkező hajónak, tehát a hordozókötelék légvédelmét minden esetben valamelyik tico vezérli, ilyen master-slave kapcsolat lehet. mióta a spruance osztály is megkapta az an/spy-t ez is lehetségessé vált.

    molni helyes a levezetésed. a rendszer olyan számítási kapacitással rendelkezik, hogy a kivilágítást meg tudja oldani az éppen rávezetni kívánt rakétánál. gyakorlatilag egy CVBG ellen indított támadásnál ők is négyes sorozatokat lőnének, de a rendszer időben (is) tudja számolni és priorizálni is tudja, hogy mit kell megvilágítani.

    és itt a válasz az ÉK-s cikk alatti felvetésemre is, a ticoknak van ABM kapacitása az SM-3 block I-el. nemrég olvastam, hogy állítólag küldenek is a térségbe hajókat.

    2012. december 8. szombat at 21:53
  42. uninvited

    „A másik a CIC képe ’88-ból. Akkori szemmel nézve elképesztően modern.”

    Maga a hajó is csúcstechnológia volt akkor (most is), bár kíváncsi lennék, hogy az akkori verziók (cg 47-51) mit tudtak volna kezdeni az akkori állapotban egy szovjet salvoval… gyakorlatilag ha jól értelmeztem, akkor special-auto módban egy méretes salvo esetén alig pár perc alatt ellövi a javadalmazását.

    2012. december 8. szombat at 21:57
  43. molnibalage

    Az attól függ. Mert ugyebár az úgy kezdődik, hogy van a külső F-14 BARCAP, ami alsó hangon 200 mérföldre van a hordozótól, már az el kezdheti nyírni magát a platformokat is és az alacsonyan próbálkozó csúnyaságok ellen a belső BARCAP Hornetjei dolgozhatnak Sparrow-val. Csak eztán jön a AEGIS.

    2012. december 8. szombat at 22:07
  45. Kuruc71

    „Van a hajónk és pl 100 km távolságra egy tengeralattjáró, mely egyesével kezdi indítani a rakétáit.
    A hajónk azonnal észleli az indításokat és azonnal kezdi indítani ő is a rakétáit.”

    NEM !

    Ha csak a hajo van es nincs egi szem akkor a hajo a laposan kozeledo raketakat cca 40-45 km korul fogja eloszor eszrevenni de nem a radrjaval hanem az EOD vel, de ezt is csak jo ido eseten. Felhos kodos szeles idoben csak a radar van az meg olyan 35 rol fogja eloszor elcsipni. A raketa masodpercenkent egy kilometert tesz meg es ha azutomata uzemmodban is van a rendszer akkor is kell neki cca 3-5 masodperc az elso raketa kilovesere. Tehat az elso kiroppeno legvedelmi raketanal a cel olyan 25-30 km re 25-30 masodpercnyire van.

    „A rendszer mikor észleli a rakétákat elfogási pályára állítja őket és mindíg a legelső rakéta számára világítja meg a legközelebbi célt.
    Miután az első rakéta eltalálta az első célt, a második támadó rakétát világítják meg a második elhárító rakétánk számára. Miután ez is talált jön a harmadik vs harmadik stb. stb.
    A mi esetünkben 4 antenna van a hajó legmagasabb pontján, hogy minnél nagyobb szöget tudjanak lefedni.”

    Sacc per kabe helyes nemi finomitassal ami a hatasfokot tovabb noveli.

    2012. december 9. vasárnap at 02:06
  46. Mackensen

    Kuruc, ne gondollj bele:)
    Ez csak egy végtelenségig leegyszerüsített példa volt, arrol, hogy elméletben, hogy is működik a dolog.
    De ezt az elején leszögeztem.

    „Szóval vegyünk egy végtelenségig leegyszerüsített rendszert, csak a példa kedvéért.”

    2012. december 9. vasárnap at 10:16
  51. Chimera

    És mi történik ha a bejövő rakéták manővereznek? Pl felhúz magasba hogy onnan támadjon! Nyilván az egyszerűbb rakéták pl MM-39 Exocet Silkworm stb nem manővereznek de jóval nehezebb a céláthelyezés ha manőverek vannak! Sőt a modern robotrepcsik több irányból is közelíthetnek egyidejű célbaérkezéssel…

    2012. december 9. vasárnap at 11:42
  52. molnibalage

    Mi történne? Amíg messze vannak, addig annyira kicsi az irányszög eltérés, hogy a vezérlés szempontjából tökmindegy, az MCG teszi a dolgát, hogy a célmegvilágítás ugorhasson. A többirányból támadás a zizis, azonban olyan összehozni sem egyszerű főleg egyidejű célbaérkezéssel. Hogyan hangolsz össze több tengó és vadászgép indítást időben? Szerintem sehogy, mert a taktikai helyze függvényében ezek önállóan tevékenykednek, maguknak kell eldönteni, hogy mennyire kockázatatnak vagy éppen lehetséges -e az indítás.

    Fura, hogy minden nehézséget csak a védekező félnél veszel figyelembe. Ahhoz, hogy tényleg túlterheld a távolságot is figyelembe véve 20-30 másodperces pontossággal kell egyszerre indítani minden fenyegetésnek. Tehet mondjuk az X távolságból indító tengó és a Y távolságból operáló légi indítású is egyszerre érjen célba. Szép elmélet, csak éppen még az ereje csúcsán levő SZU sem tudta volna megcsinálni… Néhány perces időközzel érkező hullám összehozása is igen nehéz feladat. BTW a kommunikácóhoz meg rádiózni kell —> Meglepetés hogyan lesz? A SZU-nál még csak csak ment az, hogy felderítő Bear –> műhold —> tengó, de honnan tudta a tengó, hogy akkor éppen most kell felszínre emelkednie…? Stb.

    Nagyon elbagatelizálod a támadó oldal problémáit…

    2012. december 9. vasárnap at 12:19
  53. Chimera

    Szó sincs róla hogy elbagatelizálnám. Az oroszoknak pl ma is van 2 Tu-22M ezrede ezek egy laza legyező alakzatban akár 3-400km szélességben miért ne tudnának egyszerre rakétát indítani? Ezt 30 éve is meg tudták tenni és egészen bizonyosan ma is! Gépenként asszem 3 rakétát tudnak indítani aztán forduló és utánégető !
    De megválaszoltad a kérdésemet köszönöm.
    Nyilván a támadónak is komoly problémái vannak de azt inkább a BARCAP miatti túlélési esélyek alacsony voltában látom!
    A tengóknál jobbak az esélyek de ha ilyen koncentrált támadás valószínű akkor az Aegis-es hajóknak kimerül a készletük és védtelenné válnak!
    Egy ilyen támadás sikert érhet el egy CBG ellen de az USA-nak van 10 ilyen köteléke úgyhogy ez csak teoretikus vita marad….

    2012. december 9. vasárnap at 12:30
  54. kelepisti

    FC radar = Fire control radar. Ez valójában a CW illumiator, radarnak hívni elég furcsa, mert nem igazán az. Az F-15 tölcsérsugárzója sem radar.

    Miért nem lehet magyarul tűzvezető lokátornak hívni.. Imádom az angol szavakat de legtöbbnek van magyar katonai terminológiai változata..

    2012. december 9. vasárnap at 12:39
  55. luperator

    Ha már rakétákról és azok használatáról van szó. Próbáltam megkeresni annak a jó pár éves emlékemnek a nyomát, hogy a hordozókról a Phalanx-rendszerű csöves légvédelem tényleg eltűnt?

    Ha nincs így, akkor megnyugodtam, de ha igen, nem fektetnek túl nagy bizalmat ezekbe az eszközökbe? Mint pl. a cikkben tárgyalt Aegis rendszer.

    2012. december 9. vasárnap at 12:53
  56. Mackensen

    Ezek a tűzvezérlő radarok, ahogy látom a hajó majd legmagasabb pontján vannak. Oldallra mind a négy célt tud világítani. Előre és hátra kettő kettő.
    Az új Standardoknak van passzív infra rávezetésük is. Szóval nem olyan egyszerű lebontani ezt a védelmet.

    2012. december 9. vasárnap at 12:57
  57. molnibalage

    Az oroszoknak pl ma is van 2 Tu-22M ezrede ezek egy laza legyező alakzatban akár 3-400km szélességben miért ne tudnának egyszerre rakétát indítani? Ezt 30 éve is meg tudták tenni és egészen bizonyosan ma is! Gépenként asszem 3 rakétát tudnak indítani aztán forduló és utánégető !

    Ez 0 támadóerő, ez még a ’80-as években is kevés lett volna, nemhogy ma. Akkor is nem véletlen számoltak azzal, hogy szükség lehet a nukleáris töltere. Az oroszok becsülték úgy, hogy jó ha 20 indításból egy átjut.

    A forgatókönyv ott hibázik, hogy már a közeledési fázisban M2.0 kell, mert különben a vadászok halomra mészárolják őket, mert az AWACS bőven az indítási táv előtt kiszúrja a célokat. A magas közeledési sebességgel csökkenthető a vadászok reakcióideje. A külső BARCAP +300 km-re is lehet a hajótól, ezér a 400 km az indítási táv az olyan, hogy, lehet imádkozni a Backfire-ön, hogy ne érjenek utol…

    3 rakétával csak nagyon közeli célpontok ellen mehetnek a hatótáv probléma miatt és azzal feltornázni a sebességet is eltart egy ideig… Tanerkapacitás…?

    <iyNyilván a támadónak is komoly problémái vannak de azt inkább a BARCAP miatti túlélési esélyek alacsony voltában látom!

    Igen. Bár most átmenetileg egy kis könnyítés van, mert AIM-120D még nincs. Az F-14 + AIM-54 kombináció jóval nagyobb megsemmítési zónát adott. A 20-25 km-re felkapaszkodó rakétákat is képes volt leszedni. AMRAAM szerintem fizikailag képtelen felmászni ilyen magasra még 12 km indító magasság esetén is, de még ha meg is teszi, manőverező képessége szinte semmi az alacsony CAS (calibratet air speed) miatt.

    A tengóknál jobbak az esélyek de ha ilyen koncentrált támadás valószínű akkor az Aegis-es hajóknak kimerül a készletük és védtelenné válnak!

    Hogyan merülne ki…? Egy Ticon van ~80-100 SM-2 a tárazástól függően, és egy hordozót kísér kettő ilyen, ma meg már az AB rombolókon is van SM-2. Jelenleg egy mezei hordozóval hajókázó CSG-n több SM-2 van, mint amennyit a teljes orosz haditengerészeti légierő és a tengók összesen tudnak indítani 100%-os hadrafoghatóság mellett. Ha összevonod a hordozócsoportokat, akkor 4-5 Tico + 3-4 AB + BARCAP + CIWS/RAM jön ki. A számok elég beszédesek… Ez olyan tűzerő, hogy jelenleg ezzel szembeállítni elég nehéz bármit is. Persze minél nagyobb kavarodást csinál az ellen, annál nehezebb kihasználni a nagy tűzerőt.

    Csak pl. elég nehéz olyat elképzelni, hogy mondjuk egyszerre akciózzon több tucat Tu-22M szintű gép, támadjonn 150+ taktikai csapásmérő és tengó is egyszerre. Vagy azért, mert akinek van ennyi csapásmérőke, annak nincs Tu-22-je – Kína, bár H-6 gépe van, de szuperszonikus ASM-je az nincs komoly méretben, mennyiségben meg kicsiből sem (H-31) – a CSG műveleti területe amúgy is jellemzően távol esne a partoktól ilyen helyzetben. Az, hogy a Sivatagi Vihar alatt közel mentek, az egészen más tészta, lényegében komoly fenyegetés nem létezett számukra.

    Tehát a bibi az, hogy a mennyiséget összevonva még keményebb a fal, mert majd a jenki hülye lesz egyéként felajánlani eltaposásra a CSG-ket…

    2012. december 9. vasárnap at 12:58
  58. Wolfrick

    Molni:

    A tengeralattjáró nagy hullámhosszú rádióval (vagy mivel, nem értek nagyon hozzá) kapta a tűzparancsot a P-700 estében, az összehangolást meg a granit maga megoldja.
    Persze típuson belül, a többi cuccal – talán p-800 kivételével – nem kommunikál. Elviekben, szerencsére sosem próbálták ki…

    Megjegyzem, továbbra sem értek veled egyet a végfázisban 3M sebesség lehetetlenségén (végül is csak egyszer kell kibírnia), de végül is ez mindegy is, nem vitatkozni akarok, csak megosztottam a fenti infót.

    dudi:
    a phalanx alkalmas a robotrepülőgépek, rakéták eltalálására, csak én pl. kételkedek benne, hogy egy granitot vagy bazaltot eléggé szét tud szedni ahhoz, hogy ne „essen rá” a célpontjára.

    2012. december 9. vasárnap at 13:18
  59. Kuruc71

    molni

    „FC radar = Fire control radar. Ez valójában a CW illumiator, radarnak hívni elég furcsa, mert nem igazán az. Az F-15 tölcsérsugárzója sem radar.”

    Az bizony egy radar ( is ) !!!

    Az a kerdes hogyan ha egyszer folyamatosan sugaroz, ad !!!???

    „A CW visszaverődése alapján a rakéta rámegy a megvilágított célra. Milyen további frissítés kellene?”

    A raketa mozog es a FC radarok igen igen keskeny sugarnyalabbal dolgoznak hogy a megfelelo teljesitmenysuruseg meglegyen a nagyhatotavolsagu besugarzas esetere is.

    „A CW illuminator mi mástól kaphatna adatot, mint a keresőradartól? Valami alapján meg kall világítani a célokat…”

    Csak addig kapja a koordinatat a felderito radartol amig ra nem lockol a celra. Onnantol „valami” modon kepes kovetni azt a folyamatos kisugarzas ( adas ) ellenere.

    Hogyan ???

    2012. december 9. vasárnap at 13:31
  60. Kuruc71

    molni

    „Ez 0 támadóerő, ez még a ’80-as években is kevés lett volna, nemhogy ma. Akkor is nem véletlen számoltak azzal, hogy szükség lehet a nukleáris töltere. Az oroszok becsülték úgy, hogy jó ha 20 indításból egy átjut.”

    Az Oroszok mar Gorskov admiralis ota kombinalt legi felszini es felszin alatti tamadasban gondolkodnak egy CVBG ellen.
    A taktikajuk ugy szol hogy „nyerd meg az elso salvo csatajat”

    „A forgatókönyv ott hibázik, hogy már a közeledési fázisban M2.0 kell, mert különben a vadászok halomra mészárolják őket, mert az AWACS bőven az indítási táv előtt kiszúrja a célokat. A magas közeledési sebességgel csökkenthető a vadászok reakcióideje. A külső BARCAP +300 km-re is lehet a hajótól, ezér a 400 km az indítási táv az olyan, hogy, lehet imádkozni a Backfire-ön, hogy ne érjenek utol…”

    Nem minden esetben ilyen egyertelmu a szitu.
    A CVBG nek ugye csapastavolsagba kell usznia hogy a gepeit indithassa. Na mar most ez azt is jelenti hogy az ellensegnek a foldi tamamszpontjainak hatosugaraba kerul ahol nem csak csapasmero de vadaszgepek is vannak.

    2012. december 9. vasárnap at 13:54
  61. molnibalage

    A tengeralattjáró nagy hullámhosszú rádióval (vagy mivel, nem értek nagyon hozzá) kapta a tűzparancsot a P-700 estében, az összehangolást meg a granit maga megoldja.

    A legrövidebb ELF üzenet hossza percekben mérhető. Tehát azzal összehangolni nehézkes és az ELF üzenet is többnyire azt tartalmazza, hogy menj fel periszkópmélységre és update a satlinken keresztül.

    A Gránit repülési ideje néhány perc, nincs ideje várakozni másra, ahogy a többi AS rakétának sem…

    A P-700 saját maga körül levő rakétákkal kommunikált és magas ívban szart a le,hogy A KSR-5 + Tu-22M mit csinál, nem volt vele kapacsolata.

    Megjegyzem, továbbra sem értek veled egyet a végfázisban 3M sebesség lehetetlenségén (végül is csak egyszer kell kibírnia), de végül is ez mindegy is, nem vitatkozni akarok, csak megosztottam a fenti infót.

    Egyszerű termodinamika, nincs anyag, ami hosszú ideig kibírná azt a súrlódási hőt. Az SR-71-se és a MiG-25 20km+ magasságban is ~200 fokra melegedik a belépőéleknél úgy, hogy a környező levegő -50 fokos. Akkor a 0-20 fokos tengerszinti hőmérséklet és brutális sűrűségű levegő mit tesz szerinted…? Számold ki torlóponti entalpiával a T-t. Nem nagy bűvészet…

    2012. december 9. vasárnap at 14:03
  62. molnibalage

    A CVBG nek ugye csapastavolsagba kell usznia hogy a gepeit indithassa. Na mar most ez azt is jelenti hogy az ellensegnek a foldi tamamszpontjainak hatosugaraba kerul ahol nem csak csapasmero de vadaszgepek is vannak.

    Egy NATO-VSZ összecsapásban áruld már el, hogy mihez hajózott volna közel a CBG? Mert a parthoz tutira nem. Egy elhúzódó háború esetén az óceánt kellett volna nyitva tartani a szovjet flotta elől, tehát a GIUK vonalok túl nemigen mentek volna. Szóval a helyzet pont fordított, a szovjet haditengerészeti légierőnek kellett volna nagyon összeszedni magát a tengókkel, hogy odarepüljön illetve átvágjon a SOSUS vonalon.

    El tetszik felejteni, hogy nem a NATO akarta lerohanni a VSZ-t, hanem fordíva…

    2012. december 9. vasárnap at 14:07
  64. dudi

    Wolfrick

    Mezei rakéták ellen (Harpoon) tényleg hatásos a Phaanx és társai de szuperszonikus célok ellen szinte esélytelenek.Biztos,hogy nem tud annyira szétlőni,hogy a szétesett rakéta darabjai ne csapódjanak be a hajóba és itt több 100(csak a harci rész 320kg) kilós 2,2Mach-al bejövő dolgokról van szó.

    A számadatok a H-41-re vonatkoznak.

    molni

    Úgy emlékszem te nem tudtad mennyi idő alatt gyorsulnak fel ezek a rakéták végsebességre.A H-41 kis magasságon(0-15m) 3-4 sec alatt eléri a 2,2 Mach-os végsebességet és ezt tartja is a pálya teljes hosszában kis magasságon is.

    2012. december 9. vasárnap at 14:13
  65. Kuruc71

    „Egy NATO-VSZ összecsapásban áruld már el, hogy mihez hajózott volna közel a CBG? Mert a parthoz tutira nem. Egy elhúzódó háború esetén az óceánt kellett volna nyitva tartani a szovjet flotta elől, tehát a GIUK vonalok túl nemigen mentek volna. Szóval a helyzet pont fordított, a szovjet haditengerészeti légierőnek kellett volna nagyon összeszedni magát a tengókkel, hogy odarepüljön illetve átvágjon a SOSUS vonalon.”

    A SZU tengeri strategia ket fo iranyvonal alapjan szervezte magat.

    Egyresz a sajat bazisok vedelme ellenseges legicsapas es partraszallo muveletek ellen. Masreszt meg az elfoglalt volt ellenseges bazisok felhasznalasaval az ellenseges CVBG-k es egyebb flottacsoportok kiszoritasa vagy eppen kombinalt tamadasa a korabban leirtak szerint.

    Ma is ez a fo csapasirany nalluk csak a kepessegeik foleg mennyisegben megcsappantak. Ettol fuggetlenul az oroszok ma is kepesek lennenek egy oszhaderonemi csapasmeresre a partjaiktol szamitott cca 2000 km en belul. Ez pedig korlatozo ero meg ma is !

    „El tetszik felejteni, hogy nem a NATO akarta lerohanni a VSZ-t, hanem fordíva…”

    Ahogy mondtam a terv szerint a CVBG ellen a SZU haditengereszeti doktrina szerint az elfoglalt bazisok felhasznalasaval is szamoltak. Ezen kivul pedig a nyilt oceanokon ahol a tenyleges legitamogatasra nem szamithattak ott tomeges , koncentralt tengotamadassal terveztek a CVBG vedelmet feltorni ( no itt az oka a TICO-k 36 db os torpedo javadalmazasanak. )

    2012. december 9. vasárnap at 14:26
  67. molnibalage

    Nem szabadna lenézni 160 db Tu-22M-et illetve 90 db Tu-95-öt,

    Ennek jó, ha a fele van hadrendben / hadrafogható állapotban, nem túl rég volt Backfire cikksorozat a Pélhvarjúban.

    @dudi

    A 3-4 sec irreálisnak tűnik vízalatti indításnál. Az M0.9 keződsebességű pehelykönnyű légiharcrakéták is 4-5 sec alatt érik el közepes magasságban az M2.0 zónát… Repülőről indítva esetleg, csak éppen milyen repcsi is tudja vinni? Mert, mint kiderült A Szu-33 bizony nem, az csak UL volt…

    A burtális booster fokozattal bíró régi szovjet SAM-ek is legfeljebb M1-1,5-ig tolták el rakétákat, amik szintén több tonnásak voltak. A tengónál még irányba is kell fordulnia a rakétának, mert nem vízszintesen vagy közel vízszintesen indulnak, mint a sínes SA-2/3/5.

    2012. december 9. vasárnap at 14:28
  68. molnibalage

    Egyresz a sajat bazisok vedelme ellenseges legicsapas es partraszallo muveletek ellen.

    Az USA soha nem szállt volna parta Murmanszkban, értelmetlen és lehetetlen is. Ahhoz túl erős volt a SZU. Neki az Atlanti-óceánt kellett nyitva tartania. Ahhoz meg nem kell közel menni a SZU-hoz…

    Masreszt meg az elfoglalt volt ellenseges bazisok felhasznalasaval az ellenseges CVBG-k es egyebb flottacsoportok kiszoritasa vagy eppen kombinalt tamadasa a korabban leirtak szerint.

    Norvégiában esetlege elfogalhattak volna ezt-azt, de egy lerombolt támaszpontot elég nehéz ugródeszkaként felhasználni… Azzal sem sokkal jutottak volna közelebb az Atlanti térség közepéhez..

    Ahogy mondtam a terv szerint a CVBG ellen a SZU haditengereszeti doktrina szerint az elfoglalt bazisok felhasznalasaval is szamoltak.

    Milyen bázisok…? Volt Izlandon Keflavik meg Norvégiában talán ez-az, de azok mire lettek volna jók? Túl sok Tom Clancy-t tetszett olvasni… Mivel szálltak volna parta Izlandon…? Ja, hogy semmivel, mert eszköz nemigen volt hozzá.

    A legnagyobb veszélyt és a tömeges tengótámadásban látom. Apró hiba, hogy hagyományos fegyverekkel vívott háború esetén iszonyatos mészárlást rendeztek volna a szovjet tengók között, mert a „massza”, amiből sok volt az erős túlzással ócskavas volt a jenki csúcstechnológiához képest…

    2012. december 9. vasárnap at 14:37
  69. Kuruc71

    „Mezei rakéták ellen (Harpoon) tényleg hatásos a Phaanx és társai de szuperszonikus célok ellen szinte esélytelenek.”

    Nem ez a problema, mert egy szuperszonikus raketat is leszed a Phalanx nagy biztonsaggal. A problema az hogy ehez szuksege van cca 1-2 masodpercre az az a 3M el kozeledo raketa darabjai mar esetleg kaszalhatnak az erzekelokon es illetve a kovetkezore nem biztos hogy marad ido .

    A Szuperszonikus salvoknal nincs eselye a Phalanx nak.
    De ez szimpla matek.

    Amugy ilyenkor jon jol a jol bevalt es regi chaff felho amikor a hajo meretenek tizszereset is kepesek letrehozni masodpercek alatt aztan talalja meg a raketa abban a celt.

    2012. december 9. vasárnap at 14:41
  70. Wolfrick

    dudi:
    pont erről beszélek. Eltalálja, nem veri le.

    Molni:
    A különböző harceszközök kommunikációjánál pont azt írtam, hogy csak a P-700-asok (bár a levegőben lévő összes!) beszélgetnek esetleg a p-800-as még lehet, hogy tud granit-ul, a többi biztosan nem.

    Egy jel adott előre megbeszélt frekvencián (nem adat, egyszerű binális: van, nincs) lehet 1 s is.

    Egy ilyen eszköz egyszer használatos. A mistral MANPAD nitrogénnel hűthető indítás előtt, mi akadályoz meg egy többtonnás cuccot, hogy pár kg folyékony hűtőközeget vigyen magával? Szóval szerintem nem akadály, 30-40 s-et kell kibírni.

    2012. december 9. vasárnap at 14:41
  71. Chimera

    A probléma ott van hogy egy CBG védelmét egy feltörhetetlen betontömbnek tekinti Molni pedig messze nem az! Mindenképpen a legerősebb a világon és messze nem éri meg nekimenni de leküzdhető!
    Sikerült már Type-209-nek kiáltásnyi távolságban felmerülni és gagyi iráni drónnak átrepülni felette.A Brittek is töbször nyertek már hadgyakorlaton CBG ellen.

    2012. december 9. vasárnap at 14:46
  72. Kuruc71

    „Az USA soha nem szállt volna parta Murmanszkban, értelmetlen és lehetetlen is. Ahhoz túl erős volt a SZU.”

    A Szu uldozesi mania a mai napig nem ert veled ebben egyet !!!

    „Milyen bázisok…? Volt Izlandon Keflavik meg Norvégiában talán ez-az, de azok mire lettek volna jók? Túl sok Tom Clancy-t tetszett olvasni… ”

    Nem sok idom van mostansag olvasgatni igy Tom Clancy is mar evek ota nem volt a kezemben.
    Amire en hivatkozok es amit te le „tomclancy”-zel az egy 1992 ben a United States Naval Institute ( Annapolis , Maryland ) altal kiadott „Soviet Naval Tactics” konyvbol van idezve.

    Lehet ok is olvasnak Tom Clancy-t ???

    2012. december 9. vasárnap at 14:48
  73. Hans

    ” Amugy ilyenkor jon jol a jol bevalt es regi chaff felho”

    Na erre már rá akartam kérdezni. Már volt szó SM2-ről, a CBG védővadászairól, Phalanx/RAM-ról. De egy ilyen utolsó védelmi eszköz, mint a SRBOC, mennyire lenne hasznos eszköz, ha netán mégis átjut egy ASM?

    2012. december 9. vasárnap at 14:51
  77. Kuruc71

    „Na erre már rá akartam kérdezni. Már volt szó SM2-ről, a CBG védővadászairól, Phalanx/RAM-ról. De egy ilyen utolsó védelmi eszköz, mint a SRBOC, mennyire lenne hasznos eszköz, ha netán mégis átjut egy ASM?”

    Ha idoben telepited akkor a raketanak egy tobbszazmeteres „falban” kell megtalalnia egy kozben iranyt valtoztatott hajot ami nem biztos hogy a legszelesebb oldalat mutatja.

    Sok mindento, fugg az eredmeny mint a hajo sebessege szel iranya a telepites ideje manoverezesi lehetosegek ( mas hajok kozelsege, medermelyseg vagy eppen szorosban torteno athajozas stb )

    Elonye a hatranya is. Teged nem latnak es te sem latsz semmit.

    2012. december 9. vasárnap at 14:57
  78. molnibalage

    A probléma ott van hogy egy CBG védelmét egy feltörhetetlen betontömbnek tekinti Molni pedig messze nem az!

    Nem tekintem annak. Csak éppen nem nevetségesen kis erő által…

    Sikerült már Type-209-nek kiáltásnyi távolságban felmerülni és gagyi iráni drónnak átrepülni felette.A Brittek is töbször nyertek már hadgyakorlaton CBG ellen.

    És ezerszer el lett mondva, hogy BÉKEIDŐBEN. Ember, a háborús készültési állapotokat és képességeket nem keverjük már ide. Jó hogy nem azzal érvelsz, hogy 2000-ben meg egy Szu-24 áthúzott egy CVN felett. Mégis mi a tökömmel állítanák meg…? Stoptáblálval…?

    2012. december 9. vasárnap at 15:03
  79. molnibalage

    Izlandot egyetlen orosz ejtőernyős hadosztály semlegesíti és elfoglalja órák alatt! IL-76-osuk van dögivel és eje hadosztályuk is!
    Nem egy nagy ügy lenne a részükről.

    Persze, a jenki légvédelem, meg a keflaviki E-3 és F-15 gépek meg eközben malmoznak.

    BTW, ha ide küldik az ejéseket, akkor Nyugat-Európában meg majd Red Bull adja a szárnyakat nekik, hogy az ott is betervezett támadás meglegyen? Hirtelen unlimited Il-76 cheat lett a szovjeteknek…? XD

    2012. december 9. vasárnap at 15:05
  80. dudi

    molni

    A H-41-nek nincs tengeralattjáróról indítható változata vagy repülőről vagy hajóról indítják.Ez az érték a hajós indításra vonatkozik és ott nem kell irányba fordulni mert nem VLS-ből indul.Ez nem régi többtonnás rakéta hanem egy viszonylag új több tonnás rakéta.

    Wolfrick

    Nem!Nagy valószínűséggel el sem találja nem véletlen fejlesztették ki a RAM-ott.A RAM sem kukázza le teljesen de az legalább nagyobb valószínűséggel találja el mint a CIWS.Ezek a rakéták a végfázisban 10-15g-s oldalirányú manővereket végeznek és ezért hatástalan a Phalanx és társai.

    2012. december 9. vasárnap at 15:05
  84. Kuruc71

    „És ezerszer el lett mondva, hogy BÉKEIDŐBEN. Ember, a háborús készültési állapotokat és képességeket nem keverjük már ide. Jó hogy nem azzal érvelsz, hogy 2000-ben meg egy Szu-24 áthúzott egy CVN felett. Mégis mi a tökömmel állítanák meg…? Stoptáblálval…?”

    Egy hadihajon is kulonbozo keszultsegi szintek vannak a totalisan harcrakesztol egeszen mikor csak par ugyeletes setal a folyosokon az ures hajon.

    Ertelem szeruen mikor a SZ-24 es athuzott akkor egy alacsony szintu keszultsegben volt a hajo es ezert nem durrantottak le. Lattak hogy feltunik lattak hogy jon es lattak hogy nem indit raketat csak jon. Beke volt igy inkabb nem lottek. De lohettek volna mar sokkal korabban.

    A Brit , Del Afrikai , Ausztral tengokkal valo rajtavesztes eseten mindig a legnagyobb keszultsegben levo hajok uszkaltak es probaltak elkerulni ( illetve eloszor nagy mellenyel elfogni a tengokat )
    A tengoknak nem mindig sikerul becserkeszni az aldozatukat foleg taktikajukbol kifolyolag, de amikor osszejonnek a dolgok akkor az „elharito erok” roviden B@szhatjak !

    2012. december 9. vasárnap at 15:19
  85. uninvited

    @Kuruc71: szerintem egy US CVBG-t ma csak tengeralattjáróval tudnak megcsapni, olyan vas ami erre képes alig egy pár típus van. nyilván orosz, angol és francia portékáról beszélünk. itt amúgy arról érdemes értekezni, hogy a hordozót kell eltalálni. felülről ezt én erősen kétlem, tehát marad az egyetlen út, alulról egy nukleáris torpedóval megküldeni. minden más verzió szinte lehetetlen.

    2012. december 9. vasárnap at 15:50
  86. uninvited

    @molniblage: Keflavikhoz azért össze kellett volna szednie magát a SZU-nak, de mint tudjuk lehetetlen dolgok nincsenek… a szovjet egy igen kreatív nép :) persze valóban érdekes ezt a kérdést nem Tom Clancy-s módon vizsgálni :)

    ps.: pedig a könyv jó volt :)

    2012. december 9. vasárnap at 15:51
  87. F1End

    „Ezt kérem kirészletezni. Milyen hajókra gondolsz itten? Mi adta volna a légi és ASW fedezetet?”
    http://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Marines#Cold_War
    http://www.historyofwar.org/articles/weapons_russiannavallong.html
    A tengerészeti gyalogság elbírt volna szárazföldön Izlanddal.

    Bár azt nem tudom, hogy mennyire akadályozták volna meg őket az odajutásban a NATO tengerészeti erői, mert lehet, hogy csak ezek felszámolása után ment volna a dolog, de akkor meg fölösleges Izlandot elfoglalni.

    2012. december 9. vasárnap at 16:23
  90. gacsat

    A disznókodó oroszokat a felszállásuktól követték, csak nem hitték, hogy disznókodni akarnak. A Kitty Hawk épp védtelen volt, a kapitány meg nem kért Jappánból vadászokat. Épp tankolt. Fél órás készültség volt, de azt sem vették komolyan. A katapulton egy A-6os állt, előbb azt kellett felhajtani, csak utána állhatott oda egy F-18as. A riasztástól számított 40 perccel szállt föl. Akkor meg már minek? az oroszok már otthon voltak.
    A két tengós elfogás meg bizony teljes HKSznél történt. Mindkettő az erre irányuló hadgyakorlat közepén esett meg. Ne higyjetek a halivúdi szép grafikáknak. A tengeralattjárók időben való felderítése inkább csak szerencs kérdése. (Ezért nem értem, miért nem pinggelnek? Csak annyi hátrányát látom, hogy a gaz ellen is látná a saját tengókat.)
    AWACS akkor lehett fönn állandóan, ha 3 anyahajó együtt hajózik. Meg mondjuk 2 géppár is.
    Ja, a Csendes – óceán kellős közepén az CVBG fölött átvitorlázó TU-95ös párról még nem is szóltunk.
    Aki bevállalja az első csapást, simán tarolhat. Csak a végén ugyanúgy járna, mint Jappán.

    2012. december 9. vasárnap at 17:05
  94. Qualit

    Csak, hogy beleszóljak én is az off vitába. A szovjet haditengerészet nem szerintem nem lett volna képes bevenni Izlandot. Egyszerűen azért mert egy ilyen műveletre soha nem készítették fel a flottát. Valódi offenzív képességeket (ha nem omlik össze a Szovjetúnió, és Gorskov 85-ben nem hal meg) a 90-es évek közepére kapott volna a felszíni flotta. A hivatalos tervek szerint 94-re már 6 aktív hordozójuk állt volna szolgálatban. A SzU egyébként a legtöbb (négy) valódi repülőgéphordozót 1987-91 között tartotta rendszerben: ezek a Kijev, a Minszk (ezeket a kilencvenes években eladták Kínának), a Gorsko (ma Indiában szolgál) és a Novorosszijszk (leszerelték). A Kuznyecov-osztályt még a nyolcvanas évek végén építették, ebből a Kuznyecov és a Varjag készült el (utóbbi nem teljesen, azóta Ukrajnához, majd Kínához került), de ebből csak a Kuznyecovot állították rendszerbe, és azt is csak a 90-es években a SzU szétesése után. Ezekhez jöttek volna olyan apróságok, mint az eredetileg 12 db-osra (!!!) tervezett Kirov osztály hajói vagy a Slava-k. A szovjet felszíni flotta valójában a 80-as évek közepéig inkább defenzív felépítésű, és felszereltségű volt.

    2012. december 9. vasárnap at 20:50
  95. molnibalage

    Azt te sem gondolod komolyan,hogy egyedül ment volna pár hajó mindenféle támogatás nélkül.Olyan kreatív vagy amikor az amik csinálnak valamit de ha az oroszok akkor előjön a két bites gondolkodás.

    Nem kétbites. Mégis miféle támogatást tudtak volna adni a ’80-as években..? Komoly légivédelmi cirkálójuk nem nagyon volt, ahogy rakétás romboló sem. A haditernerészeti csapásémérőket mi tartotta volna távol? Vadászkíséret nem lett volna.

    A szovjet hajók szimlán kifogytak volna a munícióból egy idő után a tömeges Harpoon salvok miatt. Egy idő után lehet, hogy elég nagy lett volna a SZU tengerészet, de ez nem következet be.

    2012. december 9. vasárnap at 20:58
  96. Mackensen

    „Komoly légivédelmi cirkálójuk nem nagyon volt, ahogy rakétás romboló sem. A haditernerészeti csapásémérőket mi tartotta volna távol? Vadászkíséret nem lett volna.”

    Nem, hogy nem volt, ma sincs. Se légvédelmi romboló, se légvédelmi cirkáló. Az eggyetlen dolog, ami a légvédelmi romboloból van, az egy kb 1 méter husszú műanyagmakett.
    A multifunkci fregattjuk ami majd 2013-ban lesz, ha minden jól megy, azon is hagyományos légvédelmi rakétaindító lesz, nem VLS.

    2012. december 9. vasárnap at 21:08
  98. Chimera

    Baszki a Kirovokon 96 db SZ-300PMU lérak van a tor rendszer 192 db rakétája mellett,ezen kívül 44 db 9K33 Osza is ott van,ez számszerűen és abszolút értékben is több mint egy Tico fegyverzete! Mi ez ha nem valós légvédelmi képesség! Vagy az Sz-300-at nem tartjuk már potens rendszernek vagy 2 bites módon ami orosz az gagyi?
    Csak az Udalojokn is van 64 db SA-N 9!
    Ennyire védelem nélküli vadkacsák lennének az orosz hajók?

    2012. december 10. hétfő at 00:19
  102. molnibalage

    12 db-ot terveztek azt hiszem….

    Nem, ötöt. Harcképeség szempontjából meg kinemszarja le kategória, hogy mit terveztek. Az a lényeg, hogy mennyi volt…

    Baszki a Kirovokon 96 db SZ-300PMU lérak van a tor rendszer 192 db rakétája mellett,ezen kívül 44 db 9K33 Osza is ott van,ez számszerűen és abszolút értékben is több mint egy Tico fegyverzete!

    Ezek a ’80-as években is rajta voltak mind…? Én úgy tudom, hogy nem. A forgótáras kép ugyanis nem azonos a ’80-as évek beli képeken látható indítókkal…

    A célcsatornák száma? Hát az újratöltési idő? Mert azt láttuk, hogy egyszerre indításra készen ennek töredéke volt és az újratöltés problémás a Sz-300 navalizált változatából.

    A felsorolt renszerek egy része kis hatótávolságú, tehát mikor közel ér a sok rakéta, akkor igen limitát idő van dolgozni. Ezen felül a Harpoon nem egy nagy KSR-5 valami, még ha lassú is ahhoz képest.

    Mikor lesz már végre az, hogy minimálisan számbaveszed tisztességesen a változókat…?

    Én pl. igen jóindulatú voltam, mert a potenciális B-52 támadó gépeket nem is vettem számításba – pedig azon van aztán mennyiség – mert tudtommal azokon is volt megfelelő AS fegyverzet a célhoz. Pl. Tomahawk vagy Harpoon. Az utóbbi azért veszélyes, mert közel kell menni, de az előbbivel nem… Az utóbbiból a szárnyak alá mehet 6-os rackre…

    http://www.fas.org/man/dod-101/sys/smart/agm84d.jpg

    Ez bevallom nem tudom, hogy ez mennyire volt valós képesség, de a lehetőség elvileg adott.

    2012. december 10. hétfő at 08:47
  103. Qualit

    Chimera az első valóban potens légvédelemmel rendelkező Kirov a 4. a Nagy Péter. Ez kapta meg először (és immár negyed százada semmilyen más orosz hajó…) az S-300FM (SA-N-20) rendszert. A régi S-300F (SA-N-6) csak a 5V55RM rakétét kapta meg, ez jóval kissebb hatótávval rendelkezett, és képtelen volt láthatáron túli célokat támadni. Se a régi se az új rendszer sem képes folyamatos 360 fokos figyelésre. Szóval nem mondom, hogy védelem nélküli vadkacsák, de azért messze elmarad a Tico-k képességeitől…

    2012. december 10. hétfő at 08:52
  104. Qualit

    Molni a Kirovokból 12-őt terveztek 4 épült meg az 5-et már el se kezdték. A ’80-as évek végére már nem tudták finanszírozni a programot ezért helyette elővették a régebbi Slavakat. Ezekből 82-ben kettőt és 83-ban is kettőt kezdtek el. Majd 88-ban vették elő újra az osztályt. 88-ban és 90-ben kellett volna 2-2-nek épülnie. De szerencsére összeomlott a SzU.

    2012. december 10. hétfő at 09:01
  105. duckdodgers

    @gacsat
    „A kalibr végfázisban 2.9 M re gyorsul. A Kalibrnak is a furcsa hegyesorrú nyerges változata. A többi is 2M fölött halad az utolsó kilómétereken.”
    Az a Kalibr (3M54E) egy speciális robotrepülőgép ami egy rakétát hordoz/indít mint végső fokozatot. A pálya kezdeti szakaszán egy kis gázturbinás hajtómű segítségével repül a cél közelébe majd attól max. 60km-re ezt a szárnyakkal együtt ledobja, és mint rakéta repül tovább. Az összes többi (jelenlegi) verzió hangsebesség alatt repül a pálya minden szakaszán.

    2012. december 10. hétfő at 10:08
  106. molnibalage

    A régi S-300F (SA-N-6) csak a 5V55RM rakétét kapta meg, ez jóval kissebb hatótávval rendelkezett

    Azért M0.8 táján közeledő célpontok ellen kis és közepes magasságban röhögve tudja kinematikalialg a 35-50 km-et.

    (Az index légvédelmis topikján volt egy összefoglaló engagement envelope diagram a szovjet/orosz cuccokról. Otthon talán megvan, ha nem, akkor elkérem újra.)

    és képtelen volt láthatáron túli célokat támadni.

    Ez egész egyszerűen nevetséges kijelentés egy olyan rendszerről, ami a megjelenésekor a szovjet légvédelem legütősebb SAM rendszere volt a képességgek összességét nézve. Mitől ne lenne BVR képesség egy olyan rendszernek, ami brutális radarral és batárnagy rakétával rendelkezik…?

    Se a régi se az új rendszer sem képes folyamatos 360 fokos figyelésre.

    Ez sem igaz. A síkantenna látószöge asszem balra/jobbra 55 fok, valami ilyesmire emlkészem a légvédelmis topikból. Tehát négy irányba néző antennák teljes lefedettséget adnak azimut síkban, a magassági korlátot nem tudom, hogy kis távolságnál mennyire lát felfelé a rendszer.

    2012. december 10. hétfő at 11:20
  108. Chimera

    Molni
    Nem tudom sem a célcsatornák számát sem az újratöltési időt,de helyük az tuti van hozzá egy akkora ladikon.Csak annyit mondtam nem szabad lebecsülni! A Kirovoknak is a legnagyobb ellensége a tengeralattjáró,pedig akkor még sehol sem voltak a Sea Wolfok meg a Virginiák,”csak” a Los Angelesek parádéztak ,s azok is ultracsendes jószágok!

    2012. december 10. hétfő at 11:27
  115. Mackensen

    „Ez sem igaz. A síkantenna látószöge asszem balra/jobbra 55 fok, valami ilyesmire emlkészem a légvédelmis topikból. Tehát négy irányba néző antennák teljes lefedettséget adnak azimut síkban, a magassági korlátot nem tudom, hogy kis távolságnál mennyire lát felfelé a rendszer.”

    Naigen, de a hajón csak 1 ilyen antenna van körbeforgatható talapzaton. Elméletben összejön a 360 fok, mivel forog, de gyakorlatba csak az a 100 fok adott.

    2012. december 10. hétfő at 12:32
  116. Kuruc71

    dudi

    „Harpoon ellen az AK-630-is bőven megteszi.”

    Az AK-630 kozeledo raketa ellen igen gyengen teljesitett. Ezert is turboztak fel legvedelmi raketaval es meg egy hatos csokoteggel.

    Helikopter ellen remek volt ( de ki az a hulye aki helivel ilyen kozel jon ?? ) de KOZELEDO RAKETA ELLEN NAGYON GYENGE VOLT. eNNEK LEGFOBB OKA A VEZERLES ES A GYENGE LOSZERMINOSEG VOLT.

    2012. december 10. hétfő at 12:52
  117. molnibalage

    @Mackensen

    Ezt nem is tudtam. Biztos, hogy a képeken, az elülső nagy felépítményen levő síkantenna tartozik hozzá? Otthon van egy Navy-vel foglalkozó könyvem a ’80-as évekből, azon részletezik az antennákat és a a fegyverek, abból kiderül, hogy mi volt a ’80-as években.

    @Kuruc71

    Az hagyján, de mikor megy a CIWS Phalanxot fikázás, egyesek állandóan azt írják, hogy manőverezik a cél.* Hát a Harpoon felpattanó manővere közvetlenül a végfázisban az micsoda…? Vagy ez a képesség csak városi legenda lenne…?

    *Bár ezt a fikázók soha nem magyarázták meg rendesen Egy M2.0-vel haladó rakéta relatív helyváltozása nagyon kicsi még 10G-s manőverben is, azon felül a végfázisban akkor hogyan repülnek a célpont felé…? Mert, ha fordul, akkor a célponttól elfelé fordul, ha addig nem felé repült… Vagy csak pillanatokra rángatja fel-le 10G-vel? Mert az semmi, a CIWS szórása amúgy is nagyobb…

    2012. december 10. hétfő at 13:14
  120. Kuruc71

    „Az hagyján, de mikor megy a CIWS Phalanxot fikázás, egyesek állandóan azt írják, hogy manőverezik a cél.* Hát a Harpoon felpattanó manővere közvetlenül a végfázisban az micsoda…? Vagy ez a képesség csak városi legenda lenne…?”

    Nem ez nem legenda ezt meg a „Wiki” is irja. A lenyege az hogy a CIWS lotavolsagan kivul ugrik egyet es felulrol jon be ahol vagy csak tort ideje van a csoves rendszernek a lovesre vagy egyaltalan nincs neki lehetosege ra.

    Ezert terveztek ujra az oroszok a 630 as rendszert mert ezt mar a Kashtannnal nem lehet megcsinalni a raketa es a nagyobb loszogek miatt sem.

    Amugy a Kashtannak nem lett jobb lenyegesen jobb a vezerlese de dupla lett a tuzsuruseg es ezzel javitottak fel a cca 30 % os talalati aranyt olyan 50-60 % ra raketa ellen.

    „Egy M2.0-vel haladó rakéta relatív helyváltozása nagyon kicsi még 10G-s manőverben is, azon felül a végfázisban akkor hogyan repülnek a célpont felé…? ”

    Az utolso 5-10 km en szerintem cca nulla a manoverezes es csak azon van a rekettye hogy minnel hamarabb beporozza a celpontot lehetoleg a sajat hamujaval.

    2012. december 10. hétfő at 13:31
  121. Qualit

    Helló Molni!

    Mackensen már válaszolt helyettem. És igen a bazi nagy doboz az. És hátul is van egy olyan. Ezt tetőzték a Nagy Péternél azzal, hogy előre került az új 300FM lokátora (Tomb Stone) hátul pedig maradt a régi 300F ( Top Dome). Ezek mellett külön van Torok radarjai külön az Ak-k. Mindhez külön rendszer és irányítás és személyzet… Rémálom. Nincs úgy egységesítve mint az Aegis rendszernél.

    2012. december 10. hétfő at 14:17
  122. dudi

    molni

    Akkor Kuruc71 meg is válaszolta,hogy miért nem említik soha a Harpoont.
    Mindenhol végfázisban történő manőverezésről írnak és a végfázisban csúnyán benne van a CIWS által lefedett terület.

    Kuruc71

    Az amik azért fejlesztették ki a RAM-ot mert a Phalanx alkalmatlan arra,hogy a hangsebesség többszörösével érkező célt nagy biztonsággal hatástalanítson.Innentől kezdve nincs értelme arról beszélni,hogy mire képes a szuperszonikus eszközök ellen.

    2012. december 10. hétfő at 16:56
  123. molnibalage

    Mindenhol végfázisban történő manőverezésről írnak és a végfázisban csúnyán benne van a CIWS által lefedett terület.

    Pont az magyarázom, hogy egy fizilailag nemigen lehetséges. Mi lenne már, ha egyszer nekiállnátok számolgatni fordulósugarat, G erőket, FOV és más dolgokat, hogy látszódjon, hogy mi az a manőverezés és mire jó…? Miért csak én számolgatok itten…?

    A napokban beszélgettem PM-ben egy sráccal, aki bizonygatta egy kinti fórumon, hogy milyen fasza dogfighter az F-14. Aztán ő maga küldte el a diagramot, ami bizonyította, hogy az F-14 olyan hulladék, hogy sírni kell… A diagramot azért persze megköszöntem. :)

    Na, ő is túl lusta és/vagy buta volt megnézni, hogy mit jelent ami előtte van. Ezzel nem azt mondom, hogy te buta vagy, de nézd már meg, hogy végfázisban mit jelent az a „manőverezés”…

    2012. december 10. hétfő at 18:34
  124. Fade

    „Az amik azért fejlesztették ki a RAM-ot mert a Phalanx alkalmatlan arra,hogy a hangsebesség többszörösével érkező célt nagy biztonsággal hatástalanítson.”

    Nem. A salvo miatt van hanyagolva. Egy phalanx (sima csöves semmi lézer…) simán leszed EGY M3+os akármit. De a második betalál. Szubszonikusban ez kb annyira modoul, hogy a phalanx talán le képes leszedni kettőt is. A dolgot nem nehéz belátni végig kell számolni.
    És evvel össze is foglaltam mért eröltetik amik a RIMet és tsait.

    2012. december 10. hétfő at 19:10
  128. molnibalage

    @Qualit

    Pont erről beszélek. Ennyit tud cikázni egy rakéta, amikor szubszonikus-szuperszonikus határon repül. Ahhoz, hoy kétszeres sebessségnél ugyanezt a mértékű cikázást megcsináld, kéteszeres amplitúdó terhelés frekvenciája, és négyszer nagyobb G erőt jelent. A cikázás mérétke alig haladja meg a fegyer szórását, ami 2-3 km-en 8-10 méter.

    2012. december 10. hétfő at 19:53
  130. dudi

    Nézd már molni ez végfázisban manőverezik!Hát mi a fasz van!?Nem tudnak számolnia farnciák!?Azok a kis oldalirányú manőverek pont arra jók,hogy NE tudd eltalálni gépágyúval mert az képtelen lekövetni a rakétára mozgását így nem is tudja rávezetni a lövedékfolyamot.A RAM azért jó mert nem egy lövedékfolyamot lő hanem az ellenrakéta felrobban becsapódás előtt és a cél gyakorlatilag bele repül a repeszfelhőbe(vagy is én így értelmeztem egy angol leírásból).

    Fade

    A CIWS rendszerek két szubszonikus rakétát simán leszednek http://www.youtube.com/watch?v=3C2_hfrPkDg 1:40-től a két cél leszedése.

    2012. december 10. hétfő at 19:55
  131. dudi

    molni

    Idézek:”A szilárd tüzelőanyagú gyorsítófokozat 3-4 másodperces égésideje alatt kis magasságon kb 2,2 Machra gyorsítja fel a fegyvert”

    Kővári László Aranysas 2006/9 20. oldal 2. bekezdés

    Ez nem SAM hanem hajó elleni rakéta.

    2012. december 10. hétfő at 20:00
  132. Fade

    dudi: Lehet pontatlanul fogalmaztamn/te értetted félre….. de ez hol szimultán? Két rakéta jön egymás után. Így akár 30at is lelő jönnek szépen egymás után.

    Amúgy nagyon jól pldat arra amit írtam. Ha egyszerre jött volna egyik balról másik jobbról ahogy harpoonéknál… szokás azonos becsapodási időpontal, ahogy nézem simán bement volna. Talán megfogja. De a harmadik ahogy írtam is fixen bemegy szubszonikusnál is. Hiperszonikusnál meg az elsőt megfogja a 2.at meg nem valószínűleg, hanem fixen nem.

    2012. december 10. hétfő at 20:05
  133. dudi

    Fade

    A Goalkeeper egy az orosz rakétáknál minimum kétszer lassabb eszköz ellen eredményes volt de a hajóhoz nagyon közel sikerült csak találatot elérni így szerintem idő sincs arra,hogy leküzdje egy CIWS az orosz rakétákat(vagy bármit ami ugyan olyan gyors)még akkor sem ha nyíl egyenesen jön.

    2012. december 10. hétfő at 20:14
  135. Fade

    dudi: Ezt mivel támasztod alá?

    Ha 5kmes távon nyit tüzet az adott ciws az orosz rakéta még 3.5kmre sincs amikor az első 20/30mmes lövedékek már találkoznak vele. Onnan szétrobban mint szar ld pl az általad linkelt videot.

    Hogy a CIWSet mért hagyagolják azt elég jól leírtam. Nem képes szimultán 2+ célokat leküzdeni.

    2012. december 10. hétfő at 20:18
  136. Qualit

    dudi csúnya lenne, ha egy szubszonikus rakéta az alig 600 kilójával nem tudna manőverezni… De arra én is kíváncsi vagyok, hogy egy 2+ mach sebességgel haladó több tonnás egység végfázisban milyen manőverekre lenne képes. Szerintem semmilyenre. Bár ez a kárlkopp + orosz nyilatkozat valahogy értelmetlenné teszi a vitát is :D

    2012. december 10. hétfő at 20:18
  137. dudi

    Fade

    Nem fog találkozni vele mert nem tudja a rendszer,hogy hova lőjön,ha csak annyit cikázik mint a videón az is bőven elég mert a CIWS oda lő ahol a rakéta „lesz” számított találkozás pillanatában de nem ott lesz mert nem egyenesen jön.

    2012. december 10. hétfő at 20:32
  139. molnibalage

    Nézd már molni ez végfázisban manőverezik!Hát mi a fasz van!?Nem tudnak számolnia farnciák!?Azok a kis oldalirányú manőverek pont arra jók,hogy NE tudd eltalálni gépágyúval mert az képtelen lekövetni a rakétára mozgását így nem is tudja rávezetni a lövedékfolyamot.

    Sikerülhet, de te komolyan azt hiszed, hogy ezt nem tudják mérni…? Öcsém, a vadászgépek radarjai mérik az ilyet a gépágyús előrecélzáshoz…

    A miliméteres tüzérségi radar, ami méri a lövedék pályát sokkal nagyobb távon…?

    Dudi, lehrt hogy szárazföldi technikához értesz, de hogy nagy összképet nem látod, az ziher…

    A RAM azért jó mert nem egy lövedékfolyamot lő hanem az ellenrakéta felrobban becsapódás előtt és a cél gyakorlatilag bele repül a repeszfelhőbe(vagy is én így értelmeztem egy angol leírásból).

    Nem. A RAM azért jó, mert nagyobb a HMZ és majdnem páruzamosan tud célokra dolgozni. A CIWS Phalanx meg nem. Szerinted egy 8 méteres körkörös szórással működő gépágyú az nem képez „felhőt”…? Nézzél már Shilka éleslövészetet vagy ezt.

    http://www.youtube.com/watch?v=XHsFe1Abk2A

    2012. december 10. hétfő at 21:04
  140. molnibalage

    Ez nem SAM hanem hajó elleni rakéta.

    A fizikát nem érdekli, hogy minek nevezed… :)

    Minden tiszteletem mellett Kővári sem tévedhetetlen.

    Egyébként meg tökmindegy, hogy 4 vagy 6 sec alatt éri el a M2.0-őt. Egy 30 máspdperces út során is az átlagsebesség szempontjából mindegy, ha ezt tartja. A mondandóm lényege az volt, hogy számolj, vagy higyjél annak, aki tud számolni.

    2012. december 10. hétfő at 21:11
  141. molnibalage

    dudi csúnya lenne, ha egy szubszonikus rakéta az alig 600 kilójával nem tudna manőverezni…

    Azért kőkeményen tervezni kell rá. Nézd meg, hogy egy repülőgép szárnyfelülete mekkora, hogy képes legyen fordulóra bírni 16-20 fokos állsszüg mellett úgy, hogy a törzs is termel felhajtóerőt.

    No, egy Harpoon aerodinamikai felülete mekkora? Tehát mekkora a szárnyterhelése? Mennyire profilozott? Stb.

    A kérdés az, hogy mekkora sebességen és mekkora állásszöggel?

    De arra én is kíváncsi vagyok, hogy egy 2+ mach sebességgel haladó több tonnás egység végfázisban milyen manőverekre lenne képes.

    Lásd fent? Nem csak az aerodinamika a kérdés. A célpont felé kell repülni, ez kikerülhetetlen tény…

    2012. december 10. hétfő at 21:14
  142. Fade

    dudi: „Nem fog találkozni vele mert nem tudja a rendszer,hogy hova lőjön,ha csak annyit cikázik mint a videón az is bőven elég mert a CIWS oda lő ahol a rakéta “lesz” számított találkozás pillanatában de nem ott lesz mert nem egyenesen jön.”

    Gondolom nem érzed mennyire abszurd amit írsz. A te érved alapján semmilyen CIWS nem ér semmit mert „de nem ott lesz mert nem egyenesen jön.”

    2012. december 10. hétfő at 21:46
  144. molnibalage

    molni csak érzékeltetés miatt mekkora a forduloköre az F15nek ha 500km/hval megy és mennyi ha 2000km/hval?

    Mekkora túlterhelésű fordulóban…?

    Akkor megint egy kis fejtágítás.

    Kis sebességnél a limit a felhajtóerő, egyszerűen nincs elég ahhoz, hogy egy adott túlterhelésnél nagyobbra képes legyen a gép vagy nagyon gyorsan lassul, ha előállítja az felajtóerőt, a még kisebb sebességnél még kisebb lesz a max. előállítható túlterhelés. (Ekkor negatív a Ps.)

    Lent az F-14 diagramja. Itt a magasság az állandó elvileg 10 vagy 15 ezer láb. Látható a felhajtóerő tényező limitja (Cl) és a strukturális is. Látható, hogy a Ps hol negatív.

    http://kepkezelo.com/images/e4d9g1bl3swbdrudtdv7.jpg

    Ez még nagyobb magasságban (30-35k láb) elvileg megint F-14. Látható, hogy a felhajtóerő áltlai limit mennyire korlátozó. (Lift limit)
    http://kepkezelo.com/images/zwlyzsqa3ar4jsyw4618.jpg

    Az F-15 cikk mellékeltében vagy Ps diagram, ami 5G túlterhelésre vonatkozik, tehát úgymond a fenti diagramok 5G-s vonalán mozogsz, az egy metszete. Azonos sebességnél nézzétek meg, hogy adott magasságon mekkora az F-15 Ps értéke az 5G-s diagramon és hogy mennyivel nagyobb, mint az F-14-nél. Tehát ugyanakkora fordulósugár esetén képes emelkedni, vagy a nincs CL limit, akkor szűkebben fordulni.

    Itt jön a képbe az, hogy az F-15 szárnyfelülete szinte azonos az F-14-gyel. Még, ha a törzs feletti rész nagyobb az F-14-nél, akkor sem lehet elvarázsolni a 7 tonnás tömegidift. —> F-14 magasabb szárnyterhelésű, tehát azonos felhajtóerőhöz nagyobb állásszög kell, tehát a Cl (lift limit) a diagramon jobbra van a Saséhoz képest elvileg.) Csak akkor lehetnének azonos súlycsoportban, ha a gép teljes siklószáma 35%-kal jobb, tehát azonos állásszög 1/3-dal több felhajtóerőt termel azonos felületen. Na, ezt hiszi a piszi… Az már csak hab a tortán, hogy tolóerő szempontjából sincs jól eleresztve még a GE hajtóművel sem a cicus…

    (Az ilyen diagramon elmagyarázásval próbálom rávenni a közösséget, hogy próbálja megérteni a légiharc alapjait. Nagyon fontos az ilyen diagramok értelmezése és egymásba transzformálása)

    2012. december 10. hétfő at 22:07
  148. dudi

    molni

    A fizika igaz mindenre legyen az SAM vagy hajó elleni rakéta de a SAM-nek nem csinálják mindenét(hosszani és kereszt tartók,burkolat,üzemanyagtartály)nagy szilárdságú és nagy hőállóságú acélból.

    Fade

    De eltalálja mert nem mind1 az,hogy egy bármilyen manőverező cél leküzdésére mennyi időd van pl a Harpoon 5km-et kb 21 sec alatt tesz meg míg egy Moskit csak 7,3 alatt.Ami nehézzé teszi a leküzdésüket az a sebesség és a manőverezés összesen.

    „Sikerülhet, de te komolyan azt hiszed, hogy ezt nem tudják mérni…? Öcsém, a vadászgépek radarjai mérik az ilyet a gépágyús előrecélzáshoz…”

    Mikor láttál te olyat csinálni egy vadászgépet mint amit a videón csinál a rakéta?
    Ami a tüzérséget illeti a lövedék ballisztikus pályán mozog annak a lelövésében ma már semmi extra nincs.

    Még is hány lövedék jut a 8 méteres szórásra?Mekkora a lövedék sűrűség ott?

    Vitatkoztok velem abban,hogy mit tud meg mit nem de az élet azt mutatta,hogy nem képes lelőni a szuperszonikus célokat a Phalanx.
    Már egyszer linkeltem a H-31-es teszteredményeket(US NAVY teszt) aminek az lett a végkövetkeztetése,hogy csak elfogadhatatlanul kis százalékban hatásos a Phalanx.

    2012. december 10. hétfő at 22:51
  149. molnibalage

    Mikor láttál te olyat csinálni egy vadászgépet mint amit a videón csinál a rakéta?

    Egy szűk és gyors palástorsó ennél durávább és méri a rendszer…

    Ami a tüzérséget illeti a lövedék ballisztikus pályán mozog annak a lelövésében ma már semmi extra nincs.

    Mérési pontosságról van szó, hahó…

    Vitatkoztok velem abban,hogy mit tud meg mit nem de az élet azt mutatta,hogy nem képes lelőni a szuperszonikus célokat a Phalanx.

    Nem igaz, a tesztek alatt lőttek le szuperszonikus AGM-65-öt.

    Már egyszer linkeltem a H-31-es teszteredményeket(US NAVY teszt) aminek az lett a végkövetkeztetése,hogy csak elfogadhatatlanul kis százalékban hatásos a Phalanx.

    Tehát képes lelőlni.

    2012. december 10. hétfő at 23:14
  150. Batka

    A Moszkit repülési profilja emlékezetem szerint, először fölugrik és széttekint (illetve nagyobb magasságon érkezik a horizont fölé), majd tengerszintre süllyedés után kitérő manővert hajt végre (nem abból az irányból jön be, ahonnan először felderíthették), ezután a cél közvetlen közelében végrehajt az exocetes videón láthatóhoz hasonló kígyózó mozgást. Jó kérdés, hogy ennek mekkora lehet a fizikailag lehetséges amplitúdója és ez hogy viszonyul a CIWS szórásképéhez?

    2012. december 10. hétfő at 23:20
  151. Fade

    dudi:
    „Nem fog találkozni vele mert nem tudja a rendszer,hogy hova lőjön,ha csak annyit cikázik mint a videón az is bőven elég mert a CIWS oda lő ahol a rakéta “lesz” számított találkozás pillanatában de nem ott lesz mert nem egyenesen jön.”

    vs

    „De eltalálja mert nem mind1 az,hogy egy bármilyen manőverező cél leküzdésére mennyi időd van pl a Harpoon 5km-et kb 21 sec alatt tesz meg míg egy Moskit csak 7,3 alatt.Ami nehézzé teszi a leküzdésüket az a sebesség és a manőverezés összesen.”

    Most akkor nem, vagy de eltalálja… vagy nehéz? Mindhármat leirod… ez ám a szép eset.

    2012. december 10. hétfő at 23:27
  153. duckdodgers

    Ezekkel az elméletekkel az a baj hogy egy hordozóköteléknek harchelyzetben van fent légtérellenőrzője, szvsz kerülhet bármerre úgyis szemmel tartják. Ez a manőverezés dolog meg olyan hogy vagy bejön vagy nem. Értem ezalatt hogy nagyon nagy manővereket a végfázisban már nem végezhet, azt pedig a tűzvezető számítógép azért tudja követni. Persze egy komoly szalvónál már van esély rá hogy egy-két rakéta átjut, de azt mintha sokan elfelejtenék hogy nem csak a CIWS-eknek kell védenie a köteléket. Értem én hogy kisebb a rendelkezésre álló idő, de mivel egy számítógép vezérli a tűzkiváltást (és nem akkor veszi észre a célt amikor az belép a tűzkiváltási távolságba) így azért eleve rákészülhet a dologra.

    2012. december 11. kedd at 00:27
  154. dudi

    molni

    Tízből egyszer én is eltalálom pisztollyal a 25 méterre lévő célt de ez nem jelent valós kepességet.
    2,2 Machnál szűk palástorsó???Az,hogy a rendszer képes mérni nem jelenti azt képes rá pontos tüzet vezetni.

    2012. december 11. kedd at 07:20
  155. Veér István

    @dudi:
    vicces amikor random noname fórum random noname kommentelője (no offense) kitalálja a tuti megoldást, mit tuti úgysem véd ki a rendszer… Ha hiszed, ha nem, elég okos emberek dolgoznak egy-egy ilyen kifejlesztésén (kisebb dolgok megalkotásához is kell pár nagy fej), és valakinek csak eszébe jut, de durvábbat mondok, nem csak leírják, és a papírt, képernyőt nézve okoskodnak, de számolni, szimulálni, ásőt, kisérletezni és mérni is szoktak azok, akik ráadásul nem fogalom nélkül vagdalkoznak a témával. ;)

    2012. december 11. kedd at 07:55
  156. dudi

    Veér István

    Valóban akik értenek hozzá (nem mi itt) kiszámolták lemodellezték sőt tesztelték is eredeti orosz rakétával és arra jutottak,hogy lecserélik a Phalanxot mert csak elfogadhatatlanul kis %-ban hatékony.Akkor még is miről beszélsz?

    2012. december 11. kedd at 09:22
  157. molnibalage

    @dudi

    A saját kérdésedet sem tudod megjegyezni, ez már tényleg epic…

    Akkor csak neked.

    Mikor láttál te olyat csinálni egy vadászgépet mint amit a videón csinál a rakéta?

    A baj az, hogy te abszolút számokban tudsz godolkozni. Egy vadszágkép követi a másikat, amikor ő is manőverezik és a cél M1.0 táján szűk palástorsókat gyárt. A radar méri az irányt és a sebességet is olyan pontosan, hogy a gépágyúval lehet célozni, akkár 300-400 méter távolságban is. Ez a radar arra is képes, hogy akkár +100 km-en is detektáljon célokat.

    Szóval, ha te azzal kábítod magad, hogy az ilyen cikázás nem mérhető és nincs előretartás, akkor butább vagy, mint hittem…

    2012. december 11. kedd at 09:51
  159. molnibalage

    De, sokkal jobban tud. Dudival és másokkal is az a baj, hogy csak aboszlú számokban képesek gondolkodni. Nem ismernek fajlagos értéket, nem értik a relatív pozíció fogalmát, ahogy sok mást sem sajnos.

    Egy M1 környéként fickándozó vadászgép azonos méretű rakétával szemben kinematikailag sokkal nehezebb célpont, a nagyobb méret ellenére. A rakéta egyetlen előnye, hogy szemből kicsi. A manőverezéssel pont ezt veszi el, hiszen szemből nézve megnő a felület minden manőverezés esetén. Amit a kis cikcakkal nyerhet, azt a felületnövekedéssel el is bukhatja. Bizton nem viccből tették be, de az, hogy egyesek ez már-már csodafegyverként állítják be, az egyszerűen röhejes.

    2012. december 11. kedd at 10:02
  160. deze75

    Molni!
    Én hónapok óta figyelő üzemmódban vagyok,olvasok csöndben vagyok nem okoskodok
    Tudjuk,hogy te tudsz a göpzajokról a legtöbbet mondjuk 80%-t.
    Nálad ezen fórum közepette csak kevesebb % -val rendelkezővel fogsz találkozni ergo neked kell
    irányunkban a legtöbb türelemmel lenni ami tudom nehéz,de hidd el javulunk.
    Ezért kérek ne mond azokat,hogy minek írtam meg nem igaz hogy nem érted semmi értelme hogy megírtam etc ezek nem méltók egy olyan emberhez aki ilyen nagyszerű irásokkal ajándékoz meg bennünket.
    Szóval pésön jáng padawan

    2012. december 11. kedd at 10:21
  162. molnibalage

    Ha mérni képes, akkor számolni is. Akkor mi a probléma…? A jáműre telepített „kőkorszaki” Shilka is képes manőverező célra tüzelni, a finom toronymozhatás megoldott úgy, hogy gyepálja a terep. Akkor hajón mi a gond..? Komolyan mondom, hogy ez már kezd fárasztó lennei.

    A gyorsan jövő cél azt jelenti, hogy kevesebb idő van mérni, de a Phalanx az nem a lőtávnál kezd el mérni könyörgöm…. Van miből adatot nyerni. Igen, kevesebb, mint szubszonikus esetben, de van. A mérések közti azonos időlépés nagyobb távolságot jelent, tehát a mérés lehet pontatlanabb. Még a Shilka is képes M1.0 tájáig dolgozni. A Phalanx a tesztek alatt ahogy már írtam AGM-65-öt is leszedett, ami nem túl nagy célpont finoman szólva és M1.0 táján rohangál.

    Az emelegetett tesztedet meg melyik Phalanx változattal bonyolították le? Mert az AGM-65 lelövés a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején lehetett és azóta csináltak újabb változatot is. Volt is cikk vagy komment – talán Kurucztól – hogy mekkora szívás a Navy-nek, hogy a különféle változatok totál összevissza vannak a hajókon, ami karbantartási rémálom.

    Azt sem értem, hogy mit lovagolsz ennyire a Phalanxon-en, amikor a US Navy-ban az kihalóban levő állatfajta és a RAM szélsebesen terjed ahhoz képest, hogy mi a fenyegettségi szint…

    2012. december 11. kedd at 11:10
  163. duckdodgers

    Nem igazán értem ezt a hajcihőt, tekintve hogy egy közeledő rakéta a hajóról nézve szinte álló célnak látszik , minimális korrekció szükséges alapesetben. Ezen kicsit változtat az hogy cikázik, de akkor sem olyan hatalmas a kitérése hogy az követhetetlen lenne. Egy kézzel vezérelt eszköznek komoly kihívást jelentene, de ba..átok már meg ezt nem fogaskerekes lőelemképző vezérli…

    2012. december 11. kedd at 11:18
  164. Kuruc71

    dudi

    „Nem fog találkozni vele mert nem tudja a rendszer,hogy hova lőjön,ha csak annyit cikázik mint a videón az is bőven elég mert a CIWS oda lő ahol a rakéta “lesz” számított találkozás pillanatában de nem ott lesz mert nem egyenesen jön.”

    A legvedelmi gepagyuknal ( automata es nem csak a CIWS ) olyan komoly szoftverek vannak amelyekben az ilyen esetekre is meg van a „valasz”.

    Ne gondold hogy ilyen apro trukkel kicselezheto lenne. Akkor az oroszok sem mentek volna el a sebesseg draga es maceras novelese fele.

    2012. december 11. kedd at 11:37
  165. Kuruc71

    „Tízből egyszer én is eltalálom pisztollyal a 25 méterre lévő célt de ez nem jelent valós kepességet.”

    Ugyan nem 25 hanem csak 20 meter de a Browingal ( 9 mm Para ) 10 bol altalaban 10 szer meg van a fej. Ha kihagyok ket honapot akkor szokot a 8 vagy a kilenc jelentkezni de egy kis gyakorlas utan a vilag helyreall.

    :-))

    2012. december 11. kedd at 11:40
  166. dudi

    Kurucz71

    Nem celloveszetrol beszélek amikor odaadállsz célozgatsz lősz aztán megint stb hanem ennél kicsit életszerűbbről pl amikor időre kell lőnöd tokból elővével csőretöltész és egy gyors dupla utána gyors helyváltoztatás megint dupla stb.Úgye egyet pisztollyal nem lövünk éles helyzetben.Ja aki naponta lő pisztollyal az ne magyarázzon :)

    2012. december 11. kedd at 12:13